Simon József Sándor: A spekulatív természettudomány alapgondolatai mint az Egységes érzetfilozófia rendszere (Budapest, 1904)
Előszó
és különleges filozofálásnak s meg az üres és egyoldalú képzetek minden megfogható tartalom nélküli összevissza kapcsolgatásának. A foozofia itt végre spekulativ természettudományi szemléletek rendszerévé s az érzéki tapasztalatoknak egységes alapon megvilágított és elrendezett tudomány egészévé alakul. Nem a szavaknak és gondolatoknak, hanem a tárgyaknak és tevékenységeknek szemléleti szerkesztése a mi ismeretelméletünknek tartalma és célja. Tehát oly tartalom és cél, mely minden filozófiai spekulációt szükségképpen egy tárgyú, egy módszerű és egynyelvű tudománynyá van hivatva egyesíteni. S különösen két dolog az, ami szemléleteimnek ily rendszeres egésszé való kidolgozásában e hosszú időn át is mindennemű támadásokkal szemben szakadatlanul lelkesített. Az egyik az, hogy minden egyes újabb fejtegetésemben alapgondolataimnak csak annál erősebb bizonyítékát és igazolását találtam. S így e közel két évtizedes szemléleti forrongásomnak előbbi alkotásait: »Az egységes és reális természetfilozófia alapvonalai«, valamint »A Kant utáni ismeretelméletek alapgondolatainak kritikája« című munkáimat sem vagyok kénytelen alapgondolataiban megtagadni, bárha minden leplezgetés nélkül ismerem is el, hogy az ő nem egy ponton még ködös és forrongó tevékenységmegállapításaik csakis e most befejezett rendszeres munkában nyerik meg kézzelfogható igazolásukat. A másik igen lelkesítő momentum az, hogy az érzetnek (minden eddigi filozófiai és természettudományi érzetfelfogással szemben) fizikai és nemtudatos funkcióként való igazolásában, amint ez csak később lett tudatossá előttem, épp az én magyar létszemléletem támogatott. Valóban azt lehetne mondanom, hogy e rendszerem nemcsak filozófiai, hanem ugyanekkor magyar