Bőripari Szemle, 1909 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
. Azért érdemes az új esztendővel behatóan foglalkozni. Amikor annyi millió ember vár tőle boldogulást, érdemes egy kis szemlét tartani, ki mit vár tőle. Nehéz dolog lesz mindenkinek ízlését eltalálni, nem azért, mintha nem tudnák kinek mi a szíve vágya, hanem mert mindenkinek minden vágyát felsorolni nincs helyünk és igy a főbbeket leszünk kénytelenek kiválasztani. De melyik a fő ? Kezdjük a gyároson. A talpbőr gyárosnak szive alján fekszik a vágy, vajha a talpbőr-kartell az új évben létrejönne. Vagy ha már létre még sem jöhet hát legalább a lapok újra fölvetnék a tervet és újra, lehetne vele a borkereskedőt ijeszteni és nagy vételekbe ugratni. A tehénbőr-gyáros egy kis parázs háborút kíván, amelyben sok bakancs megy tönkre. Emellett még azt is szívesen látná, ha ugyanakkor egy újabb kis krach érné Amerikát, hogy ő a nyersbőrt olcsón vásárolhassa. A gépszij gyáros élteti a kormányt az emberi kor legvégsőbb határig, hogy csak mennél több új gyárat létesítsen állami támogatással, hogy a gépszijbőr jól keljen. A tímár, szakiskolát szeretne az újévtől. A bőrkereskedő olcsó árak mellett sokat vásárolni és aztán hirtelen emelkedjenek az árak. A nyersbőrkereskedő törvényt, hogy a mészárosoktól a gyáros és tímár ne vásárolhasson. A cipész dögveszt az összes cipőgyárakra és az összes cipőgyártó gépekre pusztulást, mi pedig sok-sok előfizetőt. &* A Technológiai Iparmúzeumban vasárnap, december 20-án nyílt meg a kisipari gépkiállítás, melyet már oly rég hirdetnek. A megnyitás nagy ünnepségek között történt, Szterényi József álllamtitkár személyes jelenlétében, ki ez alkalommal hosszabb beszédben fejtegette a kiállítás gyakorlati hasznát és fontosságát. Ezen kiállításon minden szakma képviselve van, csak épen a timár ipar nincs. Mert timársági gépekkel így szárazon bemutatni nem is lehet. Ahhoz egy kis timárság kellene, készülő bőrökkel, hogy a látogató ne csak a gépet vehesse szemügyre, hanem azt is meglássa, hogy miképen történik kezelése és milyen eredményt szolgáltat. A többi szakmának a mostanihoz hasonló kiállításuk már gyakran volt, többször a vidéken is, úgy, hogy minden más szakma kisiparosságának akárhányszor volt már alkalma meggyőződni, hogy a kéz munkáját egész jól elvégezheti a gép is, olcsóbban és jobban. Kivételt csak a timáripar képez. Ez az iparág mostoha gyermeke a kormányoknak, melylyel nem sokat törődnek. Ne is csodálkozzunk tehát afölött, hogyy a mi szakmánkban olyan lassú tempóban megy a haladás és olyan kevés helyen találunk még gépeket — de afölött ne csodálkozzunk, ha egyik, vagy másik helyen a kormánytól kapott gépeket az iparosság vagy nem használja egyáltalában, vagy rosszul használja. Mert nálunk nemcsak hőipari gép-kiállítás nem volt még, hanem a gyárosok is szigorúan elzárják a kistimár elöl kapujukat, hogy azok még ezeken a helyeken sem tanulhatnak. Pedig, ahogy Szterényi államtitkár mondotta, tanulás nélkül nem ér semmit a gép. Jövel el tehát timárszakiskola a te országod. ff Szterényi a kisiparról. — A szerszám és gépipari kiállítás megnyitása. — A technológiai múzeum által rendezett gép- és szerszám kiállítás megnyitása múlt hó 20-án ment végbe nagy ünnepélyességgel. A kereskedelmi kormány képviseletében Szterényi József államtitkár jelent meg, ki a következő beszéddel nyitotta meg a kiállítást: Az a kezdeményezés, amelyet a Technológiai Iparmúzeum a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési programjata keretében a kisipar fejlesztésére megindított, az a kezdeményezés, amelynek célja a technika terén való újabb haladásnak megnyerni a kisiparnak azon ágait, amelyek gépmunkálatai tömegtermelésre vannak hivatva, egy láncszeme annak a sorozatnak, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium programmjával kifejt. Egy láncszeme, amely azonban fontosabb, erőteljesebb talán, mint az iparpolitikai programm több egyéb részlete, mert ez az a láncszem, amely hivatva van a többi láncszemnek erejét soksorozni, mert az a rendeltetése az egész láncban, hogy összekötő kapcsot képezzen az egyéb láncszemekkel, azokat egy egységes egészszé fűzze össze. A mi iparfejlesztésünk ugye ebben az országban, mint kint az ország határain kívül is sokszor úgy ítéltetik meg, mint egy mesterséges, erőltetett intézkedés, amelyet sokszor az üvegházi növényekhez hasonlítanak, melyek a koratavasz nem elég erős melegét nem bírják el és elsenyvednek. Ugyanezt jósolják sok oldalról a mi iparfejlesztési politikánkról is. De a céltudatos és szakértő kertész a maga üvegházában táplált és termesztett növényét idő előtt nem bocsátja levegőre, amint a rózsakertész csak akkor bocsátja az ő szemetek rózsáit a szabad levegőre, amikor elég erősek változott viszonyuakat elbírni, éppen úgy, a mi iparfejlesztésünk nem az az üvegházi növény, amely nem bírja el a szabad levegőt, elbírja az, csak ne vigyják előbb arra a levegőre, mint ahogy azt az ő viszonyai megengedik. (Élénk helyzeslés.) A mi iparfejlesztésünknek ereje éppen ebben fekszik, hogy nem akar mindent egyszerre megvalósítani, hanem fokozatosan, lépésről-lépésre halad előre a kisipar különböző ágazatainak fejlesztésében. A Technológiai Múzeum intézménye egyik szerve, egyik eszköze ennek az iparpolitikának. Elismerés illeti úgy a minisztérium, mint a kormányzat részéről azért a tevékenységért, amelyet a kereskedelmi kormány programmjába beilleszkedve céltudatosan fejt ki. A kisipar fejlesztésében első teendő a talaj megmunkálása. Munkálatlan talajba vetni a magot egyértelmű azzal, hogy kockáztatjuk a mag kikelését. A Techológiai Múzeum vezetésével folyik országszerte a különböző intézetekben az iparosság oktatása. Ez az a talajművelés, ez az az előkészítés, amelyre azután szilárdan építhetünk. És ha kisiparosságunkat előkészítettük erre, oktattuk arra, hogy a technika újabb fejlődését, vívmányait értékesíthessen magának, nem ötletszerűleg, hanem teljes céltudatossággal, akkor ráléptünk arra a térre, amelyen kisiparosságunkat biztosan vezetjük a fejlődés útján. (Igaz ! ügy van !) A kisiparosságnak azonban tisztában kell lenni azzal is, hogyan használhatja fel gazdaságosan és az ő viszonyainak megfelelően ezeket a gépeket. Ennek a kiállításnak az intézet tevékenységének keretében az a fontos feladat jut, hogy a kisiparosság előtt demonstrálja, miként kell gazdaságosan és gyermölcsözően használni a gazdasági gépeket. Amilyen hasznos lehet a gépüzem a kisiparosra, éppen olyan káros lehet, ha kellő elő BŐRIPARI SZEMLE 1908. január 1. Olvasóinkat i. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni.