Bőripari Munkás, 1933 (2/43. évfolyam, 1-7. szám)
1933. február / 1. szám
3. oldal Ebben a küzdelemben a vezetőség a szakma minden ágában dolgozó kéműipari, cipőfel sörészkészítő és gyári munkásra számít. Mindenkitől az egész szakma érdekében joggal elvárja a vezetőség, hogy a szaktársi kötelességet teljesíti. Ebben a harcban a meditáló, a fontoskodó és a kötelességek teljesítése alól kibújni akaró szaktársak csak akadályai az előhaladásnak és a győzelemnek. A védekező, valamint a támadó harcaink eredményességének az alapfeltétele, hogy ezt a nagy gigászi küzdelmet, amelyet, a munkaviszonyoknak a megvédéséért és megjavításáért folytatunk, szervezetten vigyük. Minden a szervezettség és a komoly akaráson múlik. A szervezetlenség, a nemtörődömség, az áldozatkészség hiánya csak a pusztulás útja. A munkaviszonyaink megvédése, a jövő kiépítése és a cipészmunkások boldogulása érdekében az egész országban induljon meg tehát a nagyarányú szervezési munka! Minden dolgozó szaktárs tartsa kötelességének a szervezetbe belépni és járulékát pontosan fizetni! A munkanélküli szaktársak pedig mihelyt munkába kerülnek, első útjuk a szervezetbe vezessen, hogy a megindítandó nagy küzdelmeinknek méltó részesei legyenek! Minden jel szerint a közeli napokban nagy támadások középpontjába kerülünk az egész vonalon. Készüljünk fel, hogy minden ellenünk intézett támadást visszaverhessünk. Tiltakoó szálltnál gyűilés az oil snunitásellenes szanálása ellen Január 19-én jól sikerült tiltakozó gyűlést, tartottunk az Otthon nagytermében. A gyűlés elnöke Pásztor szaktárs, a£ előadója Gál Benő elvtárs volt. Gál elvtárs meggyőzően bizonyította, hogy az OTI pénzügyi csődjét a túlméretezett adminisztráció, a hozzá nem értő vezetés, a könnyelmű gazdálkodás és a jugsegély idézték elő. Igazságtalanság, hogy az államosított vezetésből eredő csőd következményeit a beteg munkásokkal fizettetik meg. Ezzel lehetetlenné teszik, hogy a beteg munkások az egészségüket valamikor is visszaszerezhessék. A munkásság teljes erejével tiltakozik ezen antiszociális kormányrendelet intézkedései ellen és követeli annak haladéktalan visszavonását. Határozati javaslat. A bőripari munkások 1933 január 19-én megtartott gyűlése megállapítja, hogy: .1. a mai nagy munkanélküliség és a munkáltató érdekképviseletek által ezzel párhuzamosan végrehajtott nagyarányú bércsökkentés és ezzel együttjáró életszínvonalrombolás idején sokkal fokozottabb mértékben van szükség megfelelő munkásvédő törvényekre és a szociális biztosítás körének és szolgáltatmányainak kiterjesztésére, mint máskor; 2. ezzel szemben megütközéssel látja, hogy a munkáltató érdekképviseletek, valamint a Társadalombiztosító államosított ügyvitele javaslatára ismét csökkentették a táppénzt, az anyasági segélyt és megfizettetik a munkaadóigazolványt, valamint a gyógyszert. A gyűlés megállapítja, hogy ezzel az intézkedéssel a biztosításrakötelezett munkásokat és alkalmazottakat a befizetéseik alapján szerzett joguktól, egészségük helyreállításának a lehetőségétől fosztják meg; 3. a bőripari munkások gyűlése tiltakozik: a) a betegségbiztosítási szolgáltatások mindennemű csökkentése ellen; b) a baleseti sérültek segélyének tervezett elvonása és csökkentése ellen; c) különösen tiltakozik ama intézkedés ellen, amellyel a munkaadóigazolványt az OTI kereseti forrásának használja föl és a gyógyszer árát a betegekkel fizettetik meg. 4. A gyűlés utasítja a vezetőséget, hogy tiltakozását a Szakszervezeti Tanács útján juttassa el a kormányhoz. BŐRIPARI MUNKÁS 5. A gyűlés figyelmezteti egyidejűen a biztosításra kötelezett szaktársakat, hogy tiltakozásunk ereje akkor lesz hatékony, ha valamennyien összefogunk és erőnk egészét tudjuk Szövetségünk útján a küzdelembe vinni. Pásztor szaktárs lelkesítő szavaival a gyűlés véget ért. Hit kell íts ki az öregségi biztosításról? November 1-én volt kétszáz hete, hogy az öregségi és rokkantsági biztosítás életbe lépett és azok a munkások, akik 1929 január 1-je óta a kétszáz járulékhetet befizették