Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 345-359. szám)

1906-12-16 / 345. szám

Budapest, 1906.___________ IV. árfolyam. 345. szám­._______________Vasárnap, deczember 16. befizetési árak: ^ Mr ’ SMR^SZT^LÉQ: ^ ROVÁS. Arra az esetre, ha nem találtak volna még formulát, ajánlunk egyet a veszekedő pár­toknak, egészen ingyen : jelentse ki Kossuth Ferencz, hogy rendelete nem szól sem az alkot­mány­, sem a néppárt ellen, hanem amaz eset­leg keletkező új és régi hatvanhetes pártok ellen, a­kik nincsenek a koalíc­ióban s a parla­mentbe akarnak jutni. Ha Kossuth ezt mondja, semmit se vonz vissza és mindenkit megnyug­tat. Ha nem ellenük szól, akkor bánják is ők a kormány­nyomást, a tisztviselő-korteskedést, a hatalmi eszközök csörgetését. Sőt élénken helyeselnék mindazokat a többé-kev­ésbé szelíd nyomásokat, melyek ellen most tiltakoznak. Hanem persze, nincs sok reményünk, hogy a koalíc­ió elfogadná ezt a formulát. Elfogad­hatatlanná teszi, hogy nem volna egészen hazugság. * A delegáczióban hajbakapnak a nagy köz­­jogászok az indokoláson, de megegyeznek a határozatban. Széll Kálmán majdnem olyan nagy hatvanhetes közjogász, a­milyen negyven­­nyolc­as közjogász Batthyány Tivadar. S ez mégis lapszusnak nézi egyi­k legérdekesebb ki­jelentését. No de tiltakozott is ellene Széll. Sajátságos, hogy a­mikor nap-nap után az egész mostani alakulás végiggázol az ő össz­­közjogi elvein, a­mikor ez az alakulás átmenetül szolgál az ő közjogi elveinek végleges legázo­­lására s a világból kipusztítására, akkor Széll Kálmán éppen csak a neki imputált lapszus ellen tiltakozik. Ez a Széll-féle önérzet. Neki mindegy, hogy mi történik a dolgokkal, de ja n-emiak, a­ki kétségbe vonja, hogy ő tudja a dolgokat. Samassa János óvatos képviselő. Mikor arról interpellálja Andrássy Gyulát, hogy haj­landó-e a cselédközvetítést rendezni, egyszers­mind záros határidőt is köt ki , egy fél éven belül? Ő ugyanis már kitapasztalta, hogy le­járat nélküli váltóhoz könnyen jutnak a kér­dezők, de az ilyen váltó nem ér semmit egy későn kelő belügyminiszterrel szemben. Tehát egy féléven belül, ez a kérdés, a­mi természe­tesen befolyásolja a feleletet. Egy féléven belül bajosan tehet eleget Andrássy a kívánságnak, mert fél esztendő nagyon rövid idő az iyeti alkotáshoz. Ha az eddigi háromnegyed esztendei idő alatt sem produkálhatott semmit, hogy kívánhatnék tőle, hogy egy félév alatt vé­gezzen a czupringerekkel ? * a K­OBOZ KRÓNIKÁJA. Látom Sorache ormát fehérleni, Megeste friss hó, megyünk a télbe mi. O bort elérőbe, fát a tűzre! Mélabút és hideget had űzze. A­mit a sors ád, el kell fogadni azt, S bár bús telet hoz, meglelem a vigaszt, Hogy zord időt is át kell élni, S uj tavaszt és koszorút remélni. Örökkön igy volt: a tél el nem marad, Lombok lehullnak s a dalos madarak Más ég alatt keresnek zöldet, S honn, piaczon veréb csiripelget. Hitvány csiriplés a magyar fórumon, Véget nem érő, — gyűlölöm és unom. Népet leszóló téli gúnydal Refrainez a latifundiummal. Kár a szabadság, népnek az nem való. Elég, ha üdvét élvezi népcsaló. S jó főpapoknak s főuraknak. Kik nem vetnek, ám nekik aratnak. Elsőszülöttség, sztrájktörvény és — deres. Szoczialisták irtása gyökeres, — Mind pedzi az uj rendszer, imé, — Hát az nem kell, a jus noctis primae ? Nem, az még nem kell, azt még elengedik, Mert nincs tehetség, csak azért, — nem pedig Mintha ez úri joggyakorlat Szégyenére válanék a kornak. Hajh, nincs tehetség! — Ezt már tapasztalat. Magyar vezényszót adtak előbb alább, Majd, mind a többi honfi-vágyban Engedőnek plátóilag lágyan. Negyvennyolcz hőse pitarban, meghatott Hangon dúdolja a magyar Szózatot, Míg a szobában ideálját Bécsi urak kebelükre zárják. Ez közösügy ma! .. . így fejlesztette ki A nagy uj korszak, a hires nemzethű! A régi romlott, Szózat nélkül, Nem viselt ám ily nagy szarvat