Bőripari Munkás, 1928 (38. évfolyam, 1-21. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Budapest, 1928. évi január hó 1 Feljegyzések !BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Mögöttünk egy •A súlyos, nehéz esztendő. Semmi okunk, hogy jóérzéssel gondoljunk az elmúlt esztendőre. Egyetlen derűs, emlékezetes, szép napja volt: az Otthonavatás napja. Talán ezért az egyetlen napjáért eltemetjük borús és szürke hétköznapjait. Ami szépség, erő ,akarás, eszme és nagy gondolat a bőripari munkásság nagy összefogásából megvalósulhatott, az elmúlt esztendők során, az az új, derűs, szép és világosságot terjesztő, barátságos, tiszta otthonunk fölavatásában valósult meg. Az otthonavatás az elmúlt esztendők egyetlen fénypontja, fénycsóvája. Ennek a fénycsóvának a nagy sugárzó ereje és világossága besugározza a városokat és falvakat ,ahol cipő- és bőripari munkások élnek és fölszakítja lelkükről a közömbösség vastag jégkérgét. Fölébreszti öntudatukat és belekiált az értelmükbe: „Íme, ezt alkották a társaid! Lépj Te is közéjük! Az Otthon, mint nagy tengeren a világítótorony, úgy mered a magasba és úgy szólítja magához a bukdácsoló, bátortalanul utat kereső vagy utat eltévesztett bőripari munkásokat és munkásnőket, mint a világítótorony a tenger végtelenségében járó hajókat. Mindenfelől látható a mi otthonunk, mindenfelé elhangzik a hívó szava és mindenfelé eljut nem szűnő világossága. Ez volt az elmúlt esztendő legszebb napja és legnagyobb eseménye. Egyébként mi vagyunk m esztendő teher hordozói. Cipeljük a mázsás súlyú terheket. Gazdasági elnyomottság, kip' ?ókv±ánuoJUágy ny.QMorving nem, szűnő munkanélküliség, keresetnélküliség, éhség korbácsa suhog a hátunkon. Politikai elnyomottság és kegyetlen reakciónak bilincse szorítja a kezünket, lábunkat. Egy elmúlt, eltávozott, küzdelmes, súlyosesztendő mögöttünk és egy uj küzdelmekkel és viaskodásokkal teli esztendő előttünk. Az ismeretlen uj esztendő küszöbén hittel, erővel és friss akarattal harcra és áldozatra készen kívánunk boldogabb új esztendőt mindenkinek, aki közénk tartozik, aki velünk tart és velünk együttérez.* jPÁRTGYŰLÉST tart a szociáldemokrata -*■ párt január 6-án. Egy esztendő munkájáról számol be a pártvezetőség. Jelentése koszorúba, csokorba szedi az üldözések virágait. Börtön, pénzbírság, zaklatás, megalázás, semmibevevés, gyűlésbetiltás esőstől hullottak a szociáldemokrata munkásságra. A vidéki közigazgatás versenyt futott a nemes vad után: szociáldemokratának lenni ebben az országban és most, nehéz sor volt. A pártvezetőségi jelentés minden betűje, sora és fejezete mérhetetlen üldözésekről számol be. A küldöttek fölmérik az üldözéseket, az akadályokat, a torlaszokat a vele szemben megnyilvánult ellentállással és megmondják, annyit tett-e a pártvezetőség és vele együtt az egész párt, amennyi erejétől telhetett és amennyit meg kellett tennie a munkásosztály erősítésére és a reakció legyőzésére. De más föladata is van a pártgyűlésnek: a múlt fölmérése után a jövő útját kell kijelölnie■. (Jj harcokra, uj küzdelmekre kell fölkészülni. Uj fegyvereket kell kovácsolni s a meglevőket, ha kicsorbultak, ha a harcban élüket vesztették, erősebbé kell kovácsolni. Fegyverünk a sajtó és a szervezet. Ezeket kell erőssé tenni. Fegyverünk a tömeg. A szervezetleneket föl kell ráznunk és aki még nem szociáldemokrata, azt a pártszervezetbe kell szerveznünk. Toborzó, erőt gyűjtő harcra, munkára van szükségünk. Ezt keressük a jövő útjának kijelölésében. Nem vállaljuk és nem vállalhatjuk a passzivitást. Azt tartjuk, hogy minden helyet a munkásmozgalom küzdőterévé kell avatni, hogy mindenhonnan a munkásosztály harci zaja, a munkásosztály követelései, vágyai és panaszai visszhangozzanak. Nem valljuk a pozíciók föladását és reméljük, a pártgyűlés sem fogja vállalni. És ahelyett, hogy a parlamenti küzdelem terét elhagyná, harcát a munkásosztály küzdelme érdekében fokozottan erősebbé fogja tenni.