Az Ujság, 1909. november/2 (7. évfolyam, 271-283. szám)

1909-11-16 / 271. szám

Budapest, 1009. VII. évfolyam, 271. szám. Kedd, november 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 64. o. Telefőn 86—18. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 34. sz. Telefon 162-63 és 58-03. Megyeien hétfő kivételével minden nap, Ünnep után is. Előfizetés j­árak. Egész évre____23 k. —­f. Félévre__.... 14 » — » Negyedévre .....■ 7 » — » Egy hóra__... 2­­­40 » Egyes szára­kra hely­­en és vidéken 10 fillér, ROVÁS. Még az sem bizonyos, hogy a Justhisták csakugyan az önálló bankot akarják és nem egyebet — s mégis, már a Kossuthisták is kiabálják, hogy ők szintén nem egyebet akar­nak, mint az önálló bankot. Mindössze, ők 1917-re akarják, a mikor lehetséges és nem 1911-re, a mikorra már lehetetlenség, s még Hoitsy Pál sem követné Kossuth Ferenczet, ha ez nem az önálló bankért küzdene. Világos a Kossuthista fogadkozásból, hogy a függet­lenségi pártnak ez a fele sem azért vált el a másiktól, mert annál erkölcsileg és politikailag érettebb, hanem csak azért, mert nem bolond a kormánypártiság javaiból egy közelebbi le­hetetlen terminus miatt kimaradni. A későbbi terminus legrosszabb esetben is még nyolcz esztendei húsos fazekat jelent. Addig pedig sok minden történhetik, s akkor még mindig lesz idő a bank lehetőségét egy terminussal tovább tolni. A hazafias politikában az a fő, hogy elvhűnek kell lenni, s hogy becsületesnek lenni nem szabad.* Debreczenben már megvolt az első szél­bali Guelf és Ghibelin ütközet. Kossuth hívei, mint derék szélbali kisebbséghez illik, ki­obstruálták az ülésteremből a Justh-párti többséget, mely élén a három bankos debre­­czeni képviselővel, a Bika-szállóban talált fedelet, hogy onnan viszont kiátkozza a párt­ból azokat, a­kik a teremből kidobták. A harcz tehát a provincziákon is igazi hagyományos szélbali stílusban kezdődött meg, s el lehetünk rá készülve, hogy egyre paprikásabban fog tovább folyni. Ha egyéb magasabb közérdek­ről is nem volna szó, szinte örvendenünk kel­lene, hogy végre mindkét félen egyaránt min­den botrányra kész hazafiak köpik a tenye­rüket. Mert most már nem kell attól tartanunk, hogy a mérkőzők közt az elvek különbségénél fontosabb a kultúrfokbeli különbség, s hogy a­ki a kultúrában felül van, az a marokköpősdi­­ben alul marad.A Kossuth Ferencz bécsi bérkocsi-karambol­ját azzal az elmésséggel jellemezte, hogy Ma­gyarország összeütközött Ausztriával s nekünk csak az ablakunk tört be, Ausztriának ellen­ben a kormányrudja. A vicct nem nagyon ta­láló, mikor ő ex jó annyiad magával éppen az összetört magyar kormányrúd összeragasztása ügyében futkos Bécsben, s mikor az 5 ablaká­nak betörése éppen a saját pártjával, nem pedig az Ausztriával való összeütközéséből származott. Hanem, hogy neki a bécsi bér­kocsija is Magyarországot jelentette, az ért­hető. Hisz’ abban ő ült, meg Szterényi. Állat­mesék, írta Kálnoki Izidor. I. A komondor és az öleb. A hófehér ölebecske, a ház úrnőjének dé­delgetett kedvencze reggeli sétája közben a lánczra vert komondor közelébe kerül. Messzi­ről nézi a hatalmas, nagy állatot, a mely lom­hán heverész, s a hátát odatartja a nap meleg sugarainak. Jóideig szótalanul nézik egymást. Végre a komondor elunja a nagy némaságot. — Mit bámulsz rám, mint borjú az új­kapura ? — Nézlek, ráért érdekelsz. Mert olyan furcsa, érthetetlen, őseredeti teremtés vagy. A komondor haragosan rámorog a kényes kis ölebre: — Bolond beszéd. Én olyan vagyok, a­milyen a fajom. Kutya vagyok, rendes, becsü­letes kutya. De te egy elfinnyásodott, elkorcsoso­­dott, erkölcseiből kivetkőzött, degenerált faj­­zat vagy. Alázatosságból, hízelgésből, talp­nyalásból élsz. Az öleb megrázta a fejét, miközben a selyemszalagon nyakába kötött ezüst csengők vígan csilingeltek. — Nem az a lényeges, hogy miből élek, az a fontos, hogyan élek. Nos hát, én mond­hatom neked, hogy az életem csupa gyönyörű­ség és napsugár. Selyemágyban alszom, a leg­nagyobb úr vagyok a házban. A reggelimet még az ágyban iszom meg, frissen fejt tejet. Aztán megfürdetnek, megfésülnek. Az asztal­nál külön tálalnak nekem, s jaj volna a fősza­kácsnak, ha egy rossz falat kerül a tányé­romra. Mint a török szultánét, az én ételeimet is megkóstolják, mielőtt elém teszik. S mit teszek én mindezért. Megnyalom az úrnőm kezét. A farkamat csóválom, ha az ölébe vesz. Nos hát, azt a szép, fehér kezet még a király is megcsókolhatná ! — Hitvány élet! — morogja a komondor. — Te mondod ezt ? Te ? A­ki lánczra vagy verve, mint egy rab ? Hiszen te fázol és koplalsz. Tele vagy bal­ával és sebekkel. Csontokat hajigálnak eléd, s megmaradt, rom­lott ételeket. — Igaz. Úgy élek, mint egy kutya. — Látod, pedig könnyen élhetnél más­képp. Jobban és szebben. Csak barátságos légy és alázatos. Simulékony és kedveskedő. Mondhatom neked, hogy nem is olyan nehéz mesterség. — Nem nehéz annak, a­ki tudja. De az én természetem nem veszi be. — Miért ? — Mert ha már kutya vagyok, akkor legalább harapok. II. Az öszvér. Egy ifjú csikó meglát a legelőn egy hozzá hasonlatos állatot. De mégse olyan mint ő. A lábai vastagabbak, a füle hosszabb, a feje nagyobb, a járása lomhább. Udvariasan megszólítja az ifjú csikó az ismeretlent. — Ha meg nem sértem uraságodat, vájjon miféle faj képviselőjét tisztelhetem önben ? —■ Nem ösmer kegyed ? Én öszvér vagyok. O öszvér ’ Soha hírét se hallottam. Nem csodálom. Mi roppant ritka álla­tok vagyunk. Néha messze vidékeken nem akad több, csak egy-két öszvér. — És becses családja? Remélem, itt lakik becses családja is. — Az öszvérnek nincsen családja. — De kedves szülei csak itt élnek ? *•­ — Az öszvérnek nincsenek szülei. Vagy ha vannak is, a papája se, a mamája se öszvér. — Ezt nem értem. — No igen, hiszen nem is olyan egyszerű a dolog. Mi voltaképpen olyasfélék vagyunk­ az állatviágban, mint a trónpretendensek az­ emberek közt. Azok is egy ballépés szülöttei s a polgárból és a királyból egyaránt van bennök valami. — És szabad érdeklődnöm, vájjon mily módon jön létre az öszvér. — Kérem. Amott jön például egy kis ló, emitt jön egy nagy szamár, s megvan az öszvér. III. A lovak beszélgetnek. Pompás magánfogat áll a sugárúti palota előtt. A lovak beszélgetnek. — Kiváncsi vagyok, ki jön ma le. Az öreg méltósága vagy a fiatal méltósága ? — Te neked sohase nő be a fejed lágya. Hogy is lehet ilyesmit kérdezni ? Az öreg méltóságát várjuk. — Honnan tudod ? — Onnan tudom, hogy most délelőtt tíz óra van. Ilyenkor a fiatal méltósága még alszik. Vagy ha fölkelt, még nincsen készen a fürdéssel, fésülködéssel, öltözéssel. A fiatal nők későn kelnek és lassan öltözködnek ; az öregek a tyúkokkal ébrednek és hamar fölkap­ják a gúnyájukat. — Jobb szerettem volna, ha ma a fiatal Az új kabiné!. Reméljük, hogy mire a kakas hár­mat kukorékol, megszületett az Andrássy­­kabinet. A bukott üzlet firmát változtat s redukált erővel tovább dolgozik. A mai audienczián szinte biztosították már azt a megoldást, melyet olyanok örömével üdvözlünk, a­kik tudják, hogy sem jussuk, sem módjuk válogatni. Magyar­­ország örüljön, ha egyáltalán van kor­mánya, s ne nézze a fogát annak, a­mit Bécstől kap. Ma a miniszter urak még nem mond­tak igent, noha tisztában vannak vele, hogy nem mondhatnak nemet. Andrássy is állítja, hogy vannak követelései, Kos­suth is erősítgette, hogy nem föltétlenül hosszabbítja meg­ a bankszabadalmat s szolgáltat kontingenst az aligtöbbséghez. Ez azonban érthető, de nem komoly beszéd. Mintha a kis­lány mondaná, hogy feleségül megy az udvarlójához, de csak abban az esetben, ha az elveszi. . Távol tőlünk az urakat föltételeik­hez való ragaszkodásra ösztökélni. Ellen­kezőleg. Ha átlátták, hogy egy kalendá­­riumi dátumért nem szabad konfliktust csinálni korona és nemzet között, mennyi­vel jobban kell átlátniok, hogy ezt a konfliktust a dátum hiánya miatt még kevésbé érdemes fölidézni. Már­pedig az ő követeléseik ilyenek. Andrássy ka­tonai engedményeket kér dátum nélkül és Kossuth Ferencz is ismeretlen vala­miket, köztük a készfizetéseket szintén dátum nélkül. Ha megkapják a királyi hozzájárulást, ezzel a nemzet épp oly kevéssé kapta meg az engedményeket,­­ mintha megtagadná. Hát mit érnek ezek az engedmények, s ha nem érnek semmit, miért megfosztani az országot a formális kormányzás és parlamenti tárgyalás le­hetőségétől ? Mint józan hazafiaknak ezt annyira át kell látniok, hogy nyugodtan a bemutat­kozáson törhetik a fejüket. Ezen, el­ismerjük, van miért töprenkedniök. Az egész engedmény­politika is csak témát­ akart szerezni a bemutatkozáshoz s nem Lapunk mai száma 36 oldal.

Next