Bőripari Munkás, 1926 (36. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Budapest, 1926. évi Január iió 1-én A magyarországi bförfparfoaii foglalkoztatott munkások és iimiikásiiők érdekelt védd lap ..... ■■ "'«"«»au ........ ............................. Me gjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. kerület, Alsó erdősor 32. szám. Telefon: 'József 16—30. szám Tagok a lapot tagilletményként kapják. Nemtagoknak az előfizetési ár egy évre 100.000 K, félévre 00.000 K. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza tani, hogy a liáromnapi tanácskozás ideje ke­vésnek bizonyuljon. Vagy a tanácskozás három­napos idejét ikell néhány nappal meghosszabbí­tani. Ez bizonyára lehetetlen, az ebből szár­mazó nagy anyagi terhek miatt. Ebben az eset­ben viszont a tanácskozásra kitűzött napirendi pontokat kell csökkenteni és bő lehetőséget kell 'biztosítani, arra, hogy a kongresszus tagjai ki­beszélhessék magukat. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy egy közel négyszáztagu ^ testület igen jó lehet népgyiiléspék, de sem miképen, sem felel meg taMcskozó testületifék. A párt-gyűlés küldötteinek a számát tehát lényegesen csök­kenteni kell. Az nj szervezeti szabályzat már ilyen értelemben változtatta, meg a párígyiilés összetételét. A párt-gyűlések egyik legfontosabb inapi­rendje a várt jelentése fölött való bírálat. A legtöbb szónok rendszerint ehhez a ponthoz iratkozik föl, s rendszerint egy ügyrendi indít­ványnak a nyaktilója vágja el a szóhoz jjelent- kezeltek legnagyobb részét attól, hogy ehhez a kérdéshez fölszólalhasson. A nagyszámú kon­gresszus rendszerint szeszélyes és ideges és már a tanácskozás második napjának délelőttjén unja á vitát és akaratának szeszélyes megnyi­latkozásával ennek véget is vét. Noha a.zt tart­juk, hogy országos tanácskozáson, pártgyiilé- sc-n nem okvetlenül kell fölszólalni és nem ok­vetlenül muszáj beszélni, mégis úgy gondoljuk, hogy akinek mondanivalója van, annak lehető­séget kell nyújtani árra, hogy azt el is mond­hassa. A jövőben tehát a jelentés fölött való vitára legalább egy ; i - iont íanácskozási időt kell szakítani, viszont meg' .kell kívánni, annyi övkritíkod a kühíöttéfeől is hogyyMth ban csak azok jelentkezzenek szóhoz, akiknek a mondanivalója nem szállítja le a kongresszus színvonalát üres fecsegéssé és unalmas szó- Teesérléssé. A nívós kongresszust ^ egy lépés választja el a nivótlantól, ez a lépés az, ami­kor a küldöttek csak azért jelentkeznek szóhoz, hogy küldőik előtt megmutassák, hogy ők föl­szólaltak. Végül is tisztában kell lenni azzal, hogy a pártgyülés minden tagja nem szólalhat föl. De erre nincs is szükség. Nem okvetlenül szükséges annak fölszólalni, akinek a mondani­valóját valaki már elmondta. Teljes objektivi­tással állapítjuk meg azt is, hogy az előadók beszédének időtartama elé is korlátot keli állí­tani. Bizonyára senki sem kifogásolja egy refe­rátumnak a kétórás időtartamát, ha tudja, hogy legalább nógyszerannyi idő áll rendelke­zésre a felszólalásokra és vitatkozásokra. De nem lebe#; helyeselni a. hosszú előadói beszéde­ket akkor, ha a tanácskozásra, annyi idő sem jut, mint amennyit az előadói beszédek vettek igénybe. Persze, még rosszabb a helyzet, hogyha a napirend pontjait a pártgyülés úgy egyesíti, hogy egymásután három 'előadói beszédet hall­gat meg és tanácskozásának idejéből erre for­dít három és fél, négy órát! Ez a kongresszus tagjainak a türelmét a végsőkig kimeríti és érdeklődésüket a minimumra csökkenti. Ez az­után súlyosan megbosszulja magát. A kon­gresszus, amely az imént négy órán át hallga­tott: három előadót, egyszerre türelmetlenné válik és a három előadó napirendi, pontja fölött való tanácskozást egy szeszélyes határozattal elvágja s a tanácskozásra még annyi időt sem fordít, mint amennyit az előadók beszéltek. De türelmetlenségét még jobban jellemzi az a szeszélyes elhatározás, hogy a tanácskozások rendjén elüti a budapesti küldötteket attól, hogy fölszólalhassanak, mert a. felszólalás^ pri­vilégiumát ez esetben — a. vidéki küldötteknek juttatta. A mi véleményünk szerint minden küldöttnek, akár vidéki, -akár budapesti, egy­formán joga Vein a tanácskozáson résztvenni és egyformán kötelessége fölszólalni — ha van mondanivalója, s hu ezt már előtte mások el nem mondták. A kongresszusnak pedig biztosítani kell an­nak a lehetőségét, hogy tagjai a tanácskozás jogával élhessenek is. Azt hisszük*, hogy ezeken a hibákon lehet javítani. Reméljük, hogy a kő­vetkező pártgyülés e tanulságok alap.ian mar nem fogja ugyanezeket a hibákat elkövetni. Mindezeket a párt-gyűlést előkészítő párt-vezető­ségnek kell figyelembe venni és neki kell. gon­doskodni arról, hogy egy szeszélyekre hajla­mos tanácskozótesíüict ne lépjen tu! a, korláto­kon, mert nem mindig' lehet -biztosítva arról, hogy az a túllépés és szeszélyesség — éppen neki lesz kedvező. A pártgyülés munkásságának méltatásában el Ikell ismernünk, hogy több szempontból hasz­nos volt. Először véget vetett a paktummal ha­dakozó hadjáratnak. A pártgyülés most már végérvényesen tudomásul vette, hogy a párt 1921-ben politikai paktumot kötött a munkás- mozgalom legelemibb szabadisúgjogainak egy töredékéért és a bebörtönzöttek egy részének az amnesztiájáért. Senlki sem érezheti ma h ivatott­nak magát arra, hogy bírálatot mondjon egy 1921-ben tett politikai lépés fölött, mert nem is I lehet birtokában azoknak a tényeknek és nem j mérlegelheti azokat a viszonyokat, amelyek ak i kor döntően befolyásolták a párt elhatározását I egy vagy más irányban. A paktum fölött való vitának tehát végérvényesen vége. Ezt igen sokra becsüljük, mert lelkiismeretlen egyének ennek a kérdésnek a rosszindulatú kezelésével rendkívül sokat ártottak a pártnak. Másik jelentős lépése voll a kongresszusnak, hogy megalkotta a,z uj pártszer vezeti szabály­zatot. Az a, demokratikus szellem, amely ebben az uj szabályzatban megnyilatkozik, azonban csak akkor lehet egészséges és hasznos, ha a párt tagjai működésükben megbecsülik és meg­felelően élnek vele. Minél nagyobb lesz azon párttagoknak a száma, akik a párt ügyeivel foglalkoznak és a párt munkájában résztvesz- nek, annál nagyobb lesz az a kör, amely a szer­vezeti szabályzat demokratikus szellemét élő valósággá változtatja. Politikailag jelentős a pártgyülés állásfoglalása a gazdasági és poli­tikai kérdésekben. E téren hii tükörképét mu­tatta a gazdasági elnyomatásnak és politikai rabságnak és köve teléseinek fölsorolásával egy- ség^a harci íremtot tuctott^ alkotni az^ ej|yre ciasságnak ez a szelleme biztosíték arra, hogy a reakció ellen folyó harcunk az ellenforrada­lom teljes elpusztításával fog végződni. Nagyon jelentős végül a pártgvülésnek a jövő szempontjából az az elhatározása is, hogy a pártprogram módosítására és az agrárprogram elkészítésére külön bizottságokat küldött ki. Remélhető tehát, hogy a magyar párt a közeli jövőben uj programban fogja megszólaltatni politikai és gazdasági törekvéseit; uj program­ban fogja kifejezésre juttatni a szocializmus célját és uj, modernebb szellemben fogja meg- kovácsolni azokat a fegyvereket, amelyekkel jövendő harcait gvőzelemről-győzelemre viszi. A pártgyülés tiszteletet és megbecsülést vivotl ki a külföldön, itthon uj, friss szellemet vitt a pártéletbe és uj, nagy föladatokat szabott elénk és mindenképen betöltötte hivatását. Rajtunk a sor, hogy fokozottabb munkával, nagyobb odaadással, a pártszervezetek kiépítésével, a pártsajtó eiterjesztésével és minden pártmunka elvégzésével, a sok üldözésen keresztülment pártunkat nagyobbá és erősebbé tegyük. A ma­gyar munkásosztálynak tartozunk azzal, hogy a küzdelmet lankadatlan erővel folytassuk és évről-évre növeljük a szocializmus harcosainak táborát. __________________ Fö lhivás a cipőfelsőrész- készitőmunkásokhoz! A mostani gazdasági válság már több mint másfél évvel ezelőtt, a szanálással kezdődött meg. azóta csak fokozódott és ma már tető­pontjára ért. A nyomor és szenvedés, - amelyet az utóbbi időben át kellett és át kell szenvedni ■a cipőfelsőrészkészi tőmunkás okna k, kell hogy e szakma munkásait gondolkodásra késztessék! Gondolkodjunk és tekintsünk vissza a múltra. Vizsgáljuk meg a jelent, hasonlítsuk' össze a múlttal és állapítsuk meg, megtettünk e min­dent a magunk anyagi és erkölcsi érdekében? Nem terhel-e bennünket kötelességmulasztás saját magunk és családunk iránt? Ha vissza­tekintünk az elmúlt másfél évre, meg kell ál­lapi tanunk, hogy nem teljesítettük mindenben kötelességünket. Nem vérteztük föl szerveze­tünket a veszedelmekkel szemben, nem bástyáz­ok körül lelkes harcosokkal sem, ennek követ­keztében a eipőfelsőrészkészitőmunkások szik­laszilárdnak hitt szervezete nem bizonyult tel­jesen ellent ő,l ló képesnek. Az ellentábor,' a mun­káltatók, támogatva a nyomorban és a kishitű­ségben szenvedő gyönge gerincű szaktársaink- tói, rést ütöttek szervezetünkön. Munkarendünk megingott. A heti béres munkarendszert, a ki- zecoelést, az ünnepnapok megfizetését, a „Boldog ujesztendőt!“ hangzott felénk a jókívánság az ni esztendőnek I első reggelén. Vájjon mit gondolnak a jóJciván- J sággal nem fukarkodik, a puszta kívánság í valóban boldoggá, szebbé teheti száiiwunkra az j uj esztendőt? A kívánság és óhaj a véletlennel ! és csodával hatcb'osnak Látszik. Az ilyesmiben j pedig nem tudunk, nem akarunk és nem kivé- : mink hinni. . 