Asztalosmesterek Lapja, 1935 (17. évfolyam, 1-36. szám)

1935-01-01 / 1. szám

XVII. évfolyam. Budapest, 1935. január 1. ^ VJK­ÁJ 1. szám ■Bilim iiiiiiiiiii— a Ri­danfisti Asztalosok Ipartestülete és az Asztalosmesterek Országos Sznvfitséflénfik hivatalos kazlinyo 1111,11111111...... Budapesti Asztalosok Ipartestülete és az Asztalosmesterek Országos Szövetségének hivatalos közlönye SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDA­PEST, VIII., BÉRKOCSIS­ U. 12. TELEFON: 31-2-35. Megjelenik tiz naponként. M. kir. postatakarékpénztári csekszámla száma: 52585. ELŐFIZETÉSI ÁR FÉL E V R­E Időközönként megjelenő r»­r-» tli r* rajzmelléklettel CÍ Y L IN (j (J Garantált prima­ ­zmes tükör márványüveg mintás üveg modern homályos A kor ízlésével és igényeivel Ha­ladó asztalosmester legszebb és leghálásabb anyaga. Minden változatban kapható nálunk: FISCHER TESTVÉREK ü­vegcsiszoló és tükörgyár r. t. B­U­DAP­EST Vill., Koszorú­ utca 30. Telefon: *38 — 8 — 4­0. Iff ess/endö — úf utalt Irta: FÜREDI? LAJOS A magyar iparosság sorsa az utóbbi időkben több érdeklődést kel­tett nem csak az illetékesek, hanem az egész ország közvéleménye előtt. Nem vitatható, hogy a kormányzat az eddiginél több figyelmet szentel az iparosság ügyeinek, de nem ta­gadható az sem, hogy a más foglal­kozási ágak is, több megértést tanú­sítanak a tradicionális múltú kéz­műiparosság iránt. Mindezt talán az idézi elő, hogy az iparosság is, mint ha szélesebb körben öntudatra éb­redt volna és maga is több figyel­met szentelne saját ügyeinek. Az elmondottak dacára is megál­lapíthatjuk, hogy az iparosság rend­kívül súlyos helyzetben van, e fog­lalkozási ág tagjainak zöme gigászi harcot folytat az elmerülés veszélye ellen és az eddig jóakaratúlag és megértéssel tett kormányintézkedé­sek sem elégségesek az egész iparos­­­osztály megmentéséhez. Ha olyan harsonát akarnánk meg­fújni, amelynek hangja nagy álta­lánosságban tetszetős , úgy azt mondhatnók, hogy a kormányzat nem tett meg mindent az iparosok megmentése és az iparososztály megerősítése érdekében. Nem ezt tesszük, de mégis kénytelenek va­gyunk megállapítani, hogy mindaz, ami az utóbbi években, sok megér­téssel és jóakarattal történt, inkább csak részletintézkedés volt, a főbb és valóban segítséget nyújtó kérdé­sekben szükséges lépések még hátra vannak. Mindezzel szemben azonban kénytelenek vagyunk megállapítani azt is, hogy sok intézkedésnek és ha­­­­tékony lépésnek az elmaradása nem utolsó sorban magáts az iparosságon múlott. Az iparosság egyike azoknak a foglalkozási ágaknak, amelyik a legtöbb érdekképviselettel rendelke­zik. Elismerjük, hogy ez az egyik legnagyobb baja. Kevesebb érdek­­képviselet több lenne. Sőt éppen az lenne a legtöbb, ha csak egy érdek­­képviselete lenne az egész iparostá­bornak. Bármennyire is hibáztatja valaki, hogy a kormányzat részéről nem történtek meg a szükséges intézke­dések az iparosság érdekében, kény­telen velünk együtt elismerni, hogy az esetek egy jelentős részében maga a kormányzat sem lehetett tökélete­se­n tisztában azzal, hogy mit is akar tulajdonképpen az iparosság a saját érdekében. Ugyanis a külön­féle érdekképviseletek, hogy a ma­guk jelentőségét kidomborítsák, a legkülönfélébb módon foglaltak ál­lást az iparosság időszerű kérdései tekintetében. Ez a körülmény szinte természet­szerűleg vonta maga után azt a kö­­­vetkezményt, hogy az illetékes kor­mánytényezők, az ellentétes felfogá­sokra való hivatkozással, egyszerűen kitértek a szükséges intézkedések megtétele elől. Ezt az iparosság tábora különben maga is jól tudja. Annál csodálatosabb és csak a minden áron vezérkedni akarók szí­vósságnak tudható be, hogy még mindig sikerül olyan alakulatokat felszínen tartani, melyeknek inkább csak vezetői vannak, mint tagjai, avagy éppen tömegei. A kormány elnöke nem egy ízben juttatta kifejezésre azt a kifogását, hogy a többi foglalkozási ágak kö­zött, az iparosságnak is több érdek­­képviselete van a keleténél. Ez igaz is! Arról azonban, hogy ez miért le­hetséges, — bármennyire is hihetet­lenül hangzik — eddig nem beszélt még senki sem. Pedig az ok nagyon egyszerű. Akár hiszi valaki, akár nem, a magyar iparosságnak nincsen egy egyetemes programja. Nincsen egy olyan program, melyet az egész ipa­rosság magáénak vallana. Iparos­ság csak egy van az országban, de közös program nincsen. Csak sok­féle és egymástól eltérő programok. És ez a baj! Sőt ez az egyetlen és legfőbb baj és ez az oka annak, hogy nincsen egyetlen érdekképvise­let és nincsen megfelelő eredmény. Ma az a helyzet, hogy a különféle érdekképviseletek a különböző ipari és gazdasági kérdésekben a legelté­rőbb álláspontot vallják és hirdetik. Ugyanez a helyzet azonban az egyes iparos vezetőket illetőleg is. Sokan hibáztatják, hogy egyik­vagy másik ipari érdekképviselet, vagy iparosvezető a többiektől el­térő utakon és módokon igyekszik a kitűzött célt megközelíteni. Azt mondják, hogy vétenek az összesség­­ érdekei ellen. Ezzel szemben azok,­­ akik hibáztatnak és kifogásolják az eljárást csak egy másik programot, más célkitűzéseket tudnak felhozni, aminek hitelessége és egyedülálló volta éppen úgy nincsen igazolva, mint a többi soké. Itt tehát valami bajnak kell lenni, sőt megállapítható, hogy éppen itt van a legnagyobb baj. A magyar iparosságnak nincsen egy átfogó és mindenre kiterjedő programja, amely mintegy kathekiz­­mus, irányadó lenne mindenki, az egész iparosság számára, de egyút­tal irányadó lenne a kormányzat részére is. Milyen másképpen lenne sok min­den, ha a sok érdekképviselet lega­lább annyit megtett volna az iparos­ság érdekében, hogy lefektette vol­na azokat a célkitűzéseket, a bajok orvoslásának, a helyzet enyhítésé­nek azokat a módjait, melyek nem egyesek, hanem az egész magyar iparosság összességének az állásfog­lalását, az egyöntetű akarását jut­tatják kifejezésre. Hány kérdés megoldása elől nem térhetett volna ki a kormányzat az­zal, hogy nem lehet az ellentétes ál­lásponton lévők felfogását figyel­men kívül hagyni. Sőt egy közös és mindenkire kiter­jedő és az összesség által vallott program mellett, nem is lenne szük­ség több érdekképviseletre, mert a közös program végrehajtásához elég lenne egyetlen ipari érdekképvise­let is. Egy közös program megalkotása ALAPÍTÁSI ÉV 1907 TORÖK BÉLA ÜVEGCSISZOLÓ- ÉS TÜKÖRGYÁR Budapest, V., Kadar utca 8. TELEFON: 12­9.80 Legnagyobb teljesítő képesség! Asztaloskellékek Kaphatók : Kiss Ernő és Társánál Budapest, VII., Erzsébet krt. 13. Vámos famegmunkálója jó, olcsó és pontos. Szakszerű vezetés. A munka díjtalanul el- és visszaszállítva. Budapest, VII. Aréna út 48. Tel: 40-6-98 Intarzia, mozaik és mindenféle furnir, fém, stb. berakásokat vállalunk ilfovatos és Viestmann. Újpest, Nyár u. 66. Telefonhívó: 95-1-46 Telefon: 32—3—36. TELTSCH MÓR és FIA Budapest, Vill., Dobozi u. 47. ------------Telefon­­ 42-1­01. Hajlítható, nem vetemedő, nem hullámosodó bútoralapfa Bel- és külföldi fornérok és fák­önyvezett lemezek, mindennemű díszlécek

Next