és munkájuk mellett megrokkantak, járadékra jogosultak. Megkezdődik tehát a Társadalombiztosítónál az öregségi, illetve rokkantsági járadékok fizetése, de november 1-től járadékot kaphatnak az özvegyek és árvák is. Az a kérdés, ki jelentkezhet rokkantsági, öregségi, özvegy- és árvasegélyért? Rokkantsági járadékot az kap, aki 1929 január 1-je óta 200 heti illetéket befizetett. Öregségi járadékot az kap, aki 65. életévét betöltötte és 400 heti járulékot fizetett be. Ha azonban a 65. életévét betöltött munkás megrokkant, vagy már egy évig betegállományban volt, de nem gyógyult meg, 200 heti járulékbefizetés után rokkantsági járadékot kap. Miután pedig a 65. életévét betöltött munkásnál általában megállapítható, hogy foglalkozásában megrokkant, a járadékra igényt tarthat. Ha tehát a 65. életévét betöltött munkás azt érzi, hogy a munkában megrokkant, akkor jelentkeznie kell a Társadalombiztosító Intézetnél és kérnie kell a rokkantsági állományba való helyezését. Nem minden esetben van azonban szükség teljes 200 heti járulékbefizetésre. Ha ugyanis a biztosított a tagság tartama alatt mindkét szemére megvakul, már akkor is joga van rokkantsági járadékra, ha csak 100 hetet fizetett be. Ilyen esetben öregségi járadékot akkor kap, ha 200 hetet fizetett be. Ha az, aki 1929 január 1-je óta, 200 hetet befizetett és még nem rokkant, meghal, ebben az esetben özvegye is, árvái is járadékot kapnak. Az özvegy ilyen esetben akkor kap járadékot, ha 65. életévét betöltötte, vagy rokkant. A havifizetéses alkalmazott özvegye azonban, tekintet nélkül életkorára és egészségi állapotára, megkapja a járadékot. Árvajáradékot az kap, akinek az elhalt biztosított szülője 1929 január 1-je óta 200 hetet befizetett és 15. életévét még nem töltötte be. Ha azonban az árva még tanonc vagy iskolai tanuló, akkor 16. életévéig kapja a járadékot. Ha azután az árva havi fizetéses alkalmazott árvája, 18. életévéig kapja a járadékot. A 100, illetve 200 heti járadékidőbe bele kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a tag betegség miatt keresetképtelen volt. Ha tehát, 1929 január elsejétől kezdve bizonyos időközökben a tag betegség miatt keresőképtelen volt és ezt a körülményt a betegség megszültétől számított egy éven belül szükség esetén igazolja, úgy ezeket a beteket is figyelembe veszik. Egy-egy esztendőben azonban legföljebb 13, összesen pedig 50 hetet lehet a járulékidőbe beszámítani. Ez azt jelenti, hogy azoknál a tagoknál, akik a 200 hét alatt évente 13, összesen 50 héten át betegállományban voltak, 150 heti járulék befizetésére van szükség ahhoz, hogy jelentkezzenek a rokkantsági járadékért, vagy az özvegyi és árvasági járadékért. A rokkantsági járadékért jelentkező ipari biztosított, ha rokkantságát elismerik, kap havi részletekben évi 120 pengő alapjáradékot és a befizetett tagsági díjnak 24%-át. Az a biztosított tag, akinek a heti keresetéből például öregségi biztosításra 200 héten át levontak heti 1.11 pengőt és ugyanannyit fizetett be utána a munkáltató, tehát összes heti befizetése 2.28, a 200 héten át pedig 456 pengő, ennek 24%-át kapja, vagyis 109.44 pengőt. Ehhez hozzájön még a 120 pengős alapjradék, egészévi járadéka tehát 229,44 pengő. Miután a járadékot havi részletekben fizetik, az ilyen járadékos havonta összesen 19,12 pengőt kap. Az utolsó négy esztendő gazdasági viszonyai következtében csak igen kevészámú munkás jut abba a helyzetbe, hogy kétszáz járulékhetet befizethet. Egyszerűen azért, mert a munkások alkalmaztatása csak hetekre vagy napokra terjed, állandó foglalkoztatású munkaalkalmat a legkevesebb munkás ért el. Ha azonban valamely munkást a munkából elbocsátanak, akkor az öregségi, törvény alapján joga van várományának az épségét biztosítani. Joga van önkéntes továbbfizetéssel fönntartani a maga biztosítását akkor, ha a munkából való kilépését követő három hónapon belül bejelenti, az Intézetnél, hogy önkéntes továbbfizeéssel kívánja biztosítását fönntartani ésjárulékait négy hétre előre lerója. Ehhez az önkéntes