A Bánya, 1912 (7[5]. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

VII. évfolyam.1 M BUDAPEST 1912 JANUÁR 7. ELŐFIZETÉSI ÁRA „JÓ SZERENCSÉT" MELLÉKLETTEL EGYÜTT NEGYED ÉVRE EGYES SZÁM . 3.— K. —.60 K. /? 2 ytr 7 &­­s/ 0 . 1. 57AM. DAS BERGWERK TUE, MINE LR MIME ^ ‘MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ER501EINT JEDEM SONNTflG/tt írói dij 8 oldalas nyomtatott ivenkint 35 K. Közlemények átvételét csakis a forrás megnevezésével engedjük meg. FŐSZERKESZTŐ DR­ BISCHITZ BÉLA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., (BELVÁROS) MOLNÁR­ UTCA 33 TELEFON 108-00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. A második műegyetem — Selmecbányán. Mikor a múlt év közepe táján Selmecbányán, az ősi bányavárosban, kincstári felépítmények, szertárak és épületek kerültek árverésre, lapunk vezető helyén mutattunk arra, hogy ez a kincstári árverés szomorú előhírnöke az elmúlásnak, amely be fog köszönteni a nemrég még mozgalmas hegy­vidéken. Úgy gondoltuk akkor, hogy az elmúlást semmi jóindulat meg nem gátolhatja többé, mert hiszen tény, hogy a régi ősi Selmecbányának a bányászat volt az éltető és fentartó ereje. A bá­nyák kimerülőfélben vannak, fogynak a télérek és Selmecbánya, a régi, híres bányaváros, amely kul­turális központja volt egy országrésznek, biztos léptekkel indult a kis felvidéki városkák csendes és élettelen szürkesége felé. De Selmecbánya öntudatra ébredt — talán az utolsó pillanatban. Míg Selmec vezető férfiai egy­részt a városnak máris bekövetkezett stagnálá­sát, másrészt erélyesen keresték a módokat, ame­lyek szanálhatnák Selmecnek egyre szomorúbbá való viszonyait. Találtak erre több módot is. A hontnémet—selmeci vasút új lüktető életet hoz a miserábilis keskeny vágányú vasútjával megrekedt városnak; a háziipar fejleszthetősége szempont­jából is jobb napokat fog látni a bányaváros mostanában új életre keltett régi fa­faragó iparával. De új életet önthetne a stagnáló városba, ha a legújabban felmerült terv a megvalósulás stá­diumába léphetne és Selmecen felállítanák a­­ m­á­sod­i­k m­űegye­tem­e­t. A nagy terv nem a selmeci polgárok agyá­ban született, nem a túlzott lokálpatronizmus akarja a második műegyetemmel megmenteni a halódó várost. Egyik legtudományosabb testü­letünkben, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet­­ben­ merült fel először e gondolat, hazánk mű­szaki kiválóságai gondoltak elsősorban Selmecre és bizonyára azért, hogy egy ősi bányavárost fel­lendítsenek vele, hanem igenis azért, mert a máso­dik műegyetem felállítására Selmecbánya a leg­alkalmasabb hely, sőt a második műegyetem azonnali felállítása - amire égető szükség van — csakis a selmeci főiskola kibővítésével lehetséges. Selmec jövőjére nagy kihatással lenne a máso­dik műegyetem, de kétségtelen, hogy jelenleg a felállítandó második műegyetemnek, illetve a gépészmérnöki és mérnöki szaknak is szüksége van a selmeci főiskolára. Ha sorra vizsgáljuk a Mérnök és Építész-Egylet december 5-iki ülésén elhangzott terveket, amelyek hol Erdélyben, hol Szegeden, Nagyváradon, sőt a budapesti tudo­mányegyetemmel kapcsolatban kívánják felállítani a második műszaki főiskolát, mihamar meggyőződ­hetünk arról, hogy a tervek kivihetetlenek, vagy fia egyik-másik megvalósulhatna is, tán csak egy évtized múlva nyílnék meg második műegye­temünk. Az egyetlen életrevaló és komoly terv, amely gyakorlatilag legkönnyebben, legkevesebb áldozat­tal a leggyorsabban lenne megvalósítható Jend­­rassik Kornélnak, a kiváló szabadalmi bírónak, életrevaló terve, mely szerint a második műegye­temnek Selmecbányán van a helye. Az ülésen Jendrassik ezeket mondta: Igen röviden kívánok az előadás gondolatmenetéhez hozzászólni. A magam részéről méltánylom azt a lelkesedést, amelyet az előadó urak Kolozsvár és Erdély érdekében ki­fejtettek, hanem azt az eszmét, hogy idegen fészekbe tele­pítsünk be új műegyetemet, lehetetlennek tartom és nem látom célravezetőnek. Igen jól mondta Czakó tanár úr, hogy a sikeres működés legmegfelelőbb helyén kell felállítani az új főiskolát. Ha financiális szempontból vesszük szemügyre a kérdést és mérlegeljük a felállítás szükségességét, azt hiszem, nem nagyon tévedek, ha azt mondom, hogy a mű­egyetemnek két fakultása van tulajdonképpen túlzsúfolva, a mérnöki és gépészmérnöki. E kettőre volna szükség és tett volna már huszonöt évvel ezelőtt és annak legalkalmasabb helye volna a Selmecbányai főiskola, ahol most is technikai szellemben tanítanak, tehát nem idegen fészekben, nem ide­gen tanárok adnák elő a műszaki tudományokat. Itt igazán otthon volna a két fakultás és igazán kevés költséggel és változással mindenesetre jó talajon lehetne. Ezeket mondta helyes gyakorlati felfogás­sal Jendrassik bíró. És hozzátehetjük, hogy ko­moly helyeken a második műegyetem közeli fel­állítását a bányászati főiskola fejlesztésével hozzák kapcsolatba. Egy újabb mű­egyetem felállítása pedig sürgősen szükséges, sőt szü­kéges lett volna már ezelőtt tíz esztendővel is. Öt évvel ezelőtt a műegyetemi hallgatók létszáma már meghaladta

Next