Az Ujság, 1909. szeptember/1 (7. évfolyam, 206-218. szám)
1909-09-01 / 206. szám
Budapest, 1909. TIL évfolyam, 206. szám. Szerda, szeptember 1. Előfizetési árak* Egész évre _ _ ... 28 k. — 1. Félévre 14 * — * Negyedévre „ 70 — · Egy hóra „ „ » 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. ütfeg-jelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Zichy János gróf nem akarja egy pártra bízni a katoliczizmus ügyét, Rakovszky István ellenben nem is tudja másképpen elképzelni a dolgot, mint hogy van egy párt, az kisajátította magának a katoliczizmust és abban ő legalább is alvezér. Kuna András, akivel szegedi beszéde után kezeltek a nagyurak, afféle kisgazda, a kinek legszentebb szándékai mögött is ott van a földosztó radikalizmust váratlanul megszülő keserűség ; Zichy Aladár gróf viszont — hiába kezel Kuna Andrással — mégis csak nagybirtokos és konzervatív mágnás. Prohászka Ottokár a vallásnak egy nagy ékesszólású esztétája, Nagy Emil viszont pártállására nézve negyvennyolczas, szíve szerint agrárius, programmja szerint keresztényszoczialista szövetkezeti apostol és társadalmi reformer. Ami a szegedi katolikus nagygyűlésen a vallásnak és az áhitatnak a dolga volt, az egységes, hibátlan és zavartalan ; ami belőle a politikának a dolga volt, az zagyva, zavaros és reménytelen. * Odaát Ausztriában már meg sem tartják a katolikus nagygyűlést. A német-szláv csata nem engedi. A nemzetiségi ellentéteket még az a pápai dicséret sem tudja elhallgattatni, amelyre Szegeden olyan büszkén hivatkozott Rakovszky István. A nemzetiségi gyűlölet erősebb, mint a vallásos jelszavak összetartó ereje. Pedig Ausztriában csodálatos módon fejlett, nagyszerűen szervezett és eszközeiben egy cseppet sem válogatós az a politikai irány, amely a katolicizmust akkora sikerrel sajátította ki a maga számára. Most mégis kénytelenek lemondani egy olyan nagyszerű demonstrációról, mint amilyen számukra minden évben a katolikus nagygyűlés volt. A vallás nem lehet állandó alapja egy politikai mozgalomnak ; nemzetiségi ellentétek és osztályellentétek idővel szétrobbantanak minden gyülekezetet, amely a vallás jelszavával politikát akar űzni.* A román iskolák dolgában eddig nyilatkozott Metianu, a Telegraful Roman, az Unirea, Bunea kanonok, mindenki nyilatkozott, csak a kormány hallgatott nagyokat. Ma végre megszólal Apponyi. Nemcsak hiszi, hanem jól is áll érte, hogy a dolgok rendbe fognak jönni. Helyes. Most már csak azt kell megvárnunk, milyen politikai akciónak akar a beharangozása lenni ez az energikus és hazafias nyilatkozat. Azután azt kell még megvárnunk, hivatalban marad-e Apponyi addig, amíg a konfliktus valóban kitör és amikor a nevezetes rendeletért igazán helyt kell állni. Ha a politikai hasznot is zsebre vágta, a helyén is marad, akkor már csak arra az egyre lehetünk kiváncsiak, hogyan fogja az ellenkező álláspontot képviselni, milyen lesz az a hazafias póz, amelyben visszavonul, vagy ötven percentre kiegyez. elszigetelt gyógyhely, írta Mezei Ernő. Augusztus hóban. Hogyan kerültem én Stószfürdőre, amelynek csodahírét talán a legkevesebb divatfürdőző hallotta ? Hetek, talán hónapok óta, ha éppen pontosan kellene megállapítanom, hát éppen a koalícziós és kormányzati válság megindultátok különös baj férkőzött belém, amelynek szimptómái folyton nyugtalanítóbbakká váltak. Tudniillik majd egyik, majd másik karcsuklómban olyan fura szaggatások jelentkeztek, mintha a koalíció szétválási küzdelmei az én fizikai szervezetemen mennének keresztül és viszont a bankcsoport az én idegeimmel drótozná a töredező »pártegységet«. Kivált jobb karom egész kerületében afféle neuralgikus rángások is merültek föl, amelyek »kiváló publicista voltam« tollforgató erőinek teljes leszerelésével fenyegettek. Ejnye, akármi legyen, izületi rheuma, idegzsába, vagy más ilyen divatos baj, ijedve gondoltam rá, hogy a dicsőséges nemzeti kormány állandó válságai között az én írói idegeimben is az általános csűz kisértései lappanganak. Uram istenem, mi közöm azokhoz, kik udvaronczi hízelgésből és divatmajmolásból önként terjesztik ez országos kórság ragálycskráit, még jól is érzik magukat mellette, teljesen normális állapotnak veszik, ha tenyerök egyre megfeszül, karjuk zsebök felé hajlik, térdök megroggyan, ők csak csúsznak, csúsznak, egyre nagyobb gyakorlottsággal és négykézláb porba borulva mindig csúsznak. XB—mmmi .................................................... ■■ i ■ . ■ .............. — » De nyilván az én szervezetemnek fokozott ellentálló képessége okozta idegeim lázongását. Tehát hozzá kellett látnom, hogy bajomra a megfelelő segítséget találjam. Még első panaszaim idején, körülbelül a fürdőszezon megnyílta előtt történt, hogy egy régi ismerősöm, ideges, vékony legény, kinek világos szőke arczáról mindenkor sugárzik a benső részvét szenvedő embertársai iránt, valami titokteljes, de a mellett fölötte gyöngéd kifejezéssel beszélt lelkemre. Csak hallgassak tanácsára, tudná ő útját-módját, helyét, hogyan edzzem új harcrokra megromlott publicisztikai idegeimet. Bármi jó szándékúnak látszott, kissé gyanakodva néztem reája, nem-e titkos tanácsosi sugallatok beszélnek belőle. — Kérem, — mondottam, — holmi bécsi kuruzslásoknak nem vehetem hasznát. Lipótrendi mellflastrom, titkos tanácsosi hipnózis és hasonló narkotikus szerek csak elvbentartó nagyuraknak valók. — Hová gondol? — felelte az én szőke, holdképü emberbarátom. — Bemutatkozom ime, mint Stószfürdő új igazgatója. Micsoda pompás és önnek való hely az ! Kaphat ott gőzölést, masszírozást, villamozást és minden orvosi gondozást. Gyógyittathat neuralgiát, reumát, csúzt, és ha el van látva vele, minden gyomor- és vesebajt is. Be van rendezve modern kényelemre, azonban minden modern divathajsza nélkül. Hát nem ez kell önnek? Mert a mi fő, jól elzárt hegyi zugocska, amelyet csak a legfűszeresebb isteni levegő jár át. Pompás azilum volna önnek, ahol semmi káros befolyás nem érheti. Nos, ez a megható ajánlás, ez a nagy individuális megértés le is vett lábamról. Csakugyan ilyen teljes elszigetelést az országos csuz járványtól óhajtottam volna. Későbben megtudtam azt is, hogy a stászi hidegvíz- intézet és egyéb gyógyfelszerelések vezetését az idei nyárra Fodor Géza dr, a tengermelléki Abbázia hírneves fürdőorvosa vette át. Már így a sejtett bűvös természeti erők fölé még a teljes orvosi szakértelem is van helyezve. Hisz ez az én doktorom, aki ott lenn a tengerparton is oly okos tanácsokkal és oly meggyőző biztatásokkal látott el. Bizonyosan azt is jól érti, mire van most az országnak szüksége. Fodor dr., aki szakmájában érdemes tudományos munkásságot is fejt ki, tapasztalatai alapján mutatta ki az Adria vizének gyógykezelési alkalmazhatóságát mindenféle csúz- és reumabajok ellen. Most ime ott a Kárpátok alján havasi erdőink ózonjának idevágó gyógyhatásait is igyekszik rendszerbe foglalni. Tehát Kárpátoktól Adriáig a csúzos bajok ellen mindenütt a legjobban megfelelő ellenszereket tudja megtalálni. Hisz ez már igazi közegészségügyi hivatás. Nem hiába, hogy a legnemesebb tradíció szállott reá dicső atyjáról, dr. Fodor Józsefről, akinek a magyar közegészségügy szervezése körül való halhatatlan érdemeit éppen most fővárosunkban ércszobor is fogja hirdetni. Ez az érv döntött, így kerültem én oda a rejtett kárpáti zugba, a kiesés kis Stószfürdőre. Danton, ki csak közönséges forradalmár volt, beszélhetett úgy, hogy nem menekül külföldre, amikor nem lehet a hazát csizmatalpán magával vinnie. A modern nagy hazafi, ki a titkos tanácsok régiójába emelkedett, miből élünk. Szeptember elsejét a földmivelési kormány magának foglalta le. Törikszakad, aznapra el kell készülni s nyomtatásban meg kell jelenni a világtermésstatisztikának. Az idén is pontosan betartották ezt a dátumot. A világtermésről való jelentés előttünk fekszik. A jelentés értékéről ma már a mi gazdáink sem gondolkoznak úgy, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor még egyszerűbb s nyugodalmasabb statisztikákat készítettek. S ha nem is vádolható a mai statisztika-készítés egyenesen irányzatossággal, de az évtizedes tapasztalat jogos szkepticzizmust érlelt meg a termés-kimutatás adatainak megbízhatósága iránt. Egyszerűen a nyers, hozzávetőleges becslés értékét tulajdonítják neki, mely nagyjában tájékoztat a termés és fogyasztás várható arányairól. Valami lényeges és döntő befolyása e kimutatásoknak a gabonaárak alakulására nincs ; egyrészt mivel a világpiacon ezt az előzetes tájékozódást egy sereg egyéb statisztika készíti elő, másrészt pedig, mivel a gabonaárakat a hielyi vagy országos viszonyok időnként függetlenül a világpiactól is irányítják. Az idei világtermésről előre köztudomású volt, hogy jobb a tavalyinál, a miénkről pedig, hogy annál jóval rosszabb. S habár az idei világbúzatermés 72 millió métermázsával nagyobb a múlt évinél s igy az a 6 7 millió métermázsa búza, amelylyel a mi termésünk ez évben mögötte marad a tavalyinak, aránylag elenyésző a világpiaci konstellácziójában, a búza- és lisztárak minálunk nem ehhez, hanem a gazdák értékesítő politikájához alkalmazkodnak, mely a védővám kihasználásában keresi és találja meg a lokális terméshiányért a kárpótlást. Éppen az idei termés és az idei gabonaárak mellett szerezhetjük meg azt a tapasztalatot, hogy a gazdák kezében van az átalakító hatalom s hogy azok a panaszok és vádak, amelyek a határidőüzlet ellen felhangzanak, sokban túlzottak, nagyobbára pedig igaztalanok. Az a felfogás, hogy gyenge gabonatermés esetében a gazda minden hiányát a Lapunk mai száma 28 oldal.