Az Ujság, 1908. január/1 (6. évfolyam, 1-13. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Budapest, 1908. VI. évfolyam. 1. szám. Szerda, január 1. V Előfizetési arab s Egész évre - -Ti. 28 k. — 1. Félévre____... 14» — » Negyedévre „ 7 » — » Egy hóra „ „ „ 2 » 40 « Egyes szám ára helyben ■ és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.62. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 64-01-02-03. Hegjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is* ROVÁS: Finom kis ügydarabot publikál ma a hivatalos lap. A közös indemnitást. A következő csekélységek jellemzik : 1. Nem törvény, mégis szentesittetik, hivatalosan publikáltatik s kötelező mindenkire. 2. Törvényes hatálya van Magyarországon, s aláírja három közös miniszter s egyetlen magyar miniszter sem. A magyar kormány tehát végrehajt egy szentesített valamit, amit még csak ellenjegyeznie sem kell, hogy őt kötelezze. 3. Ez a közös szentesített valami három hóra költségek fedezésérehatalmazza föl a magyar kormányt, ami azt jelenti, hogy az a magyar törvény, mely a kiadások fedezésére hat hónapon át jogosítja a kormányt, magában véve nem gilt. 4. A szentesített valami nagylelkűen megjegyzi, hogy tőle azért lehet rendes költségvetést csinálni, de arról, hogy már van rendes indemnitási törvény, tudni sem akar. 5. Mindezek alapján függetlenségi uralom alatt Ausztria bátran állíthatja, hogy czentrálparlament nincs ugyan, de czentráltörvények vannak. * Mi a mesebeli kis gömböcz csodája az egyszakaszos törvény mellett! Abból kijött a fiú, a lány, a szülő, egy szénásszekér meg egy regiment katona, ebből azonban kijött annyi, hogy a hivatalos lap rémes kötetté dagadt. Kijött belőle vagy hétszáz paragrafus, egy óriási, költséges vasút, egy csomó lekötöttség és tíz esztendő, mely alatt az ország gazdaságilag nyugodtan, de fizetve lélegezhetik. Hiába, mégis csak szép dolog a mese és a törvényességi. De a törvényesség mégis szebb. Mert a mese csak mese, abban senki sem hisz, de amit a törvényesség az ő egyszakaszos kis gömböczével produkálni tud, az igazán nem mese, csak mesés. * Sághy Gyula fogja elmondani Wekerlének, hogy mit érez iránta az összhazafiság és Wekerle el fogja mondani Sághynak, hogy mit érez ő az összhazafiság iránt. Az érzelmekben ne kételkedjünk, mert csakugyan éreznek egymás iránt, de a szavuknak ne higgjünk, mert más a beszéd és más az érzés, összhazafiság és Wekerle kölcsönösen utálja egymást, de természetesen újévi beszédben ennek nem lehet nyoma. Ilyenkor nem arról van szó, hogy egymással tisztába jöjjenek, hanem arról, hogy az ország ne jöjjön velük tisztába. Ennélfogva csupa nyájasság, szeretet, nagy hang és sok ígéret adja meg majd a jövő képét, mely annyiban értékes is lesz, amennyiben az ember megtudhatja róla, hogy milyen nem lesz az új esztendő képe. Fehér Lavász. írta Kóbor Tamás. A leány : Aztán, bácsi, hogyan történik az, hogy az ember nem tud többé szerelmes lenni ? Az aggastyán : Bajos azt elmondani, kislányom. Úgy jön, hogy az ember maga sem veszi észre. Ahogy nyáron a nap mind rövidebb lesz, de azért mindennap nyár van. S egyszerre mégis csak egészen rövid lesz a nap és mindenki természetesnek találja, hogy nincs többé nyár. A leány : ó, ez nagyon szomorú. Lássa, bácsi, én nem tudom elképzelni, hogy maga valaha fiatal volt, s azt sem, hogy én valaha öreg leszek. Hát nézzük például a nagymamát. Nevetnem kell, ha rágondolok, hogy nagypapa valaha szerelmes volt belé és ő menyasszony volt, mint én, s úgy leste a vőlegényét, mint én, Ő úgy remegett a szíve, mint az enyém, s úgy szeretett volna sírni, mint én, hogy egyszer majd öregek leszünk és vége lesz mindennek. És most ő olyan természetesnek találja, hogy öreg és más fiatal, mintha soha másképp nem lett volna. Az aggastyán : Kislányom, ne okoskodj. Élj viruló tavaszodnak és bizzál benne, hogy te kivétel vagy, sohasem leszel öreg és szerelmed örökké boldog lesz. A leány : Nem tudok nem gondolkodni. Pedig oly jó volna csak élni, csak élni. De én félek is és legboldogabb perczeimben is ezer rettentő kérdés sanyargatja szegény fejemet. Fog-e szeretni mindig ? Hű lesz-e hozzám ? Nem lesz-e olyan, mint a többi ? Hát miért tartjam őt különbnek, mikor magamról sem tudom elhinni, hogy különb vagyok ? Bácsi, édes bácsi, tudja-e, hogy én rossz vagyok, hogy már megcsaltam őt ? Az aggastyán : Te ? Ugyan ! A leány : Igen. Ugye, ez hihetetlen és épp azért rettenetes ? Nem a mióta a menyasszonya