Az Ujság, 1905. április/1 (3. évfolyam, 93-107. szám)

1905-04-01 / 93. szám

Budapest, 1905. III. évfolyam. 93. szám. Szombat, április 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54. ss. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 54. sz. Telefon 64-01-02—03. Meg­jelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Előfizetési árak: Egész évre... „ ... 28 k. — f. Félévre ........ ... 14 » — » Negyedévre ..... 7 » —• » Egy hóra «. „ ... 2 » 40 » Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. R­OVÁS. Szentiványi Árpád mégis kilépett a sza­­badelvű pártból. Sajnáljuk. De azért még sem mondunk utána semmi rosszat. Viszont arra a hazug szépítésre és klastromragasztásra sem szolgált rá, melylyel most, miután alaposan leszedték róla a keresztvizet, ismét integer hazafivá iparkodnak avatni. Mivelhogy ismét megtért hozzájuk, ismét kiadják neki a tiszti jelvényeket. Elvégre abban a formában, a­melyben eddigelé kikészítették, nem használ­hatják a maguk soraiban. Mi ismerjük őt szépségflastromok nélkül és elég nagykorúnak tartjuk arra, hogy cselekedeteiért igaz mi­voltában állhasson helyt. * Megbocsát Kossuth Ferencz, de azt hisz­­szük, hogy ő szorult legkevésbé arra, hogy a maga igaz, becsületes átlátása helyett a másokra füllentett dolgokkal okolja meg el­határozását. Nagyon szép és nagyon bölcs, hogy aggódott: »mi lenne következése annak, ha extra-parlamentáris kormány venné át az ország vezetését... s az ellentétet a nemzet és a korona között . .. fokozná . . .«. Ez igaz is, döntő is. De minek akkor olyanokat lo­csogni, hogy »Tisza István gróf erőszakos­kodásával szembe állította a nemzet többsé­gét a koronával ?.« Ez arra való, hogy meg­szüntetvén azt a szembenállást, megint a go­nosz Tiszának egy gonosztettétől mentsék meg az országot. De mikor tette Tisza azt, hogy a többséget sorakoztatta volna a koro­nával szemben? Hát Tisza rendelkezett a koalicziós többséggel? Tisza formulázta a koalicziós programmot? Tisza adta ki a jel­szót : nem engedünk ? S ha az a Tisza olyan hatalmas úr a koalíczió fölött, miként van mégis, hogy Kossuth abban a perc­ben, melyben rászánta magát, minden Tisza ellen való erőlködés nélkül meg tudja szüntetni azt az ellentétet, melyet szerinte Tisza támasz­tott a többség és a korona között? ♦ Azt hiszszük, a koalíc­ióval való meg­egyezésnek nem álljuk útját azzal, ha egy-egy gyönge kis megtévesztő kísérlettel szembe­­szállunk. A 450 milliós kiadás akkor is rekom­­penzáczió, ha ezzel nem ütik is agyon a Tisza-kormányt, mely ezt a horribilis összeget a­ ..métetre rásózta. Csak arra akarunk rá­mutatni, hogy ez a nagy összeg egy fillérrel sem terheli a nemzetet, mert fedezetét a hadügyi és tengerészeti budgetből hasította ki Tisza, évi huszonhét millióval apasztván a rendkívüli kiadásokat. Ha tehát a koalíc­ió ezt a financziális műveletet nem vállalja, jól teszi, de ha azt mondja, hogy ezzel évi huszonhét milliót takarított meg, akkor arról is kell gondoskodnia, hogy a huszonhét mil­lióval apasztott közös rendkívüli kiadások ne növekedjenek ismét ezzel az összeggel, lát­tál étel. (Monológ.) Írta Quintus. (Muki, osztálytanácsos az egyik minisztérium­ban. Magas, száraz alak, kissé kesernyés vonások­kal. Különben rokonszenves külsejű. Negyvenöt esztendős. A haja most kezd szürkülni. Nőtlen. Egyedül.. él az inasával. Éppen a klubból érkezik haza. Leteszi a felsőkabátját és szó nélkül bemegy a dolgozószobába. Az inas ezalatt leszalad a szomszéd vendéglőbe és fölhozza a vacsorát. A lebontott ételeket az asztalra helyezi, kirántja a boros palac­kból a dugót, kinyitja a dolgozószo­bába nyíló ebédlő ajtaját és szó nélkül kimegy az előszobába.) Muhi (leül az asztal mellé): Ki nem áll­hatom ennek a­ kölöknek a hangját. Olyan mint a fűrész. És ezzel a hanggal még meg is akar nősülni, a haszontalan. Hja, hja! (Ön­magához.) Te vén medve! Már megint azt gondolod, hogy a vacsora mellé jobban ille­nék egy asszonyi hang, a­melyik most így fuvolázna a füledbe: — Megjöttél édes Muki, itt vagy édes Muki? Nincs valami bajod, édes Muki? A kedves ételedet főztem édes Muki.. . Igaz ni, a vacsora ! Lássuk csak. (Föl­emeli az első tálról a födelet. Meleg pára csap ki belőle.) Plüh! Persze. Már megint az a bi­zonyos párokt vesepecsenye! (Forgatja a villá­val.) Maccaronival! Tűzdelve! Agyonütöm azt a nyomorult szakácsot. Hiszen ez az ember valóságos ismétlőóra. Hétfőn reggel, már a­mikor a szememet fölnyitom, mindjárt így szelek magamhoz: »Muki, te ma este párolt vesepecsenyét fogsz enni maccaronival és tűzdelve«. Kedden: »Muki, ma este borjú­­filet lesz riz­zsel«. Szerdán: »Muki, ma este libamelle lesz zöld falával«. És ez így megy hónapról-hónapra. Hát ne pukkadjon meg az ember! (Gondolkozik és vágja a bust a tá­nyérján.) De hát mi az ördögnek is jövök én haza vacsorázni? Hát ki vár itt engem tulajdon­képpen? Mennyivel okosabb lenne most is a klubban vacsorázni, vagy pedig a Pannóniá­ban Grlück Friczinél. (Sóhajt.) Hiszen éppen ez az, ez az! Eluntam az egyforma asztal­­társakat, a kivasalt pinczereket, az átkozottul kifogástalan terítékeket, a czigányzenét, a borravalókat. Szóval össze-vissza hazudtam magamnak mindent, csakhogy eltiporjam az igazságot. Pedig mentői öregebb leszek, annál tisztábban látom. És, fájdalom, napról-napra kevésbé lehet rajta segíteni. Muki, Muki, te becsületes családos embernek születtél a vi­lágra és gyalázatosan megcsaltad önmagau­­ láb! (Elkezd­el­ '­­ hús kemény és keservesen kell rágni. Be­csapja oda a villát az asz­talra.) Megölöm bizonyosan na magamnak, de szer megtartó sem holnap te az ember, a k­­orultat. Holnap reggel . Már tízszer megígértem .gölöm, de most az egy­­osolyog.) Csak el ne felejt- Mert ilyen bolond az­­ született bűntettesnek. Reggelre felluszsza a haragját. Sőt már le­fekvésre­ is elfelejti. .. Istenem, micsoda mintaszerű férj is lett volna én belőlem. Most például, tegyük föl, hogy egy cárhos, jókedvű feleség ülne velem szemközt. Mit mondanék én neki, ha ilyen marhahúst tálalna föl vacsorára. Isten bizony ezt mondanám: — Édes Katikám (vagy mondjuk Mártám) pompás mártása van ennek a húsnak. Bizonyosan elértené a czélzást és igy szó­lana hozzám:­­— Édes kis Mukikám, hát a­mi benne van, az semmi? — Azt nem tudhatom, — mondanám én — mert nem bírom megrágni. De nem baj, édesem, tudom, hogy nem te vagy az oka. A kevés takarmány. Látod, a minisztériumból is tudom. Hivatalosan ki van mutatva, hogy az idén a marhahús rágósabb a takarmányhiány miatt. Akkor ennek mind a ketten jót nevetnénk és együtt szidnánk a mészárost, a marhákat, a múlt esztendei nyarat és a minisztert . . . Hopp! No lám. Most majdnem, hivatalos tit­kot árultam el. De hát családi körben (körül­néz) ...igaz ni! (Új és sikertelen kísérletet tesz a marha­hússal. Azután a maccaronit ízleli meg. Az orrán eregeti keresztül a szagát.) Piha! Hiszen ez dobos maccaroni. Bi­zonyosan valami bukott fűszeres csődtömegé­ből vette az a gazember. De az is lehet, hogy egerek jártak benne. (Újra szimatol.) Valóban,­ ­ megoldás felé. Felelőtlen hírek nyomában illetékes nyilatkozatok Andrássy Gyula szájából és : "Kossuth­ Ferencz tollából kilátást nyúj­tanak arra, hogy a koalíczió végre igazi kötelességtudásra ébred s a­helyett, hogy a kormányalakítás kötelessége elé aka­dályokat gördít, a kormányalakítás joga elől az akadályokat elhárítja. Ma már arról lehet beszélni, hogy a koalíczió megtalálta azt az alapot, a­melyen fél­tett prestige-e veszélyeztetése nélkül át­veheti a kormányzás gondját, természe­tesen Andrássy Gyula gróf vezetése alatt. Bennünket ez a megoldás megelége­déssel tölt el, mivel a koalicziót arra az útra látjuk lépni, melyet kezdettől fogva számára kijelöltünk. Eddig sem értettek félre, most sem fognak félreérteni: a világért sem a koaliczió iránt való szimpátia kivántatta velünk a koalicziós kormányt, csak a jog és a logika iránt való tiszteletünk. Többségre jutván, nekik dukál a hatalom, de a hatalom jogához jutván, nincs és nem lehet számukra kitérés a vele való élés elől. Mert az ország kormány nélkül nem lehet és ha ők nem adnak, akkor nincsen. Ebből világosan következik, hogy mindenre van joguk, csak arra nincs, hogy nem élnek jogukkal. Ez a sztrájk már az ország alkotmányát érinti, mert megfosztják az országot az alkotmányos kormány lehe­tőségétől. A megegyezés még nem perfekt s ezért kerülünk minden olyan momen­tumot, mely megnehezítené. Nem kriti­zálunk és nem inkriminálunk. Ha későn is, mégis csak megteszik kötelességüket, s ha eddig megpróbálták a rideg kierő­szakolás és vak dogmatizmus útját, jól­ teszik, ha áttérnek a helyes mérlegelés és a praktikus szempontokkal való meg­alkuvás módjára. Sőt elismerjük, nehogy visszariaszszuk szegényeket, azt is, hogy új állásfoglalásuk nem mond ellent az eddiginek, mert nem mondanak le semmi­ről, csak kellő ellenérték fejében bizo­nyos időre moratóriumot adnak azok­nak a kérdéseknek, melyeknek forszk­o­ Lapun­k száma 23 oldal.

Next