Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-01 / 1. szám

Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta útján. Negyed évre Fél évre . . Egész évre . 1 frt. 2 frt. 4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Hirdetések: 16-od oldal . . 1. | 8-ad „ . . 2.-4-ed „ . . 3.50 Fél „ . . 6.­ A 4 hasábos petit­sor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Palotás Fausztin. Engel Adolf könyv- és könyomdája, hoga az előfizetés Főmunkatárs: Babos Elek. pénzek küldendők. Tisztelt olvasóinkhoz. Az év végéhez közeledvén, fölkérjük tisztelt olvasóin­kat, szíveskedjenek az előfizetést lapunkra megújítani. Az „Alföldi Iparlap“ 1888. január elsejével hete­dik évfolyamába lép. Fönnállása óta az iparos érde­kek támogatója, előmozdítója­­volt mindig s az lesz a jövőben is. Méltán megérdemli tehát a pártolást, első­sorban annak a közönségnek a részéről, a­melynek ügyét évek óta kitartással szolgálja. Az „Alföldi Iparlap“, mint szakközlöny, az eddigi után és irányban fog tovább haladni. Gondunk lesz rá, hogy hasábjain az ipar és ezzel kapcsolatban álló nemzetgazdaság körébe vágó fontosabb kérdések tért nyerjenek. Szóval, hogy a fejlettebb igényeket is kielégitő szakközlönyt adjunk olvasóink kezébe. Fölkérjük továbbá t. barátainkat, hogy e lapot támogatni és ismerőseik körében terjeszteni szívesked­jenek. — Tisztelettel a szerkesztőség. A kiadóhivatal minden öt előfizető után — ha ezek egész évre kötelezik magukat — egy tisztelet­­példánynyal szolgál. A mellékelt gyűjtő­ivet becses figyelmébe ajánlva, az előfizetési föltételeket is ide igtatjuk. Tisztelettel a kiadóhivatal. Boldog újévet! Ezt a kívánságot hangoztatja ma az egész mű­veit keresztény világ. Ehhez mi is örömest csatlako­zunk és szivünk mélyéből boldog újévet kivánunk a haza minden egyes iparosának ! Ezen őszinte kívánság nem a puszta kötelesség kifejezése, sem pedig hízelgő ömledezés; előbbire nincs ok, utóbbi távol áll tőlünk, hanem tiszta kortársi jóindulatnak a kifolyása. Ha szemeink oly látkörrel bírnának, hogy a szí­vek titkos érzelmeit láthatnánk, ezreknél azt tapasz­talnék, hogy a kifejezett szó nincs összhangban a szájon kimondottal; az emberek legtöbbje, midőn jó­­kivánatát kifejezi, akkor is gondolatában önös czélok lebegnek. Azért egy jó rokon vagy egy hű barát kivonatát minden esetben szívből eredetinek tekintjük és viszonozzuk azt emberhez illő módon Mi, iparosok, a­kik megértük az 1888-ik évet, elmondhatjuk, hogy bizon­yánk férne egy boldogabb jövő És talán némi jogosultsággal e vágy beteljesü­lését is érdemelnék, mert hiszen mi, ez időszerinti ipa­rosok mindent elkövettünk, hogy az össziparosság érdekeit a kor kívánalmának megfelelőleg előtérbe helyezzük. Sőt mi több, a jövő nemzedék iparosainak előmenetelét az utolsó pár évben annyira fejlesztettük, hogy elődeink századokon át sem tettek annyit, mint mi néhány rövid év alatt. Ebből bátran lehet következtetni, hogy az ipa­rosságban megvan a kellő akarat a műveltséget és a haladást előmozdítani, ha neki erre alkalom nyúttatik. Mi hivalkodás nélkül elmondhatjuk, hogy minden tekintetben megálltuk és álljuk helyünket; az átmeneti rendszert, mint az uj korszak el­haladását nemcsak hogy nem gátoltuk, de minden erőnkből azt a leg­nagyobb áldozattal érvényre is emeltük. Az 1884. évi 17-ik törvényczikk életbelépte óta­­közel 150 testületet alkottunk; szegénységünk daczára az ezrekre menő tartási költséget zúgolódás nélkül födeztük. A testületek létesítésének eredményeként közel 400 ipariskolát állítottunk föl és egész oda­adással közreműködünk azok fejlődésén, még­pedig nem kis hátrányunkra. Az iskoláztatás az iparosnak tetemes anyagi kárt okoz, mivel a tanuló idejének egy tizedét az iskolában tölti el. Az iparosság valóban teljes érdemeket szerzett arra, hogy reá egy boldogabb korszak következzék, mert ha ez megtörténni nem fog, ha a körülmények és az ország sorsát intéző férfiak az általános üzleti pangást nem enyhítik s jóvá nem változtatják, akkor az újévi jókivonat hiú remény fog maradni s az ipa­rosság java a bukás örvényébe sülyed el, hogy soha többé fölszinre ne kerüljön. A­kik utánunk következnek, azoknak a sorsa nem irigylendő, mert ezek még nagyobb nehézséggel kell, hogy megküzdjenek, mint mi. És a mi fő, az ő igényeik sokkal fokozottabbak lesznek, mint a mieink, mivel ők mint műveltebb elemek lépnek az élet küzd­­terére. A küzdelem tehát a jövő nemzedék iparosaira kétszeres súl­lyal fog nehezedni, és kérdés, lesz-e annyi erejük, azzal megküzdeni. Egynémelyikünk mint önálló iparos számos újévet ért már, de sajnosan kell konstatálnunk, hogy az utolsó tíz évben fokról-fokra a lejtőn lefelé sülyedtünk, önhibánkon kívül. Hogy a jövő nemzedék iparosai képesek lesznek-e magukat becsületben úgy fönntar­tani mint mi, az a jövő titka, melyet ők lesznek hivatva sikeresen megoldani. Mi pedig a legnagyobb erőmegfeszítéssel küzd­­jünk és fáradjunk a jobb jövő és egy valóban boldog újév eljövetelének a reményében. g.y * Előfizetési föltételek: Egész évre..............................................4 frt. Félévre...................................................2 frt. Negyed évre........................................1 frt. Érzékenykedések és házsártoskodások. Nem­rég egy magán­levelet vettünk, a­melyben Bertsey György barátunk és szorgalmas munkatársunk irmodora kifogásoltatik. A levél írója, egy losonczi iparos, oly jeles és jó tollú egyénnek látszik, a­kit különben, mint műveit és értelmes iparost, véghetetlenül sajnálnunk kell, hogy akkor és oly alakban tisztelte meg lapunkat becses

Next