Az Ujság, 1908. február/2 (6. évfolyam, 42-52. szám)
1908-02-16 / 42. szám
Budapest, 1908. VI. évfolyam, 42. szám, Vasárnap, február 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.8% Telefon 16—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 64—01—02—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. Előfizetési árak: Egész évre* 28 k. — 1. Félévre 14 * — » Negyedévre _ _ 7 » — » Egy hóra „ « _ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Mikor engem Hajdu-Bürgözd, Hol hazafi voltam helyben, Lelkesen a Házba küldött, Hogy méltóan képviseljem : Még úgy úsztam szélbal elvben, Mint bepottyant légy a tejben, Vertem, igy-úgy kuruczkodva, Tulipántos dombor-mellyem, — Hitted-e Bécs, akkortájban, Hogy hatalmad én emeljem ? Fenét hitted ! Más se’ hitte, Még magam sem, hogy ily frissen Atropéer államférfi Színvonalra segít Isten. S íme már ma tudományom Annyi, akár dobra üssem. Hol a világ sorsát főzik, Vájkálok a titkos üstben, — Vagyok Bécsben delegátus, Hogy a császárt megsegítsem. Megsegélem, hogy segéljen, Én is éljek, ő is éljen ! Fontos a monarchiára Szent személye, s szent személyem. Nem hiszem, hogy többet engem Száz Tiszáért fölcseréljen. Hogy a hadsereg egységit Szerte bontom, sose féljen. Belátok már mindent mélyen, A közösség nincs veszélyben. Szeretem a nagyhatalmat, Szeretem a bonyodalmat. Szeretem, ha külügyekről Fülem hallhat, szám szavalhat. Szeretem, ha Aerenthal ur Bókokat mond a szélbalnak, S szeretem, ha bölcs kanczellárt Viszont nyelvünk talpon nyalhat, Mikor nekimegy a falnak S nagyot koppan és elhallgat. Szeretem az Európai Egyensúlyt, s a más ilyesmit. Szeretem a beteg embert, Kinek osztják egyre testit Szandiák-vasat, e’ köll nékem, Mitrovicza Budapestig, Szeretem a Fremdenblattot S a Pester Lloydot, az estit, S szeretem, ha háborúnak Ördögét a falra festik. A mürzstégi egyezményt is. (Nem muszáj ugyan, hogy értsem.) Úgy szeretem mint akármely Egyéb istencsudát Bécsben. De, ha császár kanczellárja Nem szereti, — akkor én sem. Méltóztassék parancsolni: Pártoljam-e avagy sértsem ? Megoldom a megoldandót így is, úgy is szerencsésen. A külügyben se lapítson Hajdu-Bürgözd néma balgán, Mert még Bécsben azt hihetnék, Hogy tudatlan vad bivaly tán. Értek én minden dologhoz, Ha csak szó kell, tarkabarkán : »Monarchiánk tekintélye« — (Kezdem nagyképűn, de nyalkán.) »Külkereskedelmi érdek« — S ide Balkán, oda Balkán . . . Ilyenformán mutatom meg, Hogy nem vagyok holmi nulla. Fél is tőlünk muszka czárnak Nagykövetje, főkonzulja. Megorroltak, odébb álltak — No, majd visszatérnek újra ! S szeretem, ha bécsi udvar Rólunk végre megtanulja, Hogy miattunk mit sem veszt ám Nagyhatalmi talmi súlya. * ROVÁS, m A Pester Lloydban Bánffy cáfolja, hogy vissza akar vonulni, s nem veszi észre, hogy már régen visszavonult, s amit mond, a mivel úgynevezett rezignáczióját megokolja, olyan ember beszéde, aki már nem számít. Egy politikus, még ha csak Bánffy is, aktív politikus állapotában nem mond soha olyan dolgokat, mint ő, fölfelé is, lefelé is, a múltba is, a jövőbe is, igazságokat, naivságokat, kemény kifakadásokat és gyerekes lecsketudományokat. Hogy a mai irány a hatalmi összezsugorodás felé tart, hogy államiságunk veszendőbe megy, hogy Aerenthal régebben nem mert volna igy szemtelenkedni, hogy a negyvennyolczasokat olcsóbb legényeknek találták Bécsben, mint a Tisza-mamelukokat s Bánffy-huszárokat, s bizony ezek olyan beszédek, miknek elmondására másutt kemény férfiak vállalkoznak a csata tüzében, de nálunk csak azok szoktak ilyeneket mondani, akik visszajöhetetlenül kidobottaknak tudják magukat. S ha Bánffy elmondja őket, már nem