Bródy Ernő: Magyar szabadelvűek száz év előtt (Budapest, 1934)

A magyar szabadelvűek mozgalma a zsidók egyenjogosításáért 1840-ben. Irta: Dr. Bródy Ernő Magyarországon a tizenkilencedik század harmadik évti­zedében indult meg az a mörmmozgalom, mely a származáshoz fűzött ősi kiváltság helyébe az emberi jogot, a politikai szabad­ságot, az állampolgári egyenlőséget iktatta. A szabadelvű esz­mékért folytatott küzdelemnek Magyarországon minden más or­szágétól eltérő, különleges fordulatai vannav. Sok helyütt alulról ostromolták a várat és az érdekelt jogtalanok kerültek szembe a birtokállományt védő kiváltságosokkal. Volt eset arra, hogy felül­ről az uralkodó rombolta le a régi rend oszlopait. De mikor sem alulról nem követelték, vagy nem követelhették súllyal és tekin­téllyel, felülről pedig egyenesen megakasztották a jogok kiterjesz­tését és a magyar történelmi osztály odaállott az eltiportak mellé, hogy saját kedvezményeinek feláldozásával emberré tegye a páriát — ez olyan mozdulat volt, mely a magyar szabadelvűek küzdelmét páratlannak mutatja a maga nemében. Griinwald Béla irja »A régi Magyarország» című klasszikus müvében: »Hosszú tespedés után Magyarországnak első történelmi egyéniségei csak a követ­kező korszakban (melyről szóltunk)kelnek fel és ezek azok, akik magasabb eszmék nevében támadják meg a fennálló jogrend alap­jait.. Történelmünk következő korszakának fénye s e korszak ki­váló alakjainak, egy Széchenyinek, Deáknak, Eötvösnek s végre Kossuthnak történelmi nagysága nem is érthető a nemzet e mély sülyedése nélkül. Nem válhatott naggyá, aki belenyugodott Ma­gyarország akkori intézményeibe; a nagyság' feltétele a nemzet világnézetével s jogrendjével való meghason'ás volt. Ha ck is küz­delem nélkül belenyugodtak volna s nem keltett volna leikökben mély undort s szánalmat a nemzet akkori állapota, ők is törpék maradtak volna, mint e korszak nemzedékei. Nagyságuk alapja az, hogy küzdöttek a fennálló jogrend ellen, s hogy azt valóban meg is döntötték.»

Next

/
Thumbnails
Contents