Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

.jfr/ A Landvay-afiezai sífilkos vallomása. (Na este elsőjük két bűntársát is*) A Weisz Manfréd villájában elkövetett gyilkosság tet­tesét ma délben a keleti pályaudvarnál sikerült kézrekeríteni. A rendőrség rögtön a gyilkosság után mozgósította az összes detektíveket, a­kiknek bravúros munkája már az éjszaka­ folyamán nyomva vezetett. Biztosan tudták, hogy a gyilkos betörő Budapest - tét és félelmes fertőjének melyik zsombék­­jában rejtőzik. Megtudták, hogy kikkel szokott érintkezni és személyleírása is ismeretes volt. A detektívek éberen figyel­ték a Csikágó sötét rejtekeit és biztos volt, hogy a gyilkos nem menekülhet. Déltájban eztén a keleti pályaudvar kiren­deltségét figyelmeztették egy fiatal, parasztos külsejű fiatal­emberre. Egyik detektív rögtön utána eredt. Ez, a­mint észre­vette üldözőjét, futni kezdett és revolvert fogott rá, de a­mikor látta, hogy segítség érkezett és körülfogták, eldobta fegyverét és könyörögni kezdett, hogy ne bántsák, inkább mindent bevall. Erre beszállították a főkapitányságra, a­hol először Nagy Károly detektívfőnök hallgatta ki. Bevallotta, hogy ő a tettes, Kun Sándornak hívják és a czeglédi fogházból szökött meg néhány nappal ezelőtt, a­hol betöréses lopás miatt ült. (István­ út 10. szám.) Közben a detektívek lázasan folytatták a munkát, hogy a gyilkos környezetét és esetleges bűntársait felkutassák. Halász Ferencz detektívfelfigyelő, Nagy Sándor, Kiss Lajos, Szathmáry Ferencz, Szűcs Kálmán, Csontos János, Imre Já­nos és Widlicska Mihály detektívek, a Fazekas-csoport tagjai egész nap dolgoztak és délután öt óra tájban már fel volt derítve a gyalázatos bűntény minden részlete. Kiderítették, hogy a gyilkos állandó tanyája Atal Lajosné István­ út 10. szám alatti vendégleft volt, a­mely egyik legkedveltebb találkozóhelye a keleti pályaudvar környéki betörőknek és tolvajoknak. A gyil­kosság után Kun ide menekült, itt elmondta a dolgot egy ha­vernének, a­ki Rigó Józsi néven ismeretes, ez elszakadt katona nadrágja helyett egy fehér nadrágot adott neki, innen elment a Dohány-utcza 54. szám alatt lakó barátnőjéhez, Hegedűs Mancz.1 cselédleányhoz és ott töltötte az éjszakát. Reggel visszatért az István-úti lebujba, majd déltájban a keleti pályaudvarhoz ment, hogy elutazzék, azonban felhívták rá Windisch, Waekler és Magyari detektívek és Magyari rendőr figyel­mét- A gyilkos azt mondja, hogy barátai árulták el. Az István-úti vendéglő főpinczéra azt állítja, hogy nem tűnt fel Kun gyanús viselkedése és két társával nyomon kö­vette a pályaudvarhoz és ők szóltak a detektíveknek. (A gyilkos vallomása.) Este hat órakor a főkapitányságon megkezdték a gyilkos Betörő részletes kihallgatását. Pufók és szelíd arc­ú, középmagas termetű fiatalember Kun Sándor. Saját állítása szerint még nincs tizennyolcz éves. Az első ijedelmen már túl van és nyugodtan ül a detek­­tivszobában. Kezéről levették a köteléket és az egyik de­tektiv czigaretát sodor neki, aztán megkezdődik a kérde-­zősködés. Kun nagyokat szippant a czigarettából és közben csöndes hangon, mintha mesét mondana, elbeszéli véres tettét:­­­ — Négy-öt házba bementem, de semmi sem volt. Itt előbb a pinczébe mentem, ott találtam egy vaskapcsot, azt a belső zsebembe dugtam, azután felmentem a második eme­letre. Egy ajtón bezörgettem, hogy lássam, van-e ott valaki, mert ha igen, akkor eljöttem volna, hogy máshol próbáljak. Be csend volt, erre benyomtam az ajtót és dolgozni kezdtem. Egyszerre csak hallom a nyitást. Megijedtem és elbújtam a szekrényajtó mögé. Nem­ igaz, hogy a befőttet megettem, mert­ rothadt volt vagy milyen. . . Hallom, hogy a­ki bejött, azt mondja:­­) Istenem, itt jól betörtek !«Aztán beljebb jött és kiabálni kezdett: »Na, itt is elvittek egy csomót.