Rubin László: Egy szegény diák feljegyzései (Budapest, 1922)
köthetik az érdeket és politikában meghamisíthatják az igazságot, gazdagságban hagyható a puhány sarj és bronzban a szürke ős, az írásban azonban érdekből, gazból, szürkéből, puhárnyból sosem maradt emlék. Szentelt a templom, a zászló, a sírbolt, a várfok, áhitat és vér szentelhette, de szent csak az Írás, melyben az ember jobbhite lángol. Az Írásba mindenét beleadta az ember: eszét, szivét, érzékenységét, hangja muzsikáját és tömérdek vágya erejét. A képírás és a Biblia, a rovásírás és a Kapital, Homér és Tolsztoj: Íme az a boltozat, mely alatt az emberiség erőfeszítéseihez lélekzetet vett. A reménységnek és megújulásnak mindig az Írás volt a menedéke. Ha jogokat koboztak és embereket némítottak el, az Írás megmaradt és a toll sercegésében több erő volt, mint a kard suhogásában. Titokzatos és félelmes erő ömlött a papirosra és a rossz szándékú cenzorok hiába vigyáztak, mert az igazak és érzékenyek megértették egymás üzenetét. A szelíd belük mögé, a szavak zenéjébe, a mondatok fordulatába rejtélyes erőket bujtattak s a történelem sötét korszakaiban, mikor 4