Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
1 . cim- / A \ X N.__J ^ j ( / \ - / / J f i^y( oQ J f Budapest, 1918. XvI. évfolyam, 204. szám. Vasárnap, szeptember 1. -— ....... ■ 1 ...............* 1 ■ ■ ................ .... ■———__ 1 -- * £lefUstGil araki ____ ________ . -****«**. SZERÍtSZTŐSEQ: Egész árra-------62 K — 1 BB WBBBMS WM Bi' M Budapest, Rák-Ki.ut 54. •«. rtlárre---------.28*-. Emm fi H I NP**® VMI jÉP®3 Telelem. Ju^| JS-30. Negyedévre ,'J. 13 . — » J|f *§| Jjff i§ §§jj f§L BPBk töSf KIAIÓHIÁTRL • Pgy bora J V 4 . 60 . Jf jl M 9 W H ff II M Jigl Budapest Rákóczi-pt 54.... trj*»!**4 inira Budepesten és vidé- Jte BgSEiiS, Mm ®S - R83 vSíJkkiS Telefon: JOtsef K—2014— 13—36. Itt W fillér,pályaudvarokon 20fill, WOi MW ||| Sg gg| gjjg ^ H0KKJjI 5bíItaL • Keszjelen Hétfő kivételével Mg Taskmm MM HA Budapest,EWsé’pet^Orut 9. minden nap, ganep után U. VB (9 HU Telefon: Uzeei K&-88. ROVÁS. V A njgafet munkások értsék meg Lloyd Georgetől, hogy a háborút az ő érdekükben folytatják. Köszönjék meg Gompers amerikai elvtársuknak, hogy nem is háborút, hanem keresztes hadjáratot indítanak Németország ellen. Ha amerikai szurony behasít a német munkás bordájába, vegye tudomásul, hogy ez az ő érdekében történik. Ha Németországot elzárják a tengertől s a nyersanyagoktól, hogy tiporva rabszolgaságban sínylődjön, a munkanélküli német munkás dobja a levegőbe sipkáját ,s ezt a német munkásság kedvéért csinálják. S míg a barbár németek egyre a világ legirtózatosabb csapásának Vallják a háborút, az emberséges, a czivilizáczióért s az emberi méltóságért küzdő amerikánus boldognak vallja a mai embereket, hozt ebben a: időszerben élhetnek. Pfus ! A függetlenségiek, akik legutóbb is vezettek a főispáni állásokért, most ugye igaazunk volt ? — kiáltással mutatnak vissza kilencz évvel ezelőttre, amikor megbuktak. Ha a nemzet akkor el nem kergeti őket, most megvolna az önálló magyar bank s mi lennénk a legértékesebb pénz boldog tulajdonosai. A nemzetnek pedig most késő bánatában essék le az álla és fogadkozzék jobb magaviseletre, hogy ezentúl nem fogja őket megbuktatni. A drágák ! Ők már elfelejtették, hogyelőbb nem csinálták meg az önálló bankot, s csak azután buktak meg. Hát mi lesz azzal a magyar bankkal ? — kérdeztük őket nap-nap után s közben ők az önálló magyar bankot lealkudtak kartellbankká, s végül meghoszszabbították az Osztrák-Magyar Bank privilégiumát. Hiszen éppen azért buktak meg, mert amíg hatalmuk nem volt, mindent követeltek, s mikor hatalomhoz jutottak, mindent megtagadtak, hogy hatalmon maradhassanak. A múltakat tekintve az a benyomásunk, hogy ha ma ők volnának kormányon, még beszélni sem volna szabad önálló itt avar bankról . A nagy vasút is rendet csinál, ennek a rendnek azonban föltétlenül lesz haszna a vasút javára. Abból áll, hogy mindenkit irgalmatlanul megbírságolnak, aki jegy nélkül vagy magasabb kocsiosztályban tetten érezik, mégpedig sok-sok pénzzel. Hát zsúfolva azért lesznek a folyosók, a hidaknak is lesz elég dolguk a kocsi tetején utazóknak lesöprésével, de legalább a vasút több pénzt lát. Hogy igazság sincs ebben az új rendben, nemcsak rend nincsen , ez magától értetődik. Ki az, aki ma szabadon megválogathatja a helyét ? Oda jut, ahová nyomják. Kinek telik öröme benne, hogy jegyváltás nélkül rohan a vonatlhtz, mert különben se jegy, se vonat ? S ezt új rend- nek nevezik, holott a rendetlenség megszervezése, jövedelemforrássá. Csak a nagynémetek ellen. Jasak a nagynémeteket akarja mégsem PiM,neni