Az Ujság, 1909. július/1 (7. évfolyam, 154-166. szám)
1909-07-01 / 154. szám
Budapest, 1909, Csütörtök, Julius T. 4-------—.------------------------------------Előfizetési árak] Egész évre ... _ ... 28 k. — f. Félévre .„ ...... 14 » — » Negyedévre ....„% 7 » — » Egy hóra _ _ ..'5 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG}: Budapest, Rákóczi-út 51. sz. Telelőn 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telelőn 162—63 és 58-03. Regjelen hétfő kivételével minden nap, Ünnep után is. ROVÁS:I Kard ki kard ! Lázas szervezkedés. Holló Lajos délelőtt még kérleli Kossuthot: ne kezdd ! De Kossuthot ellepte az energia, még soha nem volt olyan kemény, mint ma, pedig ma nem is volt fagy ! Nem lebett, ma csata lesz ! S harczi vágytól szepegve vonul föl a két tábor bősz csatára. Nagyida óta nem volt ekkora tragikus feszültség. S Kossuth Ferencz szól szabóslatuan hangsúlyozza, hogy ő a párt ez idő szerinti vezére. Azaz: most még igen, de ezután ? Ezt a bizalmi kérdés fogja eldönteni. S ekkor Holló Lajos elkiáltja magát : éljen Kossuth, nincs több tárgy. S a könyörtelen harczos, a bősz bizalomkövetelő bezárja az ülést, pedig többsége volt. Csakhogy vannak hősök, akik oly furcsa dolognak tartják a háborút, hogy még győzni sem mernek. ’ * Száznegyvennyolczan írták alá a Justh ívét, tehát száznegyvennyolcz híve volna Justhnak, akiket a hetedik kerületi járásbíróságnál a maga számára perelhetne, ha az olyan politikai obligó perelhető volna. De nem perelhető s ezért nem volt Justhnak a mai értekezleten ugyanannyi hive, mint tegnap azon az ivén. Ezt kellett a nagy jellemnek ma keserűséggel konstatálnia, még pedig elég jókor, mielőtt a harczba belement. Ugye tragikum igy látni az emberek megbízhatatlanságát s nyilvánvaló szószegését ? És Justh el is lehet keseredve és nem is férhet a fejébe, hogy nagykorú emberek, törvényhozók mint képesek ilyenre. Hogy ő maga délelőtt megegyezett Lukácscsal s estére ellene szavazott, az más, mert ezt megérti: bolond lett volna megmaradni a mellett, amiért Kossuthék hazaárulónak kiáltották volna ki. . . . úgy lehet, hogy a maga dolgával tehetetlen Rauch úr fogja a magyar válságot valami fordulóra vinni azzal, hogy becsukatott egy horvát képviselőt. A horvátok ezért összehivatják a képviselőházat, amelyet a magyar válságért sohasem hívtak volna össze. S most, ne adja Isten, hogy akár Hollóék, akár Kossuthék valami pucsra használják föl a képviselőházat, mivel amúgy is együtt van, vagy véletlenségből pattanjon ki olyan provokáló helyzet, mely a válság dolgában valami határozatra ragadná a jellemtulajdonosokat. írta Martin József. A kalocsai jezsuita templomban. Csodaszép hűvös éjszakán igyekezett a vonat Kalocsa felé. S bármily rekedten bőgtek is jókedvükben a szombat éjszaka Keczelről hazatérő szőlőkapások, nagy misztikum áradt a sötétlő magasból. A kapások valamelyik őrháznál kiszálltak, azután némaság ülte meg a magyar rónát. Némaság s mégis annyi titokzatos nesz volt benne. Az éjszaka suttogása volt, mintha a szférákból szűrődött volna alá. Vagy az ember lelkében szunnyadó akkordok zendültek meg, melyeket valamikor már hallott . De mikor ? Álmában ? Extázisának egy mámoros pillanatában, mikor egynek érezte magát a nagy természettel, s megsejtette, hogy ő is része a Lógósnak, ama titokzatos nagy intelligencziának, mely a látható s láthatatlan világot intézi ! Ilyenkor titokzatos, sejtelmes neszek suhannak el az ember mellett, mintha a lemurok vonulnának ki éjjeli kalandra, hogy megrontsák az embereket. Vagy a szellemek társalognak, melyek tudvalevőleg csak éjszaka szeretnek kószálni ? Mintha az éjszakának megvolna a maga titokzatos külön világa, mely akkor kezd benépesülni, mikor a fényes pozitív világra ráborul a homály. De az éjszaka misztikumának varázsa csak addig tartott, míg a vonat a kalocsai állomásra be nem futott. Itt egyszerre legyőzte egy még hatalmasabb varázs, az a titokzatos erő, mely az élemedett embert arra színhelyére, gyermekreményis bánatának tanyájára, s nézzen el a szülőföldére. Valami visszahúzott ebbe a papi városba, hol hosszú évekkel ezelőtt legszínesebb, legboldogabb ifjúságomat töltöttem. Azt mondják, hogy a halál közeledését jelző állapot, ha az ember ösztönszerűleg szeretné még egyszer látni azokat a helyeket, hol született s hol ifjúságát töltötte. Közel lenne már az az idő, mikor majd néhány jó emberem fölsóhajt, hogy ime, már a szegény Martin is elköltözött ? Nem hiszek babonákban s nem hiszek előérzetekben, melyek utóvégre puszta hangulatok is lehetnek, de az önszuggerálástól nagyon félek s világért meg nem nézném szülőföldemet, nehogy utána már nagyon közelnek tartsam életem végét. Mert eszem