Az Ujság, 1922. február (20. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-25 / 46. szám

* A shimmy ellen, a küzdelem a tánctőrület ellen. — Ji középiskolai diákok védelme. — Iskolaigazgatók nyilatkozata. 1 A Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók I ■Egyesülete hétfői ülésén állást foglalt­ a tánczdáh­­ ellen, a­mely most már a középiskolás diákokat is megfertőzi. A kis rea­listák, gimnazisták is hálóznak, tánczolnak, sőt — Isten bocsá’ — shimmyznek is. Persze nemcsak a kicsinyek­­ táncza ellen indult meg­­ a hadakozás, hanem fő­leg a felnőttek ellen, a­kiktől a gyermekek el­tanulják a tánczolást. Nem hiszszük azonban, hogy a hang komoly. Mert hiszen miből fa­kad az a feneketlen nagy tánczolási kedv, a­­sti most’ erőt vett az embereken, nemcsak Magyar­­országon, hanem az egész földkerekségen minden­felét? A világháború véres borzalmai után és a mostani napokban, a­mikor annyit kell küzdeni a megélhetésért, nem csoda, ha az emberek este el akarják feledni a gondterhes nappalokat. A zene, a táncz, ha csak pillanatokra is, elűzi a fájdalmat, mámorba fullasztja a háború rémsé­­ges emlékeit és enyhíti a minden nap megújuló nehéz küzdelmet a létért. Tánczőrület, —­ mondják — de ez az őrület megenyhülést hoz. És senki sem követelheti a szenvedő emberektől, hogy ne úgy örüljenek az életnek, a­hogy tudnak és a­hogy akarnak. Kik, mit és hogyan tánczolnak ? — Mindenki tánczol — mondotta az egyik legismer­tebb belvárosi táncztanár, a­kitől véleményt kértünk az­­úgynevezett tánczdühről. — Öregek és fiatalok jön­nek hozzám és mondhatom, hogy a táncztan­ároknak sok a dolguk. A Belvárosban, Lipótvárosban, a Teréz­városban éppen úgy mindenki igyekszik megtanulni tánczolni, mint odakinnn a külvárosokban, Zuglóban,­­Angyalföldön. Mi sem tudjuk mással megmagyarázni ezt a nagy tánczkedvet, mint azzal, hogy az emberek kimerültek a sok szenvedésben és felüdülést keresnek. , Nem akarok reklámot csinálni, a táncznak, de hiszen azt mindenki tudja, hogy a táncz a legjobban szórakoz­tat Leköti minden figyelmünket érzékünket: a zene és a ritmikus mozgás. — Hogy mit is tánczolnak ma Pesten! — folytatta a tánc­tanár. — Azt, a­mit Newyorktól kezdve Szent­pétervárig. Természetesen nálunk sokat csárdisoznak. Azután keringőznek és bosztonoznak. A one-steppet tavaly óta bécslesen tánczolják. Csak zárt figurákkal, simán. A múlt szezon óta általános kedvelt táncz a gyönyörű franczia valezer. Most pedig egyre terjed, bármennyire is haragudjanak sokan rá, a shimmy. — A shimmy nem erkölcstelen táncz. Legalább is­­éppen annyira nem, mint a többi. Minden tánczot le­het erotikusan tánczolni, parkett-figurákkal és lehet finoman, mint a­hogy tanítjuk és a szalonokban tán­czolják. Azt hiszem, azért van olyan sok ellensége a shimmynek, mert nehéz táncz és az ügyetlenek nem ké­pesek megtanulni. Azt is mondják, hogy nemzetietlen. Igaz, hogy nem magyar, de hiszen a boszton, a valezer sem az, sőt a franczia négyes sem. A shimmy egyes mo­tívumai legalább hasonlítanak a csárdáshoz. Sőt csár­­­­dászenére lehet shimmyzni is. Azok a társadalmi egye­sületek, a­melyek a shimmy ellen küzdenek, nemcsak tánczdivatot szeretnek diktálni, hanem sok más egye­bet is. De ha minden sikerülne is nekik, divatot nem lehet ráerőszakolni az emberekre. Sem öltözködésben, sem a tánczban. Ili Paris diktál és a­mit Parisban el­fogadnak, azt elfogadja az egész világ és tánczolja, a­mig csak meg nem unják. Ji legszebb táncz a shimmy, shimmy ! shimmy ! shimmy . . . I 'Az Újság báli tudósítója az idei farsangról a követ­kezőket mondja­: — Van tánczdüh, vagy nincs tánczdüh! Farsang van! És ilyenkor még ab­ban az erkölcsös és annyi­szor hangoztatott régi, jó világban is tánczoltak öregek és ifjak. Hétesz­tendős böjt után az idén van először igazi békebeli farsang. Csakhogy az idén nincs meg a farsang bé­kéje. Nagyon sokan­ harag­­szanak a tánczolókra, azt mondják, ilyen idők nem alkalmasak a vigasságra. Pedig sírva vigad a ma­gyar, de vigadva is busul. — A shimmy körül is háborúság folyik. Vannak shimmysták és antishimm­ysták. Több bál tánctrendjé­ben nem szerepel a legújabb tánet. Ezt az engedményt azért teszik a rendezők, hogy a papák, a­kik többnyire sh­­­in­in j­­ell­en­esek, elengedjék a leányukat. Néhány bá­lon tényleg nem akartak shimmyt huzatni, de a bálo­zók mindig követelték és a rendezőség végül huzatta a shimmyt. Egyik legutóbb tartott előkelő bálon szintén nem volt programoiba véve a shimmy. Hajnal felé az­után mindenki türelmetlenül kiabált: vé­d­ni Shimmyt! Shimmy! A rendezők azonban hajthatatlanok maradtak. — Destruktív tánczot nem tánczolnak a mi bálunkon —­ mondották. Azonban mégis csak tánczoltak, mert addig nem volt sem csend, sem rend, a­míg a czigány nem húzta: — Legszebb táncz a shimmy! ... A farsang elején egy na­gyon előkelő bálon tör­tént a következő eset. A méltóságos úr két leányát shimmyre kérte fel két ifjoncz. — Nem tudnak a leá­nyok — mondotta kemé­nyen a méltóságos úr. — Különben sem engedem őket shimmyzni. A­mikor aztán megszólalt a zene, az öreg úr izgett­­mozgott a tüzes muzsikára és gyönyörködött az előtte tán­czoló párokban. Majd felkereste sietős léptekkel a két kikosarazott fiút, és lelkendezve kiáltotta feléjük: — Laczi, Pista, tanítsátok meg a leányokat shimmyzni! Pedagógiai szempontból. Kérdést intéztünk Viszota Gyula főigazgatóhoz, a középiskolai ügyosztály vezetőjéhez: — Már intézkedtünk, — mondotta — hogy engedély ne adassák tánczos ifjúsági mulatságokra. Arról van ugyanis szó, hogy a középiskolai ifjúság szoc­iális egyesületeinek izmosítása czéljából hangversenyeket szokott rendezni. Megtörtént két esetben, hogy tánc­­­c­al kapcsolták össze az ilyen jótékonyczélű művészi összejöveteleket. Az első kerületi és a VI. kerületi gimnáziumban rendeztek ilyen hangversenyeket. Mi­helyt értesültem a dologról, azonnal felkértem a fő­igazgató urat, hogy ne adjon többé engedélyt ilyen mulatságra. Pedagógiai szempontból meg nem enged­hető, hogy a középiskolai ifjúság esetleg késő éjsza­káig hódoljon a táncz szenvedélyének. Minden közép­iskolai tanuló járhat táncziskolába, szüleinek fel­ügyeletével. Intézkedés van rá, hogy az igazgató urak ellenőrizzék ebből a szempontból az ifjúságot, nem akar ez vexatúra lenni, de az ellenőrzésről éppen az ifjúság érdekében nem mondhatunk le. Sajnos, sem a szülők, sem az ifjúság nem tartja magát ehhez a kö­telességéhez, legtöbben nem is jelentik be, hogy tánc­­­iskolába járnak. Ez ellen tenni fogunk. Egy középiskolai igazgató nyilatkozata. Ugyancsak ebből a szempontból­ kikértük az egyik gyakorlati pedagógusnak is a véleményét. Korpás Fe­renci úrhoz, a mester-utczai főgimnázium igazgatójához fordultunk kérdésünkkel, a­ki az alábbiakat mondotta: — Intézetünkben éppen most van alakulóban az ifjúsági segítő-egyesület. Pénzünk nincsen hozzá. Ép­pen ezért tánczc­al kapcsolatos hangverseny rendezé­sének gondolatát vetették fel innen is, onnan is, én azonban ezt nem engedélyeztem. Más módon fogunk pénzt szerezni a társadalomtól, főleg diákjaink szü­leitől. Felkérjük őket, lépjenek be tagokul az Ifjúsági Egyesületbe. Olyan helyre nem­ engedjük ifjainkat, a­hol ellenőrzés nélkül tánczolná­nak. De megengedtem, hogy ifjaink a szomszédos polgári iskolában vegye­nek tánczórát, a­hol az egyik tanárnő — a­ki egyéb­ként okleveles táncztanító is, — tanítgatja erre a mesterségre az ifjúságot. Jazz,band és shimmy a kávéházakban és a szállodákban. Újabban megtörténik Budapest néhány kávéházában az is, hogy a­mikor a hangulat kissé emelkedik, a pin­­czérek félretolják az asztalokat és a párok elrejtik a leg­újabb táncokreácziókat. Ez a szokás újabban minden­napossá honosult meg a Newyork-kávéház bárjában. Minden este tánczol a közönség a Tabarin-ben, a Mascotte-ban és a többi mulatóhelyen, shimmyznek a Gellért-szállóban és az Astoria épületének egyik részé­ben, az úgynevezett Taverná­ban. Sőt megesett már az is, még­pedig a Központi Kávéházban, hogy a kávés jazz-band-et állított be vendégei szórakoztatására. Ji modern tánczok ellenségei. A középiskolai növendé­kek által rendezett bálok ellen állást foglalt a Kato­likus Hitoktatók és Hitta­nárok Szövetsége. A mozga­lom vezetője, Krywald Ottó a következőkben nyilatko­zott Az Újság munkatársá­nak a szerinte az ifjúságra romboló hatású tánczok­­ról: — Az ilyen ifjúsági bá­lok könnyelművé teszik az ifjút, elpuhulttá, a­ki nem tud megküzdeni az élet bajaival. A modern tánczok egyébként is er­kölcstelenek. Károsnak tartom azt is, hogy fiatal gyer­mekek egész éjszaka fenmaradjanak a bálban, a­me­lyen esetleg olyan elemek is megjelenhetnek, a­kik­nek az ifjúsággal való személyes érintkezése egyálta­­­lán nem kívánatos. Szerencsésnek tartom, hogy a fő­város a maga iskoláiban­ gátat vet ezeknek a mula­tozásoknak. AZ ÚJSÁG Szomb­at, 1922 február IS.­ , TUDOMÁNY, IRODALOM. (-) Szomory Dezső: Selyemzsinór. Egész kicsike könyv, olyan formás, finom, czizellált, ügyes és mű­vészi, mint­ egy ékszeres kazetta és benne: ékszerek. Egy egészen egyéni művészet filigránjai és ékitményes kom­­pozícziói, ezüstfonálból szőtt és rubinttal, opállal, sm­a­­ragddal meghintett hangulatok. Valami pogány rajon­gás mámorának fénye tobzódik a pazarul szórt szava­kon, a­melyeket egy szuverén művészet hol úgy sora­koztat, mint hangjegyeket egy melódia futamaiban, hol meg úgy rak össze, hogy valamennyinek a sugarai egy­nek a fényét hevítsék káprázatossá. Egészen sajátos nyelv a maga külön muzsikájával, felhőfutásos szabály­talanságával és lavinás színi­ torlódásaival. A mese n®fi» szinte feléledik az előadás, a kitárolás magáért való pompájában, mint például abban a novellában, a­mely a könyv ezim­ét adta. Az indítékok szubjektívuma oly felfokozott, oly mindeneket túl zengő, hogy a­mi belőle kikövetkezik: a cselekvés szinte csak egy mellékzöngéssé csekélyedik. A mese csak­ egy álomkép halaványságával tetszik át a hangulat opálos fátyola mögül. Az előadás­nak ez a pompázó egyéni varázsa, mint legerősebb ha­lás maga alá merili a könyv többi apróságát is. De a maga legelsőrangú epikus erejével, kemény és könyör­telen igazságával, mint egy szikla emelkedik a ragyogó hullámok fülé egy szűkszavú kis életkép. Az özvegy czimű rajz. A rövid próza. Isten tudja, miért, mostoha gyermeke a tartósságnak. De ennek a pár száz soros kis novellának feltétlenül biztos helye van azok között a munkák között, a­melyeket Szomory Dezső a maradan­­dóságnak alkotott. A könyv a Genius kiadása. (sz.) (-) Capillaria. Az ország, a melybe Gulliver hatodik útján Karinthy Frigyes a tisztes redrilfi seborvos tár­saságában elvisz bennünket, négyezer méter mélységben van a tenger fenekén. Capillaria, a nők országa, a­mely­ben a nemek harcsa néven emlegetett küzdelem már rég befejeztetett és az erősebb, a nő teljes győzelmének min­den következése is kiérvényesült. A diadalmas nő éli a maga megteljesedett életét, a­mely semmi piás, mint ab­szolút élvezete a gyönyörnek és abszolút közömbösség minden iránt, a­mi nem élvezet. A­ másik fél, az egykori férfi, teljes és már rég befejezett legyőztetésében elvesz­tette minden tulajdonságát, a­mi más hivatást szolgált, mint a nőért való robotolást vagy legalább is leplezte ezt a mindenek fölött való rendeltetését és­ elvesztette még az emberi, illetve azt a formáját is, a­mely a világ egyetlen urához, a nőhöz valamikor valamelyest ha­sonlóvá tette. Szomorú és utálatos kis csökevénynyé zsu­gorodott, megvetett, de hasznos féreg, a­mely ostoba és tragikus önzetlenséggel palotákat épít, elmálló agyából selymet választ ki a nőnek, a­kinek különben — táplá­lékául­ is szolgál. De ez a csúf és szomorú féreg hordozza Capillariában egy más, nagy rendeltetés sejtését is, egy magasabbrendű világ ábrándját. Hogy ebbe a világba följusson, azért épít hatalmas tornyokat, a­melyeknek a befejezését azonban megakadályozza a nő, mihelyt, a to­rony elég arra, hogy ő kényelmesen ellakhassék benne. Minek tovább! Hiszen ez a czélok teljessége és a hullák — a hivatására lezsugorított férfi-csökevény — teljesen betöltötte rendeltetését, ha ennyit alkotott. Vakmerően flagellans­itás ez a Capillaria és olyan bátorság, a­mi­lyet csak férfiakkal szemben lehet e merni. Hogy nem keserű, ennek az író grandiózus leszereltsége és határta­lan csúfolódó kedve a magyarázata. Cselekményes me­nete a regénynek alig van. Egy tételt állít fel négyezer méternyire a tenger színe alatt és abból a polémiából, a­melyet a fölülről jött idegen a maga elcsodálkozásá­ban, meglepetésében, vitáiban és tiltakozásaiban e külö­nös világ torz és lesújtó valóságaival folytat, ebből a szembeállításból reng ki halkan és szomorúan, hogy tu­lajdonképpen odafönt is Capillaria a világ, csak nem ilyen őszintén. Nagy mélységei és nagy­­ kényességei vannak ennek a témának. De természetes, hogy a­ tenger fenekén az emberek nem járnak bundában, ha kopoltyú­­val­ tudnak lélekzeni. Az író a maga létele apostolának vakmerőségével és elszántságával gázol át minden obu­­gát tartózkodáson. Kétségtelenebb erénye ennél előadá­sának bravúros könnyűsége és világossága, az a virtuo­zitás, a­mely egy villámló ötlet szárnyán súlyos gondo­latokat röpít. A szó művészi értelmében a Capillaria nem tiszta alkotás, nem kiegyensúlyozott munka. De féktelen hullámai egy hatalmas intellekt­us és gondolati fantázia súlyos értékeit görgetik ,és villanó ötletei lel­künk, életünk és sorsunk olyan mélységeire vetnek fényt, a­­melyekbe meglepetten és elgondolkozva tekin­tünk. Karinthy új könyvét a Kultura mű­­a ki abban a nagyon ízléses és ügyes köntösben, a­mely bizonyára hozzájárult a Magyar Regényírók cz. sorozat kapóssá­­gáh­oz. (sz.) ^MTwiiiM>irt«i<im i Pt miw mfunififn^nj — FQVÁ10S. (Felvonó a­ Várba.) Hort Imre és Társa kérvényt in­tézett a tanácshoz, hogy a Várhegy délnyugati oldalán, a gránitlépcső mellett villamosü­zemű személy- és te­herfelvonóra, valamint a Mikó-utczából hozzávezető alagútra előmunkálati engedélyt adjon. A tanács az en­gedélyt megadta és az engedélyesek most a tervrajzok bemutatása mellett építési engedélyt kérnek a személy­es teherfelvonóra és az alagútra. Az ügyosztály ezt is megadja azzal, hogy az engedély az it­teni behelyezés napjától számított 40 évre szól, ezen idő elteltével az egész berendezés a főváros tulajdonába megy át. Tíz év múlva a főváros jogosult a berendezést megváltani. A menetrendet és díjszabást, a főváros és a vállalat éven­ként egyetértően állapítják meg, vitás esetben a belügy­miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértően dönt. Területhasználati díj czímén a főváros egy később megállapítandó százalékos részesedést kap. Benárd Ágost dr. nyugalmazott népjóléti, miniszter éh Minnért Jenő dr. nyugalmazott ítélőtáblái bíró kérvényt terjesz­tettek be a tanácshoz, hogy a Várba építendő felvonóra előmunkálati engedélyt kapjanak. (Tanügyi választások.) Ma délidül! li,. órakor nvill,i■. ii!i ta­­nácsi értekezlet volt, :t mely .i trinü­gyt v;i I:: vy­yi .*|«'*!­. üp/,i fe­lé­vel foglalkozott. A tanács­ülés ,az ügyosztály illísium leset­ett a rangsort 1—2 minősítéssel helybenhagyta. (A pénzügyi bizottság ülése.) A pénzügyi bizottság ma délelőtt 11 órakor tárgyalta a költségvetéssel kap­csolatos segélyek ügyét és a segélyeket mind a tanács­ előterjesztés értelmében megszavazta. Ezzel a költség­vetést teljesen letárgyalta, hozzájárult a tanácsi javas­latokhoz is azzal, hogy a­mennyiben a vízdíjak feleme­lésének szükségessége felmerülne, ezt a tanács köteles a bizottság elé hozni az emelés előtt. Tárgyalt ezután a bizottság a folyóügyek során apróbb ügyeket és meg­szavazta azt, hogy a székesfővárosi világkere­sked­elmi főiskolai tanfolyamot megszünteti és középiskolát vég­zettek részére egyéves kereskedelmi szaktanfolyamot sn­l­t fel 120 növendék számára, a vas-ntezai kereskedelmi iskolai épületében. A tanítás 3-tól 8-ig lesz, rendkívüli hallgatói 2-től 3-ig és 8-tól 8-ig járnak el a laufoli­aias.

Next