Bőripari Munkás, 1937 (6/47. évfolyam, 1-10. szám)
1937. január-február / 1-2. szám
Aknamunka a legkisebb bérek ellen Közel másfélévi huzavona után f. évi január hó 10-én jóváhagyta az iparügyi minisztérium a lábbelikészítőiparra a legkisebb béreket megállapító bizottság határozatát. A bizottság munkájának az ideje alatt az érdekeltek véleményei számtalan esetben keményen csaptak össze. A vélemények harcából született meg a legkisebb béreket szabályozó miniszteri rendelet. Míg a legkisebb bérek, megállapítása napirenden volt, a kérdés rendezését, úgyszólván az összes munkáltatói érdekeltségek szükségesnek tartották. Még a kereskedő érdekelték is, akik termelésben is részt vesznek, hozzájárultak a legkisebb bérek rendezéséhez. Annál meglepőbb — vagy nagyon is érthető —, hogy a rendelet megjelenése után a kereskedők az intézkedés ellen fordulnak és azt el akarják gáncsolni. Számtalanszor kihangsúlyoztuk, hogy a legkisebb bérek szabályozása nem teszi indokolttá a cipőárak felemelését. Ha a munkáltatók és a kereskedői érdekeltségek a cipőáraikat, más okok miatt mégis fel akarják emelni, helytelen és rossz úton járnak, ha azt a" legsebb bérek" szabályozásával indokolják. Ha a munkáltatói és kereskedői érdekeltségek a drágaságból még külön hasznot' akarnakés árakat' emelnek, annak a cipőipari munkásság ,és a legkisebbbérek szabályozása semmi esetre sem az oka. A rendelet megjelenése utáni napokban a gáncsvetők hírlapi hajszát indítottak a legkisebb bérek megállapítása ellen. Ez alkalommal kalkulációt is adtak egyes lapok részére. Ezen kalkulációk a munkabéreket illetően több tételnél nem fedik a valóságot és a közönség félrevezetésére nagyon is alkalmasak. Ha nem szűnik meg a legkisebb bérek elleni aknamunka, módját fogjuk találni annak, hogy a valóságnak megfelelő kalkuláció kerüljön a fogyasztóközönség elé. Semmiesetre semn tűrjük, hogy a cipőipari munkásságot a cipőárak felemelésénél bűnbaknak állítsák oda. Nem vagyunk hajlandók a bérdrágulás és a munkáltatók külön profitjáért a fogyasztók felé a felelősséget vállalni. . Ha komolyan mérlegeljük a legkisebb bérek megállapításával kapcsolatos eseményeket, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a nagyon támadott határozat, a cipőipari munkásságra valóban sérelmes. A legkisebb béreket a bizottság 6 hónappal korábban állapította meg és időközben következett be a nagy drágulás, amely az akkor megállapított munkabérek értékét nagyban lecsökkentette. Rossz szolgálatot tesz a cipőipar ügyének, aki a megjelent rendeletét támadja, mert ezzel a cipőipari mun kaá kásságból jogos elkeseredést vált ki, amely semmiesetre sem használ az ügynek. Mivel a megállapított munkabérek már túlhaladottak a cipőipari munkásságnak a bekövetkezett drágulás fedezésére, minden oka megvan, hogy a munkáltatókhoz béremelésért forduljanak. A munkások ennek dacára a rendelet végrehajtását akarják és még valamit, nem engedik letörni a régi munkabért, mert ilyen esetek is nagy számban fordulnak elő, hogy a rendelet megjelenése napjaiban bérletörést akarnak végrehajtani. A cipőipari munkásság komolyságára vall, hogy még ilyenesetben sem engedik magukat provokálni. A szaktársainkat pedig arra kérjük, hogy a legkisebb béreket megállapító rendeletben lefektetett munkabéreknek az egész vonalon szerezzenek érvényt, mert csak ezen rendelet teljes értékű végrehajtása teszi lehetővé, hogy a gazdasági életben előforduló eltolódásokat a munkásság szervezeti erejével kiegyenlítse és a, minden oldalon megindult drágulás elviselésére a munkabérek fölemelésével fedezetet találjon. A cipőipari munkásság életösztöne parancsolja, hogy ne szolgáltassa ki a gazdasági érdekeit a munkáltatók önkényének és a legkülönbözőbb profitéhségének. A legkisebb bérek és a 8 órás napi munkaidő bevezetésével hozzájutott a cipőipari munkásság azon fegyverekhez, amelyeknek helyes alkalmazásával, a rendeletek betartásával az eddigi elviselhetetlen helyzetéből kiemelkedhet. Sokszorozzuk meg tehát a szakszervezeti erőnket, hogy minden ellenünk forduló támadást visszaverhessünk. • A ruavARORszAoi BŐRIPARBAN FOGLALKOZTATOTT PIUKÁSOK ÉS IIVNKALNŐK ÉRDEKEIT VÉDŐ LAP PIÍMHÁSTÁRSADALmai ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szám. Telefonszám: 1-316-30. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Hegeliül a cipő-, csizmadia- és papucsipari legkisebb munkabéreket szabályozó miniszteri rendelet Hosszú idő után az. évi január hó 10-i BudapestiKözlönyben az iparügyi minisztérium megerősítette a cipőiparra vonatkozó legkisebb munkabéreket megállapító bizottság határozatát. A rendeletet, arra való tekintettel hogy a központi vezetőség a szükséges magyarázatokkal néhány napon belül füzetben fogja megjelentetni... csak kivonatosan ismertetjük,. A rendelet a kézműiparra a budapesti kereskedelmi és iparkamara, azaz Fejér, Nógrád és Hont, valamint Pest vármegyék, Budapest székesfőváros, Kecskemét, Székesfehérvár szab. kir. városokra, a gyári üzemek tekintetében pedig ideértve a bedolgozó kisiparosok munkáit is, az egész ország területére érvényes. A legkisebb órabérek a rendelet szerint a következők: 26—30, 40, 45, 50, 60 és 70 fillér. A legkisebb bérek a kézműipari, tömegtermelő és gyári üzemek részére egyenlő összegben vannak megállapítva. A legkisebb órabérek mellett a kézműipar nagy részében és a gyáriparban a darabbérek is fennmaradnak. A legkisebb órabérek iránybérek, amelyeknek megfelelő keresetet a darab béres munkát végző munkásoknak is el kell érniük. A rendelet szabályozza a tanoncok fizetését is. Ugyanis, ha a tanoncok természetbeni ellátást (lakást, élelmet) nem kapnak, az első év első felében heti 3 P, az év második felében heti 4 P, a második évben heti 6 P, minden további évben a hetibér hetenként 1 pengővel emelkedik. Megállapítja a rendelet, hogy a műhelyen vagy üzemen kívül teljesített (sitz) munkáért, a munkavállalónak a megállapított bérhez még 6% pótlék jár. Amenynyiben ezen munkavállalók a, készítéshez szükséges kellékeket, vagy azok egy részét a sajátjukból fedezik, annak teljes értéke a munkáltató által készpénzben megtérítendő. A fenti legkisebb bérek: A kézműves kisipari műhelyek A. csoportja részére: a) Budapest székesfőváros t őrületére teljes összegükben érvényesek; ■ b) a budapesti vámvonaltól számított 30 km-es körzeten belül eső városokban és községekben 5%-kal csökkennek. c) Kecskemét tj., Székesfehérvár tj. szab. kir., Balassagyarmat, Cegléd, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Nagykőrös, Salgótarján, Vác megyei városok és Gödöllő nagyközség területén 15%-kal csökkennek. d) a budapesti kereskedelmi és iparkamara területén lévő egyéb 5000 főnyi lakosnál nagyobb városokban és községekben 20%-kal, 5000 főnyi lakosnál kisebb városokban és községekben 25%-kal csökkennek. A kézi tömegtermelő, felsőrészkészítő, géperejű és kombinált üzemek B. és C. csoportja részére: a) Budapest székesfőváros területére és a budapesti vámvonaltól számított 30 km-en belüli városokra, és községekre teljes összegben érvényesek; b) az egész ország egyéb területén 15%kal csökkennek. Kiegészítések: 1. táblázatban foglalt bérek az összes itt felsorolt munkákat végző munkavállalókravonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy a műhelyben, gyárban, vagy üzemben, vagy azon kívül vannak-e foglalkoztatva és tekintet nélkül arra, hogy munkakönyvvel, vagy iparigazolvánnyal bírnak. Figyelem, budapesti cipőipari munkások! A budapesti cipőipari munkások 1937 február hó 1-én, hétfőn este 7 órakor a Vasmunkások Otthonában (Vili, Magdolna utca 5. sz. alatt) nagy szakmai gyűlést tartanak. Minden cipőipari munkás ott legyen!▼