Az Ujság, 1909. április/2 (7. évfolyam, 90-102. szám)
1909-04-16 / 90. szám
Budapest, 1909. VII. évfolyam, 90. szám, Péntek, április 16. Előfizetési árak: Egész évre ^ _ ... 28 k. — 1. Félévre „ .......... 14 » — » Negyedévre 7 » — » Egy hóra .......... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 16—18. S KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. Mezején kétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. A lapoknak természetesen tévedniük kellett, mert a király nem jöhet huszonnegyedikén Budapestre válságot bogozni, mikor ugyanakkor Bécsben kell a német trónörököst fogadnia. A trónörökös ugyanis Bukarestből jön, s ő felsége első székvárosa, melyet útján érint, Budapest volna. Márpedig ha ő felsége ugyanakkor Budapesten tartózkodnék, itt kellene fogadnia a német trónörököst. De ez, ugyebár, lehetetlenség ? Tehát ő felsége nem lesz itt huszonnegyedikén, hanem a lapok tévedtek. Azért Budapest is láthat német császári vendéget, de csak minden ezer évben egyszer. * Az első audienczia megvolt, természetesen kegyes fogadtatással és döntés nélkül. S megvolt az első látás-futás is az osztrák és közös miniszterekhez, természetesen minden eredmény nélkül. Egy ilyen bécsi audienczia igazán már nem kelt szenzácziót, egyrészt mivel bizonyos, hogy semmit sem lehet felőle megtudni, másrészt pedig bizonyos, hogy nincs is mit megtudni. Arra, hogy a bankválság után mi lesz, Wekerle és társai lehetnek a legkiváncsiabbak, mert úgy mennek e probléma után, mint az ember a kalapja után, melyet a szél lefújt a fejéről. Ha az a kalap beszélni tudna, akkor Wekerle is megtudná, hová jut a válság kapcsán, melyet gondosan elkészített. De csak azt tudhatja, hogy hova szeretne jutni, azt már nem, hogy hova jut.* A török forradalommal kapcsolatban bizonyos oldalról ismét fölidézik a háborús veszedelmeket. Hát ebből a kísérletből nem kérünk. Ezt a nemét a nagy politikának csak bízzuk bátran György herczegre, aki e miatt, meg a meg nem kapott millió miatt nem akarja otthagyni szeretett hazáját, de nekünk erre nincs szükségünk, mert a hadügyi kormány most már háborús veszedelem nélkül is megkapja a máltóit s a hozzájuk való embereket. Katonapolitikai hangulatcsinálás kedvéért igazán kár ismét nyugtalanítani az országot, mert mégis illik arra is gondolni, hogy a népnek, mely a milliókat kiizzadja, módot és nyugalmat is kell adni, hogy megkereshesse azokat. Kőrösi Csoma Sándor, írta Junius. Hedin Szven látogatásának egyebek között megvolt az a haszna is, hogy egy pillanatra megelevenítette Körösi Csorna Sándor emlékét. Kanunban, Tibet határán, egy láma-kolostorban, három emberöltő élete után a lámák még ma is tisztelettel emlegetik a vándornak, Kander-bek (így hívták Tibetben Csornát) emlékét, aki épp nyolcvan esztendővel ezelőtt (1829-ben) járt ott; czelláját abban az állapotban őrzik, ahogy hagyta, s fogadalmuk, hogy emlékét átadják ivadékról-ivadékra. Itthon az utóbbi években Duka Tivadar alapításából Akadémiánk évente megemlékezik róla egyik áprilisi ülésén, amely hónapra esik Csorna születése és halála napja. Könyvünk azonban máig sincs róla Duka derék munkáján kívül, a mely egyszerre jelent meg magyar és angol nyelven, s a mely inkább a tudósoknak, mint a nagyközönségnek való olvasmány ; aztán Eötvös József báró emlékbeszédén kívül, a melylyel az Akadémiában elparentálta. Amikor Duka könyve körülbelül két évtizeddel ezelőtt megjelent, annyira megfeledkeztünk volt Csornáról, hogy emlékének fölelevenítése majdnem fölfedezés számába mehetett. Pedig a mai napig kevés olyan tudományos büszkeségünk és dicsőségünk van, aminő volt a körösi (háromszéki) székely katonacsalád ama sarja, aki majdnem kilencven évvel ezelőtt gyalogszerrel, egy bottal a kezében, zsebében a nagyszebeni hadtestparancsnok passzusával, nyakába vette a világot azzal az elhatározással, hogy nyelvünk és nemzetünk eredetét tisztázza. Abban az időben, a mikor Körösi Csoma útnak indult, azaz 1820-ban, s azzal a készülettel, amely egy botból s néhány forintból állott, vállalkozása nagyobb elhatározás volt a mai sarki expediczióknál. A lelkesedés azonban nyelvünkért, fajunkért abban az időben roppant, ellenállhatatlan hatalom volt. Kazinczy az irodalomban, Horváth István a históriában és a nyelvtudományban addig páratlan forrongást támasztottak. A hazafias lelkesedés e forró napjaiban telik meg az ifjú Vörösmarty lelke a múlt dicsőségének fanatikus szeretetével; ekkor csírázik a még németül beszélő huszártiszt Széchenyi lelkében a nagy elhatározás, hogy megváltja nemzetét, a világ legdicsőbb, de legelmaradottabb népfaját a tespedéstől s a tespedés nyomán járó haláltól. E nagy, szívós, kemény magyarok kortársa Körösi Csoma, aki a nagyenyedi kollégium diákszobájában olyanforma álmokat sző, amilyeneket szőtt Vörösmarty a bonyhádi nemes kúrián, nevelve a Perczel-fiukat, hasonlókat Széchenyi álmaihoz, a ki lázas agygyal, dobogó szívvel, czéltalanul kóborolta be Európa fővárosait. A szegény székely diák ezekhez hasonló talentum és temperamentum, de mindeniknél nagyobb energia. A tanításból megkuporgatott filléreivel, hogy nagy missziójára illően elkészüljön, Göttingába utazott, egyetemén két esztendőt töltött idegen nyelvek tanulásával, idegen nemzetektörténeteinek idő, hely s környülállások szerint való vizsgálatával«. »Leirhatatlan az a gyönyörűség, a melyet ezen foglalatosságomban érzettem, a régiségnek sok titkát fölfedezhetvén.« Harminczhat éves volt, a midőn megindult fölfedező útján, hogy soha haza ne térjen. Épp ráköszöntött a férfikor. Bizony az élet harmincas éveiben a legtöbbünk nem fölfedezéseken töri a fejét, de azon iparkodik, hogy az élet útját a lehetőségig simává és kényelmessé tegye. Körösi Csomának is integetett valamely református paróchia Erdélyben, professzor-katedra valamely református kollégiumban ; szerető feleség, kedves gyermekek egy csöndes házban ; tisztesség és tekintély a falu, vagy a kis város társadalmában ; de az ő nyughatatlan lelke a mesés Keleten kóborolt ; tüzes fantáziája arra sarkalta, hogy felkutassa azt a bölcsőt, a mély fajunkat Ázsiában ringatta. Mennie kellett . . . Már kamasz korában azt vallotta, hogy az erős akarat előtt minden, még a szegénység s a lehetetlenség is meghajlik. Kétszáz forint volt a zsebében, amidőn a nagyenyedi kollégiumból Nagyszebenen és Bukaresten át Konstantinápolyba indult. »Hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háládatosságomat és szeretetemet megmutassam, számba nem vévén a fáradságot, nyughatatlanságot, távolságot és veszedelmet, azon fáklyával, a melyet Németországban gyújtottam volt meg : elindultam nemzetem eredete megkeresésére ; —az ég megáldotta lépéseimet. Többrendbeli sor hegyeket, tengereket és mivéletlen nemzeteket, egészségemnek legkisebb változása nélkül, sokuk semmi veszedelmet nem szenvedvén, már meghaladtam, —• és a történetek ezen nagy hazájában már annyira jöttem, hogy már több mint két hónapja Perzsiának rezidencziális városában, Teheránban mulatok, s reménységem vagyon, hogy, ha valami nagy szerencsétlenség nem ér, bárha szintén más után indultam meg légyen, mint amelyet a közvélekedés javulhatott volna, rövid idő alatt megbizonyíthatom, hogy nem helytelen fundamentumon épül ez az én meggyőződésem.« Elutazása után esztendővel írta ezt a levelet Körösi Csoma a nagyenyedi kollégium patrónusainak, kérvén, hogy : »méltóztassanak czélomnak kivitelére illendő segedelemmel lenni; én bizodalmasan ígérem, hogy ezen elkezdett pályában éppen azon buzgósággal, melylyel Szószegés. Magyar erényeknek ismertük eddig a férfias bátorságot és a szótartást. A férfias bátorságot a szókimondásban, az igazság mellett való helytállást s az adott szó szentségét a magyar történelem legfényesebb lapjai dokumentálják. A koronával szemben pedig különösen kötelességének és erényének ismerte mindig a lovagias magyar nemzet e tulajdonságokat. Egy nagy nemzeti korszaknak, a koalícziósnak kellett elkövetkeznie, hogy a magyarságnak e világszerte ismert tulajdonságait csúffá tegye s a korona előtt is kompromittálja. Az a válság, amelyet most felidéznek, hogy a zsákutczából, a melybe népámító politikájuk és sivár hatalmi érdekük szorította őket, valahogy kimeneküljenek, a gyávaság és szószegés minden kritériumát magában foglalja. Ezt a válságot előidézte a bankkérdésnek a választói reform elé tolása. Gyávaság volt a kormány részéről, hogy már egy évvel ezelőtt, amikor a bankmozgalom még csírájában volt, nem merte vagy határozottan kikapcsolni feladatai köréből ezt a kérdést, vagy pedig nyíltan szint vallani pro vagy kontra. Ebben a gyávaságban bűnösök a koalíciós kormánynak úgy 48-as, mint 67-es tagjai, mert egész a legújabb időkig haboztak és kerteltek, sőt a 67-esek még ma sem merik álláspontjukat nyíltan és félreérthetetlenül kinyilatkoztatni, a függetlenségiek pedig még mindig a kibontakozásra sandítanak s nem mernek párthatározatot hozni. Ez a gyávaság, mely kormányt és pártokat egyaránt lenyűgözött, idézte elő a szószegést, melyet a kormány, a válság beállításával, elkövetni kész. Akik a politikai helyzetet ma csupán a bankkérdés nézőpontja alatt ítélik meg, hamis úton járnak s hamis útra terelik a figyelmet. A mai helyzet fölött valójában nem a bankkérdés, hanem a paktum dominál. A paktum, melyben a kormány határozottan körülírt kötelezettségeket vállalt, amely kötelezettségeket aztán a nemzeti közvélemény a választásokkal ratifikált. Úgy e kötelezettségek szigorú és félremagyarázhatatlan kerete és tartalma, mint a nemzet ratifikálása benne foglaltatnak abban . Lapunk mai száma 28 oldal.