Cecil Róbert, nem a német népet. A német nép, konstatálja ő is, nagy rétegeiben a békés munkát akarja, de tetején ülnek az alldeutschok, akik le akarnak igázni mindenkit, s a világon uralkodni akarnak. Hát ez nagyon szépen van hazudva. Nincs nap, amelyen az ellenséges államférfiak valamelyike nem találna ki valami új hadiczélt az igazi hadiezéljük leplezésére és szépítésére. A Cecil Róberté egyike a legostobábbaknak. Az alldeutschok ellen folyik a háború. Hát az alldeutschokból kerül ki az a sok millió katona, aki éveken keresztül küzd, vérzik és meghal ! Nem azt a megóvandó népet gyilkolják-e le, amelylyel szerinte jó barátságban és szövetségben akarnak élni háború után ? Az alldeutschok uralkodnak Németországon és szítják a háború tüzét? A német kormányférfiak állandóan békenyilatkozatokat tesznek s tökéletes egyetértésben vannak a német névképviselet békés politikájával. Hogy egyáltalán vannak alldeutschok, annexionisták ? Hogyne lennék nek, csakúgy, ahogy Angliában, Amerikában vannak mindenképpen háborúskodók, rabolni szándékozók, népeket elnyomók és a vérözön elállásától irtózók. A különbség csak az, hogy míg Németországban a Tirpitzeket lemondatták, náluk a Clémenceauk, a Lloyd- Georgeok és a Wilsonok diktátori pozícióba kerültek. Aztán meg kell tanítani ezeket a ngynémeteket, hogy a világon nem a hatalom van hivatva uralkodni, hanem a jog. Ez a legképzelhetetlenebb hipokrízis egy államférfi száján, melynek nemzete a hajóhada hatalmával uralkodik a vizeken, az ágyúi hatalmával igázott le három világrészt, a jognak egyszerű kinevezésével fészkelte be magát idegen államok tengeri bejárataiba. Gibraltár, Szuez a jog alapján az angolés Egyiptomot nem egyszerűen zsebrevágta jognak és kötelezettségnek ellenére ? Görögországot a jog erejével kényszerítette-e háborúba ellenünk, s Archangelszket paragrafusokkal szállta-e meg s nem csapatokkal, hajókkal ? A semlegeseket jogaik tiszteletében szőktél-dta-e arra, hogy neki hajókat engedjenek át ? A semleges Amerikától municziót kapott s a semleges Hollandia vét a semlegesség ellen, ha nekünk sajtot literál ? Az egész világ minden jogalapját helyettesítették a nyers érd hatalmával, s ők Németországban óhajtanák megtörni a hatalom jogát, hogy helyébe érvényesítsék a jog hatalmát ? Bekerntették Középeurópát szuronyok fenyegető erejével. Szárolálatlan milliárdos Lapunk mai száma 20 oldala s . Kék mécsesek. Irta Bényi Adorján. Hanynodott. Befelé fordulva feküdt az ágyon. Felriadt, ijedten felült, aztán gyorsan és erőtlenül visszaesett a párnái közé. A párnák forróak és fülledtek voltak és érintésük izzóan fájdalmas. Szemei görcsös fáradsággal lecsukódtak. .De aztán nagy erőlködéssel felnyitotta és maga elé meredt. Semmit nem látott maga előtt, csak a falnak egy tenyérnyi darabját, a finom szürke selyemtapétás falnak egy kis darabját, melyen mozdulatlan és sötét virágok mutogatták arany mellüket . A lehúzott ablakredőnyön keresztül vékony csikókban derengett be valami álmos szürke és nyomorúságos világosság és keskeny árkokat harapott bele a selyemtapétába. Figyelt. Ajtó csukód ágát hallotta, aztán még egy ajtót. Mindha a finom nesztelen lépéseket is hallotta volna és széknek, minek, gyönge arrább tolását. Kinyújtotta a kezét és vékony ujjait rászorította az aranynyal megformált halott virágokra a falon. Gyönge, gyönge ujjai megtámadták a virágokat, tépni és szaggatni szerette volna őket, de csak körmei sülyedtek bele vékonyan és karczolva a merev burkolatba. Ott a harmadik