Az Ujság, 1909. szeptember/1 (7. évfolyam, 206-218. szám)

1909-09-01 / 206. szám

Budapest, 1909. TIL évfolyam, 206. szám. Szerda, szeptember 1. Előfizetési árak* Egész évre _ _ ... 28 k. — 1. Félévre 14 * — * Negyedévre „ 7­0 — · Egy hóra „ „ » 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Telefon 162-63 és 58-03. ütfeg-jelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. Zichy János gróf nem akarja egy pártra bízni a katoliczizmus ügyét, Rakovszky István ellenben nem is tudja másképpen elképzelni a dolgot, mint hogy van egy párt, az kisajátí­totta magának a katoliczizmust és abban ő legalább is alvezér. Kuna András, a­kivel sze­gedi beszéde után kezeltek a nagyurak, afféle kisgazda, a kinek legszentebb szándékai mö­gött is ott van a földosztó radikalizmust várat­lanul megszülő keserűség ; Zichy Aladár gróf viszont — hiába kezel Kuna Andrással — mégis csak nagy­birtokos és konzervatív mág­nás. Prohászka Ottokár a vallásnak egy nagy ékesszólású esztétája, Nagy Emil viszont párt­állására nézve negyvennyolczas, szíve szerint agrárius, programmja szerint keresztényszo­­czialista szövetkezeti apostol és társadalmi re­former. A­mi a szegedi katolikus nagygyűlésen a vallásnak és az áhitatnak a dolga volt, az egységes, hibátlan és zavartalan ; a­mi be­lőle a politikának a dolga volt, az zagyva, zavaros és reménytelen. * Odaát Ausztriában már meg sem tartják a katolikus nagygyűlést. A német-szláv csata nem engedi. A nemzetiségi ellentéteket még az a pápai dicséret sem tudja elhallgattatni, a­melyre Szegeden olyan büszkén hivatkozott Rakovszky István. A nemzetiségi gyűlölet erő­sebb, mint a vallásos jelszavak összetartó ereje. Pedig Ausztriában csodálatos módon fejlett, nagyszerűen szervezett és eszközeiben egy cseppet sem válogatós az a politikai irány, a­mely a katolic­izmust akkora sikerrel sajátí­totta ki a maga számára. Most mégis kény­telenek lemondani egy olyan nagyszerű de­­monstrác­ióról, mint a­milyen számukra min­den évben a katolikus nagygyűlés volt. A val­lás nem lehet állandó alapja egy politikai mozgalomnak ; nemzetiségi ellentétek és osz­tályellentétek idővel szétrobbantanak minden gyülekezetet, a­mely a vallás jelszavával poli­tikát akar űzni.* A román iskolák dolgában eddig nyilat­kozott Metianu, a Telegraful Roman, az Unirea, Bunea kanonok, mindenki nyilatkozott, csak a kormány hallgatott nagyokat. Ma végre megszólal Apponyi. Nemcsak hiszi, hanem jól is áll érte, hogy a dolgok rendbe fognak jönni. Helyes. Most már csak azt kell megvárnunk, milyen politikai akc­iónak akar a beharan­gozása lenni ez az energikus és hazafias nyilat­kozat. Azután azt kell még megvárnunk, hi­vatalban marad-e Apponyi addig, a­míg a konfliktus valóban kitör és a­mikor a nevezetes rendeletért igazán helyt kell állni. Ha a poli­tikai hasznot is zsebre vágta, a helyén is marad, akkor már csak arra az egyre lehetünk kiván­csiak, hogyan fogja az ellenkező álláspontot képviselni, milyen lesz az a hazafias póz, a­melyben visszavonul, vagy ötven perc­entre kiegyez. elszigetelt gyógyhely, írta Mezei Ernő. Augusztus hóban. Hogyan kerültem én Stószfürdőre, a­mely­nek csodahírét talán a legkevesebb divat­­fürdőző hallotta ? Hetek, talán hónapok óta, ha éppen pontosan kellene megállapítanom, hát éppen a koalícziós és kormányzati válság megindultá­tok különös baj férkőzött belém, a­melynek szimptómái folyton nyugtalanítóbbakká vál­tak. Tudniillik majd egyik, majd másik kar­csuklómban olyan fura szaggatások jelentkez­tek, mintha a koalíc­ió szétválási küzdelmei az én fizikai szervezetemen mennének keresztül és viszont a bankcsoport az én idegeimmel drótozná a töredező »pártegységet«. Kivált jobb karom egész kerületében afféle neuralgikus rángások is merültek föl, a­melyek »kiváló public­ista voltam« tollforgató erőinek teljes leszerelésével fenyegettek. Ejnye, akármi le­gyen, izületi rheuma, idegzsába, vagy más ilyen divatos baj, ijedve gondoltam rá, hogy a dicső­séges nemzeti kormány állandó válságai között az én írói idegeimben is az általános csűz kisér­tései lappanganak. Uram istenem, mi közöm azokhoz, kik udvaronczi hízelgésből és divat­­majmolásból önként terjesztik ez országos kórság ragálycskráit, még jól is érzik magukat mellette, teljesen normális állapotnak veszik, ha tenyerök egyre megfeszül, karjuk zsebök felé hajlik, térdök megroggyan, ők csak csúsz­nak, csúsznak, egyre nagyobb gyakorlottsággal és négykézláb porba borulva mindig csúsznak. XB—mmmi .................................................... ■■ i ■ . ■ .............. — » De nyilván az én szervezetemnek fokozott ellentálló képessége okozta idegeim lázongását. Tehát hozzá kellett látnom, hogy ba­jomra a megfelelő segítséget találjam. Még első panaszaim idején, körülbelül a fü­rdőszezon megnyílta előtt történt, hogy egy régi ismerősöm, ideges, vékony legény, kinek vi­lágos szőke arczáról mindenkor sugárzik a benső részvét szenvedő embertársai iránt, valami titokteljes, de a mellett fölötte gyöngéd kifejezés­sel beszélt lelkemre. Csak hallgassak tanácsára, tudná ő útját-módját, helyét, hogyan edzzem új harcrokra megromlott public­isztikai idegei­met. Bármi jó szándékúnak látszott, kissé gyanakodva néztem reája, nem-e titkos taná­csosi sugallatok beszélnek belőle. — Kérem, — mondottam, — holmi bécsi kuruzslásoknak nem vehetem hasznát. Lipót­­rendi mellflastrom, titkos tanácsosi hipnózis és hasonló narkotikus szerek csak elvbentartó nagyuraknak valók. — Hová gondol? — felelte az én szőke, holdképü emberbarátom. — Bemutatkozom ime, mint Stószfürdő új igazgatója. Micsoda pompás és önnek való hely az ! Kaphat ott gőzölést, masszírozást, villamozást és minden orvosi gondozást. Gyógyittathat neuralgiát, reumát, csúzt, és ha el van látva vele, minden gyomor- és vesebajt is. Be van rendezve mo­dern kényelemre, azonban minden modern divathajsza nélkül. Hát nem ez kell önnek? Mert a mi fő, jól elzárt hegyi zugocska, a­melyet csak a legfű­szeresebb isteni levegő jár át. Pompás azilum volna önnek, a­hol semmi káros befolyás nem érheti. Nos, ez a megható ajánlás, ez a nagy individuális megértés le is vett lábamról. Csakugyan ilyen teljes elszigetelést az orszá­gos csuz járvány­tól óhajtottam volna. Későbben megtudtam azt is, hogy a stászi hidegvíz- intézet és egyéb gyógyfelszerelések vezetését az idei nyárra Fodor Géza dr­, a tengermelléki Abbázia hírneves fürdőorvosa vette át. Már így a sejtett bűvös természeti erők fölé még a teljes orvosi szakértelem is van helyezve. Hisz ez az én doktorom, a­ki ott lenn a tenger­parton is oly okos tanácsokkal és oly meggyőző biztatásokkal látott el. Bizonyosan azt is jól érti, mire van most az országnak szüksége. Fodor dr., a­ki szakmájában érdemes tudományos munkásságot is fejt ki, tapasztalatai alapján mutatta ki az Adria vizének gyógykezelési alkalmazhatóságát mindenféle csúz- és reuma­bajok ellen. Most ime ott a Kárpátok alján havasi erdőink ózonjának idevágó gyógyhatá­­sait is igyekszik rendszerbe foglalni. Tehát Kárpátoktól Adriáig a csúzos bajok ellen min­denütt a legjobban megfelelő ellenszereket tudja megtalálni. Hisz ez már igazi köz­egészségügyi hivatás. Nem hiába, hogy a leg­nemesebb tradíc­ió szállott reá dicső atyjáról, dr. Fodor Józsefről, a­kinek a magyar köz­­egészségügy szervezése körül való halhatatlan érdemeit éppen most fővárosunkban érc­­­szobor is fogja hirdetni. Ez az érv döntött, így kerültem én oda a rejtett kárpáti zugba, a kies­és kis Stósz­­fürdőre. Danton, ki csak közönséges forradal­már volt, beszélhetett úgy, hogy nem menekül külföldre, a­mikor nem lehet a hazát csizma­talpán magával vinnie. A modern nagy hazafi, ki a titkos tanácsok régiójába emelkedett,­ ­ miből élünk. Szeptember elsejét a földmivelési kormány magának foglalta le. Törik­­szakad, aznapra el kell készülni s nyom­tatásban meg kell jelenni a világtermés­­statisztikának. Az idén is pontosan be­tartották ezt a dátumot. A világtermés­­ről való jelentés előttünk fekszik. A jelentés értékéről ma már a mi gazdáink sem gondolkoznak úgy, mint egy évtizeddel ezelőtt, a­mikor még egyszerűbb s ny­ugodalmasabb statisz­tikákat készítettek. S ha nem is vádol­ható a mai statisztika-készítés egyene­sen irányzatossággal, de az évtizedes tapasztalat jogos szkepticzizmust érlelt meg a termés-kimutatás adatainak meg­bízhatósága iránt. Egyszerűen a nyers, hozzávetőleges becslés értékét tulajdonít­ják neki, mely nagyjában tájékoztat a termés és fogyasztás várható arányairól. Valami lényeges és döntő befolyása e kimutatásoknak a gabonaárak alakulá­sára nincs ; egyrészt mivel a világpiac­on ezt az előzetes tájékozódást egy sereg egyéb statisztika készíti elő, másrészt pedig, mivel a gabonaárakat a hielyi vagy országos viszonyok időnként füg­getlenül a világpiac­tól is irányítják. Az idei világtermésről előre köztudo­mású volt, hogy jobb a tavalyinál, a miénkről pedig, hogy annál jóval rosszabb. S habár az idei világ­búzatermés 72 millió métermázsával nagyobb a múlt évinél s igy az a 6­ 7 millió métermázsa búza, a­melylyel a mi termésünk ez év­ben mögötte marad a tavalyinak, arány­lag elenyésző a világpiaci konstelláczió­­jában, a búza- és lisztárak minálunk nem ehhez, hanem a gazdák értékesítő politikájához alkalmazkodnak, mely a védővám kihasználásában keresi és ta­lálja meg a lokális terméshiányért a kár­pótlást. Éppen az idei termés és az idei gabonaárak mellett szerezhetjük meg azt a tapasztalatot, hogy a gazdák kezében van az átalakító hatalom s hogy azok a panaszok és vádak, a­melyek a határ­időüzlet ellen felhangzanak, sokban túl­zottak, nagyobbára pedig igaztalanok. Az a felfogás­, hogy gyenge gabonatermés esetében a gazda minden hiányát a Lapunk mai száma 28 oldal.

Next