Bőripari Munkás, 1933 (2/43. évfolyam, 1-7. szám)

1933. február / 1. szám

3. oldal Ebben a küzdelemben a vezetőség a szak­ma minden ágában dolgozó kéműipari, cipő­fel söré­szkészítő és gyári munkásra szá­mít. Mindenkitől az egész szakma érdeké­ben joggal elvárja a vezetőség, hogy a szaktársi kötelességet teljesíti. Ebben a harcban a meditáló, a fontoskodó és a kö­telességek teljesítése alól kibújni akaró szaktársak csak akadályai az előhaladás­­nak és a győzelemnek. A védekező, valamint a támadó har­caink eredményességének az alapfeltétele, hogy ezt a nagy gigászi küzdelmet, ame­lyet, a munkaviszonyoknak a megvédé­séért és megjavításáért folytatunk, szerve­zetten vigyük. Minden a szervezettség és a komoly akaráson múlik. A szervezetlen­ség, a nemtörődömség, az áldozatkészség hiánya csak a pusztulás útja. A munka­­viszonyaink megvédése, a jövő kiépítése és a cipészmunkások boldogulása érdeké­ben az egész országban induljon meg tehát a nagyarányú szervezési munka! Minden dolgozó szaktárs tartsa kötelességének a szervezetbe belépni és járulékát pontosan fizetni! A munkanélküli szaktársak pedig mihelyt munkába kerülnek, első útjuk a szervezetbe vezessen, hogy a megindítandó nagy küzdelmeinknek méltó részesei le­gyenek! Minden jel szerint a közeli napokban nagy támadások középpontjába kerülünk az egész vonalon. Készüljünk fel, hogy minden ellenünk intézett támadást vissza­verhessünk. Tiltako­ó szálltnál gyűilés az oil snunitásellenes szaná­lása ellen Január 19-én jól sikerült tiltakozó gyű­lést, tartottunk az Otthon nagytermében. A gyűlés elnöke Pásztor szaktárs, a£ előadója Gál Benő elvtárs volt. Gál elvtárs meg­győzően bizonyította, hogy az OTI pénz­ügyi­ csődjét a túlméretezett adminisztráció, a hozzá nem értő vezetés, a könnyelmű gazdálkodás és a jugsegély idézték elő. Igazságtalanság, hogy az államosított veze­tésből eredő csőd következményeit a beteg munkásokkal fizettetik meg. Ezzel lehetet­lenné teszik, hogy a beteg munkások az egészségüket valamikor is visszaszerezhes­sék. A munkásság teljes erejével tiltakozik ezen antiszociális kormányrendelet intéz­kedései ellen és követeli annak haladékta­lan visszavonását. Határozati javaslat. A bőripari munkások 1933 január 19-én megtartott gyűlése megállapítja, hogy: .1. a mai nagy munkanélküliség és a mun­­káltató érdekképviseletek által ezzel pár­huzamosan végrehajtott nagyarányú bér­­csökkentés és ezzel együttjáró életszín­vonalrombolás idején sokkal fokozottabb mértékben van szükség megfelelő munkás­­védő tör­vényekre és a szociális biztosítás körének és szolgáltatmányainak kiterjesz­tésére, mint máskor; 2. ezzel szemben megütközéssel látja­, hogy a munkáltató érdekképviseletek, vala­mint a Társadalombiztosító államosított ügyvitele javaslatára ismét csökkentették a táppénzt, az anyasági segélyt és meg­fizettetik a munkaadóigazolványt, vala­mint a gyógyszert. A gyűlés megállapítja, hogy ezzel az intézkedéssel a biztosításra­­kötelezett munkásokat és alkalmazottakat a befizetéseik alapján szerzett joguktól, egészségük helyreállításának a lehetőségé­től fosztják meg; 3. a bőripari munkások gyűlése tilta­kozik: a) a betegségbiztosítási szolgáltatások mindennemű csökkentése ellen; b) a baleseti sérültek segélyének terve­zett elvonása és csökkentése ellen; c) különösen tiltakozik ama intézkedés ellen, amellyel a munkaadóigazolványt az OTI kereseti forrásának használja föl és a gyógyszer árát a betegekkel fizettetik meg. 4. A gyűlés utasítja a vezetőséget, hogy tiltakozását a Szakszervezeti Tanács útján juttassa el a kormányhoz. BŐRIPARI MUNKÁS 5. A gyűlés figyelmezteti egyidejűen a biztosításra kötelezett szaktársakat, hogy tiltakozásunk ereje akkor lesz hatékony, ha valamennyien összefogunk és erőnk egészét tudjuk Szövetségünk útján a küz­delembe vinni. Pásztor szaktárs lelkesítő szavaival a gyűlés véget ért. Hit kell íts ki az öregségi biztosításról? November 1-én volt kétszáz hete, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítás életbe lépett és azok a munkások, akik 1929 január 1-je óta a kétszáz járulékhetet