Az Ujság, 1905. augusztus/2 (3. évfolyam, 227-242. szám)

1905-08-16 / 227. szám

KMMpil|,^i|||piipiit;j,ypmw\\ m­i.jipihpi' why pi•s',, ■ ■' "-V'yTKSy^. - " ■. . • ; y •'•■• Budapest, 1305Ill. évfolyam. 227. szám­. Szerda, augusztus 16.­­ SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Kerepesi-út 54. tt. Telefon 55—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Kerepesi-út 64. tu. Telefőn 61-01—03-OS. Megjelen minden nap, tessep és vasárnap után is. Előfizetési árak: Egész évre „ ... 28 k. — » Félévre ... _....„ 14 » — » Negyedévre ... ... 7 » — » Egy hóra ____2 » 40 » —» Egyes szám ára 8 fillér. Vidéken 10 fillér. ROVÁS: Bánffy báró Szegeden hibának mondja, hogy a koaliczió kelleténél többet követel s ezzel útját állja a kibontakozásnak. Buda­pesten és Deésen azt mondja, hogy a­mit a koaliczió akar, az elejétől végig az új párt programmja. A vezérlő­bizottságban — föl­téve, hogy nincs sürgős viziten — azt mondja, hogy a koaliczió programmjából egy hajszálat sem enged. Mi hinni akarunk Bánffy mind a három kijelentésének, csak az a kérdés, melyiket hiszi ő maga? Mintha három Bánffy volna és nem egy. Ezt azonban nem csodáljuk, mert manapság minden politikus dupla ki­adásban él, ő éppen csak egygyel több, mint a többi. Egyszer a gondolatát szólal­tatja meg, másszor a szívét, harmadszorra a meglapulását. A vezérlő-bizottságban enge­delmeskedni kell a vezérnek, különben meg­eszik. S ő sem akar bátrabb legény lenni, mint Andrássy, meg a többi kétkulacsos. * Magyarországnak új kormányformája van: a vezérlő-bizottság. Most szerveződik az új közigazgatása: az alispánok testülete. Az al­ispánok, mint az autonóm vármegyék autonóm szervei, külön szervezetet csinálnak, hogy az autonóm, azaz önálló ügyeket közösen, azaz országosan intézzék el. S a­mit az alispánok határoznak, épp úgy rendelet lesz, mint a vezérlő­bizottság rendelete: törvény. De ez sem vág az alkotmányba, ez is megfelel a törvénynek, mivel a koalíc­iót segíti. Érdekes, hogy a Fejérváry-kormányt ne­vetik, mivel nem követi el azokat a represz­­száliókat, melyeket ők követnének el, ha a kormány helyén volnának. S szinte sürgetik, hogy kövesse el őket s szinte pukkadnak, hogy eredeti álláspontjához híven ez a kor­mány kitér minden provokácziónak s inkább engedi nevetni és gyámoltalannak tartani magát, semhogy a jóhiszemű koalicziós kö­zönség előtt az a látszat támadjon, mintha csakugyan az alkotmány eltiprása volna czélja. Az alkotmány kitűnő szoknya,­a mögött el­bújhatnak a jó és rossz gyermekek egyaránt s e szoknya árnyékából akár fügét is mutat­hatnak. Idősek.­ ­— Montjoyeux. — — Negyvenezer frankra van szükségem­, — mondta az úrnő az ügyvédnek — hogy megment­hessem a fiamat... Negyvennyolcz óra alatt ennyit kell fizetnie, mert különben kigolyózzák a kaszinóból, megbecstelenítik. Számíthatok önre? — Mindenesetre, — szólt az ügyvéd — csakhogy a pénztárosom nincs itthon, magával vitte a kulcsot s csak holnap jön vissza. — Úgy hát holnap? — Feltétlenül. Reggel tíz óra felé ott lesz a pénz. Az öreg dáma felkelt helyéről: — Ah, az a játék, az a játék! — mondta. — Mennyi gondot okoz nekem ez a szerencsétlen gyermek ! — Vigasztalódjék asszonyom, talán hasznára válik ez a leczke. Mikor elment a hölgy, az ügyvéd íróasztala elé ült. Homlokáról hideg veritek gyöngyözött. — Negyvenezer frank! — mormogta. — Hol veszek én annyi pénzt ?. . . Hiszen én is eljátszottam a vagyonomat. . . Sőt a másokét is!. .. A másokét is!. . . Engem még nagyobb baj fenyeget, mint azt a szerencsétlent ! Meg­­szégyenitenek, törvény elé állítanak s börtönbe csuknak! Kinyitotta asztalfiókját és kivette belőle revolverét. Aztán a pénzes­ szekrényéhez ment s Geszt, 1905 aug. 14. Ne vegye tőlem rossz néven Szivák Imre, de mentői gondosabban analizálom f. hó 11-én megjelent czikkét, annál kevésbé tudom állásfoglalásuk indoko­lását megérteni. Kiinduláspontjukat a 67-es alapot fenyegető veszély képezi, mely a kiegye­zés megfogyott, de még mindig többség­ben levő híveinek új alapon való egye­sítését teszi szükségessé. Ez egyesülésnek a szabadelvű