Czipész Szaklap, 1902 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

V. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1902. január hó 1. CZIPÉSZ-SZAKLAP A MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. AZ ELSŐ BUDAPESTI MAGÁN CZIPÉSZ-SZAKISKOLA HIVATALOS LAPJA. Egész évre . . 8 kor. [ Negyedévre . . 2 kor. Félévre. . . . 4 „ Egyes szám ára 40 fill. Apró hirdetések egyszeri közlése 1 korona. Nyilttér és reklámok petit szedésnél 6 kor. Felelős szerkesztő : BODH JÓZS­F Czipészmester és szaktanár, a Gzipész­ Szakiskola tulajdonosa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., KLAUZÁL­ UTCZA 8. A kéziratokat a megjelenés előtt nyolc­ nappal előbb kérjük beküldeni. DEFORD JÓZSEF, A MAGYAR CZIPÉSZ-SZAI IRODALOM MEGALAPÍTÓJA. Előfizetési árak : MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN és 15-ÉN. ÉS­ TARTALOM : Újévkor. —Czipész és a kaptafa készitő.— Országos vándortanitói megkeresés. — A bátrak. — A kihí­vás. — Arczkép csarnok: Veress György, Barna Jakab. — Két hét története. — Tárcza.— A levegő. — Szövetkezeti hírek. — Köz­gazdaság. — Egyleti és ipartestületi ügyek. — Vegyes közlemé­nyek. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések, hová a lapot illető kéziratok küldendő. HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. 1.^ Munkatársak: SPERAY JÁNOS, GYURIS ÁRPÁD, ZABÓ LAJOS, _________SIKORSZKY GYULA, UNGER ALAJOS. Újévkor. Boldog új évet! Ezzel a szives jó kívánsággal köszöntünk be a mai nap reggelén szaktársainkhoz. Elmúlt egy év ennyivel öregebb a világ és egyéb semmi. Mert mi fenhéjázó és kérdődő elménkkel ma sem tudunk többet: megmarad a természet örök megmagyarázhatlan rendje és a mi lelkünk fáradhatlanul küzd a szellemi tö­kély felé. Az anyagi jólétért való küzdelem még ma is mindenütt a régi. Az ember ellensége lesz embertársának, hogy jobban megélhessen. Ma igazabb a régi közmondás mint valaha volt, hogy »minden szentnek maga felé hajlik a keze « Az aranyborjú, a mindenható pénz imádása talán nem fog kimenni a divatból soha. Ma már nem is tekintjük eszköznek — egyedüli végczélja lett az emberek nagyobb részének. Milyen más lenne a világ, ha lépten-nyo­­mon meg nem tévesztené a pénz pokoli varázsa. Pénzért nagyon sok szánandó áruba bocsátja mindenét és elvakulva a telhetetlenségtől, nem látja, hogy a bűn lejtőjére került. A haladás, úgy tartják, a társadalom min­den rétegében megnövesztette az igényeket, to­vább is szeretünk nyújtózkodni, mint a­meddig a takaró ér és nem vesszük észre, hogy a mások ámításának hiábavalóságáért túl sokat fáradunk. Pedig megelégedetek csak akkor leszünk, ha nem lesznek kielégíthetetlen vágyaink. A mai korban Czipész és a kaptafa-készítő. Nem először foglalkozom a kaptafa-készítés mester­ségével. Minthogy a kaptafa a lábbeli-iparág fekvő alapja, (fundamentuma) szükséges tehát, hogy a lábbeli-készítő annak okszerű készítéséhez többet értsen, mint a kaptafa­­készítéssel foglalkozó iparosok. Sajnos azonban, a czipész­­mesterek 90 százaléka a kaptafa alakításával, formázá­sával ma sem foglalkozik s ha nem felel meg az általa kívánt követelményeknek, egyenesen a kaptafa-készítőt okozza. Ha a czipészmestereket összejárjuk, nem mondom az általánosságra, de nagyon kevés mesternél látható a kaptafa-készítéshez szükséges szerszám, — az úgyneve­zett „Satu“ melyben a kaptafa mozdulatlanul beerősítve kerül alakítás — reszelés alá. Ma általánosan minden lábbeli-készítő iparos a mértéket odaadja a kaptafa­­készítőnek, — aki azt a lábat, melyről a mérték szár­mazik nem látta, nem figyelhette meg annnak alakját, s nem is alakíthatja hozzá megfelelően a kaptafát. Helyes kaptafát csak úgy lehet csinálni, ha a mérték után dolgozó lábbeli-készítő mester a kaptafa vágóval hosszabbra, szélesebbre s bővebbre csak kidaraboltatja és a többi munkát maga teljesiti rajta, úgy mint a láb járása megkívánja , melynek alakját és tulajdonságait alkalma volt megfigyelni és magának feljegyezni, t. i. széjjel terül-e, vagy magasan tartja-e a szervezet t. i. a csontváz a rajta levő hús tömeget, hogy ahhoz alkal­mazni lehessen, egyes csontrészek nem-e hibás kinövé­­sűek, teljesen egyenes vagy kissé görbe alakú kaptafát kíván-e? Igaz, hogy a kaptafa alakjára nézve általá­nosságban az egyenességet kell szem előtt tartani, kivé­telesen fordul elő sarló alakkal, t. i. kívül telt görbe pofával. Ma a legtöbb lábbeli-készítő egy másik iparostól várja, hogy erre vonatkozó szaktudását egészítse ki a „Fenn az ernyő nincsen kas" miatt alig pirul el valaki. Mi magunk már nehezen változunk meg és a mai viszonyokkal szakítani gyöngék vagyunk, neveljük tehát gyermekeinket helyesen, hogy szárnyra bocsátásukkor végre megérhessük a boldog újévet.

Next