Czipész Szaklap, 1903 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2 szaktársaid jóvoltáért, s ezen küzdelmedbe bele­vitted tudásod minden erejét, azzal a törekvéssel, hogy a czi­­pész iparban meghonosítsad azt a szép és jó ízlést, mely élet feltétele nemcsak szakiparunknak, de az ország nemzetgazdasági jólétének is. Lelkem igaz és őszinte megnyilatkozásával ü­dvö­­zöljük tehát, mint ügyünknek lelkes harczosát, új meg­bízatásodban, melynek nép és magasztos megnyilatkozása abban nyilvánul, hogy a czipész ipar kezdő iparosait tudásod és szakértelmed segélyével megtanítod arra a művészetre, melyben benned mesterünket látjuk. Engedd meg tehát hogy akkor, midőn kinevezésed, iparunkban egy szebb jövő hajnal hasadását mutatja, gyenge szellemi tehetségemmel gondolatban veled legyek hasznos működésed göröngyös utain s ha irigy ellensé­gek akadályt gördítenének utad elé veled leszek én, de veled lesz minden jóérzésü műveit czipész iparos is. Én nagy érzem, hogy a czipészetnek uj alapon való reformálására egyöntetűségre kell törekednünk s ennek keresztül vitelére te vagy a leghivatottabb közü­lünk. Haladj tovább azon az úton, melyet eddig követ­tél s hálánk igaz érzése fog elkísérni egész életeden keresztül, mert ismerünk és tudjuk, hogy minden önzés távol áll tőled s szent idealizmus vezetett teljes élete­den keresztül. Ezt óhajtottam néked tudomásodra jut­tatni. Fogadd még egyszer baráti üdvözletemet, melylyel maradtam. Budapest, 1900. decz. 31-én tisztelő barátod Speray János. Előfizetési felhívás. Mai számunkkal uj előfizetést nyitunk lapunkra, mely immár a Vl-ik évfolyamba lép. — Ma már minden társadalmi rétegnek, minden szakiparágnak megvan a saját szakközlönye. A magyar­­országi czipészeknek is szükségük van az ő érdeküknek megfelelő igazi czipész-szaklapra, melyben a közös érdek megnyilatkozó­d, tömörüljön, fejlődjön és megerősödj­ön. Erre vállalkozott a mi lapunk a „Czipész Szaklap", mely a tisztelt pálya­társak között össze­kötő szellemi kapcsot képez, mely iparágunk műszaki tanítója, bajaink, közös érdekeink védője és hű tanács­adója. Hogy elénk tűzött zászlónkat magasra lobogtat­hassuk, elveinket diadalra juttassuk, csak úgy érhetjük el, ha szaktársaink szellemi és anyagi támogatására számíthatunk. Felkér­jük tehát az új évfolyam kezdetén lapunk barátait s az összes czipész-iparos pályatársainkat, hogy közérdekű feladatunkban mindnyájan támogatni s lapunkra előfizetni szíveskedjenek. Lapunk előfizetési ára beleértve összes műmellék­­leteinket is, a lehető legolcsóbb. Az előfizetési ár: Egész évre......................................8 korona ■Fél „ 4 „ Negyed „ 2 „ mely összeg a „Czipész Szaklap“ kiadóhivatalá­nak (Budapest, VII. K­lauzál-utcza 8. sz.) bekü­­dendő. A Czipész Szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VII. ker. Klauzál-utcza 8. CZIPÉSZ-SZAKLAP. Borjúbőrök. A borjúbőr a czipészek talán leginkább felhasznált czipő felsőrész és ez a vevők részéről is mint a legtar­tósabb bőr, nagy keresetnek örvend. Az ezen bőr czéljaira szolgáló nyersbőrt fiatal üszüborjúk szolgáltatják, a­melyeknél a bőrrostok szorosan egymásba vannak szőve. Ez a tulajdonsága megmarad a kikészített bőrnek is, mely azután nagyon ruganyos és tardós lesz. A cserés és kikészítés szerint a bőrnek elne­vezése a következőbb: vikszbőr, fekete borjúbőr, satin­­lack vagy a chron borjúbőr stb. Ezen fajtákon kívül vannak még különféle árny­­alakba festet száraz nyári bőrök és színes borjúbőrök. A borjúbőr beosztásánál arra kell ügyelni, hogy az ruganyos és lágy tapintású legyen. A bőr széleinek nem szabad nagyon nyúlósnak lenni , és nem szabad benne hibásnak, vágásosnak, lyukasnak, vagy ilyen fé­léknek lenni. Sokkal előnyösebb az anya borjuk, bőre. Üszi­­­­orjuk a nőstény t­orjuk. Ezeknek nyers és készített bőre a hason erőteljesebb és nagyobb egyen­letes felülete van További különös ismerhető jele a hátsó paták előtt, mindkét oldalon található geny gumók. Anyaállatok azok a borjak, melyek még az anyá­tól táplálkoznak t. i. a­melyeket még nem táplálnak külön. Jól táplált borjuk bőre egyenletesen erős, a szélső részek erőteljesek, a nyakszirt ránczok nem mélyek, is ritkán erősek. Mim, további ismerhető jelek szerepelnek ennél a bőrfajtánál azok a vonalok mely­ek a nyaktól mindkét oldalon a hasig vonulnak. Ezt a bőrt a czipé­szek és borkereskedők rendesen hízó borjú bőrnek ne­vezik. Mint különösen jó bőrminőségnek ismertető jele, hogy a befelé hajtott foltok nem állnak ki, mint hólya­gok csak épen hogy látszik azoknak finom szerkezete. Kisebb értékűek a bőrök, ha bikaborjától ered­nek, vagy rosszul tálplált vagy szénán és szalmán táp­lált áll azoktól. A bikaborjuk a himborjuk. Ezeknek bőre nem oly lágy és finom, a bőrrostok durvábbak, a hasbőr gyen­gébb és a bőrszélek nagyobbak, mint a nőstény borjuk­nál. A bikaborjuk hátsó patáján­ál s vannak gumók ép úgy mint a nőstény borjuknál, de ezek minden esetre kisebbek, mint a nőstény borjuknál. A roszul táplált borjuk bőre laza, a fej erős, a nyakránczok szélűek, a bőröknek nyaka feltűnően vé­kony és a felületük rendesen erős, a köldök durvább és hólyagos, a szélső részek bemélyednek, miáltal a tulajdon képeni felület terjedelme kisebb lez. Szalma és széna rágók azok a borjak melyeket az önálló táplálkozása szoktatnak. Ezen idő alatt rend­szerint nélkülöznek, mialatt úgy az állat mint a bőr még szokott semmi leni. Ha egy ilyen állat bőrét feldolgoz­zák, akkor ez minden ismertető jelét mutatja a rosszul táplált állatnak, csak épen hogy az ilyen szalmarágó állatnak bőre nagyobb, mert az illető állat rendszerint idősebb is. A jól táplált egézséges állatok bőrében felhal­­mozódott enyvanyag hiányzik, a szalm­a- és szénarágó vala­mint rosszul táplált állatoknál. Ennek következtében a bőr szerkezete általában lazább, ránczos jellegű és a köl­dök tula­donképeni bőrrostokkal nincs kellőleg összekötve. Ha az ilyen­féle borjúbőrt a köldökoldalra fordítjuk, azon a köldök kisebb nagyobb hólyagokban kiemelkedik a bőrből. A köldök lefelé hajlása ennél fogva csalhatat­­lan jele a bőrminőségnek. Különösen arra kell ügyelni, hogy a bőrök elég szélesek legyenek, mert az ilyen bőrt előnyösebben lehet darabokra vágni, a bőr ne le­gyen zsiros, de mégis lágy és ruganyos legyen. Már a tímár maga is gondosan válassza meg a cserző anya­ VI. évfolyam

Next