Bőripari Munkás, 1931 (41. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-03 / 1. szám

Budapest, 1031 január 3 MAGYARORSZÁGI ADRIP­IRBAM FOGLALKOZTATOTT munkásom és munkásnők ÉRDEKEIT VÉDŐ LA O­ rszágos közgyűlés után A modern szakszervezetek életében minden időben nagy esemény, amikor demokratikus intézményünk legmagasabb fóruma, a közgyű­lés, tanácskozásra ül össze, hogy bírálatot mondjon az elvégzett munka fölött és helyes irányt szabjon jövendő tevékenységünknek. Többszörösen fontosak azonban azok a közgyű­lések, amelyek válságos időkben ülnek össze, mikor gazdasági viharok, a kapitalista ter­melési rend ciklonja, a munkanélküliség söpör­­végig az egész munkásosztályon és itt nagy réseket a munkás alkotta intézményeken. Vál­ságos időkben mutatkozik meg az elhivatott­ság a magunk intézményeinek a vezetésére és a saját ügyeink iránt Szükséges komolyság biz­tosítja szervezeteink fönnmaradását és fejlő­dését. Fél évtizede gyötri az állandóan növekvő gazdasági válság a magyar közgazdasági éle­tet és süllyeszti mind mélyebbre a munkásosz­tályt. A magyar kormányzat mindent megtesz — a közterhek állandó emelésével —, hogy ezt a­ süllyedést, ezt a züllést minél tökéletesebbé t­egye. A magyar munkásságot politikai jogaitól­­megfosztja, gazdasági szabadságát elkobozza. Először jogtalanná teszi, hogy azután koldussá tehesse. Teljesen kiszolgáltatja mint fogyasztót a kartelleknek és nagybirtoknak s mint terme­­­­lőt a nagytőkének. . Tíz éve tart már ez a gyilkos válság, mely­unkástársaink legjobbjait kényszeríti évekig rtó mun­kát­lan­ságra, az ipar­ elhagyására, vagy a jótékonyság kolduslevesére és egyéb­­hasonló alamizsnájára. A magyar szoci­ál­poli­tika­ érzéketlensége­­miatt a kormányzat nem támogatja a gazdasági­­küzdelmekben el­bukot­takat. A szakszervezetek az ■egyedüli komoly intézmények, melyek­, ma is­ ötévi borzasztó véd- Ság után, erejük végső megfeszítésével állanak a romlás útjába, és védik a munkából kidőlteket. A Szövetség a szó teljes értelmében öt év óta minden anyagi forrását e cél szolgálatába állí­totta. Ez a nemes törekvés m­ár komolyan ve­­­­szélyeztette a Szövetség pénzügyi egyensúlyá­nak megtartását. Ennek a következményekép­pen került a Szövetség pénzügyi szanálása a közgyűlés elé mint legfontosabb feladat. Helyre kellett állítani a Szövetség pénzügyi egyensú­lyát, hogy továbbra is megrázkódtatás nélkül álljon a munkanélküliek támogatására és fenn­ak­adás nélkül végezhesse a gazdasági védelem kiépítésének munkáját. Mindenekfölött biztosí­tani kellett a munkaviszonyok megjavítására vonatkozó lehetőségeket. Forradalmi időket élünk. Az angol ipari forradalmat messze felül­múló termelési folyamatnak vagyunk részesei. •A termelés teljesen föl­forgatva. Nap-nap után új,ú jbb. és újabb gépek vonulnak be a munka­termekbe. A szalagrendszer már nem ismeret­len ,a magyar cipőgyárakban sem. Csökkentett munkáslétszá­­­mal s a mimimumra redukált fogyasztás mellett 50—100%-os termeléstöbble­­tet produkálnak a cipőgyári munkások. A kézműipari munkások is minden szakmában a legőrültebb versenynek vannak kitéve, amely­nek végső következménye: a­ termelés fokozása. A közeljövőben a munkások és kisiparosok tíz­ezrei szorulnak ki majd a termelésből, hogy he­lyüket a tanulatlan munkások foglalják el. A legőrültebb versenyfutás kezdődik a munka­és ska­lma­kért s az életlehetőségért. Ez új helyzetet jelent és új taktikát kíván. Be kell rendezkednünk a gazdasági életben­­erre az elkeseredett harcra. Meg kell vívnunk a magunk küzdelmét a szakmunkások elhelye­zéséért és a munkaviszonyok megvédéséért, va­lamint azok megjavításáért. Ezek teszik ré­szünkre komollyá és válságossá a közeljövőt. Szövetségünk életében számos esetben ,— mint a­ balkáni háború alatt 1908—1909-ben és a világháború alatt 1914—1918-ban — voltunk már kritikus helyzetben, soha komolyabb problé­mák nem kerültek egyetlen közgyűlésen sem megoldásra, mint a jelenlegin. A pénzügyi egyensúly helyreállítására a jelenlegi súlyos helyzetben, tízévi válság után kényszerültünk a segélyek leszállítására, a Bőripari Munkás- , otthon fenn­tartási költségeinek födözésére Buda­pesten és a környékén heti 10 fillér járulékeme­lésre. Nagyarányú megtakarításokat jelentő belső rendelkezéseket kellett végrehajtani. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. Telefon: J. 316-30 és J. 131-18. szám­­ A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza közgyűlésen , úgy a járulékemelés, mint a se-Ais­o­gielyleszállítás ellen nagyon komoly érvelések hangzottak el. Mindkét javaslatnak a megvita­tása magas színvonalú, szenvedélymentes föl­szól­alások keretében történt. A javaslatok vé­delmezői és ellenzői felelősségük tudatában minden szavukat mérlegelték. Minden küldött más-más nézőpontból csak használni akart a® ügynek. Ha a közgyűlés nagy többsége mégis úgy találta, hogy vállalnia, kell mindkét hatá­rozat meghozataláért a felelősséget, akkor bizo­nyára a közgyűlésnek erre nagyon súlyos okai voltak. A közgyűlésen hozott határozatok az egész bőripari munkásság jövőjének biztosítá­sát és kiépítését szolgálják. Szaktársainkon a sor, hogy ezen intézkedések horderejét megért­sék és azok szellemében cselekedjenek. Vegyük­­tehát mindannyian megnyugvással tudomásul a közgyűlés határozatait és mindannyian mara­dék nélkül hajtsuk azokat végre. Fogjunk mind­annyian komoly munkáihoz Szövetségünk meg­erősítése érdekében, hogy minél kevesebb zök­kenéssel teljesíthesse szervezetünk a 60 éve vál­lalt feladatát, a gazdasági küzdelmekben meg­sebzett szaktárcák támogatását és hogy válto­zatlan lendülettel folytathassuk a jo­bb­ munka-­ viszon­y­okér­t ha­rc­unk­at. A közgyűlés a központi vezetőséggel együtt olyan megoldási formát talált, amely a Szövet­ség minden rétege részére arányossá teszi a szanálás költségeinek viselését. Megterhelést ró a szanálás a dolgozókra a heti 10 filléres járu­lékemeléssel. Igaz, hogy ez a teher csupán napi másfél fillért jelent­ a dolgozókra, de ma ez nagy összeg annak is, aki adja, annak i­s, aki kapja. Megterhelést jelent a munkanélküliekre az utolsó segélyemelési rátának az elvonása s megterhelést jelent­­ az alkalmazottak részére a szanálás idejére elhatározott nagyobb összegű leadás. Mégis el kellett határoznia a közgyű­lésnek a pénzügyi egyensúly helyreállítása ér­dekében a fentieket. A közgyűlés határozata szerint ezekre a kölcsönös áldozathozatalokra okvetlenül szükség van. Ezen komoly és nagy­­ horderejű határozatok­ meghozatala és maradék­­nélküli végrehajtása bizonyítják, hogy Szövet­ségünk jól van fölépítve, mert tagjainak nagy az áldozatkészsége és minden rétegnek meg­ingathatatlan a szolidaritása. A modern mun­kásmozgalom régi igazsága, hogy minél na­gyobbak az elénk tornyosuló akadályok, annál erősebbnek kell­ lenni közöttünk a megértésnek és a szolidaritásnak. Amint közgyűlési tudósításunk igazolja, a .................. ......... .. .............................. XLI. évfolyam. I. szám A Magyarországi Boripari Munkások Szövetsége 1930. évi december 28-án tartott rendes évi kiállött közgyűlése Borkó Kálmán elnök vasárnap­ reggel 9 óra­kor megnyitja a közgyűlést. Üdvözli Farkas István­­ elvtársat,­ aki­­ a szociálden­okraták­ párt, valamint Peyer Károly elv­társat,­aki a Szak­szervezeti Tanács­ képviseletében, jelent meg. Hubai János központi titkár javaslatot tesz a­ tisztikar megalakítására. Jegy­zőköny­vh­itele­­sítőknek Láng István és Fejér Sánd­or (Buda­pest) szaktársakat ajánlja, az igazolóbizott­ságba pedig Kiss János, Herzogh Kálmán, Hit­nek János, Nagy Antal (Budapest) és Kapási Mihály (Debrecen) szaktársakat, akiket a köz­gyűlés egyhangúlag megválaszt. Ezután ismer­teti a közgyűlés napirendjét, tanácskozási ügy­rendjét, amelyet a közgyűlés tudomásul vesz. A központi vezetőség jelentése. Hubai központi titkár ismerteti a központi vezetőség jelentését. A Bőripari