1 Hinni abban hiszünk, hogy egy szebb és bal- ! dogabb esztendőnek valóban jönnie kell, egy, a minden eddiginél harcosabb, küzdelmesebb és diadalmasabb esztendő nyomán. Ennek az esz­tendőnek pedig jönnie kell minden jókiván-ság nélkül is. Ezt az esztendői el fogja hozni szá­munkra a. mi harcos akaratunk, a mi rendit- hetetlen hitünk. Ilyenre pedig mi, dolgos em­berek régen rászolgáltunk. A szomorú játékból, tragédiából, könnyből és verejtékből elég jutott ki mér osztályrészül. Elég volt már a, zord szerb hegyekben ka­pott észrevétlen halálból, elég a dermesztő kár- pád havasokban produkált jégemberekből, elég az Isonzó-menii hömpölygő vértengerből, a ronccsá, cafatokká, tépett emberhúsból, a. sze­génnyé, szerencsétlenné tett anyákból, apákból, gyermekekből. Elég volt, elég... Es elég volt minden más émberkinzásból is... Elég azokból az esztendőkből, amelyek a fekete kataklizma után i^raggdós mocsárban tartják fizikái és erkölcsi élelmiket. Es elég az észten- dőkből. amelyek visszataszító szegénységet, vért forraló megalázást, mindenről való lemon­dást' és v&kofba való - Wzfdt hoznak folyton és., folytan. És elég ..volt -végül évszázados mun­kánk tönkretevéséből és az alkotó munka meg­állásából is. ; Es a gyarló embertestvérek érjék föl ésszel, hogy a, molekulás emberéletet kár csúffá tenni, megrutitani és a rövidke jót, mit az élet nyújt, kapzsi kézzel egymástól elcsenni. A. boldog, valóban uj és más esztendő az lesz, amelyben fertőzött, fekély es vackát kris­tálytisztával cserélheti majd föl minden ember- testvérünk. Az uj esztendő az lesz, amelyben nem lesz a fényűzéssel egyenlő a harapás ke- \ nyér, amikor tiszta, foliation ruha váltja majd föl a, mai foltosat, piszkosai minden embertár­sunk testén. A. boldog uj és más esztendő az lesz, amely- 1 ben mindannyi unknak agysejtjeibe bömböli majd a rádiós instrumentum Paris, London. Nem York élményeit és a gépmadár száll majd, . retünk, tüdőnk fölfrissitésére, izmaink megerő­sítésére ismeretlen tájakon át a. smaragdszinü tavak, a pálmák és kaktuszok országába. Az nj és boldogabb esztendő az lesz, amely játszi ' könnyedséggel elénk tárja majd, minden nagy- . súgát, jóságát és szépségét e világnak; amely \ a, gyógyító és testi fájdalmat balzsamicó isza- ! not, szénsavat, villanyi és levegői, á természet- \ adta és ember föl fedte minden jót odaajándé­kozza majd mindannyiunknak. , Ez a boldog, uj esztendő jönni fog erőnk, oka- 1 rovunk, eszménk diadalrajutásával. Amit kivá- , nunk érte. annyi, hogy a, szegény emberek har- \ cos egyesülése, tömörülése, segítése siettesse ezt a; diadalt. Harcos uj esztendőt tehát, hogy a boldog uj ( rsztendő clkövetkezh essék. ima Ilin........I">w"im>ni i Pa Srigyitlés utáni. A karácsonyi ünnepek alatt tartotta meg a \ szód ál demokrata párt háromnapos pártgy ülé­sét. .A pártgyülés jelentőségével ni ülté vi előző • szánnunk vezető cikkében foglalkoztunk. Ez al- | kálóimnál a pártgyülés tanácskozásairól és le- : folyáséiról akarunk megemlékezni. Ez a párt- ‘ gyűlés, noha nyugodtabb és rendesebb képet ' mutatott az előző pár,így üléseknél, még mindig 1 nem sorolható a békebeli pártgyülések közé. Az ellenforradalom és a reakció nyoma még még- \ látszik rajta. Szelleme még nem nyilatkozik j meg olyan tisztán, világosan, mint normális idő- i ben megnyilatkozna. Ezek olyan dolgok, ame­lyeken mi nem változtathatunk és amelyeken ? csak a viszonyok változása segít. A közállapo- í tok megváltozásával meg fog változni a párt- gyűlés szelleme is és bizonyára nyugodtabb és < uivósabb képet fog mutatni a pártgyülés is. i Másik észrevételünk olyan természetű, amelyen i in'ir o/ii y-í rroi/nJr -íc on M / / // ní // -VI 7c ‘A. !

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents