Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

^ \ fiat y\ # ■ fr n ^ ..-Tje /\ ' I I j ■Budapest. 1918. - ÜLn­k - " " XVI. árfolyam, 177. Csütörtöki, augusztus 1. Előfix­tési arak ■ ^ ROVÁS. Fafayar viccz, hogy a suszternek lyu­kas a czipője, de keserű, sőt nem is vicci, hogy a kenyértermelő magyar nép, kaszával a vállán, kapával a kezében, a ringó-rengő kalásztengerek földjén ínséget szenved. A föld sem ad kalászt, ha minden kalászért nem kap legalább egy magot. A magyar paraszttól ellenben megtagadják azt az egy falatot, melyért sok ember betevő falatját előteremti. Azt a gépészt kinevetnék, a­ki kevesebb szénnel ugyanannyi gőzt akar a géptől kicsikarni. Az embernél megpró­bálják ezt s azt akarják, hogy sikerrel. Tisza István az osztrákoknak akarta meg­nyitni a szemét ezzel az interpelláczióval, mi nem bánnák, ha idehaza is megnyílná­nak a szemek.* Félhivatalosan bizonyára nem alap nél­kül tiltakoznak az olaszoknak ama jogtalan tempója ellen, hogy a cseh nemzetiségű hadi­foglyokat mindenképpen arra kényszerítik, hogy hazájuk ellen fogjanak fegyvert. Ez a tiltakozás meg akarja védeni a nem áruló cseheket, de tartunk­ tőle, hogy egészen biz­tosan megvédi az árulókat. Mert melyik vi­­szont fogságba eső áruló cseh-olasz katona nem állítja majd, hogy ő ama hű hazafiak közül való, a­kit az olaszok erőszakkal be­poroztak ? A kötélhaláltól való szabadulás van olyan kényszerítő ok, mint az olasz sze­katúra, s ha Stanek úr maga akadna horogra, ő is engedne ennek a kényszernek s ha oszt­ráknak hazudná magát. Igazán nem állítjuk, hogy nincsenek h­a csehek is. De mindenki szenvedjen az áruló esetiektől, éppen csak a csehek ne ? — Nem tudunk sorsukon meg­indulni, mig a cseh árulásoktól megölt leg­alább oly ártatlan magyar katonák föl nem támadnak.• Mit ér a német hivatalos paczifizmus, a­hogy a Norddeutsché­ban megnyilatkozott, ha nálunk meg nem szavazzák a Vázsonyi­­Választójogát? A mi demokrata paczifistáink ezzel akarnak hasznot húzni a német­­föl­fogásból. Való igaz, hogy a­mikor Wilson paczifizmussal kereskedett, a világ nyakába varrta a kormányzatok demokratizálásának a maszlagját is. De voltunk demokraták s nem kaptunk békét s lehetünk továbbra is paczifisták s nem kapunk. Ez a furcsa junk­­u­m az egyszerű emberre emlékeztet ben­nünket, a­ki egy füst alatt vásárolt egy macskát és egy gyúródeszkát. A gyúródesz­kát azonban az eladó visszavonta s csak a macskát akarta literálni. Erre az egyszeri ember vállat vont: mit csináljak én a macs­­­kával gyúródeszka nélkül? / $L ktevi bomba. Az orgyilok hozzátartozik az entente hadviselési módszeréhez. Orgyilkosság indí­totta meg a lavinát és Jauréstól kezdve Eichhorn tábornagyig véres tanúságot tesz egy egész sora a politikai gyilkosságoknak az entente erkölcsi és emberiességi érzületé­ről. Az ellenforradalmi sz­oczialisták Orosz­országban az entente zsoldjában állanak s kész eszközei minden gazságnak, a melyet az angol politika kieszel, hogy a keleti békét megzavarja s a megszűnt frontot újra tűzbe kényszerítse. Mert ez a front hiányzik nekik és a nyugati harcrtéren borzasztón érzik ezt a hiányt. Az amerikai csapatok nem pótol­ják az orosz hadsereg tömérdek millióit, csak éppen hogy az idei német offenzívák által ütött réseket tudják betömni. Az en­tente vezérei előrelátják, hogy a hajótér­ fo­kozatos csökkenése idővel nagy akadálya lesz az amerikai csapatszállításoknak s azért sürgős nekik, hogy még mielőtt ennek az akadálynak a hatásai a tartalékok kimerü­lésében aggasztó módon érvényesülnek, az európai kontinensen nyissanak maguknak új emberforr­ást. » Háborúba, új véráldozatokba akarják kergetni Oroszországot, erre pedig csak egy mód van letörni azokat, a­kik a breszt­­litovszki békéhez ragaszkodnak s helyükbe ültetni azokat, a­kik minden pillanatban ké­szek Keleten újra fölállítani a frontot a köz­ponti hatalmak ellen. S minthogy a németek hulláin keresztül férkőzhetnek csak a hata­lomhoz, pisztolylyal és bombával távolítják el az útból azokat a német főembereket, akik h­ivatják Oroszországban a békeszerződések megtartása fölött őrködni s azok uralmát tá­mogatni, a­kik e szerződéseket aláírásukkal és készségükkel is garantálják. Michael és Eichhorn meggyilkolása kísérlet egyrészt a­ németek terrorizálására, másrészt a néme­tek és az általuk támogatott uralom között oly viszály szítására, mely a szerződések széttépésére s nyílt össze­ütközésre vezeth­et. Aztán jönne a németek kiszorítása egész Oroszországból, az ellenforradalom felü­l­­kerekedése és a második orosz hadüzenet. Mindezt oly világosan látjuk,­ mintha jelen lettünk volna azon az értekezleten, a­hol az orgyilkos tervet kifőzték. S bármeny­nyire fölháborodunk is az erkölcstelenségen s minden népjogot, kulturszokást és tisztes­séget megcső foló merényleteken, el kell is­mernünk, hogy az entente ilyetén politiká­jában nemcsak rendszer, de logika is nyil­vánul. Úgy a pétervári, mint a kievi orgyil­kosság azt bizonyítja, hogy Oroszország­ban, épp úgy mint Ukrajnában, az entente­­nak jelentős befolyása, mindenre kész tábora és alá nem becsülhető hatalma van. A kér­dés az, várjon a németek ezt a befolyást és hatalmat tudják-e ellensúlyozni a békét ga­rantáló vezetők s ezek híveinek erejével ? Nehéz innét eldönteni, micsoda rendszabá­lyok volnának legczélszerű­bbak az ellen­­forradalmi elemek elnyomására, mert azt sem tudjuk világosan megítélni, vájjon a békét garantálók valóban csupa megbízható elemekből állanak-e ? S hogy esetleges fegy­veres német beavatkozás esetén, mely rendet akarna teremteni, nem támadnának-e oly hatalmi­­és kormányzati összeütközések, a­melyek a békeszerződések betűjével ellenke­zésbe jutván, alkalmat szolgáltatnának a szerződések semmissé nyilvánítására ? Az ötödik háborús év küszöbén nagyon komoly tünetei mutatkoznak egy esetleges újabb keleti veszedelemnek. S nagyon is szükséges, hogy számba vegyünk minden le­hetőséget s készen álljunk minden eshető­ségre. A minek legfőbb föltétele pedig az, hogy tisztán lássuk, mi történik Olaszország­ban, úg­y állítólagos barátainknál, mint ellen­ségeinknél. A fölismert veszély távolról sem lehet oly végzetes, mint a hiszékenység és az optimista bizalom, a­mely csalódást és meg­lepetést zúdíthat reánk. Sem az ukrán béke, sem az Oroszország­gal kötött béke nem tekinthető véglegesnek addig, a­míg kormányzatban, lelkületben és rendszabályokban meg nem nyilatkozik a föltétlen békeakarat s nem érvényesül