Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)

1911-04-20 / 93. szám

12 Csütörtök, 1911. április 20. AZ ÚJSÁG_________ * Új színigazgató. A dési szinügyi bizottság a dési és nagybányai szinikerületet Palágyi Lajos színigazgató titkárának, Neményi Lipótnak adta ki. A kerületre pályáztak még: Szabados László, Fehér Károly és Hidvéghi Ernő. A dési kerület Dés, Nagykároly, Nagybánya, Besztercze, Zilah, Szamosújvár és Felsőbánya városokból áll. Ül­ő ifjúsági színház. A Magyar Tanítók Otthona Ifjúsági és gyermekszínháza a húsvéti szünetek után április 22-ikén, szombaton, délután 14 órakor tartja első előadását újonan szervezett társulatával. Az új műsor a következő: Mátyás diák, történelmi vígjáték Kisfaludy Károlytól. Varázshegedü, operett Offenbach­­tól. A két süket, bohózat. Magánszámok és mozgóképek. A darabok főszerepeit Káldy Mariska, Rózsa Ily, Bol­dizsár Andor, Gonda Pista, Hegyi és Boháti játszszák. A színház művezetője és rendezője Kőváry Gyula, kar­mestere Virányi Jenő. Ezentúl hetenként négy előadás lesz: kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton, mindig 14 órakor. A tömeges látogatás előre bejelentendő a színház titkáránál (IX., Kinizsy­ utcza 16. sz. Telefon ] 53—10). Jegyek elővételi ár nélkül válthatók minden délután három órátok * Sajtóhiba a szinlapon. Egy sziléziai kis vá­roskában, Jauerben esett meg a minap, hogy a városi színház szinlapját egy kis sajtóhibával nyomták ki. A­helyett, hogy az előadásra szánt színmű négyfelvonásos, az állott a színlapon, hogy öt felvonásban kerül színre, így a jó publikum szépen a helyén maradt a negyedik felvonás után és várta az ötödiket. Csak a­mikor a zenészek is eltávoztak és a színpadon kezdték oltogatni a lámpákat, a súgó kidugta fejét a sugólyukból és kiszólt: — Vége az előadásnak. Erre a megnyugtató kijelentésre aztán kiürült a nézőtér is. * Negyedszázados évforduló. A napokban lesz huszonöt esztendeje annak, hogy Ságh József szerkeszti a Zenelapot. Tisztelői nagy hangverseny keretében fogják az évfordulót megünnepelni. Az ünnepség rendező-bizott­sága már meg is alakult. Elnökei Hubai Jenő, Siposs Antal, Tötössy Béla dr. és Herrmann Antal dr. Érdek­lődőknek a titkár, Farkas József dr. (Bethlen­ u. 5. sz.) szolgál felvilágosítással. * Növendékelőadás. Az Országos magyar kir. Szín­művészeti Akadémia e hó 22-ikén, saját színpadán, (Uránia) Gál Gyula tanár vezetése mellett vizsgálati előadást tart növendékeivel. Ez alkalommal Blumenthal Oszkár négyfelvonásos vígjátéka, a Rejtett arca kerül színre. A főbb szerepeket Kárpáthy Ilona, Kollár Mária, Ligeti Klára, Rákos Alice, Járay Sándor, Lóránt Vilmos, Marosffy Lajos, Nagy Gáspár, Petrik József, Szászhalmi József és Tarján József játszszák. * Az Uránia-Szinház újdonsága. Az Uránia-Szinház­­ban Dobreczky Sándor Nem adózunk czímű darabja teljesen készen várja a holnapi bemutatót. Az Uránia a darab színtehozásával megelőzte azt a Berlinben fel­karolt eszmét, hogy a nagyközönséget vetítésekkel illusz­trált előadások segítségével nyerjék meg a hazai ipar­­czikkek fogyasztásának. A színház a darabot gyönyörű álló- és mozgófényképekkel szerelte fel. A bemutató­­előadásra a jegyek nagy része elkelt. * A