A Bánya, 1912 (7[5]. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

a BI1B64170512­ ­ azt a határt, amely mellett sikeres tanítás lehető­ségéről szó már nem lehet. A Múzeum-körúti régi műegyetemen tarthatatlanná váltak a viszonyok. Nem egy félbenmaradt existence annak a kicsi­nye­s és­­hihetetlen oknak köszönheti jövőjének összeomlását, hogy egyszerűen nem fért a „te­remnek“ nevezett szobába. Az első padsorban levő helyeket — mint a színházban szokás — pénzért le­hetett csak vásárolni és a szegény hallgató az utolsó padsorok homályában igyekezett színházi táv­csővel kivenni a táblára rajzolt ábrákat. Egyik bér­­munkatársunk több kollegájával egyetemben egy­­ideig a földön ülve hallgatta Tötössy tanár elő­adásait. Ilyenek voltak a viszonyok két évvel az új lágymányosi főiskola megnyílta előtt. Azután némi­leg javultak a viszonyok, ámbátor a rossz és el­avult tanársegédes collopsium-rendszer továbbra is fentmaradt. Az idén 2000-en felül jelentkeztek a hallgatók s ez a szám máris akkora, hogy a mű­szaki tudományok tágas, modern és jól felszerelt csarnokaiban újból és alaposan veszélyezteti a si­keres tanítás lehetőségét. Egy új külön műegyetem felállítása 10 millióba és tíz esztendőbe kerülne. A hallgatók száma akkorra meghatványozódik, ala­pos kiképzésük lehetetlenné válik, felszaporodnak a félbenmaradt, kósza, ál­mérnökök, kárára az ország műszaki életének és képzett mérnöki ka­rának. Selmecen természetesen örömmel és lelkese-­í­téssel értesültek legelső szakembereink célszerű és indokolt tervéről. Felhívták (bár ily mozgalmat ő kezdeményezhetett volna) elsősorban Czobor Lászlónak, Selmec országgyűlési képviselőjének figyelmét, aki a „Selmecbányai Hírlap“-hoz leve­let írt: „A polgármester úrral hetekkel ezelőtt értekezvén — írja Czobor —, abban állapodtunk meg, hogy az ügyet csend­ben készítjük elő és amikor ezzel készen leszünk, fogjuk kérni a törvényhatóság további akcióját. Az előmun­kálat még nem kész. Addig is közlöm, hogy Jendrassik ta­nár úr nem áll egymagában azzal a nézetével, hogy a tech­nikát Selmecbánya kapja meg. Mert más irányadó férfiak is, név szerint: Borbély Lajos* Ilosvay Lajos, Jónás Ödön**, Münnich Kálmán képviselő*** urak biztosítottak engem arról, hogy mellénk állanak és minket a technika kivívására irá­nyuló törekvésünkben teljes erejükkel és lelkesen támogatni fognak.“ Horváth Kálmán polgármester különben a sei­* A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű köztekintélynek örvendő műszaki vezérigazgatója. ** Műegyetemi tanárok és egyben *** Selmecen végzett bányamérnök és miniszteri tanácsos. (A szerk.) mecbányai bányászati­ és erdészeti főiskolának műegyetemmé való kiegészítése ügyében a januári törvényhatósági közgyűlés elé a következő indít­ványt terjeszti: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Ismeretes a 1. közgyűlés előtt az a tény, hogy váro­sunk elmaradottságát, stagnálását, a többi, kedvezőtlen kö­rülmény között, főleg az a körülmény is okozta, hogy a helybeli főiskola innen való elvitelének kérdése már évek óta napirenden van, úgy, hogy minden idegen, új vállalat ügye azzal a kijelentéssel marad abba, hogy­ hiszen a fő­iskolát úgyis elviszik innen. Ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy városi polgárságunk is idegenkedik minden újabb befek­tetéstől. Innen van, hogy sem idegen vállalati tőke nem jött be, sem az idevaló tőke nem mozdult, annyira, hogy vá­rosunkban ma sem szálló, sem kávéház, sem modern lakás nincsen, sőt a házak értéke, a lakásínség ellenére, ki­mondhatatlanul csökkent, ugyannyira, hogy városunkban ma majdnem minden ház , eladó, azaz eladó volna, ha vevő akadna. Ez az állapot, nagyon természetes, így nem maradhat, így városunk lassan kint teljesen megszűnik s ebből nem­csak nekünk, polgároknak, lesz kárunk, de kára lesz a vá­ros nagy vidékének s legnagyobb kára lesz magának az országnak. Mert ha városunk megszűnik város lenni, meg­szűnik itt a magyarság; központja lesz ez a hely az állam­­bontó és­ államellenes mozgalmaknak, főfészke lesz a rosz­­indulatú nemzetiségeknek, szóval: a várossal együtt az egész Felvidék veszve volna a magyarságra nézve. Ez hitem és szent meggyőződésem! Városunkat ezért minden áron meg kell menteni! Tö­mörülnie kell minden polgárnak az alá a zászló alá, mely a vezetők kezében ennek a célnak a szolgálatában leng; az államnak segítő kezet kell nyújtania ahoz, hogy városunk fejlődhessék, és — ha lehet — itt, a Felvidéken, még erő­sebb védővára legyen a magyar állameszmének! Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! A város tanácsa sok terven dolgozik, melyek mind a fenti célt szolgálják. Ezek külön-külön kerülnek majd tárgyalás alá, most azonban különösen egyet terjesztünk elő, mely ha si­kerülne, biztos alapja volna a további fejlődhetésnek. Ez a terv a helybeli m. kir. bányászati és erdészeti főiskolának műegyetemmé való kifejlesztését célozza. Nagy szó ez, tisztelt közgyűlés! Tudom, sokan van­nak, akik mosolyogva fogadják ezt a kijelentést, mert azt mondhatják, hogy mit akar ez a szegény és kicsiny Selmec­bánya abban az óriási versenyben, melyben Magyarország annyi sok, nagy, virágzó és gazdag városa vesz részt! Mit akar azok között a városok között, amelyek milliókat ké­pesek áldozni egy műegyetemért, amire pedig Selmecbánya épen szegénysége­i miatt, képtelen, fia azonban, t. közgyű­­ □ □ □□ !□ □□ THEODOLITOK nivellálok, felállító készülékek, tárolók, mintaszerű, precíziós kivitelben mint különlegesség (B/2268/702/085/41) gyártása. MAX HILDEBRAND azelött August Lingke & Co. FREIBERG, Sachsen 47. ----------- Alapittatott 1791. Magyarországi képviselő : CONRAD ÉS TÁRSA Budapest, VI., Teréz-körút 15. RUGGYANTAÁRUKAT ÉS TESTÁRUKAT. SZÁRAZ és ZSIROS ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÖMÍTÉSEKET LEGMEGBÍZHATÓBB­­MINŐSÉGEKBEN SZÁLLÍT AZ • BUDAPEST,V.,2RIMYI-UTCA 1. GRESHAM PALOTA, A BÁNYA 1912 január 7. (1. szám.)

Next