Az Ujság, 1908. július/2 (6. évfolyam, 171-178. szám)
1908-07-17 / 171. szám
Budapest, 1908 TL évfolyam, 171. szám. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér.AZ ÚJSÁG Előfizetési áraki Egész évre _ 28 k. — 1. Félévre _ _ _ _ 14» — » Negyedévre „ 7 » — » így hóra „ „ _ 2 » 40 » Péntek, július 17. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.es, Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sa. Telefon 64-01-02-03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. A knini eseményekről csak most merik a kormány és bán hívei megmondani, amit mi, mind a kettőnek ellenfelei, már első nap megírtunk, hogy osztrák földön a külföldi méltóságot ért inzultusért Ausztria felelős és elégtétellel tartozik nekünk. A bánnak ezt a pofonját csakugyan az egész országénak kell vallani s igazán nagyfokú szervilizmus a kormány és Ausztria iránt kell ahhoz, hogy a tiltakozás csak tőlünk hangzott, holott országos viharban kellett volna megnyilvánulnia. A mostani késői és utasításra hallatszó tátakozást is elnyomortatják egy kétes értékű hírrel, mely szerint az osztrák kormány sajnálkozását fejezte volna ki. Ezt egyszerűen nem hiszszük, mert a mai henczegő rendszer ennek az elégtételnek a teljes közlését nem sikkasztotta volna el.* A radikális szerbek — politikai kötés szerint — a függetlenségi párttól elvárják, hogy az ő jelöltjükből legyen pátriárka. A kormány azonban, nyilván felsőbb óhajtásra, nem igen fogja a pártpaktumból folyó jelölést elősegíteni, s ebből alkalmasint épp olyan baj lesz, a műyen lett a horvátokkal való paktumból. A horvátoknak is a függetlenségi párt ígért füt-fát, hogy magának politikailag megnyerje őket s a radikális szerbek is azért álltak össze a függetlenségi párttal, hogy a szerb egyházi kormányzatot kezük közé kaphassák. Ha a kormány most nem képes a függetlenségi párt kortesigéretét beváltani, akkor a szerb radikálisok sem fogják többé érteni, hogy miért legyenek ők jó magyarok, mikor nem kapják meg azt, amiért jó magyarokul beálltak.* Ma de facto átvette Apponyi a Népszínházát, minekutána az utolsó pillanatig a tulajdon hívei demonstrálták az ötlet szerencsétlen, sőt keresztráteszi voltát. Az ügy nem kívánkoznék éppen a politikai rovatba, de politikailag jellemző tünet a kormánypárt ellenvéleményének gyors és szolgálatrakész leszerelése. Mivel a miniszter úr már megcselekedte azt, amit ők károsnak és ostobának tartanak, tehát be kell igazolni, hogy hasznos és okos. És be is igazolják az istenadták, mintha csak kvótaemelésről lenne szó, ahol minden átmenet nélkül térnek át a soha kiáltásról a magától értetődő véleményre. Virágkultusz. írta Nádai Pál. Ha egy francziát megkérdeznénk, hogy mi hiányzik leginkább a mi terített asztalainkról, alighanem azt tartaná, hogy az attikai só. Ha német embert kérdeznénk meg , a virágok hiányát panaszolná fel. És igaza volna mind a kettőnek. A csípős szellem és a gyengéd, színes esztétikába burkolt nyugalom végesvégig hiányzik a mi verejtékező kőtömbjeink között és a fehér asztalok fölött. Nem igen vannak oltáraink, amelyekre hódolatul virágokat raknánk és a fővárosi embernek, ennek az örökké fészkeket cserélő túzoknak idegenek és hidegek az erkélye vaskosarai, az ablakdeszkái, a komor tapétás szobái s nem igyekszik őket virágok meleg mosolygásával kibélelni. A virágkultusz, a keleti eredésnek ez a visszavisszaütő emléke csak a Nyugatot kapta meg évszázadokkal ezelőtt, nekünk kicsinyesnek és érdektelennek tetszik. Ez a forrongó, kialakuló nagy város még mindig nem higgadhatott le a harmonikus, derűs nyugalomig. A házaknak, így tartják a tulajdonosaik, legfőbb díszük a négy emelet és a tehermentesség, a virág pedig csak poétikus lelkek vallomása, nem háziuraké. Ez a felfogás egészen érthető is. Itt, ahol a madarakat főleg ezéllövészet szempontjából szeretik és egész állatbarátságunk a női kalapokon csúcsosodik ki, csak természetes, hogy a virág az emberek legtöbbjének egy kissé elkésve , a sírján szokott kinyílni. De ne legyünk egészen igazságtalanok. S valljuk meg, hogy néhány év óta minálunk is akad el-elvétve ablak és erkély, amely virásdal színes és illatos. De különösképpen : a legszegényebb néposztályokban támad fel legerősebben a vágy, hogy az élő természet népesítse be a szobájukat. Szegényes, roskadt külvárosi házikók ablakain viruló, pajkos ellentétül kúszik fel a rózsaszín pelargonium a vasrácsok közt. Szomorú és sötét világítóudvarok ablakai mögött mindig akad egy jókedvű és szerelmes mindeneslány, aki egy törött befőttes üvegben továbbszövi az utolsó vasárnap délután emlékezetét. Itt a romantika hullatja szirmait. Amott , talán az utolsó cserépföldben az utolsó darabkája van a vidékkel való kapcsolatnak, melyből ideszakadt a gazdája. A nagy, tükörablakoktól