Az Ujság, 1918. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

Budapest, 1918. 21. szám. Péntek, február 1. EMflserént arak. _____ _____ ______ Bf ____ SZERI^RZTDIiEG: 2gés. évre -_ 638 — ( HH& JHHMf M M MM yjgQQgE jgifip® Budapest, HIA/ezint 54. se. félévre__ _ £-3 » — * SBB&k Hg p&j ®*S®**®' áfiP®®8® is—aa. Negyedévre - - »3 . - v aw«fc Jgf ®S MM ^ K]Auwh4ATAL: 5Sybóra----4 » 60 . 91 M lg || M ^8^. EJ || M JHB Bada$|fcjj)«§zi.iit 54. sa. igyes314ra»r»Baa»first«ces vide* IWfig ijsS §1® - Hl ^2gB& ^kSSSi^| IBS Telefoa: JoiBi 4A23 és 13—38. w»M*ttt^w»koB»an. Jy II ír fájj m. 8 fiai&|divatal; JJesoelea nettó kivételével jBS wk jflWMNItBi EImP Mg, ®§t BudapesnSrzsfMet-körut 9. minden n*% fissee után is. W 'slUKllSil Telefon: JóeseFl9 38. ROVÁS. * Elaony csm nagy lelkesedéssel fogadták % Wekerle programra]át a hívei sem, mert még nem volt meg az értekezletük, s még nem bizonyosak benne , hátha úgy fordul az eset, hogy nekik elégtelennek kell találniok a programmot ? Apponyi ugyan megígérte ma, hogy legközelebb be fogja bizonyítani, hogy ez a programm magának Kossuth Lajosnak a szerzeménye. De Apponyiról a művei is tudják, hogy képes ennek az ellenkezőjét is bebizonyítani. Apponyinak mindenesetre igaza lesz, de Wekerlének csak akkor lehet igaza, ha Apponyi igazat ad neki. Egyelőre barátilag a tyúkszemére hágott. Wekerle szeretné a többséget is megnyerni, Apponyinak azonban csak azért kell a választójog is, mert szeretné, hogy Tiszáéknak ne kelljen. Egyelőre tehát Wekerlének a tyúkszeme fáj, s még nincs igaza. S egyelőre Apponyi úgy van bent a Wekerle pártjában, hogy féllábbal kimegy belőle. No de nem kell félni, nem megy ki. Wekerle megteszi neki azt a szívességet, hogy bájos mosolyogva megijed tőle. A mi paezifista apostolainknak utóbbi időben feltűnően elfogyott a mondanivalójuk. A mióta Troczkij úrból vérben fürdő kényur, népek önrendelkezését elnyomó hadvezér és jobbra-balra hadat üzenő háborúspárti lett, az oroszországi híreket szigorú semlegességgel köztik, de nem szólnak hozzá. Mit jelent ez ? Tán átlátják, hogy rosszul ítélték meg a bolsevikizmust, s letettek róla ? Nem hiszszük, mert bevallanák és szidnák Troczkijt. úgy rémlik inkább, hogy most megint némán félreállnak, mint a háború első idejében, egy országgal szemben háborúellenesek voltak." Hadd szidjuk mi Troczkijt, ők nem akarnak neki ártani. S maguknak sem azzal hogy most is Troczkijra esküsznek. ___________ _ A második Welceke-programm elmesen elolvastuk ezt a programmot, mert hiszen érdemes figyelmesen elolvasni, azonban anélkül, hogy tartalmával való megismerkedésünktől akármit is függővé tettünk volna. Mint Wekerle gondolatai ez a programm érdekes, mint programm azért nem jelent semmit, mert a programm. Idestova egy esztendővel leszünk öregebbek, mint azon a szent napon, melyen a maradi Tisza István bukása után fölléptek a modernek a mindent jobban tudók, a programmmenik. Elmúlt az egyik ilyen kormány, jött a második, s most itt van a harmadik. Mit ért el az ország a reális életben abból, amit ezek a kormányok a programmjukban hordtak? Semmit, még a semminél is kevesebbet. Mit tudtak ezek az urak jobban csinálni, mint a sokat rosszul csináló Tisza-kormány ? Semmit, azaz programmot jobban tudtak csinálni. Az élet eleven szükségei irgalmatlanul mellőztettek s a sok bölcs és ígérő egy irtózatosan megnövekedett drágaság ás szocziális fejvesztettség közepette már csak azt mondhatta programm helyett; azért, hogy nem tudunk semmit sem elérni, tessék elhinni, csupa jót akármik. Hát nem jelent semmit ez a programm sem. Annyira semmit, hogy még ellenzéki álláspontra sem készt bennünket. Lássuk, mit csinál Wekerle, hogy mit ígér, mit szándékozik csinálni, csak ceremóniába vág. Az ország elbírja ezt a programmot is, elbírná az ellenkezőjét is, de nem igen búja el tovább, hogy a programaira valóavatkozás alapján továbbra is semmi, de semmi se történjék. Mégis van — nem a programjéban, hanem a Wekerle beszédében egy kijelentés, mely minden politikától függetlenül Wekerle felé köt bennünket. «Bármennyire óhajtjuk a tartós békét, mondja Wekerle, a felbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük.« Nos, ez a mondat bennünket kötelez, mert a gondolatkört, melyre rámutat, mi világítottuk meg legelőbb. Ez a gondolat a mi gondolatunk, a Wekerle ajkán azt jelenti, hogy a nemzet nagy bajait ugyanott látja, a hol mi, a békecsempésző leple alatt hozzánk kerülő nemzetiségi széthúzásnak és szoczialisztikus felforgató törekvéseknek éretlen déktelgetésében s veszedelmes voltuknak föl nem ismerésében. Bánjuk is mi a Wekerle programmját! Nekünk a nemzetfentartó erőknek az összefogása nem egy programm alapján kell, hanem ennek a veszedelemnek fölismerése alapján. Ez az összefogás szükséges, még ha rossz is a programm , egy rossz programm nem teszi mellőzhetővé az összefogást. A nagy tömegeknek a demagógiába s az orosz bolseviki ideológiába sorakoztatását meg kell akadályoznia, ezt a kötelességet nem lehet bármilyen, a veszedelmen kívül eső föltételekhez fűzni. A magyar nemzeti államnak meg kell maradnia s azok a nagy tömegek, melyek szervezve, vagy szervezkedő félben kezükbe veszik azt a politikai hatalmat, melyet a magyar nemzeti társadalom nekik készít, kimondottan a nemzeti állam fölbontására akarják a fegyvert fölhasználni. Meddő dolog megnyugtatni a nyugtalankodókat teóriákkal és statisztikákkal. Egy megnyugtató lehetséges : a magyar nemzeti államban és annak társadalmában rejlő erőt egységesíteni. Ennek az egységes erőnek oltalmában aztán csakugyan nem kell félni semmitől. Erővel szemben a nagyobb erő : ez garanczia. S a kérdés, amely bennünket érdekel, az : sikerül-e Wekerlének e programm alapján megteremteni ezt a hatalmas egységet ? Ha igen, akkor a programmja, mint eszköz a czélhoz, szent, akármilyen legyen is magában véve s akár ha egyetlen pontját sem valósítja is meg. Ha nem sikerül neki, ha csak a körülé lebzselő és széthúzó párlocskákat tudja egy kalap alá hozni, vagy azokat sem , akkor a vállalkozása megbukott, még mielőtt programmját az élet próbakövéhez értette. Erre a kérdésre nem felel a Tisza István becsületes kompromiszszum-ajánlata s nem felel Apponyi Albert grófnak inkább taktikus, mint ténylegesnek veendő visszautasítása. Ha Apponyi komolyan hivatkozhatott Wekerlével való egyetértésre, akkor az egész akciónak már eleve nem volt semmi értelme. Egységetakarni úgy, hogy czélul ki van tűzve, hogy ebből az egységből rekesztessék ki a legerősebb faktor, a többség azt jelenti, hogy a házasságiá váláson kezdik. A mai idő sokkal komolyabb, semhogy komoly emberek ilyen játékra vezelékedhessenek. [ Lapunk mai sima 12 oldal. .BELFÖLD. Az Apponyi-párt értekezlete az egységes párt Ügyében. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt ma délután 4 órára értekezletet hirdetett, amely azonban elmaradt, tekintettel arra, hogy a képviselőház ülése délután három óráig tartott, és hogy a főrendiház is ugyancsak délután tartott ülést. A pártértekezletet azért holnap délelőtt 10 órára halasztották. A pártban ma este igen nagy számban jelentek meg a párt tagjai. Hat óra tájban megjelent Apponyi Albert gróf, majd kevéssel ezután Esterházy Móricz gróf, Tóth János és Földes Béla miniszterek, Palugyay Móricz államtitkár és több főispán, többek között Károlyi József gróf főispán is, aki bejelentette az uj pártba való belépését. A párt tagjai élénk eszmecserét folytattak a miniszterelnök programmárók. Apponyi Albert gróf megokolta az uj pártba való belépését, majd Bizony Ákos szólalt fel és helytelenítette az uj párt megalakítását, a melybe ő nem óhajt belépni, s Bakonyi Samu is felszólalt és az uj párt mellett foglalt állást. A párt nagy zöme helyeselte Apponyi Albert gróf álláspontját, a melyről egyébként holnap fog dönteni a párt. ’ * kiegyezés és a német kereskedelmi szerződés. Bécsből jelentik. Wekerle Sándor miniszterelnök mai programmbeszédében érintette a Németországgal való gazdasági viszony és az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdését és kijelentette, hogy az a körülmény, hogy a Németországgal szorosabb gazdasági megállapodásokra való jutás Ausztriával szemben nem fog lekötöttséget eredményezni , hogy sem jogilag, sem kényszerhelyzet következtében nem fog megcsorbulni a jövendő, országgyűlés arra való joga, hogy a kiegyezésről döntsön. Bécsi politikai körök ezt a kijelentést a következőképpen fogják fel: Ausztria és Magyarország közt most két évi kiegyezési provizórium van; ha közben Németországgal húsz évi szerződési viszony jönne létre, ez a körülmény maga a monarchia két államára még nem teremtene kényszerhelyzetet, hogy szintén húsz évi kiegyezést kössön. Wekerle kijelentései itt azt a benyomást keltik, hogy- a magyar kormány formaliter le akarja szögezni azt, hogy a Németországgal való kereskedelempolitikai megállapodások semmiféle kényszerhelyzetet nem teremtenek az Ausztriával való kiegyezésre.