Az Ujság, 1918. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Budapest, 1918. XVI. évfolyam, 1. szám. Kedü, Január 1. *—■»» ............................................................... ............................................................................................................■■■—-' '■ ■ .1 ~i.i ‘ ■■■■■.|.l||.lli..il,„ wa.T~,—-r,-1- rrvi-.i t , - ' ' ~nnr. inki ^ ROVÁS. Az uj esztendő kissé korán köszöntött be e ^politikusoknak. Holnap, kedden, már január elseje és a kormány és pártjai még nem tudják,hogy mi legyen a véleményük úgy a maguk, mi..' egymás politikájáról. A hagyományt hozza magával, hogy január elsei ■ ne kell a múltról és jövőről, de amit kormánynak kissé szomorú a múltja és bizonytalan a jövője. A jövő alapkövein most dolgoznak és valahogyan össze kellene egyeztetni a stílusok sokféleségét, mielőtt a tervről nyilatkoznak. W Wekerle nem tudja, mit akarnak a pártok, tehát még neki sem szabad tudnia, hogy mit kell és mit lehet akarnia. És a pártoknak sem szabad tudni, hogy mit akar VVekerle, mert a milyen nagy a harmónia közöttük, csak azért is mást akarnak, mint amit Wekerle akar. És így állván egymás mellett és egymással szemben a kormány és pártja, senki sem meri elárulni a másiknak a maga véleményét és akaratát mindaddig, amíg nem tudja, hogy mit kap azért, ha mást akar, mint ami az igazi akarata. Látnivaló ebből, hogy nem a bölcseség snjján múlik, ha újév napján nem hallunk bölcs nyilatkozatokat. Hisz éppen a bölcsességük netovábbja, hogy hallgatnak. * Pedig a Wekerle programmja már elkészült, meg is járta Bécset és meg is kaptaa király jóváhagyását. Erről talán lehetne ,beszélni újév papján. S ha mégis hallgatnak róla, annak csak az lehet a magyarázata, ■rogy Wekerle programmjának egyelőre csak ■égy hive van : a király. Mert hogy Wekerle is rendületlenül áll-e a maga készítette pro- gramm mellett, ez legalább is kétséges. Még iidygaz, még skudozik és ebből azt követmm^Urik hogy még nem tudja, melyik lesz ^Wd. programra, a melyből egy hajszálat sem fog már engedni. Pedig úgy illett volna, hogy a programmot abban a formában mondja el, amelyben azt a korona jóváhagyta. És vagy győz, vagy bukik, de nem alkuszik. Az alakulás nem ígérkezik ilyennek. Wekerle alkuszik egy féltucat pártvezérrel és ha létrejött az alku, az eredeti programaiból nem marad más, csak Wekerle. És ez is siker, mert hiszen a miniszterelnöknek csakugyan az a legfőbb programmja, hogy Wekerle maradjon. * A Monté tomba, a Monté Tomba... Hát igen, a Monté Tombánál benyomultak árkaink egy részébe a francziák. Ezt meg kellett állapítani már csak azért is, hogy a világ lássa, hogy a franczia mégis különb, mint az olasz. De hát miért hogy éppen a Monté Tombánál és nem a maga hazájában bizonyul különbnek ? Ha a Monté Tombát meg is vívja a franczia, Elszász-Lotharingia mégis a régi helyén marad. Különben még ez sem bizonyos. Mert amilyen tájékozatlan a franczia a földrajzban, még elhiszi, hogy a Monte Tamba mögött Elszász-Lotharingia fekszik. Ez nem nagy képtelenség, mert ha a franczia a saját hazájában is annyira tájékozatlan, hogy tavaly elhitte, hogy a Mort Homme magaslatot foglalta el, amikor csak a 26. számú magaslatnak jutott a birtokába, elhiszi azt is, hogy még egy-két lépés és bent van Elszász-Lotharingia szívében. Ezért a hiszékenységéért sajnáljuk a francziát.Jcsjnáljuk, mert nemsokára keservesen fogja paranaszolni . Az ördögét, már a miénk volt, de visszavették tőlünk és most már nem is a németé, de az osztráké meg a ...magyaré, Elszász-Lotharingia. / I