Czipész Szaklap, 1905 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
[ évfolyam. ^ .oRvrrt Budapest, 1905. január hó I. CZIPESZ-SZALyt . A MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. AZ ELSŐ BUDAPESTI MAGÁN CZIPÉSZ-SZAKISKOLA HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Egész évre .............................................8 korona. Félévre................................ 4 korona. Egyes szám ára : 40 fillér.$• MEGJELENIK MINDEN HO 1-EN és 15-ÉN ng- 1-en divat, 15-én szabászati mintamelléklettel. Melléklet az előfizetőknek ingyen jár. DEPOLD JÓZSEF, BOCH JÓZSEF az Első Budapesti Magán Czipész | A MAGYAR CZIPÉSZ SZAKIRODALOM MEGALAPÍTÓJA. ” ' * * ’aktanára. Főszerkesztő : Első Budap Szakiskola szak Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. WESSELÉNYI UTCA 27. hová a lapot illető kéziratok küldendők. ______ • Apróhirdetések egyszeri közlése 2 korona. NyTiltér és reklámok petit szedéssel 0 kor. HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. ^ Helyettes szerkesztő: HALMOS MIKSA. Munkatársak: SPERAY JÁNOS, SZABÓ LAJOS, SIKORSZKY GYULA, UNGER ALAJOS, TUJA IGNÁCZ s '•Jém==7 _ mmuM §p Boldog új esztendőiig kiadnunk !* összes olvasóinknak Sil ... mmmmmmmmrnmmmmmmmmmmm Uj etrztendő. Ha a megszokott kifejezésekkel akarnék élni ma, az újév napján, azt mondanám, hogy: »ismét reánk virradt egy uj esztendő stb. . . . vagy akár azt is mondhatnám, hogy: »letűnt az ó év, beköszöntött az új esztendő . Kinek hogyan tetszik, ízlése szerint válogathat a minden évben feltámadó szólásmódokból. Épenséggel nem öltjük magunkra azt a hangulatot, melyben olvasóinkat bosszanthatnék azokkal az új év napján hömpölygő bölcselkedésekkel, nem is fogjuk e helyütt a rettentően dagályos szavakkal a mondatbombákat elvetni, mert a semmit mondó, sokat ígérő és mit sem cselekvő sületlenségek fejtegetések feltálalására nem vállalkozunk, sokkal jobban is szeretjük lapunk közönségét, hanem kiaknázzuk e nagy ünnepnap jelentőségét arra, hogy a töméntelenül nagy szótenger áradatát magunk mögött hagyva, a cselekvés mesgyéjére lépjünk. Rendkívül példaadásra méltó tett magaslott ki a múlt esztendő történetében. Lapunk más helyén ezen cselekedetről, a lábbeli készítőknek egyesült állásfoglalásáról, a minden téren fejét felütött drágasággal szemben, a lábbeliek árának felemelése által — bővebben szólunk, itt újból visszatérünk reá, mert könnyen lehet, hogy ez a tett mihamarabb nemcsak az új esztendő, de még bekövetkező hosszú időben is megváltoztatja viszonyainkat a magyar ipar sikamlós mezején. Jogos volt-e a lábbeliek árát felemelni a múlt esztendőben, szabad volt-e a régi munkálati megállapodásokat sutba dobni és helyükbe még nehezebb viszonyokat teremteni — azt eléggé vitattunk lapunk hasábjain Ám ma, midőn már egy újabb esztendő összes örömei és fájdalmai ismét megjelentek küszöbünkön, czélszerű azt a kérdést feltennünk, hogy a lábbeliek árának felemelését meg kell-e tartanunk az új évben is ? Talán rövidesen el is lehetne intézni e kérdés tárgyát. Ha ugyanis az indító okokat keressük, vagyis azt, hogy mi szülte az árfelemelést, azt látjuk, hogy az a bizonyos indító ok még meg nem szűnt, hanem ellenkezőleg szélesebb alapon szétterpeszkedett. Mert mi szülte az árfelemelést ? A drágaság, mely mindenütt másutt is megnyilvánult Nos és megszűnt-e már e drágaság ? Ugyebár, hogy nem. Akkor hát kell-e az árfelemelést az új esztendőben is megtartanunk, vagy legalább is addig, míg a drágaság is burjánzik? Egyhangú lesz erre a kérdésre a válasz, mely az, hogy igenis addig, amíg a háztartásunkhoz szükséges czikkek és minden más olcsóbb nem lesz, nekünk sem szabad visszarettennünk az új esztendőben a már végrehajtott árfelemelés folytatólagos keresztülvitelétől. Mert mit is jelent az, ha mi visszalépünk ? Azt, hogy — nos, mondjuk ki — nem szeretjük sem a családunkat, sem az iparunkat s hazánkat. A családunkról nem tudunk gondoskodnii, ha minden mást nekünk drágábban kell megfizetnünk, magunknak, pedig csak a régi árakat követeljük. Önkéntelenül vinne az ilyen gazdálkodás a bukás felé. Elhatározásunkat tehát szi »Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola« VII. Wesselényi utcza 27.