ágában sincs még meghalni, lévén nagyon sok elintézni valóm. Irodalmi és tudományos ambícziók bántanak ugyanis, s nem nyugszom, mig én is nem szerzek némi írói és tudós nevet. Meg szeretném írni a Politikai Gerincztant. Meg szeretném írni a Politikai Morál Diadalát a régi szabadelvű rendszer fölött. Az adott szó jelentőségét a magyar közéletben. A vallás és üzlet különféle vonatkozásait s egymásra hatásának törvényeit. Egy zoológiai fejlődéstant papnevelő-intézetek számára. (Közérthető modorban.) A Hatodik Evangéliumot. Tanulmányt a Szentlélek-isten indokolatlan elhanyagolásáról. Tanulmányt arról, hogy mekkorának látjuk mi voltaképp a holdat, noszogatja, hogy nézzen el boldog ifjúságának Arról, hogy az erdő áhitatos csendjéről ------------------,--------,----------- ---------—■, ,---■■ ,-------—1,--- Függetlenségi koalíczió. Úgy látszik, minden hiábavaló, ezek az emberek nem tudják megcsinálni, amit akarnak s nem akarják azt, amit megcsinálnak. A függetlenségi párt mai értekezlete a helyzet tisztázására volt szánva. Állítólag Kossuth Ferencz is meg akarta tudni, kik vannak vele és Justhék is tudni akarták, mit akar Kossuth. A táborok egész napon át szervezkedtek, a vezetőik ultimátumokat cseréltek s fölvonultak a pártkörbe, nagy, döntő csatára. S az eredmény ? Elfogadták az intézőbizottság tegnapi határozatát s Kossuth Ferencz azzal kezdte a helyzet tisztázását: ha akarják, akkor kezdjék, Justhék pedig azzal vették föl a kettyűt, hogy nem kezdték. Lön tehát megint teljes egyetértés azáltal, hogy nem beszéltek semmiről. Nem az a hiba, hogy a függetlenségi pártforma szerint nem szakadt ketté. Nekünk ehhez semmi közünk, ennek hadd örüljenek azok, akik az ilyen pártbomlásból hasznot akarnak húzni. Minket ebben a szakadásban csak az igazság érdekelt volna, mely végre valahára mégis napfényre került, hogy a függetlenségi párt nem egyértelmű párt egységes vezérlet alatt, közös meggyőződés alapján, s a haszon, ami belőle az országra háramlott volna, ha ez által lehetségessé válik a krízis megoldása. Mert mi is ma a helyzet ? Van egy abszolút többség, mely önmagával meghasonlott, s mely, mihelyt bármely irányban állást foglal, elveszti többségi jellegét az által, hogy ellenzéke támad saját kebelében. Ellenben ha azok, akik a megoldást nehezítik, ellenzékbe szorulnak s Kossuthnak a tábora összeáll a koalíczió hatvanhetes elemeivel, akkor előáll egy többség, mely egyet akar, s ez alapon elvállalhatja a kormányt. A minap mi pendítettük meg ezt az eszmét, s ma délelőtt ez volt Kossuth Ferencz szándéka. Leszámolni Justhékkal, kiszorítani őket a pártból, s a megmaradtakkal ismét nyélbeütni a koalícziót. Ez az új koalíczió azután habozás nélkül elfogadná Lukács László ajánlatát, melyet ma egyhangúlag visszautasítottak, de természetesen Lukács László nélkül. Ehhez azonban kettő kellett volna: bátorság és becsületesség. A bátorság megvolt Kossuth Ferenczben, de csak a tett idejéig. Ekkor ismét csúnyán cserben hagyta inspirátorait s jobban félt Justhék arczugjaitól, mint barátai szemrehányásaitól, meg a reménytelen helyzetazt mondjuk, hogy mintha templomban járnánk, de a templom áhitatos csendjéről miért nem mondjuk azt, hogy »mintha a fenyvesekben járnánk«. Arról, hogy a magyar politikai kibontakozás jövője csakugyan Jupiter térdén fekszik-e, amint ezt Kossuth Ferencz pár évvel ezelőtt annyit hangoztatta, vagy egyebütt. Egyelőre csak ennyit, mert ez talán elegendő lenne a tehetséges kezdőséghez és elismeréshez. Tehát eszem ágában sincs meghalni, s azért nem merek ellátogatni a szülőföldemre. De Kalocsa egészen más. A jezsuiták konviktusában csak mint nevelési anyag tartózkodott a szilaj bácskai gyerek, ám a gyökérszálai lejebb lefedzettek, a ráczok közt. Olyan furcsa érzés volt, hogy hosszú évek múltán ismét visszakerültem Kalocsára, s oly szorongásokkal teljes volt az éjszakai bevonulás, mikor csak sejtenem lehetett az egykor oly ismert város képét s találgatnom kellett emlékeim közt. Ez itt jobbra a jezsuiták villája, melynek kertjében mi híres bácskai konviktorok a kuglizásban annyiszor levertük a többit. Rosty atya szelíden bácskai bicskásoknak nevezett bennünket, de ez az elnevezés merő szeretet volt. Azóta sem voltam bácskai hazámban, de hiszem, hogy fiai most is oly büszkék és rátartiak, mint mi voltunk akkor. A jezsuita konviktus szemefényének tartottuk magunkat s szentül hittük, hogy a páterek és magiszterek miránk a legbüszkébbek s a többi konviktorhad csak arra való, hogy a mi ragyogásunknak szürke háttérül szolgáljon. Amaz meg a kálvária. Az egyik Gajáry-ház valahol szemközt nyúlik el a sötétben. Azután jön a székesegyház építészetileg Lapunk mai száma 28 oldal.