Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében (Budapest, 1947)

BÖHM VILMOS Magyarország stockholmi követe, a magyar Vörös H­ad­sere­g egykori főparancsnoka, mai közéletünk egyik legvonzóbb és leghatalma­sabb alakja. A személye iránti tisz­telet bizonyára még abból az időből származik, amikor a forradalom hadseregének vezetője volt, az a nagyszerű munka pedig, amelyet az emigrációban szerzett kapcsola­tai révén saját pártján­­úl az egész magyar nép érdekében külföldön végez, ismertté és becsültté tette Böhm Vilmos nevét mindenki előtt. A „Két forradalom füzében“ 1923- ban, Münchenben jelent meg. Csempészúton, nagy nehezen került belőle egy-egy példány Magyar­­országra. Titokban adták egymás­nak az emberek és súgva ejtették ki B Böhm Vilmos nevét. Most — 25 esztendő tapasztalatai után — kibővítve, terjedelmes elő­szóval jelenik meg a „Két forrada­lom füzében“. Mint Böhm Vilmos írja — könyve, az októberi forradalom, a proletár­­diktatúra és az ellenforradalom tör­ténete — nem memoár és nem tör­ténelemkönyv. Munkája „a történe­lemírás és memoárirodalom között van“. Izgalmas lapjain a magyar történelem sorsdöntő évei elevened­nek meg annak a tollából, aki maga is egyik formálója, egyik hőse volt ennek a tragikus történelmi kor­szaknak. Ám a vesztett harc, a még­oly végzetesnek látszó bukás nem teheti reménytelenné a szocialistát, aki ismeri a történelem mozgató erőit. Bahim Vilmos tudta, hogy az új Október el fog következni: „A magyar nép tűr és szenved és tapossa kálváriáját, várja a meg­váltó pillanatot. A fölszabadítás új harcok és küzdelmek sorozatát jelenti, a demokrácia jegyében, a köztársaságéért,­­a leigázott osztályok politikai szabadságáért, ezen ke­resztül a dolgozó nép gazdasági és politikai felszabadításáért — a Szo­cializál­á­sért."“ Nf­PSZAVA-kiadás

Next