Az Ujság, 1908. február/2 (6. évfolyam, 42-52. szám)

1908-02-16 / 42. szám

Budapest, 1908. VI. évfolyam, 42. szám, Vasárnap, február 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.8% Telefon 16—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 64—01—02—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. Előfizetési árak: Egész évre* 28 k. — 1. Félévre 14 * — » Negyedévre _ _ 7 » — » Egy hóra „ « _ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Mikor engem Hajdu-Bürgözd, Hol hazafi voltam helyben, Lelkesen a Házba küldött, Hogy méltóan képviseljem : Még úgy úsztam szélbal elvben, Mint bepottyant légy a tejben, Vertem, igy-úgy kuruczkodva, Tulipántos dombor-mellyem, — Hitted-e Bécs, akkortájban, Hogy hatalmad én emeljem ? Fenét hitted ! Más se’ hitte, Még magam sem, hogy ily frissen Atropéer államférfi Színvonalra segít Isten. S íme már ma tudományom Annyi, akár dobra üssem. Hol a világ sorsát főzik, Váj­kálok a titkos üstben, — Vagyok Bécsben delegát­us, Hogy a császárt megsegítsem. Megsegélem, hogy segéljen, Én is éljek, ő is éljen ! Fontos a monarchiára Szent személye, s szent személyem. Nem hiszem, hogy többet engem Száz Tiszáért fölcseréljen. Hogy a hadsereg egységit Szerte bontom, sose féljen. Belátok már mindent mélyen, A közösség nincs veszélyben. Szeretem a nagyhatalmat, Szeretem a bonyodalmat. Szeretem, ha külügyekről­­ Fülem hallhat, szám szavalhat. Szeretem, ha Aerenthal ur Bókokat mond a szélbalnak, S szeretem, ha bölcs kanczellárt Viszont nyelvünk talpon nyalhat, Mikor nekimegy a falnak S nagyot koppan és elhallgat. Szeretem az Európai Egyensúlyt, s a más ilyesmit. Szeretem a beteg embert, Kinek osztják egyre testit Szandiák-vasat, e’ köll nékem, Mitrovicza­ Budapestig, Szeretem a Fremdenblattot S a Pester Lloydot, az estit, S szeretem, ha háborúnak Ördögét a falra festik. A mürzstégi egyezményt is. (Nem muszáj ugyan, hogy értsem.) Úgy szeretem mint akármely Egyéb istencsudát Bécsben. De, ha császár kanczellárja Nem szereti, — akkor én sem. Méltóztassék parancsolni: Pártoljam-e avagy sértsem ? Megoldom a megoldandót így is, úgy is szerencsésen. A külü­gyben se lapítson Hajdu-Bürgözd néma balgán, Mert még Bécsben azt hihetnék, Hogy tudatlan vad bivaly tán. Értek én minden dologhoz, Ha csak szó kell, tarkabarkán : »Monarchiánk tekintélye« — (Kezdem nagyképűn, de nyalkán.) »Külkereskedelmi érdek« — S ide Balkán, oda Balkán . . . Ilyenformán mutatom meg, Hogy nem vagyok holmi nulla. Fél is tőlünk muszka czárnak Nagykövetje, főkonzulja. Megorroltak, odébb álltak — No, majd visszatérnek újra ! S szeretem, ha bécsi udvar Rólunk végre megtanulja, Hogy miattunk mit sem veszt ám Nagyhatalmi talmi súlya. * ROVÁS, m A Pester Lloydban Bánffy c­áfolja, hogy vissza akar vonulni, s nem veszi észre, hogy már régen visszavonult, s a­mit mond, a mivel úgynevezett rezignáczióját megokolja, olyan ember beszéde, a­ki már nem számít. Egy politikus, még ha csak Bánffy is, aktív poli­tikus állapotában nem mond soha olyan dol­gokat, mint ő, fölfelé is, lefelé is, a múltba is, a jövőbe is, igazságokat, naivságokat, kemény kifakadásokat és gyerekes lecske­­tudományokat. Hogy a mai irány a hatalmi összezsugorodás felé tart, hogy államiságunk veszendőbe megy, hogy Aerenthal régebben nem mert volna igy szemtelenkedni, hogy a negyvennyolczasokat olcsóbb legényeknek ta­lálták Bécsben, mint a Tisza-mamelukokat s Bánffy-huszárokat, s bizony ezek olyan be­szédek, miknek elmondására másutt kemény férfiak vállalkoznak a csata tüzében, de nálunk csak azok szoktak ilyeneket mondani, a­kik vissza­jöhet­etlenül kidobottaknak tudják ma­gukat. S ha Bánffy elmondja őket, már nem kell főbe lőnie