továbbfizetéshez azonban csak annak van joga, aki a munkából való kilépést megelőzőleg egy éven belül legalább 13, vagy két éven belül legalább 26 heti járulékát befizette és kilépését megelőzően már legalább százheti járuléka van befizetve. Ha azután nem tud járulékot fizetni, ami valószínű is, hogy a munkanélküli munkás nem tud járulékot fizetni, ebben az esetben a törvény lehetőséget nyújt annak, aki már 200 hetet befizetett, hogy eddigi jogait havonként utólag fizetendő elismerési díj lefizetésével fönntarthassa. E kívánságot azonban a kilépést követő legalább 8 hónapon belül be kell jelentenie és négy évig dolgoznia kellett. Ilyen nemigen van. A járadékért az igénylőnek jelentkeznie kell annál a kerületi pénztárnál, amelynek kötelékébe tartozik és ahová, utolsó járulékát befizették. Igényét személyesen írásban vagy szóban is előterjesztheti, de maga, helyett igénye bejelentésére szakszervezetét is fölkérheti, tekintet nélkül arra, hogy ki jelenti be az igényt, a rokkantsági vagy öregségi, vagy bármilyen járadékot igénylő köteles a jogosultság megállapításához szükséges adatokat az Intézet rendelkezésére bocsátani és magát az elrendelt orvosi vizsgálatnak vagy gyógyintézeti megfigyelésnek alávetni. Ügyének elbírálása a járadékmegállapító bizottsághoz tartozik és ez a bizottság a beszerzett adatok alapján bírálja el a járadékigényt. A járadék elbírálásához esetleg szükséges orvosi vizsgálat, kórházi megfigyelés stb. költségeit az Intézet viseli. Ha ez a vizsgálat keresetveszteséggel jár, ezt a keresetveszteséget az Intézet megfizeti. A törvény intézkedései az eddigi gyakorlat híján sok zavart fognak okozni, ezért ajánlatos, ha az igénylők igényeik benyújtása előtt a szakszervezetnél jelentkeznek, hogy ott megfelelő útbaigazítást kaphassanak és ezen útbaigazítással juthassanak jogos igényeikhez. ___________________ Gál Benő: AGITÁLJUNK A NÉPSZAVÁÉRT 1933 BetSeassz-rerailszer is cipőiparbasa A münchengrätzi cipőgyárnak a Belvárosban, a Kossuth Lajos utcában a legfényesebb üzlete van. Ezenkívül több előkelő cipőüzletben hozzák forgalomba az áruit. A gyár cipői, amelyek géppel készülnek, az elsőrendű kézimunkával egyenlő árban kerülnek a fogyasztóhoz. Úgy a többi gyárak, mint a belvárosi kézműiparosok által irigyelt helyzetben van emiatt a gyár. A kedvező anyagi helyzet mégsem elégíti ki a gyár vezetőségét, úgy látszik, hogy még külön dicsőségre is vágyik. A dicsőség alapját a cipőiparban a Bedeauxrendszer bevezetésével igyekszik megalapozni. Ez a cég szerelte fel elsőnek Magyarországon a tűzőgépre az öltést számoló órát. Az öltést számoló óra segítségével éri el a gyár vezetősége, hogy nem kisebb egység szolgál a, bérmegállapítás alapjául, mint ezer öltés. Ezer öltésért kap a tüzelő 3 fillért. Egy pár felsőrész megtűréséért 6—8 fillér munkabér esik. Nem változtat ezen a tényen a komplikáltabb, díszesebb és a ragasztó helyett végzett, munkáért megállapított 1—3 db és 7 filléres páronkénti pótlék sem. Nagyon szorgalmas munka mellett 10—15 pengős hetikeresetek érhetők el. Ehhez a koldusbérhez hozzá kell képzelni egy egészségtelen és tűzveszélyes pinceműhelyt. Előttünk áll tehát a, ragyogó Kossuth Lajos utcai cipőüzlet sötét — munkásegészséget emésztő — hátterével. Ez a sötét háttér adja magyarázatát a ragyogó belvárosi üzlet irigyelt anyagi biztonságának. A kedvező anyagi helyzethez és az irigyléshez most már meglesz a Bedeauxrendszer bevezetésével járó úttörői hírnév is. Ami a fő: a hírnévvel egyenlően, vagy ezzel talán még jobban emelkedik az üzem jövedelmezősége is. Ezt a jövedelmezőséget biztosítják az egész gyárban több esetben végrehajtott bérletörések is. Hogy a munkások és a tűzőnők gyorsan kidőlnek a gépek mellől, ki gondol erre, hiszen annyi a munkanélküli munkás és minkásnő, hogy egy párnak a sorból való elhullása a munkáltató részéről észre sem vehető. Különösen, ha a munkáltató előtt egy nagy hasznot hajtó, ragyogó belvárosi cipőüzlet takarja f el a tűzveszélyes és egészségtelen cipészműhely sötét hátterét.