Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

1 . c­i­m- / A \ X N.__J ^ j ( / \ - / / J f i^y( oQ J f Budapest, 1918. XvI. évfolyam, 204. szám. Vasárnap, szeptember 1. -— ....... ■ 1 ...............* 1 ■ ■ ................ .... ■———__ 1 -- * £lefUstGil araki ____ ________ . -****«**. SZERÍtSZTŐSEQ: Egész árra-------62 K — 1 BB WBBBMS WM Bi' M Budapest, Rák-K­i.ut 54. •«. rtlárre---------.28*-. Emm fi H I N­P**® VMI jÉP®3 Telelem. Ju^| JS-30. Negyedévre ,'J. 13 . — » J|f *§| Jjff i§ §§jj f§L BPBk töSf KIAIÓHIÁTRL • Pgy bora J­ V 4 . 60 . Jf jl M 9 W H ff II M Jigl Budapest Rákóczi-pt 54.... trj*»!**4 inira Budepesten és vidé- Jte BgSEiiS, Mm ®S­ - R83 vSíJk­kiS Telefon: JOtsef K­—2014— 13—36. Itt W fillér,pályaudvarokon 20fill, WOi MW ||| Sg gg| gjjg ^ H0KKJjI­ 5bí­ItaL • Keszjelen Hétfő kivételével Mg Taskmm MM HA Budapest,EWsé’pet^Orut 9. minden nap, ganep után U. VB (9 HU Telefon: Uzeei K&-88. ROVÁS. V A njgafet munkások értsék meg Lloyd­ Georgetől, hogy a háborút az ő érdekükben folytatják. Köszönjék meg Gompers amerikai elvtársuknak, hogy nem is háborút, hanem keresztes hadjáratot indítanak Németország ellen. Ha amerikai szurony behasít a német munkás bordájába, vegye tudomásul, hogy ez az ő érdekében történik. Ha Németországot elzárják a tengertől s a nyersanya­goktól, hogy tiporva rabszolgaságban sínylődjön, a munkanélküli német munkás dobja a levegőbe sipkáját ,s ezt a német munkásság kedvéért csinálják. S míg a barbár németek egyre a világ legirtózatosabb csapásának Vallják a háborút, az emberséges, a czivilizáczióért s az emberi méltóságért küzdő amerikánus bol­dognak vallja a mai embereket, ho­zt ebben a­: időszer­ben élhetnek. Pfus ! A függetlenségiek, a­kik legutóbb is ve­zettek a főispáni állásokért, most ugy­e iga­a­zunk volt ? — kiáltással mutatnak vissza kilencz évvel ezelőttre, a­mikor megbuktak. Ha a nemzet akkor el nem kergeti őket, most megvolna az önálló magyar bank s mi lennénk a legértékesebb pénz boldog tulajdonosai. A nemzetnek pedig most késő bánatában essék le az álla és fogadkozzék jobb magaviseletre, hogy ezentúl nem fogja őket megbuktatni. A drágák ! Ők már elfelejtették, hogy­­előbb nem csinálták meg az önálló bankot, s csak azután buktak meg. Hát mi lesz azzal a ma­gyar bankkal ? — kérdeztük őket nap-nap után s közben ők az önálló magyar bankot lealkudtak kartellbankká, s végül meghosz­­szabbították az Osztrák-Magyar Bank privi­légiumát. Hiszen éppen azért buktak meg, mert a­míg hatalmuk nem volt, mindent követel­tek, s mikor hatalomhoz jutottak, mindent megtagadtak, hogy hatalmon maradhassanak. A múltakat tekintve az a benyomásunk, hogy ha ma ők volnának kormányon, még beszélni sem volna szabad önálló itt avar bankról . A nagy vasút is rendet csinál, ennek a­ rendnek azonban föltétlenül lesz haszna a vasút javára. Abból áll, hogy mindenkit irgalmat­lanul megbírságolnak, a­ki jegy nélkül vagy magasabb kocsiosztályban tetten érezik, még­pedig sok-sok pénzzel. Hát zsúfolva azért lesz­nek a folyosók, a hidaknak is lesz elég dolguk a kocsi tetején utazóknak lesöprésével, de legalább a vasút több­ pénzt lát. Hogy igaz­ság sincs ebben az új rendben, nemcsak rend nincsen , ez magától értetődik. Ki az, a­ki ma szabadon megválogathatja a helyét ? Oda jut, a­hová nyomják. Kinek telik öröme benne, hogy jegyváltás nélkül rohan a vonatlhtz, mert különben se jegy, se vonat ? S ezt új rend-­ nek nevezik, holott a­ rendetlenség m­egszerve­zése, jövedelemforrássá. Csak a nagynémetek ellen. Jasak a nagynémeteket akarja mégsem­ PiM,neni Cecil Róbert, nem a német népet. A német nép, konstatálja ő is, nagy rétegei­ben a békés munkát akarja, de tetején ülnek az alldeutschok, a­kik le akarnak igázni min­denkit, s a világon uralkodni akarnak. Hát ez nagyon szépen van hazudva. Nincs nap, a­melyen az ellenséges államfér­fiak valamelyike nem találna ki valami új hadiczélt az igazi hadiezéljük leplezésére és szépítésére. A Cecil Róberté egyike a legos­tobábbaknak. Az alldeutschok ellen folyik a háború. Hát az alldeutschokból kerül ki az a sok millió katona, a­ki éveken keresztül küzd, vérzik és meghal ! Nem azt a meg­óvandó népet gyilkolják-e le, a­melylyel sze­rinte jó barátságban és szövetségben akar­nak élni háború után ? Az alldeutschok ural­kodnak Németországon és szítják a háború tüzét? A német kormányférfiak állandóan bé­­kenyilatkozatokat tesznek s tökéletes egyet­értésben vannak a német névképviselet bé­kés politikájával. Hogy egyáltalán vannak alldeutschok, annexionisták ? Hogyne lennék nek, csakúgy­, a­hogy Angliában, Ameriká­ban vannak mindenképpen háborúskodók, rabolni szándékozók, népeket elnyomók és a vérözön elállásától irtózók. A különbség csak az, hogy míg Németországban a Tirpitzeket lemondatták,­­ náluk a Clémenceauk, a Lloyd- Georgeok és a Wilsonok diktátori pozíc­ióba kerültek. Aztán meg kell tanítani ezeket a n­gy­­németeket, hogy a világon nem a hatalom van hivatva uralkodni, hanem a jog. Ez a legképzelhetetlenebb hipokrízis egy állam­férfi száján, melynek nemzete a hajóhada ha­talmával uralkodik a vizeken, az ágyúi ha­talmával igázott le három világrészt, a jog­nak egyszerű kinevezésével fészkelte be ma­gát idegen államok tengeri bejárataiba. Gib­raltár, Szuez a jog alapján az angolé­s Egyip­tomot nem egyszerűen zsebrevágta jognak és kötelezettségnek ellenére ? Görögországot a jog erejével kényszerítette-e háborúba elle­nünk, s Archangelszket paragrafusokkal szállta-e meg s nem csapatokkal, hajókkal ? A semlegeseket jogaik tiszteletében szők­tél-d­ta-e arra, hogy neki hajókat engedjenek át ? A semleges Amerikától municziót kapott s a semleges Hollandia vét a semlegesség ellen, ha nekünk sajtot literál ? Az egész világ min­den jogalapját helyettesítették a nyers érd hatalmával, s ők Németországban óhajtanák megtörni a hatalom jogát, hogy helyébe ér­vényesítsék a jog hatalmát ? Bekerntették Középeurópát szuronyok fenyegető erejével. Szárolálatlan milliárdos Lapunk mai száma 20 oldala­ s . Kék mécsesek. Irta Bényi Adorján. Ha­n­yn­odott. Befelé fordulva feküdt az ágyon. Fel­­­riadt, ijedten felült, aztán gyorsan és erőtlenül visszaesett a párnái közé. A párnák forróak és fülledtek voltak és érintésük izzóan fájdal­mas. Szemei görcsös fáradsággal lecsukódtak. .De aztán nagy erőlködéssel felnyitotta és maga elé meredt. Semmit nem látott maga előtt, csak a falnak egy tenyérnyi darabját, a finom szürke selyemtapétás falnak egy kis darabját, melyen mozdulatlan és sötét virágok mutogat­ták arany mellüket . A lehúzott ablakredőnyön keresztül vékony­ csikókban derengett be va­lami álmos szürke és nyomorúságos világos­ság és keskeny árkokat harapott bele a selyem­­tapétába. Figyelt. Ajtó csukód ágát hallotta, aztán még egy ajtót. Mindha a finom nesztelen lépé­seket is hallotta volna és széknek, minek, gyönge arrább tolását. Kinyújtotta a kezét és vékony­ ujjait rá­szorította az aranynyal megformált halott virágokra a falon. Gyönge, gyönge ujjai meg­támadták a virágokat, tépni és szaggatni sze­rette volna őket, de csak körmei süly­edtek bele vékonyan és karczolva a merev burkolatba. Ott a harmadik szobában mintha elcsen­desedett volna minden. Félelmetes és nagy volt ez a csöndesség, mégis mintha a szobákon és becsukott ajtókon keresztül elérkezett volna hozzáig és megrázta volna őt. Ekkor túl az ajtókon és­ túl a sötétségen és a csenden túl egy szelíd és szomorú hang emelkedett föl. Halkan csak, szinte suttogva, a szavak értelmét közben elnyelte a távolság, de a hang lágy és fájdalmas asszony­os csengé­sével őt mégis megkereste. Tel­jesen fölébredten bámult fehér gyermek­­kezére, melyet az az alig hallott hang mintha remegésbe hozott volna. A szive megingott és lüktetve lengeni kezdett a mellében. Árván, ijedten és gyötrődve ejtett egy szót párnájára : »Anyám.” A maga hangja most oly messziről érkezőnek tetszett és oly világítónak. Ez az, ez az egyetlen szó, ebben benne van minden, melegség, aggódás, köny, öröm, félénkség, fiatal lázadás és alázatos fiús szeretet. »Anyám, anyám szegény, szegény te, te drága . . .« Félhalkan, lihegve rebegte s már érezte szemét egyre jobban áttüzesedni és egyszerre lefelé fuldokló fejjel hangosan sírva és zokogva fúrta be fejét a párnába. Anyjának szenvedő szelíd és panasztalan lelke ezen a ha­jnalon bejött hozzá és megmu­tatta magát neki, ő pedig akkor először tágra­­nyílt szemmel megértett mindent. Tizennégy esztendős volt akkoriban. . . Éveken keresztül ismétlődtek meg ezek a dolgok. Már annyira rászokott a természete, hogy nyomban fel kell ébrednie, a­mint apja a párás és tikkadt hajnalban elfordítja az elő­szoba kulcsát, s annyira gépiesen megszokta ezt, hogy szinte már számont­artotta, hányszor is van hetenként, hogy apja este könnyedén megcsókolja anyja homlokát és az ő orczáját és aztán anyja olyankor sokáig néz merev és mozdulatlan, ő mégis oly halálosan szomorú némaságú szemmel a távozó után és aztán sóhajtva aludni küldi őt, míg fáradt keskeny kis kezét végighúzza álmodon a zongorán és a nagy hangszerben valami felcsuklón sírni kezd és ez a személytelen sirás elkíséri őt a szobájába és sokáig ne­m­ tud aludni tőle és mikor már el­aludt végre, akkor mintha két percz múlva hallaná már a nesztelen lépéseket, azt a haza­térő lopózkodást s akkor már reggel van mind­járt, szürkül kint és lassan elfogynak a könyek, a­miket senkitől sem tudva küld által­a rossz hajnalokon anyjának szegénynek, —ő, a vé­kony suhancz, gyáva és szótalan, ágyában, könyeiben, álmatlanságában. S tehetetlenül jajgatni szeretett volna, hogy ő ezen nem tud segíteni. Ha legalább anyja szólana, panasztaná, hozzája fordulna segítségül. De ebben a szelíd asszonyarczban hallgat­tak a kék szemek, az összecsukott keskeny száj és a vonások enyhe némasága. Ő még azt a görcsös makacs iparkodást sem vette észre rajta, mely oly erősen és tökéletesen el akart takarni előle mindent.* ..- ..or elnézte apja arczát. Apja fekete volt, keskeny arcza, magas és szemében valami folyton keresgélő ideges türelmetlen tűz lakott. Szép volt ez az arcz és jó. Finom, nemes, nyugodt és büszke. Csak néha látott rajta átvonulni bizonyos csodálatos árnyékot. Ilyenkor ha követte apja tekintetét, azt látta, hogy anyja arczáról siklik el egyszerre elfáradtan és kedvetlenül másfelé. Szerette volna ilyenkor megfogni az apja pillantását, mind a két kezével belekapasz­kodni és visszavinni az anyjához. De kezei gyermeteg félénken csak a terítő rojtjaival játszottak vagy térdein motoztak ilyenkor tévetegen. Ujjai még nem tudták, hogy ez is csak küzdelem, ez a játék, néma nehéz küzdelem valamivel, a­mi erős és nem engedi, hogy arczába nézzen valaki, mert láthatatlan.

Next