Az Ujság, 1908. október/2 (6. évfolyam, 248-261. szám)
1908-10-16 / 248. szám
Budapest, 1908. Péntek, október 16 VT. évfolyam. 248. szám. Előfizetési izaka egész évre _ 28 k. — » Félévre_____11 » — » Negyedévre „ _ 7 » — » Egy hóra 2 » 40 » Egyes szám ára helyben 1 és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. S3. Telefon 56—16« KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. SS, Telefon 61—01—02—03. Miskelen hétfa kivételével minden nap, ünnep után ia, ROVÁS. . Ne mondja senki, hogy a magyar delegátus urak szó nélkül megadnak mindent, amit a hadügyminiszter követel. Nem úgy van. Megadnak ugyan mindent, de nem szó nélkül. Mindegyikük mond csinos és kerek beszédeket s emlegeti a nemzeti jogokat is. Éppen csak nem követeli őket. Mondanak kritikát is, éppen csak nem vonnak le belőle konzekvencziákat. A hadügyi politika magyar szempontból rossz, ebben majdnem valamennyien megegyeznek. Tehát meg kell szavazni a költségvetést és köszönetet mondani Schönaichnak : ebben kivétel nélkül megegyeznek valamennyien. S hogy a dolog ne legyen egészen ostoba, a merész átmenetet a leszóló kritikáról a lelkes elismeréshez, áthidalják reményekkel. Remélik, hogy majd jobb lesz minden. S a hadügyminiszter ebben nem háborgatja őket.* Paktumszerűen nyilatkozott Ugron Gábor, aki azért nevezetes személyiség, mert abból, hogy ő mit mond, meg lehet tudni, hogy a kormány mit akar mondatni. A temperamentumos kormányfonográf szétütött a felszólalók között : mit a részletek ! Ha szükség lesz katonára, adunk katonát. — Ebből tudható, hogy a létszámemelés csakugyan a föltétlen szükség föltételéhez van fűzve. És, mondja Ugrón, le a bizakodókkal, a katonaság arra való, hogy mindenkor le tudjon csapni ! Ebből tudható, hogy ezt a föltétlen szükséget a kormány ki szeretné mondani, de nem meri. Hanem mire való Ugrón ? S mit nem mer kimondani Ugrón ?* Az orosz külügyminiszter már megegyezett Angliával s ebből gyönyörűen kitűnik, hogy milyen remek diplomata Aerenthal. E szerint Bulgária fizet Törökországnak a függetlenségéért, az oroszok megkapják az átkelést a Dardanellákon, Montenegró megkapja a duna-adriai vasút végállomását, s mi lemondunk a Szandzsák-vasútról. Tehát mindenki kap valamit s mi fizetünk részint önként, részint európai diktandára, esetleg költhetünk a szerbek ránczba szedésére vagy megvesztegetésére, s az eddig úgy ahogy békességes Boszniát tisztogathatjuk a bandáktól, s mindezt azért, hogy — amint Aerenthal jól mondja — semmi lényeges előnyhöz ne jussunk, csak új formát adjunk annak, ami már úgyis megvolt, írta Szini Gyula. Egy empire-óra éjfél után kettőt mutat. Két karos gyertyatartó között ül egy fiatalember. Gyér szőke haja még jobban kidomborítja homlokát. Halántékán nagyon finom erek. Szeme nagy, de csaknem élettelen. Arcza bágyadt, sápadt. Az ajkán keserű vonás, amelylyel különös ellentétben van vékony, lenszőke, csaknem gyermekes bajuszkája. Nagyon szép ember lenne, ha nem volna feltűnően szeplős. Nőies, csaknem nyomorékul vékony ujjaival könyvet forgat, de nem olvas. Egyszerre halkan kinyílik az ajtó. Mosolygó, piros, illuminált arcú. Ezüstfehér haj, amely középütt ketté van választva. Bajuszt, szakállt nem visel, hogy mosolygó gödrei és pajkos ránczai annál élénkebbek legyenek. Szemén monokli. Vakítóan fehér ingmelle karcsú frakk keretéből ragyog elő. Aranygombos palctáját és klakkját leteszi az asztalra. Frakkja hajtókáján rendjel-jelvény. A kamarás : Maga még fönn van ? Ervin, a fiatalember : Jó estét, kezét csókolom. A kamarás: Hányszor mondtam, hogy nem szabad fönmaradnia. Ez árt az idegennek. Holnap megint köhögni fog és szédülése lesz. Ervin : De ha nem tudok elaludni! A kamarás: Miért nem veszi be a brómpasztillákat ! Ervin : Nem használnak. A kamarás : Akkor igyék lefekvés előtt egy pohár hideg tejet, ettől okvetetlenül elalszik. Többet ér ez, mint akármilyen orvosság. Én, ha soká fönmaradok vagy sok cognacot Míg Ausztriában örömtüzek gyúlnak ki, a magyar közvélemény fagyos hidegséggel fogadta az annexió hírét. Az osztrák delegáczióban valamennyi párt hangos kifejezést adott örömének ; a magyar delegácziónak mintha orravére folyt volna a külügyi bizottságban. A hangulatnak az az ellentéte, mely a bosnyák annexióval szemben mutatkozik, nem csupán közjogi, de sokkal inkább közgazdasági motívumokból ered. Lesújtó hatással van az esemény Magyarországra, mert már az eddigi nyilatkozatokból s a magyar kormány sajátszerűen félős magatartásából nyilvánvaló, hogy az annektált területek hozzácsatolása a magyar birodalomhoz kizárt dolog. Közjog ide, kell innom, mindig megiszom utána egy pohár hideg tejet. Ervin: Ezt is megpróbáltam már, de hiába. Egyáltalán oda jutottam már, hogy éjszaka nem tudok aludni. A kamarás : Akar szanatóriumba menni ? Ervin : Ott még unalmasabb . . . Hol volt ? A kamarás Én ? ... Régi iskolatársaimmal találkoztam. Már csak négyen élünk, akik negyvenöt évvel ezelőtt együtt tettünk érettségi vizsgálatot. Fölidéztük a régi jó időket. Ervin : Tegnap egész éjjel nem jött haza. A kamarás : Szemrehányás akar ez lenni ? Tegnap is dolgom volt. Bécsből volt itt néhány diplomata és nekem meg kellett nekik mutatnom a főváros éjjeli nevezetességeit. Különben igaza van, az elmúlt hetekben túlontúl sok dolgom volt. De mit csináljak ! Kezdődik a szezon és nem akarom, hogy azt mondják : »Ez a Kócsaghy már egészen megöregedett«. Vagy azt hiszi, hogy nekem mulatság az, ha beugratnak a cotillonba ? .. . Olyan fáradt vagyok, mintha megvertek volna. (Leül.) Ervin : Tánczolt ? A kamarás : Fogadásból... Négy üveg keserű Pommeryt nyertem. Ha pezsgőt rendel, csak keserű Pommeryt igyék, ez nem fog ártani az idegeinek. Ervin : Hja, az idegeim ! A kamarás (jókedvűen) : Higyye meg nekem, hogy csak képzelt betegség van a világon. Nézzen meg engem. Hatvanöt éves vagyok. Még sohasem voltam beteg életemben. Egyszer sem fájt a fejem. Még minden fogam ép. Az étvágyam olyan, mint a rókáé. Lovagolok, vadászok, vivők. Ami pedig a nőket illeti, mondhatom magának, hogy még nem tettek talonba ! . .. Gazdasági annektálás, közjog oda, Ausztria mértékadó tényezőinek eszük ágában sincs történeti jogokat respektálni. A Boszniához való jogot a berlini szerződésből származtatják, mely a monarchiának adott megbízást az okkuipáczióra. A legjobb esetben évekig eltart a mai provizórium s Ausztriának ezt sem lesz oka megbánni, hiszen az egész annektálásnak érdekhátterében — újból ismételjük — nem a közjog, hanem elsősorban a közgazdaság áll. Aerenthal politikája gazdasági annektálás volt. Annektálás — Ausztriának, Ausztria iparának biztos piact kall a Balkánon. Az újabb kereskedelmi szerződésekben megnyilatkozó agrárius irányzat az osztrák ipar helyzetét még nehezebbé tette a Keleten, mint eddig volt. Az európai államok gyarmatokat iparkodtak szerezni. Ausztriának is gyarmat kell, hogy iparának fogyasztást biztosítson. Ezért annektálták most Boszniát, s biztosították maguknak örökre a gyarmatot. A spekuláczió nem rossz. Bosznia és Herczegovinába az osztrák tőke készséggel fog milliókat befektetni, hogy ott intenzív mező- és erdőgazdaságot s állattenyésztést fejleszszen. Már eddig is sok oly intézményt létesített a Boszniában otthoniasan berendezkedett osztrák hatalom, mely ezt a fejlődést előmozdítja. A politikai okkupáczióból, mely magyar vérbe és pénzbe került, régóta gazdasági okkupácziót csinált magának az osztrák érdek. A török fenhatóság idejéből fenmaradt adózási rendszert modernizálta, a hitelfigyet, különösen a gazdasági hitel-Ervin : A nagypapa platinából van. A kamarásrágyújt egy czigarettára) : Tudja, hogy ezt a szót nem szeretem . . . Ervin : A nagypapa az unokám lehetne. A kamarás : Ha kedve tartja, meg százszor a szemembe mondhatja : »nagypapa !...« Én nem vagyok hiú. Ervin : Megvallom, az irigység beszél belőlem. Gyakran elgondolkodtam rajta, hogy a természet micsoda szeszélye állított bennünket szembe egymással. Én, a húsz egynéhány éves fiatalember, a ki nem tudok elmozdulni ebből a karosszékből; a kit csúz és köszvény bánt ; a ki az idegeim miatt nem vagyok képes aludni, enni ; a ki egész életemet orvosságok, doktorok és ápolónők közt töltöttem . . . és maga, a hatvanöt éves romlatlan fiatalember ! A kamarás . Magának ugyanaz a baja, mint az édesapjának. Ő elhitetett saját magával egy betegséget, lefeküdt vele és többé föl sem kelt. De ha az embernek erős akarata van, le tud győzni minden nyavalyát. Egyszer vadászaton meghűltem, ezernyolczszázhatvankettőben. Negyven fokos lázam volt; az orvosok azt mondták, hogy ez a forró hideg, másként : typhus és valószínűleg azért kaptam, mert szomjúságomban mocsárvizet ittam. Az orvosok le akartak fektetni az ágyba, oda akartak kötözni lepedővel, de én nem hagytam magam. Fogtam a puskámat, elmentem szárcsára vadászni, egész nap loholtam, izzadtam és végül felhajtottam egy liter valódi falusi törkölyt. Igaz, hogy lerogytam tőle és úgy verejtékeztem, mint a meghajtott szarvas, de mikor fölébredtem, kutyabajom sem volt, így kell a halállal párbajozni. Ervin : Milyen most odakinn a vitág ? lapunk mai száma 28 oldal.