ragyogó utczai homlokfalak azonban csak lassan-lassan kapnak rá a virágos színekre. És itt ismét különös és megmagyarázhatatlan felfedezést tehet a szemlélődő ember : Budapesten aránylag a középületek még inkább felvirágozzák magukat, mint a magánosok házai. Szállodák, állami intézetek ablakai, nagy áruházak frontjai gyakran telistele vannak szines virágfüzérekkel és vannak igen komoly, kamatlábon nyugvó prózai bankok, amelyek kifelé lelkesednek a virágért. Lassanként tehát minálunk is mind többen fogják megérteni és megszeretni a virágokat. Mint a pillangót, amelynek kedvéért szines mezébe öltözik a virág, úgy tudja majd az ember szinszeretetét is, ezt a halk, de bensőséges életgyönyörűséget fölkelteni és kielégíteni. A virág kedvelésében a művészi élvezet csirái lappanganak és elterjedettsége nemcsak egy művészi, hanem etikai kultúrának is fokmérője lehet. A jövő embere, akinek nemcsak az ablakában fog mosolyogni a rózsás vagy vérvörös szirmú muskátli, hanem a munkaasztala fölé is odahajlik egy pár karcsú szekfa és a fehér abroszát is enyheszínűvé varázsolja egy cserép azalea, vagy egy zöld guirland, a jövőnek ez a szelíd ideálja, művészileg és szellemileg kulturáltabb lény lesz a mainál. És nem véletlen, hogy ma is éppen azokon a vidékeken van legjobban elterjedve a virág, amelyeknek kulturélete és művészetszeretete ősrégi és nemes. Hamburg, Kiel, Frankfurt régi polgárházai virágok özönében fürdenek. Münchenben és a német művészet góczpontjaiban szinte mindennapos szükséglet a virág és Belgiumban meg Francziaországban is a jóléttel s a tisztasággal párhuzamos vonalban szaporodnak a virágok barátai. Egy évezredes nagy kultúra koloritját hozta Európába a japán krizantémum. Még abban az időben terjedt el, mikor először áradt szét Európában a japanizmus divatja. A csodásmivű lakkokkal, a finoman dekorált paravánokkal, a nagy, harmonikus szinfolta fametszetekkel és a mandulaszemű japán lányokkal együtt szerettük meg a virágaikat is. Valami bús őszi melancholia lebegett tépett szirmaik felett. A japánoknál még a nevekbe is poézis van belehelve : Hajnali-álom, Küzdő-hullám, Hópárna a legszebb kiku-fajok neve. Viszont minálunk az, aki például az utolsó virágkiállítást megnézte az Iparcsarnokban, nagy örömmel tapasztalhatta, hogy a politika a kertészetben is hódít. A Vak Bottyánról és Fedák Sáriról elkeresztelt muskátlik mellett gyönyörű gróf Andrássy Gyulák és gróf Apponyi Albertek hirdetik a magvak diadalát. Minálunk még a poézis is czéltudatos. Nem nehéz megjósolni, hogy a korban, mely ránk következik, a virág kultusza erősebb lesz és a túlságosan kényes melegházi virágok helyébe demokratikus cserépvirágok, czivilizálandó mezei növények, sőt egyszerű virágos gallyak fognak bevonulni a szoba légkörébe. És semmi okunk sincs rá, hogy amint szalonképes lett a búzavirág és virágosbolt Takarmásishiány. Már a legutóbbi hivatalos jelentés aggodalomkeltő adatokat hozott nyilvánosságra az idei takarmánytermésről. A mesterséges takarmányok s a rét anyaszénatermése csekély eredményt mutatott, a legelő fanövése pedig a száraz időjárás következtében többnyire teljesen elapadt, s az ország igen kevés vidékén bír táplálékot nyújtani a jószágnak. Tíz nap telt el a hivatalos termésjelentés közzététele óta, s e tíz nap alatt mind sűrűbb jelentések és hírek erősítették meg az aggodalmakat. Némely helyen, mint például Kecskeméten, a városi tanács több száz hold erdőt is felszabadított legelőfelhasználásra, de ez is kevésnek bizonyult. A vidéken az úgynevezett aratási vásárokra óriási tömegben hajtják fel a marhát s vásárlók hiányában hallatlan potom árakon adnak túl rajta. Csaknem mindenfelől panaszkodnak a silány takarmánytermésről, s hogy ez micsoda veszedelmeket rejt magában az állattenyésztésre nézve, azt nem kell bővebben magyarázni. Vegyük még hozzá, hogy Szerbiában már elrendelték a takarmánykiviteli tilalmat, hogy továbbá az osztrák tartományok egy részében, Bukovinában, Dalmácziában, Stájer- és Morvaországban a hőség és szárazság csaknem olyan állapotokat idézett elő, mint nálunk, s akkor érthetőnek találjuk gazdáink aggodalmait, amelyeknek már egyes testületek kifejezést is adnak. Éppen tegnap közöltük a komárom megyei közigazgatási bizottság ama határozatát, hogy a földművelésügyi minisztertől a takarmánykiviteli tilalom elrendelését kéri. S utaltak arra, hogy a felvidéken és az erdélyi részekben, ahol a takarmánytermés nem olyan válságos, külföldi ügynökök potom áron vásárolják össze a takarmányt, s ezzel érzékeny károkat okoznak a gazdálkodó közönségnek. Ez a mozgalom gazdakörökben egyre terjed. Ma aztán az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos közlönyének egy igen sötét helyzetképét hozzák fel- Lapunk mai száma 24 oldal.