Bőripari Szemle, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Bőripari Szeme A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- « K«ztyír-ipar, K«szbör, nyersbőr-, szőrmeáru, cserzőanyag is timársági melléktermékek kereskedelménel szaklapja. Előfizetési áraH: A belföldre egész évre K. 12 Ausztriába' fél „ „ 6 Külföldre egész étire „ 16 Egyes szám ára. . 50 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VII., Erzsébet Körut 16. sz. IVI. Kit. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. VII- évfolyam. Hetedik évfolyam. Egy új évnek küszöbére érkeztünk. A „Bőripari Szemle“ immár a hetedik év óta van a küzdőtéren, hogy megfeleljen a reá hárult feladatoknak. Hogy mily feladatok elé állított bennünket a sors, azt legjobban tisztelt olvasóink pártatlan ítéletére merjük bízni, akik mindenegyes alkalommal kitüntetnek minket szeretetükkel, bizalmukkal. Hova is jutottunk volna e szeretet, e bizalom nélkül? Megállhatott volna lapunk hat hosszú éven keresztül, ha olvasóink szeretetével nem lettünk volna körülbástyázva ? Ugyebár nem. Honnét is a nagy bizalom ? Hisz 7 évvel ezelőtt alig ismert bennünket a szakma. És ma a hívek, ismerősök, no meg aztán az ellenségek egész gárdája van körülöttünk, mellettünk. Utóbbiak kezdetben mindent elkövettek, hogy létünket megakadályozzák. És mégis itt vagyunk, itt leszünk, míg csak kezünkből a toll ki nem esik, küzdve a sötétben való működés ellen, melyet bajos azon időponttól kezdve folytatni, mióta itt lenni bátorkodunk. Hetedik évfolyamot ír szemlénk. Elég idő, hogy felismerje mindenki erőnket, tehetségünket és fogyatkozásainkat egyaránt. És mégis elmondhatjuk magunkról azt az egyet, hogy fennállásunktól kezdve nem volt eset, hogy valakit személyében megbántottunk volna. Ha küzdöttünk, úgy mindig intézmények ellen küzdöttünk, amelyeket szakmánkra nézve károsnak, elavultnak és feleslegesnek véltük. És ebbeli küzdelmeink mindig jóhiszeműséggel folytak. Ha hibáztunk egy, vagy más dologban, készséggel beláttuk tévedésünket és nem voltunkkövetkezetesek abban, hogy ezt továbbra is változhatatlanul elkövessük, csak azért, mert restelletük megvallani az elkövetett tévedéseket. A hetedik évfolyam - már látni véljük - nem lesz reánk nézve csendes. Óriási gazdasági átalakulásokban lesz része szakmánknak, részben a nyerstermények árcsökkenése, részben pedig a nemzetközi pénzpiac nagymérvű hullámzásai következtében. Nagy feladat elé hirdetési dijak: egész évi hirdetések legjutáttyosabban számíttatnak. hirdetések petit-sora . 1 kor. Apró hirdetés minden szó kol. Jlyik-tér petit sora . . 1 kor. Megjelenik havonta kétszer: 1. szám. lesz szemlénk állítva. Hisz a helyzetek kellő időben való kiszimatolása, ebből folyó következtetések helyes mederben való levezetése, oly súlyos feladatok, melyek nagy erkölcsi felelőség elé állítják lapunkat, tudva azt, hogy olvasóink legtöbb esetben a mi felfogásunk, a mi ítéletünk és tanácsaink után igazodnak. Garmadával fekszenek előttünk a levelek, amelyek hálásan köszönik azt, hogy vagyonukat megmentettük akkor, midőn tanácsaink folytán az 1906. év őszén a legerélyesebben intettük amat, olvasóinkat, kiknek érdeke a nyersbőrpiaccal szorosan egybekapcsolvák, hogy semmi körülmények között se kössék le a nyersbőr szükségleteiket. Pedig ez időtájban alig volt nyoma a nyersbőrpiac ellanyhuló irányzatának. Nyolc héttel reá, hogy ez ügyben felszólaltunk, jöttek a nekünk mindenben igazat adó levelek, de jöttek ám olyanoktól is, akik nem hallgattak reánk és mentek olyanok után, kiknek érdekük volt az egész 1907. évet előre lekötni. És hány olyat ismerünk, kik szaklapot mégsem járatnak. Akik bizonyos gyűlölettel vannak eltelve a szaksajtó működése iránt. Természetesen, ezek alig lehetnek értelmes emberek, mert ma már szaklap nélkül nem lehet el sem az iparos, sem a kereskedő, sem a nagyvállalkozó. A szaklap ma olyan fontos tényező, mint pld. a timáriparosnál a falikés, amelynek segítségével a bőröket egyenletes vastagságúvá teszik. Pedig hányan vannak szakmánkban olyanok, kiknek ferde gondolkozásmódját , akárcsak a cserzésben levő bőröket a szellemi fülokés segélyével egyenletletessé kellene tenni, hogy egyik szélsőségtől a másikba ne essenek bele. Ezek szinte röstellik a szaklapot kezükbe venni, mert abban a boldog tudatban leledzenek, hogy csak az ő észjárásuk lehet a leghelyesebb, legbölcsebb. Ha aztán végre a posta egy-két ingyenes mutatványszámot kézbesít az ipsének, akkor önmaga előtt szégyen bevallani, hogy mégis az ő nagy eszén már rég túljárt a világ, hogy az elavult tanai oda valók, hova a rozsdás bárd. A lomtárba. És ezek miatt nem tud meghalni a múlt nem tud megszületni a jövő. Ezek miatt megvan mé. Felelős szerkesztő, hűvös JAkign. Budapest 1908. január hó 1. i cki/skA *s