Bőripari Munkás, 1932 (42. évfolyam, 1-5. szám / 1. évfolyam, 1-4. szám)
1932-01-04 / 1. szám
Budapest, 1932 január 4 A mufki és jinő Példátlan szenvedéseket halmozott föl az elmúlt esztendő. A nyomorúság ostorcsapásai végigsuhintottak rajtunk. Munkanélküliség zúdult ránk, olyan nagymértékű, hosszantartó és mélyenjáró, amilyenre még nem is emlékszünk. A cipőipar mintha teljesen tönkremenne. A háború előtti állapotoknál még roszszabb viszonyok alakultak ki. A dolgozók munkafeltételei a cipőfelsőrészkészítésben, a cipőiparban és a bőriparban sokkal rosszabbak, mint voltak. A munkafeltételek megjavításáért tengernyi áldozatot hoztunk éveken és évtizedeken át. Most a válság hullámai darabon kint szakítják el tőlünk és semmisítik meg, amit már kivívtunk és megszereztünk, így romlik a munkabér, a munkaidő, a bánásmód és általában a szervezett munkások munkaviszonya. Még rettentőbb, még elviselhetetlenebb a szervezetlenek sorsa, ők teljesen ki vannak szolgáltatva amunkáltatók kénye-kedvének. Nekik semmi védelmük sincsen. Ők szervezetlenek, még védekezni se tudnak. .Elrettentő a kisiparosoksorsa is. Nincs munkájuk, nincs fogyasztójuk, nincs rendelőjük. Még javítás is alig akad. Ők egymással folytatnak meg nem szűnő szennykonkurrenciát. Munkaidejük nincs, igényeik nincsenek. A mindennapi megélhetésért a már amúgy is lezüllöt cipőipari viszonyokat még jobban lezüllesztik. Sorsukat megpecsételi, a cipőjavítógépekkel fölszerelt cipőüzem- Ez elveszi tőlük még a fél tálpalást és sarkalást is... A cipőgyárak helyzete is egészen különös nálunk. Nincs tőkéjük. Hosszabb lélegzettel egyik sem bírja. Néhány esztendő —és csődbe kerülnek. .Cipőgyári termelésünk könnyelmű gazdálkodásra épült föl, olyan költségekkel megterhelve, amelyeket a cipőipari termelés nem bír el. És ezekben a költségekben mindig a legkisebb a munkabér volt. Az igazgatói fizetések, a reprezentáció, a jutalék, a különkereset mindent megevett. Jó helyzete csak a bőriparnak van és volt. A bőrkartell urai változatlanul uralkodnak. Őket nem sújtja semmi válság. Termékeik árát megszabják. A termelést is korlátozzák. A külföldre exportálnak. Az importot megnehezítik. Az ő helyzetük egészen kivételes. Mindenki nyomorúságából az ő hasznuk növekszik. A sok síró között az egyetlen örvendők. Ha ezt a képet az egész országra vetítjük ki, megkapjuk belőle Magyarország gazdasági helyzetét. Pusztuló munkásság, amelyre a fekete nyomor zúdult rá. Fetrengő kisipar, amely elvesztette fogyasztóit. Bankoknak kiszolgáltatott gyáripar ,amelyet: kamat és uzsora tizedel meg. Egész gazdasági életünkből az állam szipolyozza ki az erőt, nem szűnő, adóemeléseivel és kincstári részesedéseivel. Ő drágítja a termelést, az állami apparátus, a kényelmű gazdálkodás és példátlan pénzpocsékolás fedezésére. Az előző kormány pénzügyi gazdálkodásáról elrettentő és borzalmas jelentéseket tettek a 6-os, 33-as és népszövetségi bizottságok. Mindent egybefoglalva: a múlt esztendő rettenetesen sivár képe idéződik föl lelki szemeink előtt, amikor az új esztendő küszöbére érünk. S felvetődik előttünk a kérdés: mit tegyünk? A felelet rövid: Ne engedjük magunkat eltiporni! Erőnk minden csöppjével, a körmünkkel, az öklünkkel, a lelkünk elleniállásával álljunk ellent az alámerülésnek. Felül akarunk maradni! Nekifeszítjük minden energiánkat, hogy a zuhanó áradatnak ellenálljunk. Az új esztendőt, új harcok vágyával fogadjuk. Nem akarunk meghunyászkodni. Nem tudunk többet semmit sem elviselni és nem is akarunk! Jöjjön, aminek jönnie kell, hogy sorsunkon változtassunk, mert így, ahogy van, tovább nem mehet. Élni akarunk és ezt a jogunkat semmi, áldozattól vissza nem riadó harccal akarjuk és fogjuk megszerezni és érvényre juttatni. Tíz esztendő! Harcok tiszével, elszántsággal és áldozatkészség vágyával fogadunk. Neked kell meghoznod a döntést. És mi azon leszünk, hogy ez a döntés a nép javára, a dolgozók szabadságának és életének .szóljon! (^ j XLH' évfolyam' 1- szám inJlOYJIRORSZAOI bőriparban foolabbzy nilNHASOH és nUNKASN ÉRDEKEIT VÉDŐ UP Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIL kerület, Dob ucca 90. Telefon: J. '516-30 'és 'J. 131-18. szám. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Pártgyűlés után Minden pártgyűlésfontos állomást jelent a szociáldemokrata mozgalomban. A politikai mozgalom adott viszonyai szabják meg, hogy a pártgyűlésre milyen feladatok hárulnak. Ebből a szempontból legutóbb megtartott pártgyűlésünk kiemelkedik.. Fontosságot és jelentőséget, ennek a pártgyűlésnek nem is egy, hanem több körülmény aki. Jelentős volt a pártgyűlés azért, mert az ország politikai és gazdasági helyzete egészen rendkívüli. Az ellenforradalom koriiányzati rendszerének bukása egybeesik a párt harci frontjának kiszélesedésével. ■Ezen a pár egy ülésén a szociáldemokrata mozgalom teljes képe bontakozott ki. Az ipari munkások és alkalmazottak táborán kívül jelentősen képviseltetik magukat a földmunkások és kisgazdák. Teljessé tette a fizikai és szellemi munkások egyitvétartozását az hitel- földjelek erőteljesebb megnyilatkozása és mindezeken túl — ez bizonyára mindenkit örömmel töltött, el! — az ifjúság szociáldemokrata hitvallása. Nagy haladásról, erőgyarapodásról és agitációs készségről tett tanúságot a nőmunkások ezévi országos értekezlete. Állandó szervező munkát juttatott kifejezésre a németajtai munkások értekezlete. A mostani pártgyűlés tehát az egész mozgalmat foglalta össze és juttattakifejezésre. Ennnek megfelelően a pártgyűlés hangja, a rajta fölvetett problémák tárgyalása is a fölkészülődést tükrözteVissza. Fölkészülődést befele és kifelé. A szociáldemokrata pártgyűlések mindig kettősmunkátvégeznek, befelé szolgálják a mozgalom napiszükségleteit, elhárítják az útból az akadályokat, hogy a mozgalom útja szabad legyen. Hangsúlyozzák a mozgalom végcélját, a szocializmust, hogy ez soha semmi körülmények között el ne halaványuljon, és arra figyelmeztetnek, hogy a szociáldemokrata pártok lényegükben különböznek a polgári pártoktól, mert a szociáldemokrata pártok egy új, kollektív társadalomért harcolnak, míg a polgári pártok a meglevő társadalmon belül kitűzött politikai vagy személyi célokat követnek. Másik fontos célja a szociáldemokrata pártgyűléseknek, a munkásosztály politikai mozgalmának a szolgálata,, vagyis az osztályharc gyakorlati folytatása, az erre való fölkészülés, a harci fegyverek megteremtése és aktuális célkitűzésekért való harc. A mozgalomra és a pártgyűlésre rendkívüli feladatok hárulnak most. Az ország gazdasági és politikai helyzete teszi a feladatokat rendkívülivé. A forradalom vagy reform fölött ■való elméleti vitatkozás csal: olyan társadalmakban lehetséges, ahol egyik kérdés sem aktuális és az osztályellentétek nincsenek kiélezve. Ahol azonban, mint nálunk, az osztály else utódok kiéleződése napról-napratapasztalható és ahol a forradalom vagy reform kérdése nem elméleti jelentőségű, ott a helyzet a szociáldemokrata párt, számára egészen más. Hogy Magyarország legközelebbi jövője hogyan alakul, az ma tisztán és kizáróan az uralkodó osztályoktól függ. Nem mi szociáldemokraták választhatjuk meg a követendő utat, nem az ország népének hajlama tehet kezdeményező lépést, hanem az uralkodó osztályok politikai éleslátásától vagy vakságától függ, hogy a legközelebbi, jövő történelme mikég alakul." A szociáldemokrata munkásságot és vele az egész ország dolgozód, beleértve a különböző társadalmi rétegeket is, rákényszerítik egyik vagy másik út követésére. Mennél lázasabb az ország állapota, mennél reménytelenebb gazdasági helyzete és mennél kirívóbb és reakciósabb a politikája, annál nagyobb jelentősége van, az idejében alkalmazan reformnál. Végzetes jelentőségűvé válhat azonban ennek az elmulasztása, mert ez rákényszeríti a szociáldemokrata pártot és vele az ország népét arra, hogy a rá kényszerért viszonyok között, azok ellenében, önmaga erejével szolgálja az elháríthatatlanná vált forradalmat... Másik alapvetően fontos munkája, pártgyűlésünknek az volt, hogy rámutatott a mozgalom belső területén elvégzendő feladatokra. Jogosan sürgették és , követelték a pártgyűlésen a pártoktatás kiterjesztését. A pártoktatás mélyebben szántó politikai nevelést jelent. A párthoz csatlakozó új tömegeket meg kell ismertetni a szocializmus elemi kérdéseivel és a politikai és gazdasági problémák minden vonatkozásával. Ez annál fontosabb, mert az utóbbi években társadalmi életünkben végbement változásokat nekünk is figyelembe kell venni. Azelőtt a munkásmozgalom közvetlen eredményei kapcsolták a munkásokat a mozgalomhoz. E közvetlen gazdasági, eredményeket a válság éveiben nélkülözzük. Az emberi, egyéni érdekek, a munkaidőrövidítés, a munkabéremelkedés tényei helyett most sokkal inkább szerephez jut az érzelem és a meggyőződés mélysége. Aszociáldemokrata mozgalomban résztvevőknek ma épúgy, mint a mozgalom kezdeti idejében, amikor még nem voltak szakszervezetek és nem volt politikai pártunk, a benső, erőteljes meggyőződés és szocialista hitvallás az az erő, amelyre ma még fokozottabb mértékben van szükség, mint eddig bármikor, mert a mozgalom érdekében hozandó áldozatok mértéke is nagyobb. A kapitalizmus válságában lélekharang csendülését halljuk. Egy új, igazabb, emberibb és tökéletesebb szocialista társadalomnak az eljövetelét több hittel, több erővel és meggyőződéssel hirdetni éppen a mai generációnak legfontosabb feladata, mert csak az a generáció tud szükség esetén áldozatot hozni, amelynek van ideálja és ideáljaiban hinni tud. A másik fontos és jogos követelése volt a pártgyűlésnek a szocialista pártirodalomfejlesztése, mert mindenki érzi annak a szükségét, hogy a társadalmi, a gazdasági kérdésekről és a szocializmusról a pártnak mennél több és hozzáférhető füzetet kell kiadni. Az idők szava szólalt meg azokban az elvtársakban, akik a földmunkások és az ipari munkások mozgalmának számosabbá tételét hangsúlyozták. Az ipari munkások és alkalmazottak testvéri kezüket nyújtották a Halaknál is jobban szenvedő és kizsákmányolt földműves proletároknak. Ez a testvéri kézfogás pecsételi meg a jövőt és teszi harcainkat eredményesebbé. Marc a munkanélüüliek segélyezéséért Hosszú, évtizedes harc folyik a magyar munkásság részéről az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások segélyezéséért. A magyar kapitalizmus egyáltalán nem akar tudomást venni a munkanélküliségről és a munkanélküliek segélyezéséről. Minden munkanélküli segélynek meggyőzhetetlen ellensége. A példátlan gazdasági válság enyhítésére a Szakszervezeti Tanács közbenjárására sikerült a kormánynál a munkanélküliek segélyezését illetően kedvezőbb megítélést elérni és a szakszervezeti munkanélküliek részére pénzbeli segélyt kiverekedni. A reakciós munkáltatók és azok parlamenti képviselőinek támadása, a munkanélküliek megrágtalmazásával a kormányt visszavonulásra bírták és a munkanélkülisegélyezésből csak egyszeri segély lett. A segélyezés céljára a Szakszervezeti Tanács 150.000 pengőt vett át, mely összeget szakmák szerint a következő alapon folyósított: A kiutalt, 150.000 pengőből 21.284 esetben folyósítottak segélyt. Ez a szám maga is bizonyítja, hogy a segély összege milyen kevés volt. Négy héten át folyt a segélyek kifizetése a következő arányban: A kifizetésbe került összegek különböző nagyságúak voltak,, aszerint, hogy az illető szervezetnek hány segélyre szoruló tagja volt. A legmagasabb segély azonban így is csak Szvenge volt, amelyet, a harmadik és negyedik héten már lényegesen redukálni kellett. Az egyes szakszervezetek az alant föltűnte Az 3. héten--------------------6.899 esetben A 2. „ --------------4.563 A 3. „ --------------7.297 A 4. „ —-----------------5.525 összesen — 24.284 esetben