Munkás legutóbbi számában meg­jelent részletes jelentés után csak néhány fon­tos jelenséget kíván ismertetni. Az általános gazdasági helyzet az 1927. év óta sem javult. Bizonyság­ erre, hogy 1930 november végéig az előző évvel szemben a csődök és kényszeregyez­ségek 1880-ról 2262-re, azaz 20%-kal emelkedtek. A fogyasztás csökkenésének a felmérésére a konjunktúrakutató intézet az alábbi megállapí­tása nyújt elriasztó képet. Cipőgyártás 1928-ban 1343, 1929-ben 1046, a csökkenés 297 pont. Cipő­­fogyasztás 1928-ban 1311, 1929­-ben 853, a csökke­nés 458 pont. Az amerikai polgár fogyaszt évente 2.3 pár cipőt, a német 1.3, az orosz 0.25, a magyar 0.5 pár cipőt. Ezen adat szerint Ma­gyarország 8 millió lakosa 1 millió pár cipőt fogyaszt a normális líz 16 millió pár cipő he­lyett. Ez magyarázatát adja a bőripar súlyos válságának. A bőripar többi ága­iban is, noha ezekre megfelelő, fentiekhez hasonló adatokkal nem rendelkezünk, hasonló a helyzet. A bőripar pusztulása már olyan mélypontra jutott, hogy a szakma, több komoly tényezője­­keresi a megmentés útját. A mi fölfogásunk szerint a szakma megmentése csak az összes­­érdekeltek együttdolgozása mellett lehetséges. A szakmában dúló minőség- és ár­rombolást és a szennykonkurre­nciát csak a szervezett mun­kásokkal létesített megegyezéssel lehet meg­akadályozni. Mi ezen legfelsőbb fórumunk előtt kijelentjük, hogy becsületes feltételek mel­lett hajlandók vagyunk a szakma megmentésé­ben minden erőnkkel, közreműködni. Ha ezen komoly, figyelmeztetésünk nem ta­lálna­ a kívánt megértésre és tovább folytatnák a nagyipari érdekeltségek az ipar" jövőjét "ve­szélyeztető termelési anarchiát és munkás­ elnyomást, úgy a magunk erejével is megkísér­­eljük,­­hogy­­ennek a­ pusztulásnak útját állj­u­k. Ezt a célt­ szolgálja különösen a jövő tavaszra elhatározott mozgalmunk. A már megtartott és tervbe vett kerületi értekezletek vannak hivatva arra, hogy ennek a határozatnak a sikeres megvalósítására az egész országban lakó bor­ipari munkásokat,­ bekapcsoljuk. A közgyűlés tárgyilagos bírálatát kérem a központi vezető­ség jelentése fölött. Üdvözlések. Farkas István elvtárs a szociáldemokrata párt részéről üdvözli a közgyűlést. Súlyos, idő­ket élünk — mondotta. — Az ilyen történelmi idők reánk is nagy feladatokat rónak. Amikor ügyes-bajos szakmai dolgaikkal foglalkoznak, ugyanakkor osztályuk érdekeit is nagy léptek­kel viszik előre. Marx igazságai sohasem vol­tak igazabbak, mint ma, és a munkásosztálynak rendületlenül kell haladnia azon az úton, ame­lyet történeti rendeltetése kijelöl. Ilyen érte­lemben kíván sikert a tanácskozásokhoz. Ezután Peyer Károly elvtárs üdvözölte rá Szakszervezeti Tanács nevében a közgyűlést. A munkabérek csökkenése — mondotta — a fogyasztó­képesség csökkenését is jelenti. A gépipar térhódítása, a racionalizálás csökkenti a munkaalkalmakat. Különösen áll ez a bőr­ipari szakmára. A munkásosztály elhagyatott, csak a maga erejére van utalva. Ha a szerve­zetek nem támogatnák, még nagyobb lenne a nyomorúság. A magyar szakszervezetek teher­­bíróképességük legvégső határáig teljesítették kötelességüket a munkanélküliekkel szen­ben. A munkaidő rövidítése nélkül nincs megoldás. Külföldön már nem a 48, hanem a­­40 órás heti munkaidőért harcolnak, mert a heti 48 órai munkaidővel sem leh­et a munka­nélkülieket munkával ellátni. Teljes megértéssel kell mind­­annyiunknak összefogni, hogy a munkásosztály helyzetét­ megjavíthassuk. Berkó Kálmán elnök fölszólítja az igazoló­bizottságot, hogy, kezdje meg munkáját. A pénztári jelentés, A nyomtatott jelentés teljes részletességgel mutatja úgy a székház, mint a szövetség pénz­tári forgalmát az 1929-es évről. A forgalom té­teleire vonatkozóan bővebb felvilagosítás adá­sát szükségtelennek tartom, ha azonban a köz­gyűlés bármely tagjának valamely felvilágo­sításra szüksége lesz, azt készséggel megadom­ .Kérem a pénztári jelentés tudomásu­lvételét.

Next