Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
( ■»*Vc’U SÍK/)(> ° V , , _ / Mt*a egy korona. Budapest, 1920. __________________ XVI11. évfolyam, 219. szám.________R Csütörtök, szeptember 16. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: T,f,esJ_pVre ■"""■* K — t mmr* «~rr,» ______ ____ Budapest, Rákóczi-út 54. s». ■ tsr::: : r: £p| Pl n íS él /af» Egy hóra........„ 25 » - a |f ff 1$L iW £.V KIADÓHIVATAL: Egyes számára Budapesten, 10 tafc Vvi fejé fin lm M| Budapest, Rákóczi-ut 54. sa. vidéken és a pályaudvarokon «§8w^;Sj§| ffe $83 •:?»'*$ - '-a; •'l~i Telefőn:József 13-35,József 16-26 1 kDTMa- 0 ff fj a M Ég Mmtm-w. megjelenik ünnep utáni napok Jsf 'Éfti ! Jff FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. tWtf Budapest, Erzsébet körut43. Nem lehet kiindulni abból, amit csak el akarunk érni. A legyen és a van közötti különbséget élesen számba kell veni, különben a legyennek nincs termelő ereje. Ez a megismerés kezd utat törni magának minden téren nincs röstelni valója annak, aki számol vele m ROVÁS. A börze dicséretét nem igen hallhattuk soha a törvényhozásban, legkevésbé a nemzetgyűlésen, legeslegkevésbé olyan agrárius alakról, amilyen a Rubinek Gyuláé. Nem szerelem az, ami onnan beszélt. Nem szimpátia, ami védelmére kelt az ellenséges indulattal szemben. Csak a józan ész és a dolgok ismerete. A börze nemzeti intézmény, ha meganynyian és még olyan zsargonosan tülekednek rajta profitokért. Egy ország börze nélkül épp oly csonka, mint egy — no honnan vegyünk hasonlatot, mely korszerű ? — hát olyan, mint a gazdaság trágyadomb nélkül. A megnyugtatás, melyet a pénzügyminiszter a börzeilleték dolgában adott, megnyugtatás a törvényhozás minden cselekedetére. Nem definitívum és a tapasztalások szerint a hibákat ki lehet javítani. Az egész csak idő kérdése és a tapasztalások szerzése, noha veszteséggel jár, mindenképpen becses. (Harmadik Rovásunkat a censura törölte.) Lesben és van. Valahogyan a lelkekbe megy be inkább csüggesztően, mint srtkesítően a tudat, hogy a politika mégsem csinálhatja azt, ami éppen szándéka, elve, meggyőződése és czélja. Hogy nem lehet függetlenül az adott lehetőségektől és nem törődve az adott szükségekkel, elhatározni valamit s azt hatalmi, vagy bizalmi alapon a reális világra rádiktálni. A pénzügyminiszteri vallomások összes törekvései sikertelenségeiről mintha egy megnyilt szem észleletevolna, mely alkalmas megnyitni a többi szemet is. Olvastunk utóbbi időben igen intranzigens lapokban igen okos fejtegetéseket ugyancsak megismert sikertelenségekről és szükségekről, melyek valamelyes megalkuvást parancsolnak a politika akarása és az élet parancsa között. Ez a szükség most már végzetesen parancsoló. Minden nemzeti lét alapja mégis csak az állam s az állam létalapja a pénzügyi szilárdsága, mely ismét csak rendezett társadalmi és közgazdasági viszonyokat tételez föl. A tíz milliárdnyi deficit magában véve nem kínálkozik megbízható alapnak, de nem is volna döntő szerencsétlenség, ha epizódnak maradna meg. Ellenben éppen a pénzügyminiszter konfessziói szerint ez a deficit nem epizód. Egyetemes viszonyok és okok hozták létre s ha ezek megmaradnak, nem tudni, mi alapon várhatnánk a jövőben más okozatokat. Nem akarunk ezúttal részletekbe bocsátkozni. A fő baj, hogy amikor a politika azzal akar nagyobb etikát a társadalomba bevinni, hogy a nagyobb etika létét egyszerűen deklarálja, addig a valóságban az önzés, a magánérdek és az osztályérdek soha tánczát nem járta kiméletlenebbül, mint éppen most. Nem csodáljuk és a világért sem valljuk, hogy ezt a mai politika tette. Ez így van s a politika csak azzal hibázik, hogy nem akar róla tudni s vele számolni. Annyi baj és annyi áldozat után mindenki, mikor uj rendszerhez fűzi reményeit, előnyöket vár tőle a maga számára. Az uj rendszernek az a végzete, hogy rengeteg a vak követője, a mikor követelésről van szó s szinte el van hagyatva, a mikor neki vannak követelései. Minden eszme szép és a legszélsőbb koncepcióban is lehet igazság, de egy új világnézlet a kiki magának gyakorlati alapján nem vezethet ahhoz az egységes nemzeti megerősödéshez, amely nélkül a világnézletnek, a legtisztultabbnak is, sikertelenség a vége. A bankgassei milliók. Korláth ezredes nyilatkozata. Hajós szerepéről. — Megtartják-e az elnapolt tárgyalást. Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy HajósTenő követségi titkár rágalmazás miatt feljelentést tett a külügyminisztérium három tisztviselője ellen. Ez ügyben megtartott tárgyaláson a vádlottak közül személyesen csak egy jelent meg, a két távollévő tisztviselő pedig ügyvéd útján képviseltette magát. Tekintettel azonban arra, hogy a külügyminisztérium kilátásba helyezte, hogy gondoskodni fog arról, hogy a távollévő két tisztviselő, akik külügyi szolgálatban külföldön tartózkodnak, a legközelebbi tárgyaláson jelen lehessenek, a tárgyalást október 29-ére napolta el a bíróság. A tárgyalás után megjelent szerkesztőségünkben Korláth Eörs ezredes, aki a bolsevizmus alatt Bécsben nagy szerepet vitt az ellenforradalmárok között és aki az ellenforradalmi komitének is tagja volt. Korláth ezredes volt tulajdonképpen az ellenforradalmi katonatisztek vezetője és mint ilyen közvetlen tudomása volt az összes ellenforradalmi dolgokról és így a bankgassei milliók ügyéről is. Korláth Eörs ezredes egyébként a lapokban megjelentekre, valamint az azokra hivatalos helyről jövő kommünikére vonatkozólag a következőket mondotta el: — 1. Ismeretlen az a hivatalos hely előttem, ahonnan nem engedik Hajósnak az érdemeit kisebbíteni. Ez senkinek sem áll érdekében, de még rá kell mutatnom arra, hogy a 135 milliónak a megszerzése és elemelése kizárólagosan Hajósnak az érdeme, de hangsúlyozni kívánom, ezen akczió egészen külön áll minden egyéb forradalmi akcziótól, 03 a bankgassei Magyar Háznak tisztek által való megszállásától és szovjet követek letartóztatásától. Határozottan megállapítani kívánom, hogy 1919. év tavaszán Hajós Bécsben semmiféle ellenforralta..fij 'szervezkedé.Idén részt nem vett, mert fi ugyanakkor Kun Bélának felajánlotta szolgálatait és e czélból külön repülőgépen Budapestre utazott, tehát semmiféleképpen ellenforradalmár nem volt, hanem ugyanabban az időben a pesti bankároknak valutát sikolt. Ha ő ellenforradalmi akcióban részt akart volna venni, mi azt határozottan visszautasítottuk volna, mert olyan egyénnek a szolgálataira — ki az októberi forradalomban kiváló érdemeket szerzett, hogy ezekért az érdemekért őt a Károlyi-kormány minden kvalifikáczió hijján követségi titkárrá nevezte ki — semmiféle körülmények között nem reflektáltunk volna. 2. A Magyar Háznak a tisztek által való megszállása és a szovjetkövetek elrablása kizárólag a bécsi magyar ellenforradalmi tiszteknek az érdeme. Ezen akczióban Hajós, mint aki a helyszínen tájékozva volt, résztvett ugyan mint tájékoztató, de abban semimi szerepe és ezen akcziónak a létrejöttében semmi érdeme nem volt. ■ 1 3: A követségen elhelyezett milliíknak és onnan való elvitelének az ideája sem volt Hajósé, mert egy magyar tiszt április végén már ilyen irányban megtette a szüséges lépéseket a bécsi hatóságoknál és ki akarta eszközölni, hogy azok egy ilyen akció esetén passzív jóindulatot tanúsítsanak, ami tekintettel a munkásság akkori kommunisztikus hangulatára, nem helyeztetett kilátásba. 4. Midőn május 1-én a tanácskormány Budapesten bukni látszott és a népbiztosok menekülése már anynyira elő volt készítve, hogy e napon a bécsi követségtől öt személy és egy teherautó rendeltetett a kisirályhidai állomásra, hogy azokat Bécsbe szállítsa. Hajós nagyon ügyesen ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy köpönyeget fordítson, magát ellenforradalmárnak biztosítsa és hazafias érdemeket szerezzen. Ezen tervét nagyon czélirányosan, kíméletlenül végre is hajtotta és a sikerhez hozzásegítette őt az a körülmény, hogy a bécsi elenforradalmi akcziónak nem volt akkor pénze és az ellenforradalom a szükséges pénz hiánya miatt erőre kapni nem tudott és így a bécsi ellenforradalmi akczió vezetői kapva kaptak azon az alkalmon, amikor náluk az előttük még egészen ismeretlen Hajós május 1-én megjelent s a 120 millió osztrák-magyar bankót és egy másik fel nem nyitott bőrönd tartalmának az elhozatalát a követség épületéből felajánlotta. Kötve hiszem, hogy ezek az urak Hajóssal egyáltalában szóba álltak volna, ha ismerték volna Hajósnak a forradalmi tevékenységét, a Kun Bélának való felkínálkozását és Sasvári dr. Bécsbe szökött magyar kommunista ügyvéddel való barátkozását és valutacsempészéseit. A történelmi igazság szempontjából megállapítani kívánom, hogy bármennyire is készülődött a tisztikar egy ilyen pucsnak a végrehajtására, az egész akczió improvizialiter történt a május 1-i budapesti események hatása alatt. Ezen közleményemmel tehát személyek nevelt és egyének érdemeit kiemelni akarattal elkerülöm és ezen nyilatkozatom senki ellen sem akar tendenciózus lenni. Ezekkel pusztán csak a rideg tényállást óhajtottam megállapítani. 5. Hogy Hajós mily összegeket és mily czélból vett fel, az akcióban résztvett magyar tisztek előtt ismeretlen, különösen hangsúlyozni kívánom, hogy az akcióban résztvett tisztek pusztán önzetlen hazafiság által vezérelve cselekedtek és viselték cselekedetük következményeit hetekig tartó fogságon át, anélkül, hogy kiadásaik fedezetére egy fillért is felvettek volna. Beszélik, hogy az október 29-ére halasztott tárgyalást minden valószínűség szerint nem fogják megtartani, mert az illető külügyi tisztviselők, felsőbb utasításra, kimagyarázással fogják elintézni az ügyet, amit minden valószínűség szerint Hajós el is fog fogadni. Az ügynek pertraktárlása a mai időkben nem kívánatos s éppen ezért minden lehetőt elkövetnek, hogy ez az ügy béké,tm és mindegyik félre kielégítő módon intéztessék el Nagy Pál liberális politikát hirdet. (A Külföldi Kölcsön felé. — Egységes sorakozás az ellenzék akczója ellen.) T hogy Nagy Pál bácsalmási képviselő "a potvita folyamán kilépett a kormánypártból. Kilépését azzal okolta meg, hogy mint jobbágy szülök gyermeke nem járulhat hozzá a dereshez. Nagy Pál most beszámoló beszédet mondott kerületében. Mint ellenzéki képviselőhöz illik, éles bonczés alá vette a kormány politikáját. Hangsúlyozta, hogy a magyar politikának kereszténynek és nemzetinek, de egyúttal liberálisnak is kell lennie. Mint értesülünk, fontos pénzügyi tanácskozás van abban az irányban, hogyan lehetne a költségvetésben mutatkozó óriási deficitet redukálni. Valószínű, hogy a közeljövőben sikerül megtalálni a pénzügyi helyzet orvoslásához szükséges eszközöket. A szóban levő pénzügyi tanácskozás külföldi tényezők bevonásával folyik és reményteljesnek ígérkezik. A beavatottak jelentős lépésnek tekintik ezt a tárgyalást egy nagyobb összegű külföldi kölcsön felé. Siker esetén milliárdokkal tudnák csökkenteni ezen a réven a mintegy tízmilliárdos deficitet. A nemzeti gyűlés holnap végez a tőzsdeadót a vasadal és nyomban a numerus clausus ügyét veszi elő. Bernolák Nándor dr. és elvbarátai névszerinti szavazást fognak provokálni arról az indítványról, amely expressis verbis akarja kikimondatni a javaslatban, hogy hány egyetemi hallgató vehető fel a felekezetek számarányához mérten. Holnap Prohászka Ottokár dr. szólal fel elsőnek ehhez a javaslathoz. Sorakozás Frinterschek ellen. A kormánypárt — úgy látszik — taktikát változtat. Ma este ugyanis hosszasan beszéltek arról a pártkörben, hogy nem adnak ugródeszkát Friedrichéknek akciójuk a teatrális lebonyolításához. Egyszerűen nem szolgáltatnak hallgatóságot valahányszor interpelláczió vagy egyéb felszólalás hangzik el a Friedrich-csoport részéről. A kormánypártnak az a felfogása, hogy az ellenzék akciójának személyi kérdések a fő mozgatói, a nemzetgyűlésnek pedig egyéb fontos tennivalói is vannak, semhogy nap-nap után ilyen ügyekkel foglalkozzék. Ezzel szemben a Friedrich-csoportnak eltökélt szándéka, hogy folytatja a küzdelmet, sőt kíméletlen támadásokká fokozza a harczot. Beszélgetés Ulain Ferenczczel. Sréter István honvédelmi miniszter mai válaszában a többi között kijelentette, hogy Ulain Ferenczet és Lengyel Zoltánt is meghallgatta a Heltai-ügyben. Munkatársunk kérdést intézett Ulain Ferencz dr.-hoz, a Tisza-család jogi képviselőjéhez: mi a véleménye a honvédelmi miniszter mai válaszáról! Ulain dr. ezt volt szíves mondani: — A honvédelmi miniszter úr a tényállást a valóságnak megfelelően ismertette. Igen valószínű, hogy a belőle levont konzekvenczia is megáll, vagyis lehetséges, hogy — amint mondotta — egy zsidógyerek trükkjének ültünk fel. Nekem ugyan más felfogásomvan ebben a tekintetben. Azok a levelek, amelyeket János Andor, és Heltai, Viktor, Bauer, alhandagyár•