Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)

1935. január / 1. szám

1 Budapest, 1935 január itrtQMk 18 JUT) ' ' ' ^ ' • i--,:'r\° yn,uy ' sz' • .. A n­OVARORSZAGI BOXUPARB/IN MnUNKASOK ES m­ajMNÄSWÖM « ÉRDEKEIT VEDfi LAS» Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szám. Telefonszánt: 31­6.30. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Házgyi Héri aneglaire A budapesti cipészszakosztály 1935. évi január hó 13-án, vasárnap délelőtt Ví 1 9 óra­kor (Dob ucca 90. szám alatt.) tartja évi­­ Napirend:­­ Jelentés a csoport évi működéséről; tit­kári jelentés; pénztári jelentés. A jelentések tudomásulvétele. A vezetőség megválasztása. A közgyűlésen résztvehetnek a szak­osztály mindazon tagjai, akiknek 10 hétnél kevesebb tagsági járulékhátralékuk van. A tagsági könyvet vagy igazolványt min­­v­den tag okvetlen hozza magával. Ismét faarcok el A budapesti cipészipari munkásság a múlt év tavaszán megvívta a maga nagy­arányú és kétségtelen eredményes bérhar­cát. Azóta, a munkaviszonyok romlását, valamint a munkástársaink közömbössé­gét a munkáltatók a bérek és munkaviszo­nyok lerombolására használták fel. Szer­vezetünk mindent megtett, hogy a bér­­rombolást megakadályozza, de azoknak az üzemeknek a­ munkásai, akik a nagy mozgalom után a közös harcunktól távol­maradtak, könnyűszerrel dobták oda a sú­lyos harcok árán kiverekedett vívmányain­kat kapzsi munkáltatóiknak s így ismét megkezdődött a nagyarányú szennyver­seny, természetesen a munkabérek rová­sára. • Vannak munkáltatók, akik minden reá­lis számítást lehetetlenné tesznek a szakma termelésében, a munkásaikat viszont rá­utaltságuk folytán alamizsnabérekért dol­goztatják, a l­egkönyörtelenebb kizsákmá­nyolást alkalmazzák velük szemben és emberszámba sem veszik. A munkabérek a tehát az üzemek nagy részében ismét mély­ponton vannak. A munkanélküliség soha nem tapasztalt arányokat öltött a szak­mában. Segítséget senkitől nem várhatunk, csak a magunk erejére vagyunk utalva. Közeleg az idő, hogy a cipőipari mun­kásság ezeket a tűrhetetlen állapotokat megjavíthatja, de csak úgy, ha a szaktár­­saink a múlt harcaiból következő tanulsá­gokat levonják és nemcsak alkalomsze­rűen és esetenként csatlakoznak a szerve­zetünk által állandóan folytatott harcok­hoz, hanem a cipőipari munkásság állandó és kitartó harcosa, lesz szervezetünknek. Rövidesen ismét munkához fognak az akcióbizottságban résztvevő áldozatkész szaktársaink, hogy a­­kishitűeket és közöm­bösöket felvilágosítsák, osztálytudatra éb­resszék s szervezetünknek megnyerjék és harcba szólítsák. Ebben a küzdelemben mindenkinek ki kell vennie a­ részét, aki munkája mellett emberséges életet akar magának és család­jának biztosítani. Sorainkban sem a két­kedésnek, sem a felelőtlen demagógiának helye nincs. Sokkal súlyosabb a cipőipari munkáság helyzete, semhogy a különböző frakciózgatásokat magának megenged­hetné. Osztályhelyzetünk felismerésével és iga­zunk tudatában induljunk újabb küzde­lemre a megalázott és kisemmizett cipő­ipari munkásság jobb jövője érdekében. A bőripari munkások újéve A távozó év végén és az újév elején szokták a vállalatok, de az egyének is az egész évi tevékenységüket átnézni, az ered­ményt összefoglalni és akinek van miről és mit, leltárba venni. Ez az idő tehát a leltá­rozások ideje. A bőripari szakma vállalatai ennek a szokásnak eleget is tesznek. A gyá­rak, nagyobb és kisebb üzemek szorgalma­san végzik a leltározást. A nagy bőr- és cipőgyárak, szőrmekikészítő, szűcs, bőrön­­dös, bőrdíszműves és hadfelszerelési kis- és nagyüzemek zárva tartanak, vagy a mun­kásokat kizeccelik leltározás címén. A leltá­rozások mellett a legtöbb gyár, mint a szőr­mekikészítő üzemek, átalakítanak, gépeket áthelyeznek és­­a felszerelésüket tökélete­sítik. A gyárak és üzemek ezúttal elkészítik a mérlegeiket, összefoglalják az év eredmé­nyét nyersanyagokban,­­ gépekben, kint­lévőségekben, új gyári épületekben, mivel és milyen értékekkel gyarapodott a vállalat vagyona. Egészen bizonyos, hogy ezek a leltárak a vállalat felé nem fognak rossz eredményt mutatni. Ezeket az eredménye­ket a­ nyi­lván­osságnak nem­ igen lesz módja, és alkalma felmérni. Legnagyobb gyáraink, mint a Wolfner, Mautner és a szőrmekiké­szítőgyárak családi részvénytársaságok, a többi gyárak, részben magánvállalkozások, vagy csak néhány részvényes tulajdonát ké­pezik és így a közgyűlések és a sajtó nyil­vánossága elé a mérlegek aligha kerülnek. Nagyon érdekes volna pedig a mai sú­lyos körülmények között ezeknek a vállala­toknak a leltári eredményeit megvizsgálni, hogy az adatokból meggyőződjünk arról, hogy