A színésznő. I Irta Erdős Renée. I Tizenöt éves korától tizenhatig egy öreg Siagynénjéhez küldték egy messzi pusztai házba, hogy ott a kövér levegőn és rusztikus életen megerősödjön, mert vérszegény volt kissé és mindenfajta fantasztikus gondolatok támadtak a fejében. A vérszegénysége nem múlt el sok tejtől, vajtól, tojástól és csirkétől, a mivel az öreg néni tartotta, ellenben az unaomtól csak még spleenesebb lett és mindent utált már, aminek zöld színe volt, a bokrokat, fákat, rétet és erdőt, a csendes zsalugátereket és az egy esztendő elteletével csak még erősebben égett benne a vágy a színpad után. A szikér, vagyonos, józan polgáremberek, kétségbeesetten védekeztek még egy kis ideig, aztán látták, hogy nem tehetnek ellene semmit, beadták egy színésziskolába, hadd tanuljon. És Blanka tanulta a színészetet egy teljesesztendeig és akkor kapott egy kis vizsgaszerepet, egészen fdcsinyt és jelentéktelent, amihez kivágott ruhába kellett öltöznie és sok hamis gyöngysort a nyakába akasztania, mmért ő volt a darabban az az előkelő arisztokrata nő, aki híres volt a szép gyöngyeiről, hől és mikor a vizsgának vége volt, valahogy megfázott egy kicsit, talán éppen a kulisszák között, erős influenzát kapott, abból egy kis tüdőcsucsbmitot, amiből csak nagy lassan sviczkélt ki, de mégis kieviczkélt valahogy. A fiatal orvos azonban, aki betegségében őt szelte, kijelentette, hogy nem is szabad többé csapadra gondolnia. A szervezete nem elég az élethez, nem bírná kit... És Ewés egy kis leusongással belenyugodott ebbe az ítéletbe. Nagy része volt ebben annak a szimpátiának is, amit a fiatal orvos iránt táplált, s ami nem is maradt viszonzatlan. A fiatal ember, kedves, csinos és kezdő praxisa daczára is jó reményekre jogosító, még azon az őszön megkérte a kezét s már a rákövetkező tavaszon oltárhoz is vezette. Blanka a lakodalmát megelőző éjszakán azt álmodta, hogy befejezte a színi iskolán mind a három esztendőt és egy hatalmas drámai szerepben vizsgázott le, ami után őt a vidék egyik legnagyobb színidirektora szerződtette nagy fizetéssel, és neki rögtön utaznia kellett abba a városba. Izgatottan és lélekzet nélkül csomagolt. Rengeteg sok ruhája volt és vagy tiz ládát megtöltött velük. A végén ő maga elfelejtett felöltözködni. Tűző nélkül és alsószoknyában akart a vonatra ülni és akkor visszaszaladt és a ládái elmentek nélküle s neki haza kellett mennie megkeresni a ruháját, amiben utazni akart és nem találta. Borzasztó álom volt... Másnap megvolt az esküvő és Blanka az urával Németországba ment nászútra. Nagyon jól érezte magát, majdnem úgy, mintha nagy szerelemből ment volna férjhez. S az ura beczezte, kényeztette és kímélte őt s egészen úgy bánt vele, mintha még most is a pácziense lett volna. Két hónapig utazgattak s akkor hazatértek. Útközben többször voltak színházban és Blankát az ura figyelte, milyen hatással van reá a színjáték? Nem izgatja-e fel? Nem támaszt-e föl benne kielégítetlen ambícziókat, keserűséget és vágyódást? De Blankán nem látszott semmi. Nyugodtan élvezte az előadásokat és csak egyszer, mikor Hamletet látta, álmodott megint a színpadról. Ő volt Ötévi és amikor virágokkal a ruhájában be kellett mennie a színpadra, nem tudott egy szó a szerepéből, csak a kezeivel és szemeivel játszott, miméit, mosolygott, sírt, erre, arra hajlott, imbolygott, libegett, végre összeesett a közönség előtt és irtózatos dörejjel harsant föl a taps a jelenete után. Soha Ofélia még így meg nem rázta a közönséget. Szép csendes családi életet éltek