A Bánya, 1912 (7[5]. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
a BI1B64170512 azt a határt, amely mellett sikeres tanítás lehetőségéről szó már nem lehet. A Múzeum-körúti régi műegyetemen tarthatatlanná váltak a viszonyok. Nem egy félbenmaradt existence annak a kicsinyes éshihetetlen oknak köszönheti jövőjének összeomlását, hogy egyszerűen nem fért a „teremnek“ nevezett szobába. Az első padsorban levő helyeket — mint a színházban szokás — pénzért lehetett csak vásárolni és a szegény hallgató az utolsó padsorok homályában igyekezett színházi távcsővel kivenni a táblára rajzolt ábrákat. Egyik bérmunkatársunk több kollegájával egyetemben egyideig a földön ülve hallgatta Tötössy tanár előadásait. Ilyenek voltak a viszonyok két évvel az új lágymányosi főiskola megnyílta előtt. Azután némileg javultak a viszonyok, ámbátor a rossz és elavult tanársegédes collopsium-rendszer továbbra is fentmaradt. Az idén 2000-en felül jelentkeztek a hallgatók s ez a szám máris akkora, hogy a műszaki tudományok tágas, modern és jól felszerelt csarnokaiban újból és alaposan veszélyezteti a sikeres tanítás lehetőségét. Egy új külön műegyetem felállítása 10 millióba és tíz esztendőbe kerülne. A hallgatók száma akkorra meghatványozódik, alapos kiképzésük lehetetlenné válik, felszaporodnak a félbenmaradt, kósza, álmérnökök, kárára az ország műszaki életének és képzett mérnöki karának. Selmecen természetesen örömmel és lelkese-ítéssel értesültek legelső szakembereink célszerű és indokolt tervéről. Felhívták (bár ily mozgalmat ő kezdeményezhetett volna) elsősorban Czobor Lászlónak, Selmec országgyűlési képviselőjének figyelmét, aki a „Selmecbányai Hírlap“-hoz levelet írt: „A polgármester úrral hetekkel ezelőtt értekezvén — írja Czobor —, abban állapodtunk meg, hogy az ügyet csendben készítjük elő és amikor ezzel készen leszünk, fogjuk kérni a törvényhatóság további akcióját. Az előmunkálat még nem kész. Addig is közlöm, hogy Jendrassik tanár úr nem áll egymagában azzal a nézetével, hogy a technikát Selmecbánya kapja meg. Mert más irányadó férfiak is, név szerint: Borbély Lajos* Ilosvay Lajos, Jónás Ödön**, Münnich Kálmán képviselő*** urak biztosítottak engem arról, hogy mellénk állanak és minket a technika kivívására irányuló törekvésünkben teljes erejükkel és lelkesen támogatni fognak.“ Horváth Kálmán polgármester különben a sei* A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű köztekintélynek örvendő műszaki vezérigazgatója. ** Műegyetemi tanárok és egyben *** Selmecen végzett bányamérnök és miniszteri tanácsos. (A szerk.) mecbányai bányászati és erdészeti főiskolának műegyetemmé való kiegészítése ügyében a januári törvényhatósági közgyűlés elé a következő indítványt terjeszti: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Ismeretes a 1. közgyűlés előtt az a tény, hogy városunk elmaradottságát, stagnálását, a többi, kedvezőtlen körülmény között, főleg az a körülmény is okozta, hogy a helybeli főiskola innen való elvitelének kérdése már évek óta napirenden van, úgy, hogy minden idegen, új vállalat ügye azzal a kijelentéssel marad abba, hogy hiszen a főiskolát úgyis elviszik innen. Ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy városi polgárságunk is idegenkedik minden újabb befektetéstől. Innen van, hogy sem idegen vállalati tőke nem jött be, sem az idevaló tőke nem mozdult, annyira, hogy városunkban ma sem szálló, sem kávéház, sem modern lakás nincsen, sőt a házak értéke, a lakásínség ellenére, kimondhatatlanul csökkent, ugyannyira, hogy városunkban ma majdnem minden ház , eladó, azaz eladó volna, ha vevő akadna. Ez az állapot, nagyon természetes, így nem maradhat, így városunk lassan kint teljesen megszűnik s ebből nemcsak nekünk, polgároknak, lesz kárunk, de kára lesz a város nagy vidékének s legnagyobb kára lesz magának az országnak. Mert ha városunk megszűnik város lenni, megszűnik itt a magyarság; központja lesz ez a hely az állambontó és államellenes mozgalmaknak, főfészke lesz a roszindulatú nemzetiségeknek, szóval: a várossal együtt az egész Felvidék veszve volna a magyarságra nézve. Ez hitem és szent meggyőződésem! Városunkat ezért minden áron meg kell menteni! Tömörülnie kell minden polgárnak az alá a zászló alá, mely a vezetők kezében ennek a célnak a szolgálatában leng; az államnak segítő kezet kell nyújtania ahoz, hogy városunk fejlődhessék, és — ha lehet — itt, a Felvidéken, még erősebb védővára legyen a magyar állameszmének! Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! A város tanácsa sok terven dolgozik, melyek mind a fenti célt szolgálják. Ezek külön-külön kerülnek majd tárgyalás alá, most azonban különösen egyet terjesztünk elő, mely ha sikerülne, biztos alapja volna a további fejlődhetésnek. Ez a terv a helybeli m. kir. bányászati és erdészeti főiskolának műegyetemmé való kifejlesztését célozza. Nagy szó ez, tisztelt közgyűlés! Tudom, sokan vannak, akik mosolyogva fogadják ezt a kijelentést, mert azt mondhatják, hogy mit akar ez a szegény és kicsiny Selmecbánya abban az óriási versenyben, melyben Magyarország annyi sok, nagy, virágzó és gazdag városa vesz részt! Mit akar azok között a városok között, amelyek milliókat képesek áldozni egy műegyetemért, amire pedig Selmecbánya épen szegénységei miatt, képtelen, fia azonban, t. közgyű □ □ □□ !□ □□ THEODOLITOK nivellálok, felállító készülékek, tárolók, mintaszerű, precíziós kivitelben mint különlegesség (B/2268/702/085/41) gyártása. MAX HILDEBRAND azelött August Lingke & Co. FREIBERG, Sachsen 47. ----------- Alapittatott 1791. Magyarországi képviselő : CONRAD ÉS TÁRSA Budapest, VI., Teréz-körút 15. RUGGYANTAÁRUKAT ÉS TESTÁRUKAT. SZÁRAZ és ZSIROS ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÖMÍTÉSEKET LEGMEGBÍZHATÓBBMINŐSÉGEKBEN SZÁLLÍT AZ • BUDAPEST,V.,2RIMYI-UTCA 1. GRESHAM PALOTA, A BÁNYA 1912 január 7. (1. szám.)