mennyiben voltak indokoltak az év folyamán végrehajtott diktatórikus bér- beszá­llítások és általában véve mit jövedel­mezett a bőripari szakmák munkaadóinak az elmúlt évi tevékenységük. Hogy elég jó eredménnyel, az nem kétséges ! Különösen­ a kartollban lévő vállalatok nyereségei le­hetnek kielégítők, mert minden nyomorúsá­­­gunk dacára a kartellek szigorúan tartották az árakat és bizonyára megtalálták a számí­tásaikat is. De a kartellen kívül lévő nagy vállalatok is meg lehetnek elégedve az ered­ményeikkel, mert a mai termelési rend mó­dot és alkalmat nyújt a részükre hogy a kizsákmányolás szabad prédájául hagyott munkássá­got és a s­véd,telen fogyasztókat a saját céljaikra tetszésük szerint megsar­colhassák. Nem kell tehát aggódnunk vál­lalataink legnagyobb részének a sorsa iránt. Nézzük meg most a termelés másik igen fontos faktorának, a bőripari munkásság munkájának az elmúlt évi eredményét. Az eredmény összeállításával nagyon könnyen készen is vagyunk. Pedig az időnkből sok­kal nagyobb leltár összeállítására is ki­tel­lenek, mint amennyi javakkal rendelke­zünk. Mikor a vállalatok az évi eredmé­nyeiket számlálják, az egész bőripari szakma munkásai, vagy legalábis az óriási nagy része, nemcsak a leltározások idejére, hanem a leltározásokat megelőzően is, és egész bizonyosan a leltározás befeje­zése utáni időkben is kényszerszabadságon van, így a legtöbb időnket a munka nélkül töltött és kizeccölt napok összeszámlálása veszi igénybe. Csak a bőrgyárak azok, ame­lyek még dolgoznak. Ugyanis ezek most készülnek a cipőipar tavaszi szezonjára és így vannak még valahogy foglalkoztatva. A cipőgyárak legnagyobb része már novem­ber óta­ szűnt el, vagy csak éppen, hogy­ csinál valamit. A szaktársaink munka nél­kül várják a tavaszi szezon kezdetét. Nem különb a helyzet a kézműipari üzemekben sem. A szőrmekikészítő és nemesítő gyárak már hetek óta teljesen szünetelnek, csak az egészen kivételes egyének vannak úgy ahogy foglalkoztatva. Néhány hétig, eset­leg hónapig várhatnak, míg a munka újra megindul és a gépek mellé újra munkába, kerülhetnek, hogy hosszú „pihenés“ és nél­külözés után valami keresethez jussanak. A szűcsipar november közepén és decem­ber elején fejezte be legnagyobbrészt az egyébként is rendkívül rövid ideig tartó szezonját, hogy a munkahelyekről kiszorult munkások ez év augusztusáig, vagy talán ennél tovább is járják a munkanélküliség tövises útját és elmélkedhessenek a m­ai tár­tár­sadalmi rend „igazságos és embersze­rető“ berendezkedésein. A böröndös, bőrdíszműves szakma is a leg­nagyobb mértékben szünetel, a munkások munka, kereset és kenyér nélkül állíthat­ják össze az elmúlt év sovány eredményét. Még hónapokig lesznek kénytelenek vára­kozni, amíg újabb munkaalkalmak kínál­koznak, hogy a mindig­­romló munkabére­ket jelentő­ munkákhoz juthassanak. Az autónyerges ipar szezonról nem is be­szélhet, mert ennek az iparnak a foglalkoz­tatása mindig szűkebb és szűkebb területre korlátozódik és ezáltal a munkásság kere­seti lehetősége még bizonytalanabbá válik. Az elmúlt év eredményei a bőripari mun­kásság részére tehát rendkívül silá­nyak és csak arra alkalmasak, hogy a legnagyobb elkeseredéssel gondoljunk­­Vissza, az elmúlt évre. Mégis van azonban valami, ami ha nem okozná és nem fokozná, a­ munkanél­küliségüinket­, örömmel gondol­ha­tnánk a­­ fejlődésére. Az emberi munka, az alkotás újabb és tökéletesebb gépeket hozott létre, amelynek a segítségével megsokszorozzuk a termelt javakat, de büntetésül sok-sok ezer munkástársunk szorult ki a munka­helyéről, hogy oda soha többé vissza ne kerüljön. Az új gépek segítségével fokoz­tuk a­ termelést, hogy ezzel a munkanélküli­ségünket meghosszabbítsuk és a szenvedé­seinket megnövelj­ü­k. Magunk felé is nézzük meg, hogy az el­múlt esztendőben mindent megtet­tü­nk-e annak az érdekében, hogy a részünkre ezen kegyetlen és igazságtalan társadalmi be­­rendezked­ést megvál­toztassuk. Minden ténykedésünk olyan volt-e, amely a fel­szabadulásunkra vonatkozó törekvésünket megerősítse. Minden bőripari munkás összefogott-e az üzemekben! A Szövetség keretein belül segítettük-e egymást a ki­zsákmányolás elleni védekezésben ? Az üze­meken kívül a­ dolgozó társadalmi rétegek, munkástársaink küzdelmében és harcában szolidárisak voltunk-e! Teljesítettük-e ezen kötelességünket maradék nélkül! Ha ezen ténykedéseinket megvizsgáljuk, akkor bi­zony az eredményeink nem lesznek kielé­­zőek. Sok-sok kedvező alkalmat elmulasz­­tt a munkásság, hogy az intézményeit, a szervezeteit megerősítse és harcképesebbé tegye. A szorosabb összefogás helyett szánt­

Next