Bőripari Szemle, 1927 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Bőripari Szemé. A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és keztyö-ipar, készbőr, nyersbőr, szörmeáru, cserzőanyag és tlmársági. melléktermékek kereskedelmének szaklapja. FÉLÉVI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre _______ Pengő 8-— Ausztriába ______ ShiÜing 9 — Cseh-Szlovákiába _ cs. K 60-— Jugoszláviába _ dinár 120'— Romániába ____ lei 300"— Németországba _ Gmk. 8'— Egyéb külföldre _ svájci fr. 12'— Szerkesztőség és kiadóhivatal : VL, TE RÉZ-KÖRÚT 25. SZ. Magyar Kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a G-g* HIRDETÉSI DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányo- sabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora 60 fillér Apróhirdetés minden szó 40 , Nyilt-tér petit-sora . 60 MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Egyes szám ára 80 fillér Telefon T 104—66 Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Sürgönyeim : D1STICUS Egyesületek, Intézetek és kávéházak félévi előfizetési dija 10.— pengő Értekezések, Ismertetések nonpareille-soronként: 24 fillér XXVI. évfolyam. Budapest, 1927. január 1. 1. szám. Mai számunkhoz mellékelten megjelent a „BŐRTECHNIKA“ műszaki és tudományos folyóirat 1-ső száma, melyet előfizetőink díjtalanul kapnak. A magyar bőripar gazdasági problémái. Irta: Dr. Morvay Oszkár a Magyar Bőriparosok Országos Szövetségének ügyvezető titkára. Az úgynevezett szanálási válság, az összeomlások és üzembeszüntetések kora, amely a pénzérték stabilizá­lásával és a gazdasági látszatkonjunktura letűnésével min­den szakmában szükségképen bekövetkezett, a bőriparban immár befejezettnek tekinthető. Örömmel és némi büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy a szanálási válság iparunkban aránylag csekély megrázkódtatással járt. A háború előtt már fennállott, az ország talajában gyökerező bőrgyárak kellő időben és bölcs előrelátással felismerték azt a helyzetet, amelybe a magyar bőripar az ország megcsonkítása folytán került és üzemeik okszerű korláto­zásával alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz. A közép- és kis vállalatok sem estek abba a hibába, hogy az inflációs korszakban erejükön túl terjeszkedtek volna és nagyban-egészben megtartották pozíciójukat akkor is, amikor a rendkívüli konjunktúra megszűnése után termelésük értékesítésével egy gazdaságilag elgyengült, szűk fogyasztási területre szorultak. A túlméretezés egész­ségtelen következményei csak azoknál az ephemer életű vállalatoknál jelentkeztek, amelyeknek keletkezése a látszatkonjukturára volt alapítva; de minthogy ezek a vállalatok nem voltak nagyobb terjedelműek, megszűnésük majdnem fájdalom nélkül ment végbe. Általában mond­hatjuk, hogy az a szolid, reális szellem, amely iparunkat a múltban mindenkor jellemezte, kiállotta a tüzpróbát azokban a válságos időkben is, melyekben a vállalatok és existenciák összeomlása más gazdasági ágazatokban katasztrofális méreteket öltött. A magyar bőripar jövő alakulása, főleg két gaz­dasági probléma megoldásától függ. Az egyik : a nyers­bőr beszerzésének, nemzetközi problémája, a másik : kü - kereskedelmi politikánk iránya. Minden ellentétes beál­lítással szemben meg keil állapítani, hogy azok a nyers- börkiviteli korlá'ozá ok, amelyek ma Magyarországon és a legtöbb európai államban fennállónak, nem szolgálják a magyar bőripar érdeket. A nyersbőrkiviteli korlátozások megszűnése abba a helyzetbe hozná bőriparunkat, hogy nyersanyagszükségletéta külföldön jutányosabban és jobb minőségben fedezhetné. Ennek az állásponljának a magyar bőripar érdeképviselete minden kétséget kizáró módon kifejezést adott akkor, amikor a Nemzetközi Timáregyesülés (International Council of Tanners, Internationale Gerber­vereinigung) felhívására készségét fejezte ki arra, hogy résztvesz a nyersbőrforgalom felszabadítása tárgyában Bécsbe egybehívandó nemzetközi konferecián és határozot­tan a nyersbőrforgalom felszabadítása mellett foglalt ál­lást. A tervbevett nemzetközi konferencia Csehország és Ausztria kívánságára halasztódott el minden komoly indok nélkül, ami talán elegendő annak a bizonyítására, hogy nem a magyar bőripar a forgalom felszabadításának kerékkötője és hogy legalább is az említett két ország bőripara jobban érzi magát a kiviteli tilalom árnyékában, nyilván azért, mert annak révén nyersanyagszükségletét előnyösebben elégítheti ki. A vámpolitikai helyzetet tekintve, állandóan súlyos félreértésekkel találkozunk. A beállítás — legalább a hangulatkeltő napisajtóban rendszerint az, hogy az auto­nom vámtarifa révén a magyar bőripar a fogyasztóközön­ség hátrányára előnyhöz jutott. Mintha a magyar bőripar szabta volna meg a magyar kormány kereskedelmi poli­tikáját és mintha a magyar állam külkereskedelmi politi­kája nem volna a többi államok kereskedelmi politikájá­nak függvénye! Mintha bőriparunk prosperitásának és termelési lehetőségeinek csakugyan az felelne meg, hogy

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents