Bőripari Munkás, 1925 (35. évfolyam, 2-20. szám)

1925-01-31 / 2. szám

Budapest, 1925. évi jossuAr hé­­l­énVI****!!*' MHHM A magyarországi bőriparban foglalkoztatott munkások és munkáinak érdekeit védő lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Alsó erdősor 32. szám. Telefon: ’József 16-30. szám tagok a tápot, tagilletményscent kapjak. Nem tagoknak az előfizetési ár 1 évre 1­00.000 K, félévre 30.000 K. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vivs­a ______________________________________________________ _­­S. szám 1 Legnagyobb értékünk az egység A magyar munkásmozgalom jelentős menye játszódott le a napokban. A londoni Szo­cialista Munkás Internacionále végrehajtó­­bizottságának Brüsszelben, megtartott ülése, mint ismeretes, fölajánlotta a magyar párt­nak jó szolgálatait, hogy a párt kebelében meg­lévő nehézségeket áthidalhassa. E nehézségek köztudomásúan abban állottak, hogy az utóbbi hónapokban a párt egységét veszélyeztető pél­dátlanul durva, szervezetet bénító, rágalmazó hadjáratot folytatott néhány magáról, megfe­ledkezett egyén. Egészen kétségtelen, hogy a rágalmazó, szervezetet bénító törekvések nem azonosak amaz ellenzéki elvtársakkal, akiknek a párton belül, a párt vezetőségével ellentétes fölfogásuk van az aktuális politika kérdései­ben. A kritika legteljesebb szabadsága egészen addig ,amíg a párt létét nem veszélyezteti, ■meg­illet minden elvtársat, de a kritikának alkal­mazásával normális viszonyok között is vi­gyázni kell, hogy a demagógia területére ne sodródjon és ne idézzen elő olyan viharokat, amilyenekre maga, sem gondolt. Majdnem le­hetetlen az ellenzéki tevékenység­ kifejtése olyan viszonyok között, mint amilyenben a ma­gyar munkásmozgalom az utóbbi esztendők során élt és él ma is. Minden komoly, a párt érdekeit szem előtt tartó ellenzéknek számolni kell azzal, hogy a frakkjába csimpaszkodik a p­iélbolsevistá­k rájöttgő," a tudatlan demagóg és az egészen bolsevista rágalmazó. Ezek előtt a munkásmozgalom értékei semmit sem jelente­nek, mindenkit saját személyében meghurcol­nak és jóvátehetetlen kútmérgezést végeznek. Fölingerelnek könnyen hívő, elkeseredett mun­kanélküli munkásokat a párt és a szakszerveze­tek vezetői ellen azzal, hogy amíg a munkanél­küliek éheznek, a vezetőknek jól fizetett állásuk gondtalan életet biztosít! Egészen kétségtelen, hogy az efajta üzelmekkel szemben a legéle­sebben szembe kell szállni a pártnak és a szak­­szervezeteknek egyaránt, mert ha ezt nem teszik, közességmulasztást követnek el és könnyelmű gonosztevők martalékául dobják oda magukat Az Internacionále végrehajtóbizottsága két delegátusát nevezte meg egy megalakítandó bi­zottságba, amelybe az ellenzék és az emigráció közösen egy delegálta­t és a magyar párt is egy delegáltat nevezett meg. Az értekezlet lefolyá­sáról, alait Bécsben tartottak meg a napokban, olvasóink a­ Népszavában bő tudósítást olvas­hattak, úgy hogy itt e helyett csak az értekezlet munkájának eredményével és számba vehető hat­ása­ival fogla­lkozu­nk. Az értekezleten részt vett külföldi elvtársak­­csak — akik a nemzetközi­­munkásmozgalom legelső gyakorlati és elméleti embereiből ke­rültek ki — a tanácskozások két napján keresz­tül alkalmuk volt megismerni a magyar mun­kásmozgalmat és ez a megismerés — az ő sza­vaik szerint — reájuk is igen, nagy haszonnal járt.. Elismerték, hogy a háború, a forradalmak és az ellenforradalom után letiport magyar munkásosztály elképzelhetetlenül súlyos és pél­dátlanul nehéz helyzetben követett el mindent, hogy a maga számára a mozgási szabadságnak minimális lehetőségét megszerezze. Megértet­ték, hogy a vezetőség 11­22-ben a viszonyok kényszerítő erejétől hajtva kötötte meg a Beth­len-kormánnyal az úgynevezett paktumot. Megállapították, hogy ez az úgynevezett pak­tum az ellenforradalmi kormányzatnak egy pél­dátlan i­gazsággal elkövetett zsarolása, mert a legelemibb szabadságjogokat a börtönben síny­lődő politikai foglyoknak szabadságaival árukat bocsátotta és arra kénysz­erítette a szociál­­demokrata pártot, hogy azokat paktum árán vásárolja meg. Elvtársaink elismerték, hogy a munkásmozgalom levegőhöz jutott a paktum révén , hogy utána, a munkásmozgalom min­den részében" fölendül és megerősödött. Még­ese­győződtek arról, hogy a párt vezetősége a reá kényszerített paktumot és a benne vállalt köte­lezettségeket nem akarta megtartani, mert azo­kat a munkásmozgalomra is sérelmesnek minő­sítette. Elismerték az elvtársaik, hogy a párt vezetősége a paktumot közzétételével széjjel­tépte, azokat magára nézve kötelezőnek nem tartja és nem tartotta. Mi, akik itt élünk, ismerhetjük csak alaposan az elénk táruló szörnyű nehézségeket és el tud­juk képzelni, hogy Nyugateurópában élő elv­­társainknak, hatalmas, nagy munkáspártok ve­zetőinek, alig lehetséges képet alkotni ama vi­szonyokról, amelyek között és ama nehézségek­ről, amelyekkel a­­f m­agyar pártnak működésé­ben számolnia kell. Aki nem élt ellenforrada­lom utáni viszonyok között, az aligha tudja még elképzelni is amaz állapotokat, amelyekbe a magyar munkásosztály az ellenforradalom győzelme után jutott. A magyar munkásosztály­nak öt éven át megfeszített és kitartó munká­val sikerült újjá­építeni a maga szervezeteit. Kiépítette pártszervezeteit, megerősítette szak­­szervezeteit, lefolytatott egy sikeres választási küzdelmet, visszaszorította a reakciót, gondot fordított a párttagok nevelésére és oktatására, újból megindította a párt megszüntetett lap­jait és egész vonalon a megerősödésnek és az egészséges fejlődésnek a jeleit tudja fölmutatni. Érthető tehát, hogy éppen a mostani időkben és a mostani körülményeik között, mennyi ve­szedelemmel járhat az olyan rendbontó, a szer­vezeti erőket, gyöngítő, romboló tevékenység, mint aminőt, az ellenzékiség örve alatt, néhány egyén kifejt. Senki sem lehet annyira vak, hogy ezt az esztelen gyújtogatást eltűrje. Az utóla­gos észretérés véresen megbosszulja magát. Késő lesz akkor észretérni, ha a rombolóknak üzelmeikkel már sikerült szervezeteink egysé­gét megbontani. Akkor kell szembeszálln ve­lük, amikor még üzelmeikkel nem tettek jóvá­tehetetlen károkat. E szempontból azok a ki­zárások, amelyeket egyes szervezetek és válasz­­tottbíróságok a pártban és a szervezeteikben végrehajtottak, csak jótékony hatással, lehet­nek. Akiknek nem legfőbb értékük a magyar munkásság politikai és gazdasági szervezeti egysége és akik ezzel az értékkel könnyelműen bánnak, azokkal a legrövidebb úton kell el­bánni és a pártból épp úgy, mint a szervezetek­ből, ki kell őket tenni. A munkásmozgalom még nem küzdötte ki a maga szabadságjogait, még fokozottabb mértékben van szüksége ,mindazon erőkre, amelyeket a reakcióval szemben kell fölvonultatnia és így nem tűrheti el, hogy benső erejét fé­kezhetetlen szenvedélyek és go­nosz indulatok gyöngítsék. Kari Kautsky, a szocializmus neves, ősz teo­retikusa egy élet gyakorlati tapasztalataiból gazdag fölszólalásában­­azt mondotta a bécsi konferencián, hogy a „munkásmozgalomnak legfőbb ereje az egység s leghatalmasabb esz­köze a benne kifejezésre jutott erő. Aki ezt az erőt csökkenti, vagy gyöngíti, jóvátehetetlen bűnt követ el“. Otto Bauer, az ausztriai mun­kásmozgalom kitűnő előharcosa, akinek legna­gyobb érdemei vannak abban, hogy az osztrák munkásmozgalom nem követett el olyan őrült­ségeket, mint a magyar munkásmozgalom, éle­sen elítélte azokat, akik a munkanélküli mun­kások elkeseredettségét használják föl a ma­guk céljaira. Hangsúlyozottan óvott mindem­kit ettől, mert tudta, hogy aki ezzel a­ tűzzel játszik, könnyen föl­gyújt­ja azt a