magát, mint Teleki László, attól tartania, hogy nevetségessé teszi magát, szintén már elkésett előrelátás. * Ki kételkednék benne ? Aerenthal örül a duna-adriai vasútnak, mert a vasútból nem lehet sohasem elég, annál kevésbé sok. Aeren­thal örül s Oroszország nyilván azért felelt a Szandsák-vasutra ezzel a vasúttal, hogy Aerenthalnak örömet okozzon. S miért ne örülne ? Hogy két riválisunk, Oroszország és Olaszország közvetetlen érintkezésbe jut s bár­mikor két tű­z közé foghat bennünket ? Ezen csak lehet örülni! Hogy a politikai előny, a­mit a Szandsák-vasuttal el akart érni, sem­mivé vált ? Ezen csak nem fog búsulni ? Aerenthal örül, mert okos ember, a­ki átlátja, hogy örülni sokkal könnyebb, mint ellene cselekedni. A delegátus urak még egy nagyot lumpol­­hatnak a bécsi cabaret-kben, aztán haza­jönnek. Természetesen tele édes emlékekkel s a jól teljesített kötelesség tudatával. Ezúttal győzték le végképpen és mindörökre a régi rendszert. Most már meggyőződtek Bécsben, hogy az egyre rágalmazott függetlenségiek mennyire nem szolgáltak rá a bizalmatlan­ságra, sőt mennyivel alázatosabbak, szolgá­latra készebbek s kevesebbel beérők, mint ama halottak, a­kik gonosz tanácsaikkal félrevezet­ték a koronát, mondván, hogy a független­ségiek függetlenségi politikát követnek s füg­getlenségi elveket vallanak. Bécsben most már megismerték az igazságot. Független­ségi politikusoknak azért nevezik magukat, mert függetlenek minden politikától, s egye­nesen ahhoz tartják magukat, a­mit odafönt parancsolnak. Lapunk mai száma 54 oldal. Miért aggódnak? Különös nyugtalanság fogta el az összes politikai tényezőket. Az alkotmány­­pártiak a hatvanhetet, a függetlenségiek a negyvennyolc­at magasztalják s hir­detik egyedül üdvözítőnek és föltétlenül fentartandónak. A delegáczióban a kato­nai kérdésekben való gyors és föltétlen leszerelést kínálják intranzigens vezény­­szavas politikusok, mások viszont fölös­legesnek tartják ezt, mert a­míg katonai kérdés van, addig ezt a jelszót a válasz­tások alatt jól lehet gyümölcsözhetni. Szóval — hiszen már volt erről szó — az urakat elkapta az új választásoknak az előérzete, s már most vetnék az ágyu­kat, hogy az új parlament számára is mint megválasztott képviselők ébred­jenek föl. Megint közös czélon dolgoznak tehát a koalíc­ió szárnyai, mikor egymással vi­tatkoznak. Mert akár a hatvanhetet ma­gasztalják, akár a negyvennyolc­at, egy­aránt a mandátumot s azok összességé­vel a hatalmat akarják maguknak biz­­tosítani. S épp oly kevéssé lehet komo­lyan venni az alkotmánypárt bizonyko­dásait, hogy a most lefolyt időszak a Deák Ferencz politikájának dicsőséges erőpró­bája, mint ama negyvennyolc­as hetven­­kedéseket, hogy így, amúgy, a jövő az övék, mert csak ezentúl virul igazán az ő búzájuk. Annyi mindenféléről sült ki a hamis- Az diktátor. írta Mikszáth Kálmán. Az olasz magyar légió annak idején azzal gyanúsította vezérét, Türr tábornokot, hogy elárulta őket. Tisztek, közlegények megriadva suttogtak erről. Türrnek magának is fülébe jutott a lappangva szállongó hir s hadiszemlét tartván a légió felett, a következőket mon­­dotta : — Katonák ! Azt hallom, olyan beszél­getések folynak köztetek, hogy én benneteket elárultalak. Ha birtok találni ezen a világon csak egy olyan embert is, a­kinek ti megértek csak egy forintot is, akkor lőjjetek engem főbe ; de miután olyan ember nem találtatik, hát én lövetem főbe, a­ki efféle szamárságok­ról még ezután se utal locsogni. Körülbelül ilyen elbírálás alá esik a Görgei árulása is. Ugyan mit adott volna el ? Mire a diktátorság az ő kezébe esett, a szabadság­­harcz ügye már eldőlt, minden remény vesző­ben, minden erő fogyóban volt,­­ hiszen a

Next