Bőripari Szemle, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-01 / 1. szám
2 r Érdekszakcsoportok. — Irta: SZTODOLA JÓZSEF. — min. megbízott. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy kisiparososztályunk minden fáradozása, minden becsületes igyekezete, munkával párosult takarékossága dacára nem látja felsorolt erényeinek megérdemelt gyümölcseit, — anyagi létének boldogulását. Ezen fontos társadalmi osztály mindinkább fogy és helye betöltetlen marad. Ezen jelenségnek okait kutatva, látjuk, hogy nemcsak a szabad iparűzés, hanem több más baj is volt kisiparunk hanyatlásának okozója. Ezek közül az egyik, hogy kisiparosaink még mindig nem képesek a megváltozott termelési viszonyokhoz és a népnek finomabb ízléséhez alkalmazkodni. A külföldi finomabb iparcikkek diadalmasan előre nyomulnak és mi kénytelenek vagyunk meghátrálni. Az is nagy baj, hogy kisiparosaink még nem rendelkeznek azon fegyverekkel, amelyekkel a nagyipar fennállását biztosítja. A kisiparos hiába hivatkozik kézi ügyeségére, mert ezen ügyeséget a nagyiparos bámulatos szerkezetű gépekkel, sokkal olcsóbban pótolja. A munkafelosztási elvnek alkalmazása mellett, és a rendelkezésére álló olcsó tőkével nagy előnyben van a kisiparossal szemben. Külföldöm a kisiparosok ezen vistás állapotok ellen úgy védekeztek, hogy az önsegélyezés terére lépve, olyan hatalmas organisatiókat teremtettek szövetkezeti úton, melyek segítségével sikerrel versenyeznek a nagyiparral. A középkorban a kisiparos a céhekben talált ilyen organizatióra. A céh volt az iparosnak közigazgatási és bírói hatósága, iparoktatási és iparfejlesztési intézménye, amelylyel hatalmas tényezővé tudott válni. Az ipartestületek hivatva voltak a céheket helyettesíteni, de nem feleltek meg feladatuknak , pedig ezek volnának hivatva a kisipar érdekeit előmozdítani, az egymás elleni káros versenyzésnek gátat vetni, az adás-vevést szabályozni, szóval a kisiparost a létért való küzdelemben előmozdítani. Joggal el lehet várni, hogy az ipartörvény leendő módosításával a dolgok jobban fordulnak és hogy a módosított törvény alapján az ipartestületek is oly hatáskört kapnak, amely a régi céheket modern irányban pótolni fogja. A jelenlegi ipartestületi szabályok keretében is bő tér van engedve a tagoknak érdekcsoportok, a szakosztályokba való tömörülésre. Ilyen az ipartestületek kebelében, vagy egészen önállóan megalakult szakcsoportok hivatva vannak a szaktársak közötti rendet és egyetértést föntartani és a tagok anyagi érdekeit az önsegélyezés alapján előmozdítani. A gyöngébb tartozik az erősebbhez alkalmazkodni, ha a létért való küzdelemben, a gazdasági élet harcaiban nem akar tönkre menni. Az erős arra van hivatva, hogy irányadó legyen. Ha egyes individuum ereje nem elegendő arra, hogy önállóságát az erősebb ellen megvédje, akkor azon szükség áll be, hogy töb T á I C áo A „Bőripari Szemle“ eredeti tárcája. | 1903. | | Ma éjszaka 12 órakor tettük sírba az 1903. esztendőt ; könny nem hullott érte, gyászt nem öltünk utána. Olyasmit érzünk inkább, mint mikor meghal a zsarnok: föllélegzünk. Mert zsarnok is volt az 1908. év. Születése sem történt kedvező viszonyok közepette. Széles a hazában hallatszott már a jelszó a tímárok szájából, hogy a viszonyok állandósága mellett pusztulniuk kell És az 1903-as év, mint ifjú már szívtelen volt, füleit zárva tartotta a panaszokkal szemben. Gőgben született és gőgös maradt mindhalálig. Apja az 1902. nyomdokait követte, sőt fejlesztette annak kezdeményezéseit. Nézzük csak: a nyersbőr árak az év elején már is nagyon drágák voltak és az esztendő további folyamán teljes 10 százalékkal emelkedtek. A cserzőanyag és egyéb kellékek szintén drágultak, csupán csak a készből nem akart drágulni. Amikor a bőrkereskedő hideg, fagyos időt kért, széles mosolyra húzva száját, tavaszi langyos fuvalattal kelt a nap, amikor pedig itt volt a tavasz és vártuk a napfényt, szigorú arccal fagyot és havat zúdított ránk. Gyümölcs érlelő nyáron elborult a nap és patakokban heteken át esett az eső, hogy aztán őszszel, mikor esőre lett volna szükség, szárazság és napfény használhatóvá tegyék a nyáron elkopott cipőt a további viselésre. Íme, benne vagyunk a télben és még nem volt havunk. Hát nem megrögzött gonosz ez az esztendő? A meghaltakról rosszat beszélni tiltja a jó ízlés, mi azonban szabad folyást engedünk érzelmeinknek és bizony nekrológ-koszorunkat nem fonjuk virágokból. Az 1902-es év, ha termett eszméket az 1903-as nem hozott alkalmas időt azoknak keresztülvitelére. Mindjárt az év elején vízbe esett a timárszakiskola, az iparoktatásügyi tanács azon határozatával, hogy timárszakiskola helyett vándortanítói intézmény fejlesztendő. A önálló vámterület eszméje is 1902. december 11-én 12 órakor, vagy talán 1—2 pillanattal utána halt meg, mikor Széll Kálmán, Körber dr.-al megcsinálták a kiegyezést — papíron. Ha most még hozzáveszszük ehez az iparpártolási akció szünetelését, mely a politikai bonyodalmak miatt egész éven át szünetelt, bizony van rá ok, hogy ne emlékezzünk vissza valami nagy örömmel erre az évre. Elmúlt! Emléke nem öröm, csak gond és gyász. BŐRIPARI SZEMLE. 1. szám