otthon. Blanka kitűnő háziasszony, komoly, jó felesége volt. Nagyon érdekelte az ura foglalkozása és nem egyszer kukkantott bele az orvosi könyvekbe. Apja, anyja meg voltak vele elégedve és csak itt-ott tette le ezélzást egy kis unokára, aki már jöhetne a nagyobb öröm és hangosabb vidámság kedvéért. Il Blanka sejtelmesen mosolygott, az ural beleegyezőleg bólintott. Rajtuk nem múlik, majd egyszerre csak itt lesz az is, de persze az öregek olyan türelmetlenek. .. ■ Vagy fél esztendővel az esküvőjük után. Blanka egyszer az utczán sétált s egy fodrász kirakatában meglátott egy csodaszép szőke nő* parókát, úgy megtetszett neki a bájos fej, hogy perczekig állt előtte, aztán nem tudott elleneállni, bement a fodrászüzletbe és megvette a parókát. Megvette, hazavitte és elzárta a széki lényébe, de úgy, hogy az ura meg ne láthassa Ezek után gyakran megtörtént, hogy a mikor egyedül volt otthon, elővette ,a szőke parókát és a fejére tette. Neki magának kissé jelentéktelen gesztenyebarna haja volt, nem nagyon sűrü és nem nagyon hosszú. A szőke paróka pompásan illett neki. Mindenféle frizurát csinált belőle. Egyszer nagyvilági nőnek fésültödött, másszor sima kis proletárleánynak. Egyszer fiúnak, másszor hóditó demimonde-nak. Felfűzte .iztos fonalba és kemény varkocsba gyűrte - k-je búbján. Durván kibodrozta és a szemébe hiv.i i. a hogy néha utc.-ei lányoknál látta. Mint A nagy mérkőzés. „ Az ó- . és újév határmesgyéjén már nem a kunap-.« háború nyűgöz le minden gondolatot"; a béke eszméje körül vágyak és akaratok kezdenek kristályosodni, a melyek erősebbek minden czenzuránál és minden terrornál. A népek lelkéből vergődnek felszínre ezek az erők s bár ellenségeink vezéremberei a hatalom gátját emelik ellene, a néplélek mind hatalmasabban dagadó áradata már kezdi alámosni a gátakat. Már nem egymás alatt s nem is egymás mellett, hanem egymással szemben szervezkednek az exnők. S a hatalmon levők világosan látják, hogy közeledik a nagy mérkőzés órája, amikor szembe kerülnek azzal a népakarattal, amelyet eddig az ámítás, a hit biztatás és a zsarnoki elnyomás eszközeivel iparkodtak fékentartani. Amíg csak fogalom és jelszó volt a béke, a nagy elvadulás közepette csupán távoli szimbólumnak látszott, amelyet félre- és rosszra magyarázni, lekicsinyelni és meggyanúsítani iparkodtak, hogy a szivekből elhessegessék. A breszt-litovszki események azonban egyszerre kézzelfogható valósággá formálták s beleplántálták a szivekbe, a helmét sem prókátori furfanggal, sem hatalmi erőszakkal kitépni többé nem lehet. A béke lehetősége eleven erővé lett, mely szakadatlanul működik a népek gondolatában és a szivek vágyódásában. S a népek urai, a hatalom mai emberei, már csak kifelé mutogatják a kérlelhetetlenség ábrázatát, befelé pedig a leszámolás gondjának súlyos barázdái szántják homlokukat. Kifelé Lloyd George még mindig az entente győzelmét hirdeti a béke egyedüli feltételének, de az angol munkásoknak, akik az új sorozásokkal szemben állást foglalnak, egy furfangosan megfogalmazott levélben megy súgja, hogy a háborús sajtónak a breszl. a litovszki eseményekkel szemben tanúsított el* utasító magatartása nem maradhat a kormány* politikája. Pedig ez a munkástábor nyárat hirdeti, hogy gyors béke kell a demokrácziai alapján, annexiók és imperialista szándékok nélkül s a béke helyreállta után a gazdasági háború kizárásával. S amig Pichon, a francia külügyminiszter kifelé a végtelen láb.TM Gorgo-ábrázatát mutatja s Clémenceau a lemondását ajánlja föl, ha nem engedik a tizen- száma IS vítést.