Pajor Rudolf: Az igazság tükrén (Budapest, 1928)
de nem azt tanulták meg, amire szükségük van az életben. Még ezek közül is tengernyi azoknak a száma, akik elhiszik, hogy: „kell lenni szegénységnek, mert ezt Isten akarja“... és „mi lenne a világból, ha mindenki gazdag volna, hiszen akkor senki se akarna dolgozni“... Ennek a buta fölfogásnak az alapján azután beletörődik abba a mai igazságtalan helyzetbe, hogy amíg egy maroknyi henye embernek az élete csupa napsugár, addig a milliónyi dolgozó tömegeknek csupán a sötét árnyék jut osztályrészül... Pedig higyjétek el, hogy ez a helyzet nem isteni rendeltetésből fakadt. Hiszen már Krisztus is azt hirdette két ezredévvel ezelőtt, hogy: „Könnyebb átjutni a tevének a tű fokán, mint a gazdag embernek a mennyországba.“ A sok millió szegény embernek a tudatlansága és beletörődése teszi aztán lehetővé, hogy a létező igazságtalanságok megmaradjanak, sőt fokozódjanak. A törvényhozás házának volna a feladata, hogy a létező igazságtalanságokat helyes törvényekkel megszüntesse. Csakhogy a törvényhozás házának az összetétele rossz. Nem fejezi ki a népesség igazi akaratát. Miért? Mert a 8 millió lakosból csupán 2.242.471 embernek van választójoga. A 245 választókerület közül csupán 46 kerületben titkos a szavazás, 199 kerületben pedig nyíltan kell szavazni, ami lehetetlenné teszi, hogy a szegény és függő helyzetben levő emberek meggyőződésük és szívük szerint szavazzanak. „Akié a föld, azé a haza!“ Ez az urak hivatalos fölfogása. Ezt jelentette ki együk miniszter nem régen az ezerholdasok, az Origo közgyűlésén. Érthető tehát, hogy a kormány olyan képviselőjelölteket léptet föl a nyíltszavazásos kerületekben, akiknek földjük van, akiké a haza... Pedig ilyen ember aránylag nem sok van az országban. 1