« Megállt » konyhaajtóban és nézett szanaszét, azután meglátta a csipemet és a kulcscsali nekem jött. Kezemben volt a rövérrel, egyet lőttem találomra. A balkezem megfogta, kirántottam, megvágott és láttam, hogy vérzett. Ez­ most már komoly, gondoltam és négyet lőttem egymásután belé, a­mint le akart nyomni a földre és kapkodott a ■pisztolyést. Ekkor leesett és én kiszaladtam. Lem­ kérdezték, hogy ::M. van, mi van Te 'Mire én azt mondtam ijedtemben, hogy: *Clit fenn van egy ,bácsi.« A soffőr is meg akart fogni, de nem mert. Elfutottam és üldözni kezdtek. Láttam, hogy az autó háttal jön utánam, meg se fordították, úgy siettek. A házakon és udvarokon át a Ligetbe menekültem. Ott eltévesztettek. A Ligetből bemen­tem az István-út tízbe, ott ismerős vagyok, ott volt a bará­tom, a Józsi. Elmondom neki, hogy megöltem egy embert. Nagyon megijedt, hogy most végem és hozott egy­ fehé­r nad­rágot. Azután vártam a kis szobában este fél kilenczig és vacsorát kértem az asszonytól. Pörköltet ettem, de sem­mit sem fizettem érte. Leszámolásra ment. Ott csak a a­mikor száj ra van, akkor fizetünk. Én egyszer már fizettem 700 koronát az asszonynak. Azután elmentem egy pineze­­helyiségbe és onnan a lényhez a Dohány-utczába. Nagyon meg volt ijedve, mikor elmondtam a dolgot. Ott voltam éjjel a cselédszobában, de nem aludtam, mert izgatott voltam. Reg­gel visszamentem az István-pt tízbe, a kis szobában lefeküd­tem és fél tizenkettőig aludtam. Délben, a­mint a pályaudvar­hoz megyek, egyszer csak jön utánam valaki. Lőni akartam, de aztán eldobtam a lever­veit. És ide hoztak . . . Elmondta ezután Kun, hogy az apja Tápióságon nap­számos, mindössze három osztályt járt, hazulról rég elűzték, azért volt kénytelen lopni. A forradalom alatt önként kato­nának ment, de onnan is megszökött. Soha sem volt rendes foglalkozása. A további kérdésekre elmondja, hogy a revolvert még a kommün alatt szerezte és otthon rejtegette. Most, hogy a fogházból megszökve hazament, vette magához. (A bűntársak rendőrkézen.) A detektívek az esti órákban kézrekerítették Kun jó barátját, Rigó Józsit is, a­kitől a fehér nadrágot kapta. Rigó Józsi szintén 18—20 év körüli fiatalember és jól ismert alakja a pesti tolvajkrónikának. Tagadja, hogy Kun betöré­seiről előzetesen tudott volna. Ugyancsak este előállították a gyilkos betörő szeretőjét, Hegedűs Margit cselédleányt is, a­kinél a tegnapi éjszakát töltötte. Azt állítja, hogy Kim nem mondta el neki a gyilkosságot, különben nem mert volna vele egy fedél alatt maradni. Beidézték a rendőrségre Kun két leány­testvérét is, a­kik elkeseredett zokogással panaszkodtak, hogy a rossz fiú egész életüket­­tönkretette. Kihallgatás" után elbocsátották őket. Kun Sándort csütörtökön délben átkisérik az ügyész­ségre és a­mennyiben megállapítást nyer, hogy tizennyolc­a­dik évét betöltötte, statáriális bíróság elé kerül. Megválasztották az alpolgármestereket (Folkushájey — Rényi­­— Buzáth dn.) A tiszt­újítás során a székesfőváros törvényható­sági bizottsága­ megválasztotta az alpol­g­ár­mestereket. Azeredmény — minthogy a liberális­­nak a szavazásban nem vett részt — nem volt két­séges ; a közgyűlés Folkusházy Lajos eddigi alpolgár­mestert, Rényi Dezső és Buzáth János dr. eddigi tanácsnokokat emelte az alpolgár­mesteri díszes tiszt­ségre. Valamennyien régi, kipróbált mun­kásai a főváros köz­­igazgatásának és mél­tóak rá, hogy a fővá­ros ügyeinek intézé­sében vezető és döntő szerepet játszszanak. Fo­rkusházy t­evékeny­­­ségét ismeri a fővá­ros közönsége. A há­borús közélelmezés zavartalansága és az, hogy a háborús évek­ben Budapest volt Európa legjobban élelmezett városa, — a­mint Sipőcz pol­gármester üdvözlő beszédében mondott­a — Folkusházy elvi­­tázhatlan érdeme. — Rényi Dezső, a ta­nácsnak a múltban méltatlanul mellő­zött tagja, a­ki mindig or volt és soha nem ke­reste a klikkek kegyét, a­ki mindenkor fontos ügyosztályok élén állva, csendben és becsülettel állotta helyét, azok közül való, a­kinek megvál­­asztása nemcsak jogos és kívánatos volt, de a kinek alpolgár­­­mesterré történt elő­léptetésével a tör­vényhatóság önma­­gát tisztelte meg. — Buzáth János dr. al­polgármester az erős, érhetetlen meggyő­ződésű emberek kö­zül való. Képzett, nagyeszű munkaerő, a­ki a főváros hűséges szolgálatában majd három­ évtizedet tölt el; egyike azoknak a főtisztviselőknek, a­kiért ügyosztályának személyzete rajon­gott, a­kit minden ügyosztályban, a­hol megfordult, a tiszt­viselők szeretete és —gt. . v* ragaszkodása vett ke- f /) <’ ske/vA sí­rül. Igazságos,. szi-L/C goru, de jóságos, me­legszívű ember. Mint már említettük, a közgyűlés liberális elemei a szavazásban nem vettek részt. Nem pedig azért mert a kijelölő választmány Déri Ferencz dr.-t, az eddigi első alpolgármestert kizárta a választásból A választmánynak ezt az eljárását, a­melynek igaz­ságtalan és méltánytalan voltára már ismételten rámutattunk, a de­mokraták részéről Pető Sándor dr., a vá­rosi polgári spárt ré­széről pedig Gaál Vilmos dr. tették szóvá. Pető az elis­merés meleg szavai­val emlékezett meg Déri eddigi önzetlen, becsületes munkás­ságáról és a közgyű­lés színe előtt szere­tettel és tisztelettel búcsúzott tőle. Be­szédének egyes ré­szei, a­melyekben éle­sebb kritika is volt, az ellenmondások és közbeszólások egész ITM özönét váltották ki./ j/4, • , »Boldog újévet ki­vánunk ! Menjen Je­­v / • / ruzsálembe! Maguk • alatt is igy volt !« — ilyen és ehhez ha­sonló k­özbeszólások hangzottak el. Pető felszólalására Wolf Károly dr. válaszolt és kijelentette, hogy a ki­jelölő választmány csak a főváros érdekeit szolgálja, függetlenül attól, kinek tetszik a jelölés, kinek nem. Három indítványt is letárgyaltak: Baranski Gyula dr.-ét arról, hogy a katolikus plébánosokat csak katolikus bizottsági tagok válaszszák. Ezt egyhangúan elfogadták. — Kovács Andor az aprópénzhiány meg­szüntetésére tett indítványt, a­melyre vonatkozóan a polgármester­ kijelentette, hogy a tanács ebben az ügyben már felért a kormányhoz. — Nagyobb vihart váltott ki Gál Jenő dr.-nak a Dunabizottság székhelye ügyében tett indítványa, a­melynél Csetty Ferencz azt a taktikai hibát követte el, hogy a kormány iránti bizalomra hivatkozva, napirendretérést javasolt. Óriási lárma tört ki erre. A szituácziót Sipőcz polgár­­mester mentette meg azzal, hogy az indítványt a t­anárihoz utasította. Erre azután helyreállott a csend. Kínos feltűnést keltett, ho­yz­ a közgyűlés tartama alatt nyomatott czédulákat osztogattak a zsidó és 1920. AZ ÚJSÁG IX. 16. 3 szabadkőműves tisztviselőkről. A czéd­ula, a­mely számos valótlanságot tartalmaz, azzal fenyegeti meg a közgyűlést, hogy ha nem választ kizártan keresztény magyar tisztviselőket, a közvélemény majd méltó ítéletet tart felette. A czédulát megmosolyogták és f­eldobták. Ennyi volt a hatása. (Zó.) Az olasz-franczia barátság (Nem alkotnék közös külpolitikai frontot. — Új franczia-angol találkozó.) A franczia lapok az aix-les-bainsi értekezlet ered­ményéről megelégedéssel nyilatkoznak. A találkozás eleinte hűvös és várakozó jellegű volt, később aztán mind barátságosabb és bizalomteljesebb lett. Az olasz sajtó a tanácskozás eredményét lényegesen másképp közli, mint a franczia sajtó. Az olaszok a m megbeszélé­­sek fő eredményeként azt szögzik le,­­hogy mindkét kor­mány megállapodott arra nézve, hogy a jövőben min­­den alakban lemondanak arról, hogy közös külpolitikai frontot alkossanak. A két ország viszonyát inkább úgy képzelik, hogy szabadon fognak együttműködni és esetről-esetre egy­mást támogatni. A római­ lapok részletesen foglalkoznak Millerand és Giolitti találkozásával, de tartózkodnak minden poli­tikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános pesszimizmus­­­sal fogadják. Megállapítják, hogy a franczia-olasz szempontok né­mely kérdésben fedik egymást,­­Oroszországra és Né­­metországra vonatkozóan azonban áthidalhatatlan nézeteltérés választja el őket egymástól. Az Adria-kérdésben szin­tén bizalmatlanság uralkodik. Párisban tudni vélik, hogy a franczia külügymi­nisztérium és a párisi angol nagykövet közvetlen tár­gyalásokat kezdett, hogy minél előbb találkozás jöj­jön létre Lloyd-George és Millerand között. Londonnak állítólag máris javaslatot tettek a körül­belül két hét múlva tartandó találkozásra, a­mely ál­lítólag Biaritzban lesz. hirek. * * * IV. * * * * * * XI. — Lesz-e annyival kisebb a zsemlye, a­mennyivel nagyobb lesz az ára ? — IV. Károly és a délszlávok. Ha a történelem — mint Carlyle mondja — csakugyan nem más mint a hírek kivonatos összefoglalása, akkor az újságírás is történetírás és az újságíró történetíró. Ezt a felfogást megalapozza és igazolja Lakatos Sándor könyve, mely IV. Károlynak a délszláv kérdésben való magatartását ismerteti. A munka az 1918-iki események következté­ben politikai nézőpontból alig lesr jelentőséggel, mert hiszen bármennyire is megvilágítja az eseményeket, a helyzeten változtatni aligha tud már. Annál értéke­sebb a történetíróra nézve, a­ki valamikor az egykori osztrák és magyar birodalom összeomlásának rejtett okait fogja keresni. Bizonyos, hogy a délszláv­ probléma nagyban elősegítette a katasztrófa kialakulását. Ezt sohase láttuk világosabban, mint most, Lakatos Sán­dor könyvének átolvasása­ után. Láttuk, talán csak sejtettük, hogy ez a kérdés is, mint minden más kér­dés, mely rajtunk kívül eső tényezők beleszólását is provokálja, mozgásba hozott minden magyarellenes erőt s ha a látszat a mellett is szólott, hogy a délszláv kérdést a mi javunkra akarják megoldani, az igazi törekvés az volt, hogy Szent István birodalma ne gya­­rapodhassék még abban a mértékben sem, a­mely őt a történelem adta jogánál fogva megilleti. Az aknamun­kák sötét boszorkánykonyhájának füstje árad ki Laka­tos könyvéből s látjuk, hogy titokban még azok is két színű játékot folytattak, a­kik a nyilvánosság előtt Magyarország barátainak mutatkoztak. Inkat!’­ a kés­leltetés, mint a megoldás volt a czél és a késleltetés, mely örök sorsa volt az osztrák és magyar közös problé­máknak, erős lökést adott a katasztrófának, holott az idejében való megoldás értékes erőszaporulatot jelen­tett volna nekünk és rajtunk keresztül annak az erő­nek, melyet a­­ monarchia megmentése érdekében harczba vetettünk. Ez a tudat igen fájdalmas, de a történelmi igazságokat fel kell fedni még az esetben is, ha azok nem kellemesek. Lakatos Sándor fáradhatat­lan szorgalommal és minden méltánylást megérdemlő lelkiismeretességgel­­gyűjtötte össze azokat az adato­kat, a­melyek ezt a kérdést minden oldalról megvi­lágítják. A történetíró, a­ki a világháború és a ka­tasztrófa okainak egész komplexumát egybefoglalja valamikor, igen nagy hasznát veszi majd Lakatos Sán­dor könyvének. A száz oldalas munka a Kultúra ki­adásában jelent meg. Ára 24 korona. — A kisgazdaminiszter az árumintavásáron. Sokoró­­pátkai Szabó István k­isg­zdaminiszter ma meglátogatta a XI. áruminta vásárt és az üdvözlő beszédre adott válaszában k jelentette, hogy a kiégsz faosztály teljesítőképessége határá­hoz ért, ha az ipar nem jön segítségére. A látogatás után ban­kett volt, a­melyen rámutatott a miniszter, hogy a két termelő osztálynak vállvetve együtt kell működnie. —­ Kossuth Lajos sírjának megkoszorúzása. A füg­getlenségi párt ma megkoszorúzta Kossuth Lajosnak a kerepesi­ uti temetőben levő sírját. P. Ábrahám Dezső nagyhatású beszédet mondott az ünnepségen.­­ Meghosszabbították a czukorszelvények érvényessé­gét. A tanács közli, hogy az augusztusi élelmezési jegyek »K 18.« számú szelvényére szeptember 30-ig szelvényenként 50 dekagramm importczukor vásárolható, kilogrammonként 119 koronáért

Next