befizették és munkájuk mellett megrokkantak, járadékra jogosultak. Megkezdődik tehát a Társadalombiztosítónál az öregségi, illetve rokkantsági járadékok fize­tése, de november 1-től járadékot kaphatnak az özvegyek és árvák is. Az a kérdés, ki jelentkezhet rokkantsági, öregségi, özvegy- és árvasegélyért? Rokkantsági járadékot az kap, aki 1929 ja­nuár 1-je óta 200 heti illetéket befizetett. Öregségi járadékot az kap, aki 65. életévét betöltötte és 400 heti járulékot fizetett be. Ha azonban a 65. életévét betöltött munkás meg­rokkant, vagy már egy évig betegállományban volt, de nem gyógyult meg, 200 heti járulék­­befizetés után rokkantsági járadékot kap. Mi­után pedig a 65. életévét betöltött munkásnál általában megállapítható, hogy foglalkozásá­ban megrokkant, a járadékra igényt tarthat. Ha tehát a 65. életévét betöltött munkás azt érzi, hogy a munkában megrokkant, akkor jelentkeznie kell a­ Társadalombiztosító Inté­zetnél és kérnie kell a rokkantsági állományba való helyezését. Nem minden esetben van azonban szükség teljes 200 heti járulékbefizetésre. Ha ugyanis a biztosított a tagság tartama alatt mindkét sze­mére megvakul, már akkor is joga van rok­kantsági járadékra, ha csak 100 hetet fizetett be. Ilyen esetben öregségi járadékot akkor kap, ha 200 hetet fizetett be. Ha az, aki 1929 január 1-je óta, 200 hetet be­fizetett és még nem rokkant, meghal, ebben az esetben özvegye is, árvái is járadékot kapnak. Az özvegy ilyen esetben akkor kap járadékot, ha 65. életévét betöltötte, vagy rokkant. A havi­­fizetéses alkalmazott özvegye azonban, tekintet­ nélkül életkorára és egészségi állapotára, meg­kapja a járadékot. Árvajáradékot az kap, akinek az elhalt biz­tosított szülője 1929 január 1-je óta 200 hetet befizetett és 15. életévét még nem töltötte be. Ha azonban az árva még tanonc vagy iskolai tanuló, akkor 16. életévéig kapja a járadékot. Ha azután az árva havi fizetéses alkalmazott árvája, 18. életévéig kapja a­ járadékot. A 100, illetve 200 heti járadékidőbe bele kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a tag betegség miatt keresetképtelen volt. Ha tehát, 1929 január elsejétől kezdve bizonyos idő­közökben a tag betegség miatt keresőképtelen volt és ezt a körülményt a betegség megszül­tétől számított egy éven belül szükség esetén igazolja, úgy ezeket a beteket is figyelembe veszik. Egy-egy esztendőben azonban legföl­jebb 13, összesen pedig 50 hetet lehet a járulék­­időbe beszámítani. Ez azt jelenti, hogy azoknál a tagoknál, akik a 200 hét alatt évente 13, összesen 50 héten át betegállományban voltak, 150 heti járulék be­fizetésére van szükség ahhoz, hogy jelentkezze­nek a rokkantsági járadékért, vagy az özvegyi és árvasági járadékért. A rokkantsági járadékért jelentkező ipari biztosított, ha rokkantságát elismerik, kap havi részletekben évi 120 pengő alapjáradékot és a befizetett tagsági díjnak 24%-át. Az a biz­tosított tag, akinek a heti keresetéből például öregségi biztosításra 200 héten át levontak heti 1.1­1 pengőt és ugyanannyit fizetett be utána a­ munkáltató, tehát összes heti befizetése 2.28, a 200 héten át pedig 456 pengő, ennek 24%­-át kapja, vagyis 109.44 pengőt. Ehhez hozzájön még a 120 pengős alapjradék, egészévi jára­déka tehát 229,44 pengő. Miután a járadékot havi részletekben fizetik, az ilyen járadékos havonta összesen 19,12 pengőt kap. Az utolsó négy esztendő gazdasági viszo­nyai következtében csak igen kevészámú munkás jut abba a helyzetbe, hogy kétszáz já­­­­rulékhetet befizethet. Egyszerűen azért, mert a munkások alkalmaztatása csak hetekre vagy napokra terjed, állandó foglalkoztatású mun­kaalkalmat a­ legkevesebb munkás ért el. Ha azonban valamely munkást a munkából elbo­csátanak, akkor az öregségi, törvény alapján joga van várományának az épségét biztosí­tani. Joga van önkéntes továbbfizetéssel fönn­tartani a maga biztosítását akkor, ha a mun­kából való kilépését követő három hónapon belül bejelenti, az Intézetnél, hogy önkéntes továbbfize­éssel kívánja biztosítását fönntar­tani és­­járulékait négy hétre előre lerója. Ehhez az önkéntes