Búvár, 1935 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

3 kapott kedvet az alvilági kirándulásokra. Fürdőruhában, búvársisakban 6—8 méternyi mélységben sétálgatott a korallszirtek tövében a tenger fenekén. Vérengző tigriscápák úszkáltak körülötte, a­nélkül, hogy bántották volna. Tenyeréből etette a korallszirtek tarka-barka halseregét. A kezdetleges búvársisakkal elérhető pár méteres mélység csak előcsarnoka a tengeri alvilágnak. Beebet, mint minden valamirevaló tengerkutatót, a nagy mélységek, az örök sötétség birodalma vonzotta. Azok a csodálatos világító halak, polipok és rákok csábítot­ták, amiket az «Arcturus» hálói a mélyből a fedélzetre hoztak. A Bermudákhoz tartozó kis Nonsuch-szigeten, a newyorki állattani társaság élettudományi intézetében ütötte fel tanyáját és szorgalmasan halászgatott a mély rétegekben. Ez azonban nem elégítette ki. Társával, Otis Bartonnal együtt olyan készülék szerkesztésén törte a fejét, amellyel leszállhat a tengeri alvilágba és saját szemével tanulmányozhatja az ottani élőlényeket. A búvárruhák erre a célra nem alkalmasak, még a Kucharski-féle páncélöltöny sem, amely­ben a feltaláló 1924-ben 160 m mélységbe szállott le. Ez a mélység még nem mély tenger, s e mellett még ebben a behemót-készülékben is csak néhány percig lehet veszély­telenül tartózkodni. A többi búváröltöny meg éppen csak ötven méternyi mélységig elegendő, holott az örök éjszaka birodalma, ahová Beebe vágyott, 400 méternél kezdődik. Ilyen mélységbe való leszállásra búvár még csak nem is gondolt. Beebe és Barton J. H. J. Butler kapitány anyagi támogatásával új készüléket szerkesztettek, a bathysphaerát. A bathysphaera 144-78 cm átmérőjű acélgömb. Fala 3-8 cm vastag. A gömb belsejébe kerek nyíláson keresztül lehet bemászni. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hanem való­sággal tornászteljesítmény. A nyílást majdnem kétmázsás súlyú koronggal zárják el, amelyet tíz hatalmas csavarral erősítenek a gömbre, a perem és a korong közötti vékony árkot pedig ólomfehérrel tömítik el. A gömb elején három vastag cső nyúlik ki. Ezek az ablakok, amelyeken át a gömb belsejéből erős villanyfényt vetítenek ki a vízbe és fény­képfelvételeket készíthetnek. Az ablaküveg olvasztott kvarcból készült. Átmérője 20-32, vastagsága pedig 7­62 cm. A bathysphaerát először üresen próbálták ki. 730 méternyire bocsátották le, a­nélkül, hogy a 73 atmoszférányi nyomás alatt levő víz behatolt volna a gömb belsejébe. A búvár­öltönyben való leszállásnak a vízoszlop súlya szab határt. Ez a súly tíz méterenként egy atmoszférányi nyomással növekedik. A két tonnás bathysphaera felületének minden négyzetcentiméterére kereken száz kilogrammnyi súly nehezedik, ha 925 méternyire bocsátják le. A gömb már 200 méteres mélységben is 20 atmoszférányi nyomás alatt áll, ami négyszögméterenként 200,000 kilogrammot jelent. Elképzelhetetlen nyomás ez! Még akkor sem alkothatunk róla fogalmat, ha egy igen kiváló, népszerűsítő tudósunk William Beebe búvárgömbje, mellyel 1934-ben 925 m mélyre hatolt

Next