vagyok, hanem előbb, sokkal előbb és nem sokkal előbb. Az iskolában szerelmes voltam egy hadnagyba, aki mindennap szembejött velem. Aztán szerelmes voltam a zongoramesterembe, aki meg is csókolt, ő, bácsi, az a csók oly mámorossá tett, úgy végigperzselte a lelkemet! S elfutottam tőle és alig vártam, hogy megint megcsókoljon és haragudtam rá, és átsírtam utána az éjszakáimat. Az aggastyán : Gyerekség. A leány : Ó, magam is azt hittem. De mikor jött az a szerelem, melyet igaznak kell tartanom, akkor az ő első csókjánál is ugyanazt éreztem, mint ama gyerekségnél. Ugyanaz volt, ugyanaz a szívbe nyilaló tűz, mely végigfutott egész testemen. Hát, bácsi, vagy akkor is igazi szerelem volt, vagy most sem igazi a szerelmem ! Az aggastyán: Balga vagy, kislányom. Az a csók és ez a csók nem mérője a lelki érzelmeknek. A fiatal szenvedély egyforma föllobbanása ez, mert fiatal vagy. A szervezet működik, mint az óramű, akárki húzza is föl, a gyerek játékból, vagy a komoly ember komoly czélból. S a gyufa meggyulad, akár kis gyerek játszik vele, akár meggondolt ember akar tüzet rakni. A leány: Hát nincs különbség csók és csók, láng és láng között ? Az aggastyán : Van, kislányom, de csak azután. Ha az ember már igazán megszeretett valakit, akkor csak ennek az egynek a csókja gyújt, mindenkié másé közömbös, vagy utálatos. Hát, ha tudni akarod, hogy komolyan, igazán szereted-e vőlegényedet, képzeld magadat más fiatal ember karjai közé, vájjon epedsz-e úgy a csókja után, mint az övéért ? A leány : ó, hogy mondhat ilyet ! Még elgondolni is ocsmányság. Az aggastyán : No látod, ez az. Ebben különbözik mostani szerelmed a régitől, mely nem volt az. A leány : Mayen okos maga, bácsi, és milyen jó, hogy magával ilyenekről beszélhetek. A mamámnak nem merek róla szólani, s ha megtudnák, miket gondolok, nagyon megszidnának és rossznak mondanának. Mondja, bácsi, honnan van az, hogy magával nem röstellek szerelemről beszélni, holott a mamámmal röstelnék . Az aggastyán : Onnan van az, kislányom, hogy a mamák elfelejtik, hogy valaha kislányok voltak, én pedig nem felejtettem el, hogy valaha fiatal voltam. A leány : S ezért van az ? Az aggastyán : Ezért. A mamák a lányukkal szemben mindig mamák és sohasem emberek. Megkövetelik a gyerektől, hogy másnak, mint mamának sohase képzelje, s úgy viselkednek, mintha mindig mamák lett°k volna és semmi egyebek. A mamák azt hiszik, hogy gyermekeik kevésbé tökéleteseknek hiszik őket, ha nem trónolnak örökös méltóságban a családi révben, s a gyerek nem hiszi őket szenteknek. Én pedig tudom, hogy a gyerekek nagyon jól tudják, hogy a mamájuk is csak ember, de nem mutatják, hogy tudják. Nem úgy van, kislányom ? A leány . Nem tudom. Az aggastyán : Az anya minden szava Rózsaszínű szemüveget adjatok és gyermeteg kedélyt és hivő lelket annak, aki bele akar nézni az eljövendő esztendőbe, hogy előre megfesse a képét. A keze legyen lágy, a színei legyenek tompák és széles ablakokon ragyogjon be hozzá a téli napsugár, hogy világosság és derű is kerüljön a komornak és sötétnek ígérkező képre. Mert amit lát a jövőben kutató szem, Kasszandrának való látvány az : szomorú folytatása egy szomorú kezdetnek, a visszaesés, a pusztulás, a reakció képe. Nem jóslás mestersége az, amit itt űzni akarunk. A jövendőmondás nem kenyerünk. De ahhoz nem kell semmiféle ördöngösség, hogy a bekövetkezendő események közül meglássuk azokat, amik szükségszerű és természetes folytatásai az előzőknek, amik már itt vannak szinte a szemünk előtt és amiket nagy léptekkel látunk közeledni a jövő ködös homályából. Milyen esztendő lesz tehát az eljövendő ? Adja az ég és tegye a gondviselés, hogy semmi váratlan csapás ne érje ezt az országot és népeit. A földje meg ne induljon, a vizei ne áradjanak túl a partjaikon, betegség ne pusztítsa, kórság ne gyötörje. Búzája teremjen bőven, tőkéi hajoljanak meg a fürtök terhe alatt, vadban az erdei, halban a vizei bőségesek legyenek. Az ifjúsága viruljon és erősödjék, az anyák ép és szép gyermekeket szüljenek. Külső ellenség ne zavarja a népet, s férfiai erősek legyenek és vidámak, tele dologra való kedvvel, takarékosságra való hajlandósággal, kevéssel való megelégedéssel. Adja az ég és tegye a gondviselés, hogy úgy legyen ! Ugye többet kívánni nem lehet egy lélegzet alatt ? S mégis, mégis, ha valóra válik is minden kívánságunk, aggódó félelemmel nézünk a közel jövendőbe. Kezdjük a politikán. Ugye, nyilván Lapunk mai száma 60 oldal.