kell főbe lőnie magát, mint Teleki László, attól tartania, hogy nevetségessé teszi magát, szintén már elkésett előrelátás. * Ki kételkednék benne ? Aerenthal örül a duna-adriai vasútnak, mert a vasútból nem lehet sohasem elég, annál kevésbé sok. Aerenthal örül s Oroszország nyilván azért felelt a Szandsák-vasutra ezzel a vasúttal, hogy Aerenthalnak örömet okozzon. S miért ne örülne ? Hogy két riválisunk, Oroszország és Olaszország közvetetlen érintkezésbe jut s bármikor két tűz közé foghat bennünket ? Ezen csak lehet örülni! Hogy a politikai előny, amit a Szandsák-vasuttal el akart érni, semmivé vált ? Ezen csak nem fog búsulni ? Aerenthal örül, mert okos ember, aki átlátja, hogy örülni sokkal könnyebb, mint ellene cselekedni. A delegátus urak még egy nagyot lumpolhatnak a bécsi cabaret-kben, aztán hazajönnek. Természetesen tele édes emlékekkel s a jól teljesített kötelesség tudatával. Ezúttal győzték le végképpen és mindörökre a régi rendszert. Most már meggyőződtek Bécsben, hogy az egyre rágalmazott függetlenségiek mennyire nem szolgáltak rá a bizalmatlanságra, sőt mennyivel alázatosabbak, szolgálatra készebbek s kevesebbel beérők, mint ama halottak, akik gonosz tanácsaikkal félrevezették a koronát, mondván, hogy a függetlenségiek függetlenségi politikát követnek s függetlenségi elveket vallanak. Bécsben most már megismerték az igazságot. Függetlenségi politikusoknak azért nevezik magukat, mert függetlenek minden politikától, s egyenesen ahhoz tartják magukat, amit odafönt parancsolnak. Lapunk mai száma 54 oldal. Miért aggódnak? Különös nyugtalanság fogta el az összes politikai tényezőket. Az alkotmánypártiak a hatvanhetet, a függetlenségiek a negyvennyolcat magasztalják s hirdetik egyedül üdvözítőnek és föltétlenül fentartandónak. A delegáczióban a katonai kérdésekben való gyors és föltétlen leszerelést kínálják intranzigens vezényszavas politikusok, mások viszont fölöslegesnek tartják ezt, mert amíg katonai kérdés van, addig ezt a jelszót a választások alatt jól lehet gyümölcsözhetni. Szóval — hiszen már volt erről szó — az urakat elkapta az új választásoknak az előérzete, s már most vetnék az ágyukat, hogy az új parlament számára is mint megválasztott képviselők ébredjenek föl. Megint közös czélon dolgoznak tehát a koalíció szárnyai, mikor egymással vitatkoznak. Mert akár a hatvanhetet magasztalják, akár a negyvennyolcat, egyaránt a mandátumot s azok összességével a hatalmat akarják maguknak biztosítani. S épp oly kevéssé lehet komolyan venni az alkotmánypárt bizonykodásait, hogy a most lefolyt időszak a Deák Ferencz politikájának dicsőséges erőpróbája, mint ama negyvennyolcas hetvenkedéseket, hogy így, amúgy, a jövő az övék, mert csak ezentúl virul igazán az ő búzájuk. Annyi mindenféléről sült ki a hamis- Az diktátor. írta Mikszáth Kálmán. Az olasz magyar légió annak idején azzal gyanúsította vezérét, Türr tábornokot, hogy elárulta őket. Tisztek, közlegények megriadva suttogtak erről. Türrnek magának is fülébe jutott a lappangva szállongó hir s hadiszemlét tartván a légió felett, a következőket mondotta : — Katonák ! Azt hallom, olyan beszélgetések folynak köztetek, hogy én benneteket elárultalak. Ha birtok találni ezen a világon csak egy olyan embert is, akinek ti megértek csak egy forintot is, akkor lőjjetek engem főbe ; de miután olyan ember nem találtatik, hát én lövetem főbe, aki efféle szamárságokról még ezután se utal locsogni. Körülbelül ilyen elbírálás alá esik a Görgei árulása is. Ugyan mit adott volna el ? Mire a diktátorság az ő kezébe esett, a szabadságharcz ügye már eldőlt, minden remény veszőben, minden erő fogyóban volt, hiszen a