az erre szükséges erő. S addig nem kerül nyug­vópontra a keleti kérdés sem. Az entente egy pillanatig sem fog nyugodni, hogy akc­ióját a keleti front retablírozására folytassa és ki­ter­jeszsze s e front újjáéledésének lehető­ségével — bármily csekélynek látszanak is ma erre az entente kilátásai — az előrelátó politikának számolnia­ kell. Közben azonban tiszta helyzetet kell teremteni, még­pedig mennél sürgősebben s mennél alaposabban az oroszországi és az ukránba állapotokban. Megítélhető s tisztázható lesz a helyzet, ha a németek a most uralmon levő — mondjuk — békepártiak részéről teljes készséget és támogatást találnak az ellenforradalmi moz­galom elnyomására és azon források ki­­apasztására, a­melyekből Péterváron, Kjev­­ben és egyebütt az orgyilkosságok tápot nyernek. Nyitott szemmel és a kard marko­latán tartott kézzel­ kell e forrás eredetéig előrehatolni, mert látnunk kell, ki van mel­lettünk s ki ellenünk, kire számíthatunk , kivel állunk szemben. Életkérdés ránk nézve, hogy idejében fölismerjük, ködkép-e az en­tente reménykedése az új keleti front iránt, vagy eleven valósággá sűrűsödhetik-e előbb vagy utóbb. Lapunk mai száma 12 oldal. Katonák dolga. — A képviselőim ülése. Súlyosan megérzett régi bajoknak és ke­serves igazságtalanságoknak legalább félig­­m­eddig való orvoslását jelenti a katonai el­látásról szóló törvényjavaslat, a­melynek előreláthatóan holnap befejeződő tárgyalá­sába mai ülésén fogott bele a Ház. Ma leg­előbb Barta Ödön előadó jutott szóhoz, a fel­reható tanulmányon alapuló tartalmas is­mertetéssel szolgált a javaslatról, rajta kí­vül pedig csak Egry Béla beszélt, a­kinek fejtegetései határozati javaslatba csúcsosod­tak ki, a­melyben a tiszti, legénységi és csendőrségi illetmények fölemelését sürgette. Délben tizenkét órakor a Ház áttért az interpellác­iókra, a­melyekről több külön czikkben számolunk be. Részletes tudósításunk ez: Sürgősségi indítványt. Szász Károly elnök jelenti, hogy Fazekas Ágost képviselő egészségének helyreállítása végett négy havi szabadságot kér. (Helyeslés.) A Ház megadja. Barta Ödön előadó beterjeszti a közszolgá­lati alkalmazottak adósságainak rendezéséről szóló bizottsági jelentést és a törvényjavaslat tárgyalására nézve sürgősségi indítványt tesz, a­mit a Ház el is fogad. Huszár Károly a munkásügyi bizottság je­lentését terjeszti be a munkásbetegsegélyző és a­ munkásbiztosító pénztárak 1907—1912. évi mű­ködéséről. A katonai ellátás. Szász Károly elnök: Jelenti, hogy a hon­védelmi miniszter Bernolek János vezérhad­biztost, a pénzügyminiszter Kerntler Kálmán miniszteri tanácsost bízta meg a katonai el­látásról szóló törvényjavaslatnál felmerülő­­szakkérdések megvilágításával. Barta Ödön előadó ismerheti a törvényja­vaslatot. Alig van az ellátás területén egyetlen olyan pont, a­melynek a tekintetében ez a ja­vaslat ne igyekeznék a bajokon a lehető leg­messzebbmenő humanizmussal és szoc­iális ér­zékkel segíteni. A javaslat megszünteti azt a diszparitást, a­mely eddig a tartalékos és a nem tartalékos tisztek között fennállott s meg­szünteti azt az állapotot, hogy eddig cziklusok szerint állapították, meg a járandóságokat; a javaslat­ e helyett a tényleges, a valósággal

Next