továbbfizetéshez azonban csak annak van joga, aki a munkából való ki­lépést megelőzőleg egy éven belül legalább 13, vagy két éven belül legalább 26 heti járulékát befizette és kilépését megelőzően már legalább százheti járuléka van befizetve. Ha azután nem tud járulékot fizetni, ami valószínű is, hogy a munkanélküli munkás nem tud járu­lékot fizetni, ebben az esetben a törvény lehe­tőséget nyújt annak, aki már 200 hetet befi­zetett, hogy eddigi jogait havonként utólag fizetendő elismerési díj lefizetésével fönntart­hassa. E kívánságot azonban a kilépést kö­vető legalább 8 hónapon belül be kell jelen­tenie és négy évig dolgoznia kellett. Ilyen nemigen van. A járadékért az igénylőnek jelentkeznie kell annál a kerületi pénztárnál, amelynek kötelé­kébe tartozik és ahová, utolsó járulékát befi­zették. Igényét személyesen írásban vagy szó­ban is előterjesztheti, de maga, helyett igénye bejelentésére szakszervezetét is fölkérheti, te­kintet nélkül arra, hogy ki jelenti be az igényt, a rokkantsági vagy öregségi, vagy bármilyen járadékot­­ igénylő köteles a jogo­sultság megállapításához szükséges adatokat az Intézet rendelkezésére bocsátani és magát az elrendelt orvosi vizsgálatnak vagy gyógy­intézeti megfigyelésnek alávetni. Ügyének elbírálása a járadékmegállapító bizottsághoz tartozik és ez a­ bizottság a be­szerzett adatok alapján bírálja el a járadék­­igényt. A járadék elbírálásához esetleg szük­séges orvosi vizsgálat, kórházi megfigyelés stb. költségeit a­z Intézet viseli. Ha ez a vizs­gálat keresetveszteséggel jár, ezt a kereset­­veszteséget az Intézet megfizeti. A törvény intézkedései az eddigi g­yakorlat híján sok zavart fognak okozni, ezért ajánla­tos, ha az igénylők igényeik benyújtása előtt a szakszervezetnél jelentkeznek, hogy ott meg­felelő útbaigazítást kaphassanak és ezen útba­igazítással juthassanak jogos igényeikhez. ___________________ Gál Benő: AGITÁLJUNK A NÉPSZAVÁÉRT 1933 BetSeassz-rerailszer is cipőiparbasa A münchengrätzi cipőgyárnak a Bel­városban, a Kossuth Lajos utcában a leg­fényesebb üzlete van. Ezenkívül több elő­kelő cipőüzletben hozzák forgalomba az áruit. A gyár cipői, amelyek géppel készül­nek, az elsőrendű kézimunkával egyenlő árban kerülnek a fogyasztóhoz. Úgy a többi gyárak, mint a belvárosi kézműipa­­rosok által irigyelt helyzetben van emiatt a gyár. A kedvező anyagi helyzet­ mégsem elégíti ki a gyár vezetőségét, úgy látszik, hogy még külön dicsőségre is vágyik. A dicsőség alapját a cipőiparban a Bedeaux­­rendszer bevezetésével igyekszik megala­pozni. Ez a cég szerelte fel elsőnek Ma­gyarországon a­ tűzőgépre az öltést számoló órát. Az öltést számoló óra segítségével éri el a gyár vezetősége, hogy nem kisebb egység szolgál a, bérmegállapítás alapjául, mint ezer öltés. Ezer öltésért kap a tüzelő 3 fillért. Egy pár felsőrész megtűréséért 6—8 fillér munkabér esik. Nem változtat ezen a tényen a komplikáltabb, díszesebb és a ragasztó helyett végzett, munkáért megállapított 1—3 db és 7 filléres páron­kénti pótlék sem. Nagyon szorgalmas munka mellett 10—15 pengős hetikeresetek érhetők el. Ehhez a koldusbérhez hozzá kell képzelni egy egészségtelen és tűzveszé­lyes pinceműhelyt. Előttünk áll tehát a, ragyogó Kossuth Lajos utcai cipőüzlet sötét — munkás­­egészséget emésztő — hátterével. Ez a sö­tét háttér adja magyarázatát a ragyogó belvárosi üzlet irigyelt anyagi biztonságá­nak. A kedvező anyagi helyzethez és az irigyléshez most már meglesz a Bedeaux­­rendszer bevezetésével járó úttörői hír­név is. Ami a fő: a hírnévvel egyen­lően, vagy ezzel talán még jobban emelke­dik az üzem jövedelmezősége is. Ezt a jö­vedelmezőséget biztosítják az egész gyár­ban több esetben végrehajtott bérletörések is. Hogy a munkások és a tűzőnők gyorsan kidőlnek a gépek mellől, ki gondol erre, hiszen annyi a munkanélküli munkás és minkásnő, hogy egy párnak a­ sorból való elhullása a munkáltató részéről észre sem vehető. Különösen, ha a munkáltató előtt egy nagy hasznot hajtó, ragyogó belvárosi cipőüzlet takarja f el a tűzveszélyes és egészségtelen cipészműhely sötét hátterét.

Next