párisi színházak bevételei. A párisi színházak, konczert­termek, kinematogr­áfok és czirkuszok a múlt évben 57 millió frankot vettek be 6 millióval többet, mint az előző évben, a­mely összegből a színházakra 33­ millió esik. Az állam négy színházat szubvenc­ionál. Az­ opera 3.092.000 frankot kapott, az opera­ comique 2.680.000 frankot, a Francais 2.418.000 frankot és az Odéon 070.000 frankot. A többi színházak közül leg­nagyobb bevétele a Porte-Saint-Martin-nek volt (2 millió 560.000 frank, vagyis másfél millióval több, mint az előző évben), a­mi a Chantecler fényes sikerének a javára írható. Utána következik a Chatelet 2,523.000 frankkal, a Variété 1.612.000 frankkal, majd sorban a Renaissance 1.400.000 frankkal, a Gymnase 1.392.000 frankkal, a Vaudeville 1,317.000 frankkal, az Apollo 1,259.000 frank­kal, a Gailó 1,247.000 frankkal, Sarah Bernhardt színháza 963.000 frankkal, az Athénéo 848.000 frankkal, az Antoine­­szính­áz 805.000 frankkal, a Bouffes-Parisiens 800.000 frankkal, a Palais-Royal 669.000 frankkal, Béjano szín­háza 864.000 frankkal, az Ambigu 630.000 frankkal, a Trianon 573.000 frankkal és a Michel-színház 520.000 frankkal. A konc­ert­termek között a Cigalo vezet 987.000 frankkal, azután jön a Scala 909.000 frankkal. Az úgy­nevezett music-h­all-ok 7,444.000 frankot vettek be. Ebből a Folies-Bergére-re 1,909.000 frank esik, az Olym­­piára 1,737.000 frank, a Moulin-Rouge-ra 1,100.000 frank, az Alhambra-ra 1,075.000 frank. A kinematográfok 1.371.000 frankot jövedelmeztek. A czirkuszok bevétele 1.446.000 frankot tett ki. * Vidéki színészet. Mezei Béla győri igazgató a győri színikerület számára megszerezte a veszprémi szín­házat, a­me­lyben a tavaszi szezonban még az ő társulata játszik. A Veszprémi Színpártoló Egylet most tartott ülésében a színházat szeptember elsejétől egy évre Patek Bélának, az új győri igazgatónak adta ki* K­osért *I GYULM BEGUJMBB PAmSJ ♦♦ ,, , 1KODBBBBK, BBOUSB■ VaCZl­­is PONGYOBJt-Utca 13 KÜGÖmEGESSÉGBK HI­SS Tessza. — Bemutató az Operaházban. — Kinos vesszőfuttatás után, sok becsmérlés és kicsinylés sebhelyével, lelket fásitó szürkeségé­vel és hervadt kottaerdejével vonult be hozzánk Erlanger Frigyes Tessza nevű négyfelvonásos operája. Azt mondják — a haute finance világá­ban ismert és beczézett név felel is róla — hogy e fáradt és hervatag partitúra milliomos szerző dolgozószobájából került ki. Milliomos szülő vál­lalván az apaságot, az újszülött nyitott ajtókat talált, s a tehetséges szerző névkártyája helyett nyitott csekk-könyv egyengette számára az utat Németország kisebb igényű színpadjain. Az apa­ságot vállaló Erlanger Frigyes jóhiszeműségében nem kételkedünk. Alig hiszszük, hogy a pénzfeje­delem gőgjével ütött pénztárczájára azzal az istentelen fogadkozással, hogy coute que coute, Tessza nevű újszülöttjének karrierjét pénzes­­zsákjaival biztosítja. Erlanger Frigyes, ha nem is izig-vérig művész, de rajongója a zenének és verejtékes munka, őszinte elmélyedés árán jutott el a dilettantizmus oly fokáig, melyet az istenadta tehetség nem közelít meg, hanem talentuma büszke szárnyain átrepül rajta. Mennyi becsvágy, mily alapos készültség, a művészet legpogányabb bál­ványimádása, a zenei bibliotéka gyökeres ismerete rejtezik a Tessza partitúrájában! Képzeljük el Erlanger Frigyest, a fináncz­ bárók milliókkal ter­helt unokáját, a­mint íróasztalánál görnyedve, sok készültséggel, lázas buzgalommal rój­­a a hangjegyeit, elszenvedve a meddőség gyötrelmét és nyomorúságát. így jött világra, igy kezdte meg sanyarú pályafutását Erlanger Frigyes Tesszája, igy vo­nult be, bukottan, züllötten, megtépdesve és fel­­melegítve a magyar királyi Operába. A rossz­­akarat és az irigység, mely inkább igaz tehetsé­gek fölött suhogtatja epébe mártott vesszejét, ezúttal kegyetlenül szolgálta az igazságot. Erlan­ger Tesszájának átkozottul rossz híre volt; a kül­földi kritikák kéjelegve tépték rongygyá, az Opera­­ház hírmondói katasztrófát jósoltak, s a főpróba előtt zenei botrányról rebesgettek. Igazságot szol­gáltatunk a szerzőnek: botrányról, szenzáczió­­ról szó sem lehet, a kemény dorongolást az uj dalmű meg nem állja, de meg sem érdemli. Ez a szélesen ömlő és elfolyó szürkeség nem bántó és nem boszszantó ; nem sérti ízlésünket, nem háborít fel tudatlanságával. A legszigorúbb kritikus tem­peramentumát is megfékezi, lefegyverzi és meg­békíti, annyira jelentéktelen. Szenzácziós bukásról, méltó felháborodásról nem számolhatunk be , csen­des hunyorgással térünk napirendre­ felette. Elismer­jük a szerző alapos készségét, becsületes ambíc­ió­­ját, s megnyugvással konstatáljuk, hogy e szim­­patikus angol-német dilettáns számot tarthat elnézésünkre. Művében nincsenek kihívó remi­­niszczenciák, bántó együgyűségek, nincsen indi­vidualitás, égetostrom­ló, mosolyt keltő törekvés, csak becsületes szándék van és ásító unalom. Nem vádoljuk meg, hogy spekulál az érdeklődé­sünkre, sőt egy pillanatig sem érdekel, erőtlen, szegényes és szomorú. Sivár homokzátonyain itt is, ott is feltünedeznek a szerző álomlátásai, sze­relmei : Puccini, Wagner-hangulatok, Tessza mo­tívumában a Carmen sápadt árnya ... Feltüne­deznek, mondom, de csakhamar el is múlnak, szerényen, nyomtalanul. A milliomos szerző ismert bőkezűségével divatos és hitelképes szövegírót keresett, a­ki prestige-ével támogassa őt. A Tessza szöveg­könyvét tehát Mica írta, a fiatal olaszok jeles librettistája, de drága pénzért ő sem tudott érté­keset produkálni. A szövegkönyv és a partitúra — ennyiben szerencsés a párosulás —­ mindazon­által meglepően simulnak egymáshoz, azaz hogy egyaránt szürkék, unalmasak és jelentéktelenek. Az olasz Illica a ködös Albionban keresett témát, f uram bocsáss, egy tejgazdaság keretében. A sziget­ország nem tudom melyik grófságában, Black­­moorban emelkedik Jack Derbyfield háza, adósság­­terhelt, roskadozó tető alatt. Néhány bevezető taktus után felgördül a függöny, s a színen nin­csen senki, csak a zenekar illusztrálja a hajnal­­pirkadást. A távoli templomtorony órája fél ötöt üt, s Tessza, Derbyfield Jack leánya, ablakából üdvözli a kelő napot. Lassan, álomittasan ébred a ház népe. Tessza és Aby a gazdaság körül fog­lalatoskodnak, ellátják a jószágot, vizet meríte­nek a kútból. Tessza még a család egyetlen négy­lábúját, az öreg Princet tiszteli meg ébresztő­­dalával, majd Jack, a házigazda lép a szinte és sűrű rec­itativok között a rossz gazdasági helyzetről, a közeledő házbérről s az uzsorakama­tokról zeng keserves éneket. »Kamat és tőke mindössze száz shilling, lám a május első napja milyen rózsás«, így ölelkeznek a költészet és a próza Ilk­ca mester verseiben és a zeneszerző par­titúrájában. A szín mögül karének hangzik, s a női kórus fásultan szentimentális kankalin-dala a falu népének ébredését illusztrálja. Jönnek a reggeli látogatók, s az első, hívatlan vendég Torontón, az uzsorás, a Derbyfield-család szigorú hitelezője. Torontón, az uzsorás képviseli a dal­műben a »humort«. Torontón dala (Üzletet kötni, adni meg venni) érdekes és sajátos egyhangúsá­gával eléggé kifejező. Jack Derbyfield az uzsorás révén értesül, hogy egy rozoga szekrényben lelt családi okmánya szerint a Derbyfieldek voltakép­pen a gazdag és előkelő d’Urberville-családból származnak, sőt közeli rokonságuk a szomszédos d'Ur­berville-ekkel kétségtelenül megállapítható. Lady d’Urberville most amúgy is komornát keres, Torontón tehát azt tanácsolja, küldje el Jack úr leányát, Tesszát a kastélyba szerencsét próbálni. Az uzsorás távozik, s a szín mögött megcsendül a szerelmes Angel tenorja. Angel szereti Tesszát, de Jack Derbyfield, a bősz apa ellenzi a házassá­got. A szerelmesek egyedül maradnak a színen, s e nagy páros jelenetben a zeneszerző elzengi minden mondanivalóját. Tessza és Angel duettje, majd Angel nagy áriája a második, harmadik és negyedik felvonásban is feletlenek, híven kísérik a szereplőket, s fájdalmas reminiszciencziaképpen ismétlődnek a zenedráma labirintusaiban. Angel dala előtt a női kórus a május örömére tánczczal, dallal vonul a színre. »Jöjj Katóka, jöjj a tánczba«, dalolja a kar, de a zenekarban nem virul a május, a zenekar fáradt, beteg és színtelen. Az első fel­vonás utolsó jelenetében részt jelentő rec­itativok után megtudjuk, hogy Prince, a Derbyfieldek kenyérkereső igáslova váratlanul kimúlt, Tessza tehát rászánja magát, hogy segít kenyeret keresni, szolgálatba megy, s így megtérül a veszteség, a­mi Prince elmúlása révén érte a mélyen sújtott családot. A második felvonásban lady d’Arberville nyaralóját és kertjét látjuk a csúfondáros szolga­néppel, mely sehogy sem barátkozott meg Tesszá­­val, az új komornával. Kényes a leány, rokonságot tart gazdáival, s a rossznyelvű leányok azzal vá­dolják, hogy Dick urfival, a lady egyetlen fiával kaczérkodik. Dick csakugyan szemet vetett Tesszára s a kárörvendő szolgahaddal megegyezik, hogy a leányt éjszakára kizárják a kastélyból, igy Dick urfi hatalmába kerül. Tessza egyedül van a szí­nen, s fájdalmas dalba kezd (A szülői házba vá­gyom vissza), a mikor látogatója érkezik, Aby öcscse, üzenetet hozva a szülői házból, zenei re­­miniszczencziákat az első felvonásból. A szín mö­gött ismét karének csendül, ezúttal az est pirka­­dását jelezve. Aby távozik, s mire a zenekar neki­lendül, forróbb már a leg, epednek a hegedűk, s a csábító urfi szenvedélyes fogadkozások köz­ben megejti a védtelen leányzót. A harmadik felvonás rövid zenei bevezetése után a tallothayi tejgazdaság épületét látjuk. Sürög-forog a munkásnép, a leányok csacsog­nak, dalolnak, s Tessza, a­ki a felvonás közben elszenvedte volt ballépésének következményeit.

Next