Czipész Saklap, 1907 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2 alatt, Budapestet sem kerülte el a mozgalom és mindenütt egy akarattal felszállt a letűnt eszten­dőben valamennyi lábbeli ára. Nem tartozik a jelen alkalommal ezen czikk keretébe az említett változás bonczolgatása, fel­hoztuk e tényt is csupán azért, hogy az év ki­emelkedő szakipari eseményét felszínre vessük. Az áremelés megszülte az akaratot az egész országban a szervezkedésre és kívánjuk, hogy a most következő új esztendő a czipész­mesterek a szervezkedésének sikerdús krónikása legyen. Egyetértés legyen velünk az új évben min­den földi boldogsággal egyetemben. Kossuth tervei. Megérdemelt érdeklődést támasztott Kossuth Fe­­rencz, kereskedelemügyi miniszter akkor, midőn a kép­viselőházban ipari programmját ismertette. A nagyhatású beszéd azon részeit közöljük,­ melyek benn­ünket, iparosokat is érdekelnek. Kossuth Fe­rncz mindenek előtt az ország egész iparosságának általános óhajáról, az önálló vámterület­ről szólt. Biztosított a miniszter arról, hogy minden körülményt teljes erővel megragad, hogy Magyarország közgazdasági önállósága kivívható legyen.­­ Rátért erre a miniszter a kisipar támogatására, még­pedig a következőket mondva: Rámutatott az előadó úr arra, hogy a kis­ipar támogatása elsőrangú igyekezetét képezi a kereskedelemügyi kormánynak. Ez így is van, még­pedig egyeseket gépek adományozásával segít, csoportokat a szövetkezetek megalapításával istá­­pol, továbbá közös műhelyek megteremtésével s végre a kisipari hitelnek szövetkezeti uton való megszerzésével. Ha ezen az utón haladunk, a kis­ipart annyira megvédelmezzü­k, amennyire a husza­dik században a gyári iparral való versengés korában a kisiparosokat megvédelmezni lehet. E CZIPÉSZ-SZAKLAP. A Czipész-Szak­lap tárczája. A kastély titka. Irta: Gábor József. (a folytatás.) Midőn haza jöttünk, dolgozó szobájába vezetett és az ott levő íróasztalok egyikére mutatva, igy szólt : — Ez az öné lesz, Kovács úr, a másik pedig a fiamé. Ha nincs ellenére, a gazdaság minden ágába be fogom vezetni önt. íme ez a könyv, olvasgassa át, sok minden­ről fel fogja önt világosítani És két hónap múlva már Bélával együtt meglehe­tősen értettünk a gazdálkodáshoz, természetesen csak elméletileg. Halász úr egy nap szobájába hivatott és így szólt : Kedves barátom, én csalódtam önben. A gaz­dasági dolgokat már meglehetősen érti és így illő, hogy az ön fizetéséről is tárgyaljunk. Elhatároztam, hogy havonként 30 frtot fizetek önnek, természetesen teljes ellátáson kívül. Félévenként azután 5 forinttal megjaví­tom. Megfelel önnek? — Meg vagyok vele elégedve, felelem. — Adjak önnek előleget? — Köszönöm, nem kérek, mert van 100 forint körül nálam; azután 800 forintom Pesten a takarék­­pénztárban van, 500 forint pedig a szüleimnél. — Ezt szeretem, mondá Halász úr, akkor én az ön pénzét havonta a takarékpénztárba fogom Pesten tenni, 1859. év január havában, midőn Halász úr Pestről hazajött, szokatlanul szomorú és levert volt, a minek okát azután az asztalnál meg is mondta. Pesten hire járt, hogy Olaszország és Ausztria kö­zött háború készül és Halász úr, mint tartalékos száza­dos valószínűleg szintén behívót fog kapni. És csakugyan úgy is lett. Február 1-én jött a parancs, hogy haladéktalanul Pestre siessen. Mennie kellett. Búcsúzáskor maga köré gyűjtött minket és könnyes szemekkel fogott velünk kezet és mindenkit kért, hogy maradjon e nehéz időkben nejéhez hűséges. — Önt, édes Kovács barátom, mondá nekem, ki­nevezem jószágigazgatómmá, mert hűséges, megbízható és ismeri gazdaságom minden csinját-binját. Kenessey a volt igazgatóm, már öreg szegény és örül, hogy nehéz hivatalát fiatalabbnak adhatja át. Ha pedig a sors azt határozná, hogy nem jönnék többé vissza, ne hagyja el családomat, kérem. — Soha uram, válaszoltam, én esküszöm, hogy hű gondozójuk leszek. — Tehát Isten önökkel uraim, viszontlátásra. X. évfolyam, védelem a kereskedelemügyi kormánynak azért is szívén fekszik, mert át van hatva attól a tudat­tól, hogy kisiparososztály, hazafias osztályt képez olyan osztályt, a melyre édes hazánk támaszkod­­h­atik s a melyben, erős hitem szerint, a magyar h­azafiság csalódni nem fog soha. Gépek adományozása, szövetkezetek alapítása, közös műhelyek megteremtése, kisipari hitel — mind­mind életbevágó a kisipar jelenére és jövőjére. El sem képzelhető a mai túltengő gyári versenynyel szemben a rendkívül szűk bérre visszaszorított kisipar megmen­tése a rettenetes pusztulástól, mint úgy, hogy a vergődő kisiparosokat maga az állam támogatja. Tény, hogy a kisipar teljesen magára hagyatva feltétlenül szétbomlik és ezért reménykedve üdvözölnünk kell a kilátásba helyezett állami segítséget. A sokszor hangoztatott és sok panaszra okot adó ipartörvénye változtatásáról is hallottunk. Szándékom előterjeszteni az ipartörvényjavas­­latot. Ez a törvényjavaslat tartalmazni fogja az összes ipari közigazgatási intézkedéseket és a szo­rosabb értelemben vett munkásvédelmet, a­mely utóbbi tartalmazni fogja a női, a suhan­cz- és a gyermekmunka védelmét, az inas­ügy szabályo­zását, az ipari munkások, valamint a magántiszt­viselők és a kereskedelmi alkalmazottak jogviszo­nyainak rendezését, az alkalmazottak egészsé­gének és életének megóvását, az ipari és keres­kedelmi alkalmazottak érdeképviseletének biztosí­tását, a vasárnapi munkaszünet új szabályozását, a munkaidő és a záróra kérdésének megoldását, az iparfelügyelet, az ipari és kereskedelmi bíróságok szervezetét, a munkaközvetítés országos rendezését. Mindezen tervek a törvény erejében lefektetve, ezért nem téveszthetnek. Az iparoktatás rendkívül mélyreható érdekéről ezt mondta a miniszter. Az iparoktatás körében szaktanfolyamok léte­sítendők iparosmesterek részére. Ipari oktatásunk egyik hiánya, hogy a gyakorlatban működő mest Mérték zsebkönyvek kiadóhivatalunknál szerezhetők be. Ára 1 Kor. 10 fill.

Next