Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében (Budapest, 1947)
BÖHM VILMOS Magyarország stockholmi követe, a magyar Vörös Hadsereg egykori főparancsnoka, mai közéletünk egyik legvonzóbb és leghatalmasabb alakja. A személye iránti tisztelet bizonyára még abból az időből származik, amikor a forradalom hadseregének vezetője volt, az a nagyszerű munka pedig, amelyet az emigrációban szerzett kapcsolatai révén saját pártjánúl az egész magyar nép érdekében külföldön végez, ismertté és becsültté tette Böhm Vilmos nevét mindenki előtt. A „Két forradalom füzében“ 1923- ban, Münchenben jelent meg. Csempészúton, nagy nehezen került belőle egy-egy példány Magyarországra. Titokban adták egymásnak az emberek és súgva ejtették ki B Böhm Vilmos nevét. Most — 25 esztendő tapasztalatai után — kibővítve, terjedelmes előszóval jelenik meg a „Két forradalom füzében“. Mint Böhm Vilmos írja — könyve, az októberi forradalom, a proletárdiktatúra és az ellenforradalom története — nem memoár és nem történelemkönyv. Munkája „a történelemírás és memoárirodalom között van“. Izgalmas lapjain a magyar történelem sorsdöntő évei elevenednek meg annak a tollából, aki maga is egyik formálója, egyik hőse volt ennek a tragikus történelmi korszaknak. Ám a vesztett harc, a mégoly végzetesnek látszó bukás nem teheti reménytelenné a szocialistát, aki ismeri a történelem mozgató erőit. Bahim Vilmos tudta, hogy az új Október el fog következni: „A magyar nép tűr és szenved és tapossa kálváriáját, várja a megváltó pillanatot. A fölszabadítás új harcok és küzdelmek sorozatát jelenti, a demokrácia jegyében, a köztársaságéért,a leigázott osztályok politikai szabadságáért, ezen keresztül a dolgozó nép gazdasági és politikai felszabadításáért — a Szocializálásért."“ NfPSZAVA-kiadás