párt, szerintük, útjában áll s az állítások négy csoportjával igyek­szik Szivák a pártbontás szükségét igazolni. Lássuk egyenként ez állításokat: Hangsúlyozza Szivák, hogy múltju­kat meg nem tagadják, elveinket a vá­lasztás eredménye leszavazhatta, de nem kivett belőle kétezer frankot. Az utolsó pénzt, a­mit rábíztak. A tározójába tette, egy nőnek az arczképe mellé, a­ki a vesztét okozta. Majd rendbehozta íróasztalát és csengetett. — A kalapomat, felöltőmet — mondta be­lépő inasának. — Nem jövök haza ebédre. Úgy sietett, mintha valami kellemes légy­ottra indulta. A klubba igyekezett. Ott a szolga elvette tőle kabátját, kalapját és botját. Egyenesen a játékszobába ment. Az egyik zöld asztal mellett hatan ültek. A nagy játékosok még nem voltak a klubban, csak apró bankjegyek feküdtek az asztalon. — Nagyon nyomorúságos így a játék — szólt az ügyvéd. — Mért nem játszanak inkább babszemre ? Egy fiatal­ember eléje állt. — Ha tetszik, szívesen játszom önnel écartét. — Jól van, de én nem szeretek kis összeg­ben játszani. — Huszonöt arany egy-egy tétre ? •— Teljesen megfelelő. Az ügyvéd oly izgatott lett, hogy reszketett. Kitűnő écartéjátékos volt s valószínűnek látszott előtte, hogy megkétszerezi, sőt megháromszorozza a pénzét s aztán majd játszhatik bacot is. De mi történik vele, ha elveszti majd az utolsó kétezer frankot is? Az első játékban a fiatal­ember veszített s a másodikban, harmadikban is. Az ügyvéd már szá­­ lapunk mai száma 12 oldal, c­áfolta meg, de azután ugyanazon lélekzetvétgyel beszél arról, hogy a párt a kiegyezési mű­ végrehajtásában in­­korrektségekben van azonosítva s Ausztria közgazdasági perfidiái és a közös intéz­mények egyoldalú­­fejlődése mind jobban előtérbe léptek a párt uralma alatt s ezzel ismétli a párt ellen annak esküdt ellenségei által évek óta hangoztatott legsúlyosabb és legméltatlanabb rágal­makat. Ha mindez igaz volna, én megtagad­nám múltamat, ünnepélyesen rem­klenék érte s volna bátorságom mea culpát mondani. Hű maradok a múltamhoz, büsz­kén vallom elveimet éppen azért, mert ezekben a rágalmakban még csak egy sze­mernyi igazságáéri foglaltatik. Hol vannak a kiegyezés végrehajtá­sának inkorrektségei? A kiegyezést Deák és Andrássy hajtották végre. Mert őket valaki azzal vádolni, hogy művüknek meghamisításával azonosították magu­kat, hogy nem­ úgy hajtották végre azt, a­hogy a kiegyezésnek becsületesen ér­telmezett tartalma megkívánja? A­mi pedig 67 óta ezen a téren történt, az nem a magyar államiságnak fokozottabb nyitvánlalását, a nemzeti iránynak lépés­­ről-lépésre való térfoglalását jelenti-e? Hol léptek Ausztria­i közgazdasági perfidiák jobban előtérbe ? Minden újabb közgazdasági kiegyezés nem egy-egy étappe-ot jelent-e azon irányban, hogy Ausztriával fennálló közgazdasági viszo­nyunkból a 67-ben fenmaradt károsodá­sok és sérelmek kiküszöböltessenek? És muztatta nyereségét s föllélegzett. Most már re­mélte, hogy nyer annyit, a­mennyivel kielégítheti holnap a hitelezőit. Félóra múlva fölállt és így szólt: — Uram, látom, hogy ön egyre veszít; azt hiszem, elég alkalmat­ adtam arra, hogy pénzét visszanyerje. Végre is mindennek van határa . . . Negyvenezer frankot nyertem s ez nekem éppen elég nyereség egy estére. A fiatal ember elhalványodott. Kivette tár­ozóját s remegő kézzel kinyitotta. Negyven darab ezres bankjegyet vett ki belőle. — Uram, — mondta remegő hangon — ez az egész pénzem ... Sőt ez sem az enyém . . . Szegény bankhivatalnok vagyok. Uram! a becsü­letem és az életem az ön kezében van! . . . Az ügyvéd szemei kimeredtek, dühében sze­rette volna felpofozni, megfojtani ezt az embert. De mikor ránézett erre a nyomorultra s látta az arczán ülő halálos félelmet, lassanként lecsillapo­dott. Megszánta ezt a szerencsétlent. Egy pilla­natig kezében tartotta a bankjegyeket s aztán nyugodtan szólt: — Fiatal barátom, ön nekem nem tartozik semmivel. Itt a pénze. De ez a leczke, remélem, használni fog? Aztán kiment. Az előszobában felvette a ka­lapját, kabátját, kezébe vette botját s csendes léptekkel megindult a Szajna felé . . .

Next