Bőripari Szemle, 1909 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-01 / 1. szám

. Azért érdemes az új esztendővel behatóan foglal­kozni. Amikor annyi millió ember vár tőle boldogulást, érdemes egy kis szemlét tartani, ki mit vár tőle. Nehéz dolog lesz mindenkinek ízlését eltalálni, nem azért, mintha nem tudnák kinek mi a szíve vágya, hanem mert mindenkinek minden vágyát felsorolni nincs helyünk és igy a főbbeket leszünk kénytelenek kiválasztani. De melyik a fő ? Kezdjük a gyároson. A talpbőr gyáros­nak szive alján fekszik a vágy, vajha a talpbőr-kartell az új évben létrejönne. Vagy ha már létre még sem jöhet hát legalább a lapok újra fölvetnék a tervet és újra, lehetne vele a borkereskedőt ijeszteni és nagy vételekbe ugratni. A tehénb­őr-gyáros egy­ kis parázs háborút kí­ván, amelyben sok bakancs megy tönkre. Emellett még azt is szívesen látná, ha ugyanakkor egy újabb kis krach érné Amerikát, hogy ő a nyersbőrt olcsón vásárolhassa. A gépszij gyáros élteti a kormányt az emberi kor leg­végsőbb határig, hogy­ csak mennél több új gyárat lé­tesítsen állami támogatással, hogy a gépszijbőr jól keljen. A tímár, szakiskolát szeretne az újévtől. A bőr­kereskedő olcsó árak mellett sokat vásárolni és aztán hirtelen emelkedjenek az árak. A nyersbőrkereskedő törvényt, hogy a mészárosoktól a gyáros és tímár ne vásárolhasson. A cipész dögveszt az összes cipőgyá­rakra és az összes cipőgyártó gépekre pusztulást, mi pedig sok-sok előfizetőt. &* A Technológiai Iparmúzeumban vasárnap, decem­ber 20-án nyílt meg a kisipari gépkiállítás, melyet már oly rég hirdetnek. A megnyitás nagy ünnepségek kö­zött történt, Szterényi József álllamtitkár személyes jelenlétében, ki ez alkalommal hosszabb beszédben fej­tegette a kiállítás gyakorlati hasznát és fontosságát. Ezen kiállításon minden szakma képviselve van, csak épen a timár­ ipar nincs. Mert timársági gépekkel így szárazon bemutatni nem is lehet. Ahhoz egy kis timár­­ság kellene, készülő bőrökkel, hogy a látogató ne csak a gépet vehesse szemügyre, hanem azt is meglássa, hogy miképen történik kezelése és milyen eredményt szol­gáltat. A többi szakmának a mostanihoz hasonló kiállí­tásuk már gyakran volt, többször a vidéken is, úgy­, hogy minden más szakma kisiparosságának akárhány­szor volt már alkalma meggyőződni, hogy a kéz mun­káját egész jól elvégezheti a gép is, olcsóbban és job­ban. Kivételt csak a timáripar képez. Ez az iparág mostoha gyermeke a kormányoknak, melylyel nem sokat törődnek. Ne is csodálkozzunk tehát afölött, hogyy a mi szakmánkban olyan lassú tempóban megy a haladás és olyan kevés helyen találunk még gépeket — de afölött ne csodálkozzunk, ha egyik, vagy másik helyen a kor­mánytól kapott gépeket az iparosság vagy nem hasz­nálja egyáltalában, vagy rosszul használja. Mert nálunk nemcsak hőipari gép-kiállítás nem volt még, hanem a gyárosok is szigorúan elzárják a kistimár elöl kapuju­kat, hogy azok még ezeken a helyeken sem tanulhat­nak. Pedig, ahogy Szterényi államtitkár mondotta, tanulás nélkül nem ér semmit a gép. Jövel el tehát timárszakiskola a te országod. ff Szterényi a kisiparról. — A szerszám és gépipari kiállítás megnyitása. — A technológiai múzeum által rendezett gép- és szerszám kiállítás megnyitása múlt hó 20-án ment végbe nagy ünnepélyességgel. A kereskedelmi kormány kép­viseletében Szterényi