Sebess Dénes: Új Románia földbirtokpolitikája Erdélyben (Budapest, 1921)

I. A régi Erdély

I. A régi Erdély. Az a bíráló, ki új Romániának legújabban Erdélyben életbeléptetett földbirtokpolitikáját megismertetni akarja, nem teheti ezt anélkül, hogy vázlatosan bár, ne foglalkozzék a régi ezeréves Erdély történelmével és politikai institúcióival. Erdély, Árpád magyar honalapítása óta, soha meg nem szűnt a magyar állam alkotó, fenntartó alkatrésze lenni, sőt más­fél századon át a magyar államiság, a nemzeti fejedelemség csupán itt jutott kifejezésre. Ha a román hospodar Vitéz Mihály pár hónapos uralmát Erdélyben nem akarjuk meg­szakításnak venni, úgy ezeréves megszakítatlan magyar uralom ért véget itt a trianoni békeszerződéssel. Csak természetes az, hogy ez ország földbirtokrendje a legszorosabb kapcsolatban áll e politikai történettel. A földnek megoszlása, hatalmi erőforrássá való felhasz­nálása, vagy a szolgaság eszközeként való kezelése, habár sok rokon vonást mutat a különböző népeknél, sajátszerű eredetiséggel fűződik egybe Erdély múltjával. A közvélemény lelkiismerete még nem foglalkozhatott eléggé az erdélyi kérdéssel, de ha sikerül azzal, bár csak kis részben is megismerkednie, nem kételkedhetünk abban, hogy a szörnyű igazságtalanság, ami ez országrésszel tör­tént, az egész világon ellenhatást fog kiváltani. Laboulay Eduard, Lengyelország felosztásáról írott munkájában, a népek ítélőszéke elé idézi az osztozkodó nagy hatalmakat és annak a vélekedésnek ad kifejezést, hogy a sajtó, ha akkor elég hatalmas lett volna, megakadályozhatta volna a lengyel államélet eltiprását, hol mint Laboulay mondja, három állam felosztja a negyediket csak azért, hogy egymás- között természetesebb határokat állapítsanak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents