Rubin László: Egy szegény diák feljegyzései (Budapest, 1922)

AZ ÍRÁS Csak maga az ember élőbb, mint az irás, amely multat, jövőt, csüggedést, bizalmat, valót, álmot egységbe sző. Benne száza­dokkal előbb élt apánk szeme villog s az a kor lüktet, amely régen irta, olvasta, dalolta azt. Benne indulatok és sejtelmek pihennek, melyeket majdan hirdetve olvas egy szabadabb kor vagy halkan dúdál egy boldogabb ember. Az Írással igazságosan bánik az idő. Hősök és álhősök, forradalmárok és ál­forradalmárok századokon át egyforma hí­rességek lehetnek, de az Íráson a mester­kéltség megtörik, friss máz és százados patina alól egyformán kicsillog, hogy mit diktált a szív és ész s mit az érdek és hazugság szövetsége. Talán tegnap a paj­tások még örökéletünek mondták s holnap már a polcon fakul az az irás, melyet a napi hatalmak arannyal fizettek. A pajtá­sok, ha összeállanak, intézményekben le- 3 1*

Next