ékül. De Bécs szemében kedvesebb oly magyar, Ki honfi­ dalt fuj, ám vizet nem zavar, Mint, a ki számol hatvanhét­tel S Bécs javára egy számot sem vét el. Deák pártjának megmaradt korcsait Aggasztja méltán a maguk sorsa itt: Hatvanhetünk ha igy lesülyedt, Nem becsület védni már az ilyet! Kis Duczi s nagy Széli tördeli a kézit. Hogy a negyvennyolcz buzgón szervezkedik. Félnek, hogy a hont szerves szittyák El nem adják Becsnek, de­­ szállítják. Dicső Kossuthat a mennyben bölcs Deák Riz’ elbusulhat, ha közénk most lelát. A bölcs igy szólhat: »látod, látod, Néppel kemény, Bécscsel lágy a pártod«. Visszasziporkáz a dicső hevenyén: »Csak fiam pártja az a párt s nem enyém. De a te pártod még silányabb, Gyáva halni, noha élni bágyadt«. Mennyei lelkek, béke ti véletek . Pártjaitokról kár is beszélhetek. Ez is, az is csak hajdan fénylett, — S kihunyt fényük, mert idővel tél­­lett. Népszerű fagyban, melyért a hon hévül, Mint a karámba a barom egybe gyűl; Akármi párti honi­ jellem Egyesül ma szabad eszmék ellen. Tapsol ma télnek az egész Hunnia. — Meg kelle jönni, el is köll múlnia. E tél nem ok nekem panaszra, Horácz a költőm, várok uj tavaszra. Ne veszekedjenek. A nagy földbirtok-reformoknak már nyoma sincs többé. Kossuth Ferencz organizáló­ levele söpörte el. Most már a koaliczió három feje azon veszekszik egy­mással, hogyan lehetne nem veszekedni ? A nagy lomba kvalizált test rajta fekszik az országon, m­nt a mesebeli sár­kány, de ezenkívül mást képtelen tenni. Az egyetértés tökéletes mindaddig, a­míg a három külön fejnek nem kell gondol­kozni, hanem csak enni. De mindjárt tüzet okádnak egymásra, ha gondolkozni kell. Mit fognak ezek tenni egymással, ha a cselekvés órája is elérkezik ? Szó sincs róla, Kossuth Ferencznek igazsága van, ha a negyvennyolc­as több­ség érdekeit előbbre valónak tartja a többinél. Minden pártnak meg kell adni azt a jogot, hogy a maga fönmaradásáról és kiterjedéséről gondoskodhassék. Tehát hogy organizáljon és ha lehet, beorgani­zálja magát a nemzet testébe. Ez joga a kisebbségnek is, hogyne lenne joga a többségnek, mely vezető és alkotó sze­repre van hivatva a parlamentben. E nél­kül a párt nem párt. Elzárni tehát a negyvennyolc­as pártot s éppen a többséget fönmaradása és fejlődése legelső életföltételeitől, ab­szolúte nem lehet. Relatíve sem lehet, mert hiszen a koalíc­ió vérszerződésében nemcsak az van, hogy együttmaradnak és együtt élvezik a hatalmat, hanem az is, hogy mind a három szövetkezeti párt f­öntart­ja a maga elvi álláspontját és szervezetét továbbra is. Vagy legalább ezt hirdették ki és hirdetik ma is a nem­zetnek. De ez az igazságnak mégis csak a fele. A másik fele az, hogy maguk Kossuthék is tudták, hogy a szerződés­ben lemondtak az önálló pártszervez­kedésről egyik a másik javára, a szabad párt-autonómiát csak a nemzetnek hir­dették, de a szerződés tartalma más volt. Belülről az akarategység tökéletes volt, csak kifelé, a nemzet felé hazud­tak egymásnak. Bár még ezt is köz­­megegyezéssel tették. Ámde a szerződés lényeges tartalma mindig az volt, hogy a koalíczió egyik pártja a másiknak nem árthat. Maga Kossuth Ferencz is Lapunk mai száma 60 oldal. Szanatórium­ban­. Irta Kóbor Tamás. I. Már harmadik napja esik az eső. A Schnee­berg egyre pipál, a hegyoldalon a legelőkön lóg a köd, mint egy megakadt szürke szoknya. A betegek mind a szanatórium fedett járói alatt hevernek fekvőszűkükön s a nyitott könyv, vagy újság felett belebámulnak az örökös esőbe. A nő­­szőke, sovány, nagy beteges lan­kadt szemmel, mely teljesen színtelen arczból tekint ki. Harmincznyolcz kiló volt, három hét alatt negyvenháromra szaporodott). S így töltöttem három esztendőt. S itt azért állít­tatom magamat helyre, hogy igy töltsek még néhány esztendőt, addig, mig valahogyan mégis csak meghalok. A férfi,­­magas, nyurga, csupa csont, bőr

Next