József államtitkár jelent meg, ki a következő beszéddel nyitotta meg a kiállítást: Az a kezdeményezés, amelyet a Technológiai Ipar­­múzeum a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési programja­ta keretében a kisipar fejlesztésére megindí­tott, az a kezdeményezés, amelynek célja a technika terén való újabb haladásnak megnyerni a kisiparnak azon ágait, amelyek gépmunkálatai tömegtermelésre vannak hivatva, egy láncszeme annak a sorozatnak, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium programm­­jával kifejt. Egy láncszeme, amely azonban fontosabb, erőteljesebb talán, mint az iparpolitikai programm több egyéb részlete, mert ez az a láncszem, amely­ hivatva van a többi láncszemnek erejét soksorozni, mert az a rendeltetése az egész láncban, hogy­ összekötő kapcsot képezzen az egyéb láncszemekkel, azokat egy egységes egészszé fűzze össze. A mi iparfejlesztésünk ugye ebben az országban, mint kint az ország határain kívül is sokszor úgy ítél­tetik meg, mint egy mesterséges, erőltetett intézkedés, amelyet sokszor az üvegházi növényekhez hasonlítanak, melyek a koratavasz nem elég erős melegét nem bír­ják el és elsenyvednek. Ugyanezt jósolják sok oldalról a mi iparfejlesztési politikánkról is. De a céltudatos és szakértő kertész a maga üvegházában táplált és ter­mesztett növényét idő előtt nem bocsátja levegőre, amint a rózsakertész csak akkor bocsátja az ő szeme­tek rózsáit a szabad levegőre, amikor elég erősek vál­tozott viszonyuakat elbírni, éppen úgy, a mi iparfejlesz­tésünk nem az az üvegházi növény, amely nem bírja el a szabad levegőt, elbírja az, csak ne vigyják előbb arra a levegőre, mint ahogy­ azt az ő viszonyai meg­engedik. (Élénk helyzeslés.) A mi iparfejlesztésünknek ereje éppen ebben fek­szik, hogy nem akar mindent egyszerre megvalósítani, hanem fokozatosan, lépésről-lépésre halad előre a kis­ipar különböző ágazatainak fejlesztésében. A Technológiai Múzeum intézménye egyik szerve, egyik eszköze ennek az iparpolitikának. Elismerés illeti úgy­ a minisztérium, mint a kormányzat részéről azért a tevékenységért, amelyet a kereskedelmi kormány prog­­rammjába beilleszkedve céltudatosan fejt ki. A kisipar fejlesztésében első teendő a talaj meg­munkálása. Munkálatlan talajba vetni a magot egyértelmű azzal, hogy kockáztatjuk a mag kikelését. A Techoló­­giai Múzeum vezetésével foly­ik országszerte a különböző intézetekben az iparosság oktatása. Ez az a talajművelés, ez az az előkészítés, amelyre azután szilárdan építhetünk. És ha kisiparosságunkat előkészítettük erre, oktattuk arra, hogy a technika újabb fejlődését, vívmányait érté­kesíthessen magának, nem ötletszerűleg, hanem teljes céltudatossággal, akkor ráléptünk arra a térre, amelyen kisiparosságunkat biztosan vezetjük a fejlődés útján. (Igaz ! ügy van !) A kisiparosságnak azonban tisztában kell lenni az­zal is, hogyan használhatja fel gazdaságosan és az ő viszonyainak megfelelően ezeket a gépeket. Ennek a kiállításnak az intézet tevékenységének keretében az a fontos feladat jut, hogy­ a kisiparosság előtt demonstrálja, miként kell gazdaságosan és gyermölcsözően használni a gazdasági gépeket. Amilyen hasznos lehet a gépüzem a kisiparosra, éppen olyan káros lehet, ha kellő elő­ BŐRIPARI SZEMLE 1908. január 1. Olvasóinkat i. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni.

Next