Bányamunkás, 1928 (17. évfolyam, 4-12. szám)
1928-04-21 / 4. szám
Bányamunkások! Elvtársak! «■ —maaBaaaHaxmta—— Készüljetek május elsejének megünneplésére! A május elsejének legelső ünnepe milliók idealizmusának fenséges napja volt. Május elseje nem a múlt és nem a jelen örömünnepe, hanem a jövendőnek fölszentelt napja. Május elseje az első ünnep, amely nem a múltnak szól, hanem a jövőnek, amely nem azt ünnepli, ami volt, hanem azt, ami lesz. Vérözönnel termékenyített esztendők érlel-t ték eleven valósággá a májusi gondolatot. A rideg osztályuralom és osztálygőg régi kiszolgálóinak, a rendőrcsizmának, a rendőrkardnak és csendőrpuskának, valamint a rendőrlovak patáinak nyomán kifröccsent sok ezer és tízezer proletár vére folyt el egy félévszázad óta május elsejének megünnepléséért. Május elseje a gondolatszabadságnak, az emberi méltóság megbecsülésének, a dolgozó nép rabszolgasorsból való fölszabadulásáért folytatott küzdelemnek harcra, kitartásra és áldozatkészségre buzdító ünnepe. A kapitalizmusnak nem annyira a május elsejének puszta megünneplése fájt évtizedeken keresztül-és fáj még ma is, hanem fáj neki a munkásság követelése, amely követelés megvalósításáért folytatott harcnak útjelzőjeként ünnepli ma már úgyszólván az egész világ munkássága május elsejét. Ez pedig azt jelenti, hogy a követelések beteljesedés felé közelegnek, amelyeknek megvalósítása a kapitalizmus korlátlan kizsákmányolását fogja megszüntetni. A május elseje megünneplésének gondolata főként a nyolcórás munkanap megvalósításáért született meg a munkásság agyában. A nyolcórás munkaidőért egy félévszázadon keresztül folytatott küzdelmek sokaságából emlékeztetésképen csak egyet kívánunk megemlíteni, és ez a következő: Az Amerikai Egyesült Államokban 1886 május 4-én a munkásság tüntetést rendezett a nyolcórás munkanapért és ez alkalommal összeütközésbe került a rendőrséggel, amelynek következményeként a vezetőkből többet letartóztattak, akik közül 5-öt Italásra és 3-at életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. Országunk kardcsörtetőinek a mozgalmunkkal szemben elkövetett cselekedeteiről fölöslegesnek tartjuk e helyen megemlékezni, mert a velünk egykorbelieknek szemeik előtt rémlik még országunk jogrendjének velünk szembeni alkalmazása. Május elsejének megünneplését az 1889 július 14—21-én Párisban megtartott nemzetközi kongresszus határozta el, mint olyat, amelynek ünnepélyes keretek között, munkaszünet tartásával kell megtörténnie tüntetésként a 8 órás munkaidő megvalósításáért. Nekünk, magyar bányamunásoknak, akik egyöntetűen csak alig egy évtized óta veszünk részt május elsejének megünneplésében, most sem szabad kimaradnunk. A világ modern rabszolgái által a szabadságért és emberségesebb bánásmódért tüntetésre kijelölt május elsején munkaszünettel, a lehetőséghez mérten, mi is ünnepeljünk. Minden öntudatos bányamunkásnak ki kell vennie a részét a közös ellenség ellen, a lelketlen kizsákmányolásra törekvő kapitalizmus ellen folytatott küzdelemből. Ez alkalommal sem fogunk egyebet tenni, mint ünnepélyesen juttatjuk kifejezésre a szabadságért és emberségesebb megélhetésért való sóvárgásunkat. Május elseje ne csak a megemlékezést jelentse számunkra, hanem jelentse a toborzásnak az eddiginél is vehemensebben meginduló határnapját. Jelentsen parancsot a kötelességteljesítésnek, a kenyérért és több megbecsülésért folytatandó harcos hadseregnek szaporítására. A szebb és jobb jövendőért való harc alkotja a mi küzdelmünk lelkét is. Küzdelmünk sokoldalú: gazdasági és politikai, szövetkezeti és szakmai, nemzeti és nemzetközi. Ezeket egymástól elválasztani bárgyúság. Ez a sokoldalú és sokirányú küzdelem minden vonatkozásban végső célként csak egyet jelent : megszüntetni a kiváltságokat és megvalósítani az egyenlőség alapelvén fölépülő szocialista társadalmi életet. Azt akarjuk, hogy az anyag ne uralkodhassék többéazember fölött. Ne uralkodhassék se a föld, se a bánya, se a gyár, se a pénz, se a szurony. Azt akarjuk, hogy az ember se uralkodhassék többé az ember fölött. Ne uralkodhassék se a földesúr, se a gyáros, se a bányatulajdonos, se a bankár, se a katona. Azt akarjuk, hogy az ember uralkodjék az anyagon, a földön, a bányán, a gyáron és hogy ekevassá legyen a szurony. Azt akarjuk, hogy egymás testvére legyen az ember és ne legyen se úr, se szolga. Legyen mindenki egyenjogú, Volgára az országnak. Ezért kell szervezkednünk, ezért kell harcolnunk és ezért kell, május elsején is, munkaszünettel tüntetnünk. Az éj sötétjénél sötétebb bányamélyén vért izzadva robotoló bányamunkások! Elvtársak! Kötelességszerűen tegyétek a bányatelepeken május elsejét méltóságteljessé!fj Eszter-Kályos János országgyűlési képviselő elvtárs Satt is ,, Bányám m esse felelős szentfesztője A folyó évi március hó 25-én megtartott központi vezetőségi ülés az elmúlt évben történt események, valamint a bányamunkások szociális és gazdasági célkitűzésének megtárgyalása után foglalkozott Peyer Károly elvtárs egyéb elfoglaltsága miatt a „Bányamunkás“ felelős szerkesztői tisztségről való lemondásával is és egyhangúlag úgy határozott, hogy a „Bányamunkás“ felelős szerkesztői tisztségének betöltésére Esztergályos János országgyűlési képviselő elvtársat kéri föl. A fölkérés megtörtént és Esztergályos János elvtárs a felelős szerkesztői tisztséget vállalta, akit örömmel üdvözlünk működésének megkezdése alkalmából. Központi vezetőség. v.W u * Budapest, *1928 április 21. »ám A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előfizetés ára: Egész évre 9.60 P, félévre 4.80 P, negyedévre 2.40 pengő. — Egyes szám ára 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker. Vörösmarty utca 44/b, II. emelet. Telefon: T. 277—01 Pregjesensk havonta egyszer. HM—1 Bányászok májusa Május a világosságnak ünnepe. De ti a sötétben éltek. Nem látjátok a fák bimbózását, s hogy virágba borultak a rétek. Nem látjátok a szikrázó napot. A tárnák sötétje éj. De csákányotok mégis azt veri ki: bányász, remélj, remélj! Mert egyszer a földbe is lecsap a világosságnak fénye. S szabad lesz az életnek Minden bus teremtménye. A bányászarcokon majd a vidámság nagyszerű derűje fénylik. S a szabad munkának büszke fiai masíroznak a világon végig. Szabad emberek, szabad élet, szabad gondolat, szabad munka! Élet! Vesd a tetteknek magvát elfáradt agyunkba! Mert nem elég itt vágy és szándék. Több kell ennél: a büszke tett. Minden nagy dolga a világnál, s a tett forrásából eredt: . -Az álmok bizony szertefoszlanak, de építeni erős a karunk s megépítjük az új világot is, ha mindnyájan egyet akarunk. Május: az összetartás ünnepe. A földön mindenütt végesvégig az elnyomottak büszke serege a harc zászlóját emeli az égig. Hatalmas sereg, fegyvere a kézben, az igazságnak éles fegyvere. Bányásztestvérek, álljatok a sorba és nincs erő, mi győzhet ellene. Szakosíts Árpád, Beszélő számok Nemcsak a kimondott szó, vagy az Írott betű az, amely a tömegek lelkületében az örömet, vagy keserűséget kiváltja, de sokszor az egymás mellé sorakoztatott számok is beszélnek. A számok beszéde sokszor hatásosabb, mint sok elmondott tüzes beszéd, vagy Írott betű. Ilyen beszélő számcsoport az, amelyet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. adott ki jelentésében a legutóbbi jubiláns közgyűlésről. E jelentés szerint az elmúlt esztendőben az üzemi költségek levonása után 5,893.475.85 pengő, azaz ötmillió nyolcszázkilencvenháromezer négyszázhetvenöt, pengő és 85 fillér tiszta nyereséget ért el. Világosabban, ennyi kincset termelt ki egyedül a salgótarjáni szénmedence mélyéből a dolgos bányászkar. Mennyi véres verejtéknek kellett elfolyni, míg e kincs a felszinre került. Mennyi aggodalom , a bányászapák életéért és mennyi könny a bányászanyák szeméből, míg annyi fekete gyémánt került a napvilágra, hogy a fönti nyereség összehalmozódott. A jelentés szerint a fönti összegből a közgyűlés 3.185.000 pengőt, azaz hárommillió egyszáznyolcvanötezer pengőt osztalék címén juttatott a részvényeseknek