házat, amely­ben lakik. A bécsi konferencia tan­úságai gondolko­dásra kell, hogy kényszerűtek a­­mi szaktár­sainkat is és különösen azokat, akiket eddig az ellenzék tetszetős jelszavai megtévesztettek és velük rokonszenveztek. Ma még nem késő, hogy magukba szánjanak és veszedelmes irányba sodródott tevékenységüket abbahagy­ják. Ha ezt nem tudják megtenni te üzelmei­­ket továbbra is folytatják, akkor számolniok kell azzal, hogy nem marad más hátra, mint­hogy a munkásmozgalom családjából őket ki­közösítjük. Türelmünknek és elnézésünknek is van­ határa és ez a határ a munkásmozgalom egyetemes nagy érdekeivel párhuzamos. Aki ezt szem elől téveszti é­s rágalmazó, egyéni gyű­lölködést terjesztő, szervezetet, pártot sértő érel­meit nem hagyja abba, azt kíméletlenül ki kell közösíteni. Ezt a legelemibb életösztön köve­teli tőlünk. Nem engedjük, hogy a munkásmoz­galom legnagyobb értékeivel bárki is vakmerő, hazárdjátékot űzzön. Előttünk a gazdasági és politikai munkásmozgalom egysége a legszen­tebb érték és aki — akár csak egy szervezetet, még a legkisebbet is —­ü­zem­eivel gyöngíti vagy fejlődésében megakasztja, mert rágalmai­val és gyűlölködést szító demagógiával meg­töri a tömegeknek a vezetőkben való bizalmát és megsemmisíti a tömegek munkáiméivá és agitációját, azt nem szabad- tovább soraink kö­zött­­megtűrni. A párton Avicil . ..ak .•Aze van helyük, akik szociáldemokratáknak vall­ják magukat és­ a­ párt szervezeti szabályzatát, rendelkezéseit megtartják és elismerik. A szer­vezeteken belül csak azoknak van helyük, akik a párthoz tartoznak és tevékenységükkel nem akasztják meg a­ szervezetet, nem bén­ítják meg egyetlen szaktársnak sem a munkakedvét és minden erejükkel és képességükkel a párt, a­ szakszervezet és a munkásmozgalom erősítésén és fejlesztésén dolgoznak! Hinni, akarjuk, hogy a magyar munkásmoz­galom minden katonája, a szakszervezeti, harc minden embere a bécsi konferencia után két­szeresen ügyel mozgalmunk egységére és fo­kozottabb eréllyel utasít vissza minden rend­bontást és visszavonást. A bécsi konferenciá­nak csak akkor lehet értékes és mai mandandó hatása a magyar munkásmozgalomra, ha a szervezetek­­benső életét megakasztó és a­ pár­tot gyöngítő üzelmeknek vége szakad. Legyünk méltók azokhoz a férfiakhoz, akik képességük­kel, tudásukkal és jó tan­ácsaikkal a magyar munkásmozgalom szolgálatába állottak azzal, hogy azt­ a munkásmozgalmat, amelyet ők most megtanultak ismerni, és amely bennük is tiszte­letet vívott ki, megtisztítsuk minden salaktól és az oda nem való elemeket közösítsük ki ma­gaink közül, hogy a mi vetéseinket el ne tipor­ják. Jusson es­­ünkbe, hogy mostani szenvedé­seink olyan hibáinkból származnak, amelyeket magunk követtünk el, amikor az októberi for­radalmat esztelenségünkkel eloktattuk, és amikor a szerencsétlen és végzetes bolsevista kalandba belesodródtunk és ezzel magunk ellen hívtuk életre a legvadabb reakciót. Tanuljunk saját hibáinkból és ne tűrjük el ölhetett kezek­kel, hogy szervezeteinket bárki is, a demagógia fölszításával, a nyomornak és az elkeseredésnek a munkásmozgalom ellen való uszításával újabb katasztrófák elé sodorja. Mi felelősek vagyunk azért a munkásmozgalomért, amelynek élén ál­lunk, bármilyen kicsi­te bármilyen nagy tiszt­ségben egyformán, a felelősség megköveteli tő­lünk, hogy adott esetben, minden érzelgősség­­gel­­nem beszáll­va, ráüssünk am a kézre, ame­lyik a munkásmozgalom megbontásához nyúl! Ha­ ezt nem tenn­ék meg, el­veszten­ék azt a jogot, hogy helyünket te hivatásunkat be­töltsük! A munkásmozgalom, egységének az érdeké­­b­en mindent el kell követnünk, a rendbontás­nak, az ártó üzelmeknek véget kell vetnünk és ha ki, még h­ kim­életlennek is kell lennünk! Olvasd a Népszavát és szerezz ti előfizetőket Lb.** Környvtm

Next