A Bádogos és Szerelő, 1913 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01-31 / 1. szám

évfolyam. Budapest, 1913. január hó 31.M XI 1 . szám. ------------r------------------------------------- ----------r -í’- >#• A BÁDOGOS ES SZERELŐ . .. ~ »Äy® KIADÓ E5 LAPTULAJDODOS A BÁDOGOS ÉS SZERELŐmESTEREK ORSZÁGO5 EGYESÜLETE. BUDAPESTI BÁDOGOS-, SZERELŐ-, FÉmnYOmÓ-, LESTKEZELŐ-, RÉZOLTÓ-, BRONZ- ÉS RÉZMÜVES IPAR ÉS A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: AZ EGYESÜLET TAGJAINAK INGYEN. NEM TAGOKNAK: Egész évre................ 8 korona Fél évre.................... 4 „ Negyed évre............ 2 . FŐSZERKESZTŐ: BOROSS SOMA. FELELŐS SZERKESZTŐ, TÁRSSZERKESZTŐ : VÁMOS IMRE SZTIPÁN ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Liszt Ferenc­ tér 11. sz. (Király­ utca sarok). TELEFON: 86- 20. Megjelenik havonként egyszer. AL­Rin É5 TÖRVÉNYHATÓSÁG. Egy esztendeje lesz nemsokára, hogy elhangzott országszerte a vészkiáltás: „Meg kell állítani a tőke rohanását, meg kell szorítani a hitelt.“ Eleinte csak a túltengésbe átcsapni látszó építkezési kedv le­­lohasztását célozta a kiadott jelszó, majd azután átcsapott a szomszéd területekre is és pusztító tüze felperzselte a közgazdaságnak tenni kezdő csűrét. A jelszó onnan indult pusztító útjára, ahol a tőke éltető forrása bugyog elő és melynek eldugu­lása elsenyveszti, kiszárítja az életnek induló pa­lántát. Az első megdöbbenésből felocsúdva, azt hittük, hogy egy múló helyi válsággal van dolgunk csupán, melyet legyőz könnyen a pénz eleven energiája. Ám, hogy a baj nem szünetelt, sőt növekedett, gondolkodóba esett mindenki. Futott segítség után, de hasonló torlaszok emelkedtek eléje mindenütt. A baj nem volt múló kortünet, sem lokális természetű, mert csaknem egész Euró­pát megrázta, csaknem egész világrészünk nyugal­mát, munkáját bolygatta fel. Hovatovább egy esztendeje tart a válság. Európa fegyvercsörgetésének zaja túlharsogja a válság okozta siralmas állapotokat. A panaszokat nem hallhatja senki. De ha meg is hallaná, nem segíthet, mert hiszen arról van szó megint, hogy Európa térképét újra fessék és a — világbéke — híveinek nagy fájdalmára, határkiigazításokért egész nemzedékeket pusztítsanak ki milliárdok-milliárdok elpusztítása® árán, kérlelhetlenül. Az alatt meg, amíg nemzetek virága hull a porba, nemzetek vagyona meddő fogyasztás áldo­zata lesz, pusztul a nemzetek közgazdasága és nyomorúságot talál majd a béke mindenfelé. Ha valamely országot, vagy az országnak egy vidékét,valamit természeti csapás éri, rossz termés, tűzvész, jégeső látogatja, hogy lakosai ínséggel küz­denek , az államhatalom segítségére siet, ínség­­akciót indít. A munkanélkülieknek munkaalkalmat teremt, hogy enyhítse a bajt, hogy ne engedje végképpen letörni azokat, akiket ért a csapás. A pénzügyi válság országunkat teljes egészé­ben sújtotta. Existenciák ezrei mentek tönkre. A legszilárdabb alapon álló vállalatok fundamentumát megrendítette, magával rántotta a földrengésszerű felfordulás. A még fennállókat is fenyegeti a rém, ha még soká tart az erők lekötése. A nemzet zöme pedig erőtlenül senyved, szűkölködik. Honnan teremtsünk segítséget? Ilyen nagy­arányú bajban már csődöt mond a jelszó, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Nagyobb hatalmaktól kell kiindulnia a segítségnyújtásnak, mert a helyzet megváltozása bizonytalan. Senki sem jósolhatja meg, hogy mi lesz? Háború? Béke? Európai bonyodalom? Az államnak, mint legnagyobb közösületnek, utána a municipiumoknak kell megkezdeni a mun­kát, hogy a zülléstől megóvja közgazdaságunkat. A válság szele mindenekelőtt az építőipart érte és ennek megbénulása vonta maga után a közgazdaság többi ágaiban is a válságszerű pan­gást mindenfelé. Az építőipar válságának megszüntetése maga után vonná ezért a többi foglalkozási ágakban dúló munkanélküliség enyhítését is. Az államnak a törvényhatóságoknak kell tehát megkezdeniük a munkát azzal, hogy beváltsák tartozásukat a köz­nek. Megalkossák azokat a szociális intézményeket elsősorban, amelyeket tőlünk a kor szava, már oly régen követel. Ha szerte­nézünk az országban még ma is halljuk mindenfelé az évtizedes panaszt, hogy nin­csen elegendő kórházunk. Magában a fővárosban is elszomorító helyzetben sínylik a helyszűke követ­keztében a betegápolás. A lakásszükség az egész országban érezhető. A lakáshygiénia gúny­ja váro­saink tömeglakásai. Nemzetünk elsatnyulása talán éppen a nyomorult lakásviszonyokban találja egyik fő okát. Mennyi elmulasztott kötelességet pótolhatna ■ezen a téren is állam és törvényhatóság. Es

Next