Az Ujság, 1908. május (6. évfolyam, 119-131. szám)
1908-05-17 / 119. szám
Budapest, 1908, VI. évfolyam, 119. szám. Vasárnap, május 17. 235fizét£ii iraki Eg&z évre _ 28 k.«• Félévre_____14* — » Negyedévre _ _ 7 » — » Egy hóra _ _ _ 2 * 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. I. Telefon SS—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. az. Telefon 84—01—02—03. Regjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után la. ROVÁS. Nagy beszéd, nagy diadal, mert miniszter tartotta. Ki van zárva, hogy miniszter ne mondjon okos beszédet, hasznos, egyedül való igazságokat hirdető beszédet. A nem igazakat, a középszerűeket, az ártalmasokat mind minisztersége előtt mondta el, s ha Isten élteti, ezt a genret majd minisztersége után fogja folytatni. S ki van zárva, hogy kormánypárti képviselő szamárságot, vagy ellenzéki szónokokos dolgokat mondana. Tessék csak elolvasni a kormánypárti parlamenti tudósításokat, azokból meg lehet győződni, hogy mihelyt a ma istenített Andrássy Gyula ellenzékbe menne, rögtön megbutulna, s a motyogásáról nem is volna érdemes tudomást szerezni. Ez már a mai stílus : az öreg szittyából, Szappanos Istvánból motyós hülye lett, mert kilépett a pártból, s a czingár grófból, aki néhány év előtt kimutatta, hogy nincs jogunk a vezényszó dolgába avatkozni, Andrássy Gyula gróf lett, mert be fog lépni a negyvennyolczas pártba. * Az ember — hiába — nem kerülheti el mindig az igaztalanságot. Szegény Wekerle ! Mikor újévi beszédében a választóreformot őszre ígérte, akkor Andrássy Gyula meghazudtolta : nem igaz, tavaszszal terjesztem be. S mivel az őszi dátumot Wekerle mondta, tehát a tavasziban hittünk. Ma azonban Andrássy, mintha semmi köze se volna ahhoz, amit mondott, kijelentette, hogy időpontról még nem beszélhet. Tavaszszal még nem tudja, mikor készül el, de télen tudta, hogy tavaszszal fog elkészülni. Bocsánatot kérünk tehát Wekerlétől. —■ ő beszélt igazat, avagy ha még az őszi terminus sem igaz, akkor se búsuljon : igazmondás dolgában elég jó társaságba keveredett. * » Csúnya lenne, ha nem volna mulatságos. Ahány politikus úr a fúzióról nyiatkozik, mind kívánatosnak mondja, de csak elvek feladása nélkül járul hozzá. Tehát hatvanhetesek és függetlenségiek elhagyják eddigi pártjukat, eddigi programmjukat, új pártot és uj programmot csinálnak s ezek tetejébe kikötik maguknak az elvek csorbitatlanságát. Ugyanennyi értelme volna a szárazban való áztatásnak, s ugyanennyi tiszteletét jelenti ez az elveknek, mint ama mondásban a lábkimélésnek : csak a fejét, hogy meg ne sántuljon ! Valami ilyen alapon születhetett meg a köztársaság eszméje a nagyherczeggel az élén, s Kossuthék is készek a haza üdvéért föntartani minden közösséget, ha szükséges, beolvadni Ausztriába, de az elveiket nem hagyják. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Teesco. Semmi köszvény, semmi aszthma! Élvezem a szép tavaszt ma. Minden zöldet, hajt, csírázik, Még a krumpli is virágzik. Hang dönög, zeng millió: Egyesülni, élni jó ! . .. Ah, e bájos május hóban Mindenütt csak fúzió van. Fúzió, — most ez a vágyam, Egyesüljünk mindahányan ! —xander: Mi a szösz ! Hát fővesülve Nem vagyunk rég egyesülve? —czi gróf. Jobban is, mint kellene! De azért, ha közkívánat Épp a fúzióra támad: Mint lehetnék ellene ? —xander. Nem fogom fel fináncz észszel, Mért vesződnénk mi a készszel ? Hogyha mind egy párt leszünk : Fúziónkon mit veszünk ? —cesco. Fúziónknak czélja más, Nem vevés, de — eladás. Viribas onitis. Kiderült hát a nagy czél, aminek érdekében már megint összefognak. Egyik sem ad föl elvet, egyik sem mond le programairól, s elvhez, programaihoz ragaszkodván, összefognának a következő óriási czélok elérésére: önálló bank 1911-re, önálló vámterület 1917-re, a delegácziók eltörlése és a katonai kérdések megoldása. Hát ennyi. Az alkotmánypárt, a néppárt és pláne a függetlenségi párt mélységes meggyőződései ennyire zsugorodnak össze. S ennyiben megegyezvén s erre tömörülvén új párttá, hirdetik, hogy nem adtak föl semmit a múltjukból. Ha föl nem adták, ugyan hová tették ? De hát hagyján. De még ennyinél is kevesebb az, ami az uj, a negyvennyolczas, a magyar, leghelyesebben: a Habsburg-párt zászlajára írva lészen. Mert hát az önálló bank 1911-re nem lehet az új párt programomja, mert állítólag ezt még a régi koalíczió konzumálta. Vagy ki merné tagadni, hogy az önálló bank 1911-re még nincs biztosítva ? Hiszen éppen ez a biztosítottság volt ellenértéke a kiegyezés megkötésének. Az önálló vámterület 1917-re ugyancsak megvan már. Hiszen ha nincs meg, akkor miért emelték volna a kvótát ? Ez a két tétel tehát nem lehet pártprogramus, még csak nem is munkaprogramm, mert annyira meg vannak már alkotva, hogy akármilyen pártok, akármilyen kormányok mellett is meglesznek. Hiszen ha még pártoktól és programmoktól függnek, akkor mért mondják a kiegyezés vívmányának, hogy ezeket biztosították ? Igaz, hogy azért mondják, mert nem igaz. Ellenben az sem igaz, hogy azt az önálló bankot, melyet mint koalíció nem állítanak föl, majd fölállítanák mint egységes párt. Ha komolyan beszélnek, akkor elfelejtették részben saját aggodalmaikat az új bank irányában, részben biztos tudomásukat, hogy a bank fölállításának elháríthatatlan akadályokat állítanak a koronánál. Márpedig elhihetjük a nemzeti hősökről, hogy nekimennek Németországnak, hogy fölfalják a nemzetiségeket, hogy gyémántot csinálnak, s ezüstkanalakat lopnak, de hogy valamihez ragaszkodjanak, amit a korona ellenez, azt ezekről az urakról föltenni igazán nem lehet. —czi gróf: Hisz ez már is olyan könnyű. Hogy, bevallom, szinte szörnyű. Vagy még van magyar kommandó, Quóta, vám, bank eladandó ?... Mit lehet eladni még ? —cesco. Magyar nemzet hű szivét! — Eddig ezt hiába kérték Fenn a Burgban. —xander. S ellenérték ? —cesco. Habsburg szíve. —xander. Ezt budgetbe, Jó Francesco, magad tedd be. Popovicsot ismerem. Ezt rábízni nem merem. —cesco. S szterénységem látja nékem. —czi gróf. Kár vitázni ily értéken. E csekélység nem határoz, Átutaljuk Aladárhoz, Hogy ordókban oszsza ki — S boldog lesz sok hazafi. Lapunk mai száma 66 oldal. —cesco, így hát fúziónknak, hálj, Nincs már semmi akadálya. S mert legtöbbet mi nyerénk, Lépjetek ti mibelénk! —xander. Duczi, kezdd hát, — te vagy mágnás ! Én majd aztán, csak mint ráadás. —czi gróf. Nincs rajtam a bádog nadrág. — Talán lépnék, ha rám adnák . De a nélkül rogyik, már a Gondolatra, lábam szára. —cesco. Hah, erélyed ily hiányos ? —czi gróf. Csak, ha nincs itt Hadik János. Én erőmet nála tartom : Ö gerinczem, térdem, markom ... Mit csináljak, ha ő messze ? — Kérlek, Sándor, szedj is össze, S vigy el innen s ne adj másnak, Mint a Casino-portásnak. Kézbesítsen az Hadiknak, — így majd végre tán egyik nap kimondhatom már keményen, Mi a végső véleményem.