szobában mintha elcsendesedett volna minden. Félelmetes és nagy volt ez a csöndesség, mégis mintha a szobákon és becsukott ajtókon keresztül elérkezett volna hozzáig és megrázta volna őt. Ekkor túl az ajtókon és túl a sötétségen és a csenden túl egy szelíd és szomorú hang emelkedett föl. Halkan csak, szinte suttogva, a szavak értelmét közben elnyelte a távolság, de a hang lágy és fájdalmas asszonyos csengésével őt mégis megkereste. Teljesen fölébredten bámult fehér gyermekkezére, melyet az az alig hallott hang mintha remegésbe hozott volna. A szive megingott és lüktetve lengeni kezdett a mellében. Árván, ijedten és gyötrődve ejtett egy szót párnájára : »Anyám.” A maga hangja most oly messziről érkezőnek tetszett és oly világítónak. Ez az, ez az egyetlen szó, ebben benne van minden, melegség, aggódás, köny, öröm, félénkség, fiatal lázadás és alázatos fiús szeretet. »Anyám, anyám szegény, szegény te, te drága . . .« Félhalkan, lihegve rebegte s már érezte szemét egyre jobban áttüzesedni és egyszerre lefelé fuldokló fejjel hangosan sírva és zokogva fúrta be fejét a párnába. Anyjának szenvedő szelíd és panasztalan lelke ezen a hajnalon bejött hozzá és megmutatta magát neki, ő pedig akkor először tágranyílt szemmel megértett mindent. Tizennégy esztendős volt akkoriban. . . Éveken keresztül ismétlődtek meg ezek a dolgok. Már annyira rászokott a természete, hogy nyomban fel kell ébrednie, amint apja a párás és tikkadt hajnalban elfordítja az előszoba kulcsát, s annyira gépiesen megszokta ezt, hogy szinte már számontartotta, hányszor is van hetenként, hogy apja este könnyedén megcsókolja anyja homlokát és az ő orczáját és aztán anyja olyankor sokáig néz merev és mozdulatlan, ő mégis oly halálosan szomorú némaságú szemmel a távozó után és aztán sóhajtva aludni küldi őt, míg fáradt keskeny kis kezét végighúzza álmodon a zongorán és a nagy hangszerben valami felcsuklón sírni kezd és ez a személytelen sirás elkíséri őt a szobájába és sokáig nem tud aludni tőle és mikor már elaludt végre, akkor mintha két percz múlva hallaná már a nesztelen lépéseket, azt a hazatérő lopózkodást s akkor már reggel van mindjárt, szürkül kint és lassan elfogynak a könyek, amiket senkitől sem tudva küld általa rossz hajnalokon anyjának szegénynek, —ő, a vékony suhancz, gyáva és szótalan, ágyában, könyeiben, álmatlanságában. S tehetetlenül jajgatni szeretett volna, hogy ő ezen nem tud segíteni. Ha legalább anyja szólana, panasztaná, hozzája fordulna segítségül. De ebben a szelíd asszonyarczban hallgattak a kék szemek, az összecsukott keskeny száj és a vonások enyhe némasága. Ő még azt a görcsös makacs iparkodást sem vette észre rajta, mely oly erősen és tökéletesen el akart takarni előle mindent.* ..- ..or elnézte apja arczát. Apja fekete volt, keskeny arcza, magas és szemében valami folyton keresgélő ideges türelmetlen tűz lakott. Szép volt ez az arcz és jó. Finom, nemes, nyugodt és büszke. Csak néha látott rajta átvonulni bizonyos csodálatos árnyékot. Ilyenkor ha követte apja tekintetét, azt látta, hogy anyja arczáról siklik el egyszerre elfáradtan és kedvetlenül másfelé. Szerette volna ilyenkor megfogni az apja pillantását, mind a két kezével belekapaszkodni és visszavinni az anyjához. De kezei gyermeteg félénken csak a terítő rojtjaival játszottak vagy térdein motoztak ilyenkor tévetegen. Ujjai még nem tudták, hogy ez is csak küzdelem, ez a játék, néma nehéz küzdelem valamivel, ami erős és nem engedi, hogy arczába nézzen valaki, mert láthatatlan.