* JL/MEGFAGYOTT Újvári József 75 éves „föld-VJ. tozóvarga“ karácsony éjszakáján. Fűtőanyag, meleg ruha és élelem hiányában magáramaradtan megfagyott. A simontornyai csendőr járőr a Némedi-major egy viskójában talált rá a megfagyott öregemberre. Újvári József 75 évet szenvedett végig, hogy életének alkonyán, a nagybirtok tövében, éhségtől űzve, fagytól kínozva, ereje fogytán lehunyja a szemét. Amíg fiatal volt, vére frissen pezsdült, keze szorgalmasan forgatta a kalapácsot s készítette a sok új cipőt, kora reggeltől késő estig. Csendőr vigyázott maiden lépésére, hogy „hazátlan bitangokkal“ barátságba ne keveredjen, tiszta lelkét meg ne mételyesze a szervezkedés és a szocializmus nagy gondolataival. Újvári József előtt tilos volt a sztrájk és a bojkott, csak meghunyászkodás és néma tűrés volt az ő sorsa. Robotos életében a szaktársi szolidaritás nem gyújtott világosságot, szaklap és munkásújság nem jutott a közelébe, így élt végig 75 robotos esztendőt. Ifjúkorában szebbnél-szebb új cipőket készített, benne páváskodott a gazdagság, a jóllakottság és a hiúság. S ahogy megöregedett, úgy fogyott az új cipő, sor került egyre gyakrabban a foltozásra. Éhes emberek, rongyos, szegény zsellérek krajcáros lábbelijének foltozására, javítására. Nagy birtok tövében kinek másnak kellett volna a 75 éves Újvári József munkáit? Valaha régen ő is volt „szépasszony kocsisa szép cipők és csizmák mestere és 75 éves korában cselédek, zsellérek, nagybirtok tövében nyomorban sínylődő parasztok toldozó-foldozó vargája lett. Születésére és halálára a nagybirtok árnyéka borult. A sok tízezer hold zsíros és bőtermő föld keményre fagyott téli pihenőjében, hidegtől és éhségtől űzve hunyta, le a szemét, szegény, nem tudta megvárni, amíg a népjóléti miniszter megvalósítja m elégségeseb&i szóló mztositá t! ! Olvasd a Népszavát és szerezz ál előfizetiket PR siisá® a szakan&team? Több alkalommal foglalkoztunk az egész szakmában dúló munkanélküliséggel. A munkanélküliség egyátalán nem akar csökkenni, semmi kilátás arra, hogy ebben a tekintetben javulás következzék be. A szűcsök munkanélkülisége augusztusig egész bizonyos, hogy nem szűnik meg. A bőriparban foglalkoztatott munkások tehát nagyon rossz körülmények között zárják le az 1927. évet. A munkanélküli munkásokon a székesfőváros tanácsa és a Budapest környékén levő városok tanácsai igyekeztek rendkívüli segélynyújtással valamit segíteni. Ez a támogatás azonban csak egyszerű támogatás, amely semmi körülmények között sem javíthatja a hónapokon keresztül munka nélkül levő munkások szomorú gazdasági helyzetét. Egyesületünk vezetősége a rendes- és rendkívüli segélyek nyújtásában, valamint a már segélyüket kimerített szaktársaink részére biztosított ebédsegéllyel sietett a munkanélküliek támogatására. A szakma ilyen szomorú helyzetében mégis nagyobb esemény van készülőben. A Magyar Cipőkereskedők Országos Egyesülete vezetősége azzal lepte meg a közönséget, hogy újév után a cipők árát fölemelik. Ehhez az áremeléshez a legkülönbözőbb indokokkal akarják a közönség rokonszenvét megnyerni. A világszerte növekvő nyersbőrhiányról beszélnek, az orosz és a kínai forradalmak révén kikapcsolódott nyersanyagok hiányára hivatkoznak. Igaz, hogy a bőrárak nemzetközi viszonylatban nagy emelkedésen mentek keresztül. Az is megfelel a tényeknek, hogy a bőrgyárak a nyersbőrárak emelkedését fölülmúlóan emelték a készbőrök árát. A cipőkereskedők is ki akarják ezt az alkalmat használni arra, hogy a cipőárakat újévtől kezdve magasabbra emeljék. A cipőkereskedők a cipőárak fölemelését bejelentő hírlapi közleményekben az árak fölemelésére való indokul a munkabérek emelkedését is megemlítik. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert 1924 június óta a munkabérek nemhogy emelkedtek volna, de ellenkezően, 25—10%-kal csökkentek. Ugyanez áll a bőrgyárakban dolgozó szaktársainkra is. A XXXVIII. évfolyami szám a -m MAGYARORSZÁGI BŐRIPARBAN FOGLALKOZTATOTT MUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK ÉRDEKEIT VÉDŐ LAP Megjelenik minden hónap 1-én és 13-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob utca 90. szám. Telefon: "József 325-52. szám A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza munkabérek emelkedésével a cipőáraik emelkedése egyáltalán nem indokolható. Noha úgy a bőrgyárakban, mint a cipőgyárakban dolgozó munkatársainknak minden okuk meg lett volna arra, hogy a munkabérek emelését igényeljék, mert a legutóbbi bérrendezés óta legalább 18—20%-os drágulás következett be. Figyelmeztetni kívánjuk az érdekelt faktorokat, hogy a bőriparban foglalkoztatott munkások már most bejelentik az igényüket, az indokolatlanul leszorított munkabérek emelésére. Lehetetlen helyzetbe jutottak munkástársaink. Az élelmiszerek árai, valamint a lakbérek állandóan emelkedő tendenciát mutatnak, ugyanakkor a munkabérek folyton sülyednek. Ennek az állapotnak a bőripari munkásság véget akar vetni és mint a termelés legfontosabb tényezője, teljes erejével sorompóba fog lépni a tisztességes munkabérek érdekében. A bőripari munkásoknak ehhez joguk van, a cipőkereskedők eljárása után, még fokozottabban. Ha a nyersbőrárak emelkedését és a bőrgyárak áremelését, valamint a cipőkereskedők áremelését a cipő árába be tudják kalkulálni, akkor annak sem lehet akadálya, hogy a bőripari munkásság magasabb munkabérigényét ne elégítsék ki. A cipészkellékek ára körül irtó harc dúl heteken keresztül a kelléknagykereskedők és a bőrkiskereskedők között. A kelléknagyeresekedők kartelbe léptek. A kisbőrkereskedő teljesen iszolgáltatottnak érezték magukat. Az árakat és a fizetési feltételeket a kartel önhatalmúlag állapította meg. A bőrkiskereskedők a kartelcégek bojkottáláséival feleltek. A harc mostvéget ért, . 11 cr;crash-;ie-kés. • eh ]ész].A1 étkesek megegyeztek egymással. A kelléknagykereskedők vállalják, hogy a cipészkellékek árait nyomós ok nélkül megszabni nem fogják, a vitás kérdéseket esetről-esetre bizottság intézi el. A kartel elejti a kontingentálást. A cipészkellékkereskedők a jövőben önálló iparost vagy termelőt még készpénz ellenében sem fognak kiszolgálni. Az érdekeltségek közötti harc megszűnt. Tehát még egy tényező alakult ki a cipőiparban, amely a cipő árának a megdrágításában közreműködik. Előző lapszámainkban már írtunk az utóbbi időben mind nagyobb méreteket öltő papírbakancsgyártás ügyéről. Nagyon élelmes és lelkiismeretlen munkáltatók nagy előszeretettel próbálják kihasználni a munkások fogyasztóképtelenségét és a leghitványabb és legsilányabb felsőbőrökből, papírkéreg, papírtalpbélés, valamint papírtalpból készített cipőket gyártanak és hoznak forgalomba. Szakemberek előtt nem szükséges beszélni arról, hogy a fogyasztó szempontjából a papír alsóanyagból készült cipők teljesen használhatatlanok és a legjobb esetben néhány heti használat után teljesen tönkremennek. Esős és nedves időben néhány órai használat elég ahhoz, hogy a papírcipők használhatatlanná váljanak. Az a szegény munkás, aki nehéz munkája révén néhány pengő heti keresetre tehet szert és ebből cipőt vásárol, abban a tudatban és szándékkal teszi ezt, hogy legalább néhány hónapra el legyen látva cipővel és fájdalmasan kell megállapítania, hogy a jelenlegi esős és nedves időben néhány óra múlva nincs cipője, odavan a pénze és nagyon sok esetben az egészsége is. Ez ellen a lelkiismeretlen és i gazsággal határos eljárás ellen mi mindenkor fölemeltük a szavunkat és ma is a leghatározottabban elítéljük ezt, a fogyasztóközönséget kizsákmányoló és becsületes munkát végző iparosok és munkások érdekei ellen való támadást. Az ilyen becstelen eljárással szemben a legerősebb és a legsúlyosabb büntetést is jogosnak tartjuk. Tolvajoknak, csalóknak börtönben a helyük. Ilyeneknek tekintjük mi azokat, akik a dolgozó munkások nehéz munkával megkeresett keresetét valósággal kilopják a munkások zsebéből. Az Ipartestület vezetőségének erélyes fellépésére a rendőrség végre erélyes kézzel nyúlt az ügyhöz. A Teleki téren eszközölt razzia alkalmával megdöbbentő adatok váltak köztudomásúvá, mely szerint a papírbakanca készítése és árulása valósággal országos akcióvá szélesedett ki. A köz érdekében valónak tartjuk, hogy a rendőrség ebben az ügyben ne álljon meg félúton, hanem kérlelhetetlenül járjon el úgy a papírbakancsok forgalombahozóival, valamint azok gyártóival, szemben.